Eltörött a hegedűm...Dankó Pista hegedűje visszhangzik másfél század távolságból.
A szegedi cigánytanyán született a szabadságharc kitörése után pontosan egy évtizeddel. Ez a hely ma inkább Szatymazhoz tartozik, mint Szegedhez, ezért a bizonytalanság a születési hely megjelölésében.
Istvánnak anyakönyvezték, de mindenki csak Pistának hívta. Még el sem érte a 10 esztendős kort, édesapja meghalt. Erdélyi Náci, apja nagyhírű zenész kollegája, aki még Ferenc József császárnak is muzsikált Szegeden, mikor az a színház megnyítására ott járt, sőt eljutott New Yorkba is zajos sikert aratva, szóval, Erdélyi Náci neveltette fel, taníttatta muzsikálni. Soha nem kellett Vele szégyent vallania. 15 éves korában már saját zenekara volt, és Szatymazon szórakoztatta az úri közönséget. Itt ismerkedett meg Joó Ferenc arcképfestő és földbirtokos leányával, Ilonkával, és romantikus módon megszöktette, és feleségül vette.
Nagyon nagy szegénységben éltek. A siker akkor kezdett társává szegődni, amikor megismerte a költő Pósa Lajost, és annak verseire írta gyönyörű dalait. Kettőjük között mély barátság szövődött. Pósa színházi tikárként működött Szegeden, és az Ő segítségével a színházteremben is felhangzottak a Dankó-dalok az akkor oly' divatos népszínművekben.
Nevét ekkor már az egész országban ismerték. Nem volt a Monarchiának olyan zuga, ahol ne szól volna a Dankó-muzsika. A siker azonban nem párosult gazdagsággal. Ő csak a zeneszerzéshez értett, de ahhoz nem, hogy hogy lehet ebből pénzt csinálni.
Kénytelen volt daltársulatot szervezni, és bejárni vele az országot, sőt, még Oroszországba is eljutott. Ez sem volt többre elegendő, mint a napi betevőre.
De Dankót nemcsak a pénz vezette. A szabadságharc után a német szó, a német művészet került előtérbe. Számára önként vállalt kényszer, küldetés volt, hogy széles rétegekkel ismertesse meg a magyar dalkincset.
Miután Pósa Budapestre költözött, az együtt munkálkodás időszakos lett, de a barátság nem hunyt ki. A költő asztalánál ismerte meg Gárdonyi Gézát, és a nóta újra szárnyallni kezdett. Vagy 80 közös szerzeményük van, népszerű dal mindegyik.
A Milleneumkor Budán muzsikált. Nótát senki nem rendelhetett Tőle, egy kivétel volt, Zsótér Andor, a szegedi patrióta, akit atyai jóbarátjának tekintett.
Szerény keresményéből ekkoriban az alföldi Csengődön vásárolt szőlőt. Gárdonyihoz írt leveléből tudjuk, hogy szőlőjében érdekes nevekkel különböztette meg a lejtőket és emelkedőket. Így volt Jókai-domb, Pósa völgye, Feszty-határ, Nóta-fészek, és volt "Göre-járvány" is, Gárdonyira utalva.
Amikor már egy kicsit jobban mehetett volna, a sok nélkülözéstől elérte a halálos kór, a tüdőbaj. Művész barátai összefogtak, és San Remoba küldték gyógyulni. De már ez sem használt. A Rókusban egy kórházi ágyon lassan haldoklott. Betegágyánál meglátogatta őt Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Feszty Ádám és Blaha Lujza is, akit már akkor is a "nemzet csalogányának" neveztek.
Egy szép, de nehéz életet után szeretett felesége karjaiban halt meg. Apósa is megbékélt Vele, ott állt a halálos ágyánál. Mindössze 46 éves volt.
Temetése napján ellepték az emberek az utcákat. Budán kezdődött a
a búcsúztatása, majd a koporsót Szeged küldöttsége vonaton szállította a végső nyughelyére, hogy ott a város által ajándékozott díszsírhelyen aludhassa örök álmát.
Ötszáz cigány húzta könnyezve a dalt:
"Most van a nap lemenőbe,
Kimegyek a temetőbe..."
Pósa segítségével kilenc év alatt összegyült az a pénz, amiből szobrot faragtattak az emlékére. Ott áll a Tisza-part közelében. Ha valaki kitekint a régi Hungária Kávéház ablakán, ahol Dankó Pista oly' sokáig muzsikált, most már örökké láthatja törékeny alakjának kőbe vésett mását.
Nem, téved a nóta...Dankó Pista hegedűje nem tört el, ma is szól.
Madaras Gábor
Eltörött a hegedűm
Sajna felelőtlen emberek igen sokszor komolyan veszik a nótát és letörik a vonó egy darabját
