Magyar cigányok, akikre mindkét nép büszke

Szep

Vegigolvastam, (kozben lejart az idom, beleptem ujra) sok tenyt nem tudtam, nagyon erdekes, en is zenesz vagyok, es szeretem a magyar notat, es tisztelem a ciganyzeneszeket, jatszottam is tobbel...

Meg mondom öszíntén a kíváncsiság hajtott ide. De nem bántam meg. : D

Én olyan helyen dolgozom, ahol igen sok a cigány. Szerintem okosak, csak több időt kéne rájuk fordítani .

Igen, rájuk büszkék lehetünk! Sajnos kevesen értékelik az igazi tetteket, a celebek nagyobb sikereket aratnak a médiumokban.

Egri János (Budapest, 1966. február 7.) jazz zenész, nagybőgős.
17 éves kora óta zenél. 1998-ban alakult első saját zenekara, az Egri János Group. És ekkor jelent meg a Moods című fusion stílusú lemeze. Később 2001-ben megjelent Soft Waves című lemez, ami mainstream jazz stílusú. Több más zenekarban is muzsikál.
Egyik közös zenekara 1990-ben alakult, neve Trio Midnight. Ebben Oláh Kálmán zongorázik, Egri János bőgőzik és Balázs Elemér dobol.
Játszott már : Oláh Kálmánnal, Balázs Elemérrel, Mohai Andrással, Oláh Tzumó Árpáddal, Szőke Nikolettával, Fekete Pistával, Fekete Kovács Kornéllal, Pecek Andrással, Szakcsi Lakatos Bélával, Szakcsi Lakatos Jr.-al, Szakcsi Lakatos Róberttel, Tony Lakatossal, Bolla Gáborral, Emilioval(Jelinek Emil), Pecek Lakatos Gézával, Kőszegi Imrével, Lakatos Ablakos Dezsővel, Németh Ferenccel, Orgona Alberttal, Bacsó Kristóffal, Piero Borrival, Stefano Cocco-val, Nico Gorrival, Jack De Johnette-el, Julio Stracciati és még sok más zenésszel.

Balázs János-ügyes szürrealista festőművész

Balázs János cigány festőművész és költő (Alsókubin 1905. november 27. – Salgótarján 1977. március 18.) Gyerekkorában rajzolt, majd évtizedekre abbahagyta, és csak 63 évesen, 1968-ban kezdett el ismét dolgozni. Mágikus hatású műveiben belső víziói ötvöződnek a cigány mesék misztikus világával és a valóság elemeivel. Monumentalitás, a képfelületet teljesen betöltő motívumok szürreális összekapcsolása, felfokozott színvilág jellemzik festészetét.
Nagyapja és apja is ismert prímás volt. Ötévesen, félárván maradt, és a Salgótarján központjában levő pécskődombi cigánytelepre került családjával. Itt a többi cigánnyal együtt, maguk tákolta putriban tengették életüket.
Balázs János iskoláit csak elkezdeni tudta. Igazság szerint nem is tetszett neki a pad és a falak kötöttsége, a tanári szigor. A harmadik osztályt már el sem kezdte.
Olvasni azonban megtanult, "mindenevő" lett. A betű lett az Istene, hihetetlen mennyiségű ismeret- és élményanyagot halmozott fel magában, melyeket évtizedek múlva egyéni mondanivalóval gazdagítva jelenített meg. A mindenkivel zsörtölődő, nyugtalan természetű legény afféle ezermesterként tengette életét: hangszert javított, kéményt tisztított, "mindenhez" értett. Gondolkodó, vitatkozó fiatalemberré vált.
Katonaként Losoncon, a 23. gyalogezredben szolgált. 37 évesen vitték ki a frontra. 1944-ben hadifogságba esett, s bár a háború hamarosan véget ért, őrá még három év rabság várt a Szovjetunióban, a szaratovi hadifogolytáborban. Itt is sokat olvasott, főleg magyar klasszikusokat, valamint Shakespeare-t, Homéroszt és Balzacot. A hadifogságból 43 évesen tért haza régi lakhelyére. Salgótarjánt többé nem hagyta el.
Senkit nem enged közel magához, mogorva remeteként kezd verselni és festegetni. Az erdő élteti, gombát gyűjt, elhullott gallyakat szed, erdei gyümölcsökkel táplálkozik. A meddőhányóból szenet zabrál, vályogot vet és hangszert készít. A putriját egyedül a gyerekek látogatják, akik látva rajzait rábeszélik a festegetésre, és ők viszik neki a hozzávalókat is: rongyokat, deszkamaradványokat és festéktörmeléket. A festészet és az írás az egyetlen élménye, szórakozása. A gyerekek csodálják a fura öregembert, a környezet azonban nem érti. A történelem, a magyar és a cigány nép sorsa, mítoszai, a hihetetlen lexikális tudása fantasztikus lavinaszerű folyamként jelenik meg verseiben és önt formát képi víziókban. Minden érdekli. A történelem, az emberiség sorsa, a cigány telep, a virágok és az állatok, Hirosima - látomások és a valóság. Balázs János remeteként reneszánsz emberré érlelődik. Mindenhez hozzá kíván szólni, mindenhez hozzá kíván adni valamit. Megszokott közegéből ki sem mozdulva, villany, rádió, újság és tévé nélkül alkot. Információi a génjeiben hordozott eredeti ősi gondolatokkal vegyülnek, s talán ennek köszönhető tobzódó színvilága. A képek "zűrzavaros rejtelmek", ahogy ő maga fogalmazta, "ott bujkál bennük az egész világ létezése".
Képeitől soha nem volt képes megválni, egyszer mégis úgy határozott, tizenhárom képét eladja annak érdekében, hogy Füstölgések című kötete megjelenhessen.
Bár a média felfedezi, nem tud mit kezdeni a hírnévvel. A Corvina Kiadónál megjelenik az "Ecsettel és irónnal" című kötet, amely verseiből és képeiből ad válogatást. Portréfilmet készítenek róla, tévériporterek, újságírók faggatják.
A "művészt" Salgótarjánba költöztetik, avatott mesterek tanítani kezdik, hogyan is kéne festenie, immár "tudományosan". A felhajtást, a népszerűséget nem tudja feldolgozni. Megölik benne nemcsak a művészt, hanem az embert is. Lebénul és képtelen felfogni, hogy nem alkothat tovább. Utolsó éveit mozgásképtelenül, ágyhoz kötve, önmarcangolással, tétlenül éli meg.
Balázs János egyedülálló jelensége volt és marad a magyar és a nemzetközi festészetnek. Egyedi, utánozhatatlan festői nyelvet dolgozott ki. Aktív alkotó korszaka csupán 8 esztendő. Költészete és festészete nem véletlenszerű. Meg kellett születnie és jelennie ezeknek a képeknek és ezeknek a verseknek, melyek egyaránt fontosak a magyar és a cigány kultúra számára. Úgy festett, mint egy gyermeknek maradt felnőtt - így tudta látni és láttatni a világot, fantasztikus színekkel, állatokkal, tájakkal és emberekkel.
Sajnos a kép-felcsatolásban még nem vagyok otthon... ne haragudjatok!

Lakatos István mellettem dolgozott szerelőként, hozzáállásban tültett mindegyik fehér kollegánkon

Balog Tibor

Ő, már az angyalok között

A közelmúltban fiatalon (40 éves korában) és váratlanul elhunyt Balogh Tibor
(Timba) emlékének adózok most, amikor a nagyszerű hangi adottságokkal
rendelkező, nagyon szuggesztív, fájdalmasan lírai és lebilincselő stílusú magyar
pop énekest – akit a rajongói országos szinten is már Jimmy2-ként emlegettek –
most a szíves figyelmetekbe ajánlok. Cigány származása ellenére, és mint egy
vidéki város szülöttje, töretlen, felfelé ívelő pályafutása alatt, több televíziós
fellépése és koncertje volt Magyarországon, így váratlan távozásával végtelen űrt
hagyott maga után a rajongói szívekben. Külföldi babérokra sohasem törekedett, a
szóló-énekesi sikerektől mindenkor fontosabbnak tartotta az emberekkel való
állandó és közvetlen kapcsolatot. Hogy ezt az álmát is megvalósíthassa, heti
gyakoriságban, a saját zenekarával szórakoztatta 20 éven át a múlatni vágyó
lakodalmas népet. Előítélet nélkül mindenkit elfogadott, és barátságot ápolt
mindazokkal, akik a közelségét keresték. Leggyakrabban a szülővárosában
(Hajdúböszörményben – mely egy Debrecen vonzáskörében elhelyezkedő 30 ezer
lakosú vidéki mezőváros) és annak közvetlen körzetében muzsikált, a dalait
mindenkor gitárjátékával kísérte. A környék egyik legfelkapottabb és
legkeresettebb bandája volt az övék. Az utóbbi 2-3 évben már komoly
egészségügyi panaszai, és sokszor nagy fájdalmai voltak, de nemigen vette
komolyan, mert mintha semmi sem történt volna, tovább folytatta a muzsikálást. A
fizikai fájdalom egyre többször tükröződött az arcán éneklés közben, de a közönség
ezt csak mélyebb átélésnek hitte. Egyébként a fájdalom dalban történő kifejezése
már a kezdetekben is megmutatkozott, amikor még valójában teljesen egészséges
volt, így a későbbiekben - okkal - nem tűnt fel a közönségnek, hogy már a
tényleges fizikai fájdalom is közrejátszik. A halála napján, az ebédet követően azt
mondta az anyukájának, hogy: Most megyek, pihenek néhány órát, kérlek, ne
zavarjatok, mert délután fél ötkor lagziba indulok. Észrevétlenül, álmában, délután
fél kettő tájt érte őt a fájdalommentes halál. Örök és egyetlen példaképe (Zámbó
Jimmy) dalaival, mosolyogva bele álmodta magát a másvilágba. A zenésztársa
talált rá 4 után, amikor kelteni próbálta, hogy készülődjön, mert mindjárt indulniuk

kell. Emlékezzetek Rá, és hallgassátok szeretettel az Ő dalait, melyek többségében
a Jimmy-dalok voltak, hogy az ismeretlen mélységből felszakadó érzelem-
gazdagság hatását magatokon is lemérhessétek, mert legfontosabb üzenetét általam
így fogalmazza meg most számotokra:

"Nagyon Szerettelek Benneteket. Mindenem és egyetlenem volt a zene,
és mindenkor örömömre szolgált, hogy érzéseimet – a zene iránti nagy
alázattal – a dalaimon keresztül közvetíthettem felétek. Csak annyit
szeretnék, hogy soha ne feledjétek, hogy mindvégig Értetek éltem és
haltam".

Ajánlott link:

http://www.youtube.com/results?search_query=Balogh+Tibor+Timba&aq=f

Megjegyzés:
Eddigi életem során (az elmúlt 40 év alatt) megközelítőleg 300 zenész (és énekes)
magántanítványom volt, akiket - már akik kibírták ezt a személyre szabottan
intenzív, és komplex zenei képzést - 1 éves "gyorstalpaló" után a magyar beat,
folk, rock, blues, diszkó, pop és a mulatós zenei műfajokban a szórakoztató
zenészek színpadára állíthattam. Balogh Tibor (Timba) azon legkedvesebb
tanítványaim egyike volt 1990-ben, akit már a tanítása során is nagyra becsültem a
különleges tónusban vibráló (tenorba hajló bariton) énekhangja, elhivatottsága, és
magas hőfokú érzelmi töltöttsége miatt. Az úgyszintén váratlanul és tragikus
körülmények között (viszonylag fiatalon) elhunyt példaképének emlékét
megőrizve, de sohasem utánozva, műsorába vette Zámbó Jimmy dalait, amiket egy
sajátos és különös köntösbe bújtatottan, teljesen új formációkban, az Ő drámaian is
lírai előadásmódjával közvetítette imádott közönsége felé, és ezekkel az újra
feltámasztott egykori Jimmy-slágerekkel mindenütt óriási sikert aratott. Az
elsőként 2006-ban meghirdetett Jimmy-díj (dalverseny) országos győztese lett, így
az utóbbi években a Timba becenév mellett már egyre gyakrabban Jimmy2-nek
nevezték Őt a rajongói. Munkásságát folyamatosan végig kísérve, összegző
véleményem Róla az, hogy: Egy nagyon szuggesztív ráhatással bíró, delejes erejű
médium volt, aki ösztönösen felszínre tudta hívni az emberek legbensőbb érzéseit,
miáltal gyakorta könnyeket csalt ki az átlagosnál érzékenyebb lelkű hallgatósága
köréből. (Én minden zenész előadót szigorú szempontok szerint mérlegelek, nem
esek hasra egykönnyen senki előtt. Az utóbbi években mindössze két olyan
előadóval találkoztam, akiknek dalain meghatódtam: Rúzsa Magdi és Balogh Tibor
Timba) Személye elvesztésével egy mindenki által szeretett, egy kiváló, egy
nagyon sajátos stílusú énekes-zenész előadóval lettünk most szegényebbek a
magyar pop- és a mulatós zene műfajában. Nagy veszteség ez mindazok számára,
akik Őt ismerhették, vagy majd éppen e híranyag kapcsán ismerhetik meg.
Nyugodj békében!

Tisztelettel: Lányi M. Géza
egykori zenetanára

Én is úgy gondolom, hogy a cigányság, a cigány kultúra szerves része a mai magyar kultúrának. Nos gondoltam egy nagyot és merészet, és elmentem a budaörsi nagy könyvtárba (Magyarország egyik leggazdagabb városának könyvtáráról van szó), hogy elég hiányos "cigány nótás" műveltségemet kicsit pallérozzam. Gondoltam pl. Kovács Apollónia, Horváth István/Pista zenékre. Hát az egyébként grandiózus cd választékban ilyet nem lehet találni. John McLaughlin-ot, Al Di Meolát, Oscar Petersont stb.(akiket szeretek nagyon egyébként) igen , de cigány nótát nem. Hát ez azért elgondolkodtató szerintem.

Rácz Aladár (1886-1958)

Saint-Saëns a cimbalom Liszt Ferencének nevezte, Stravinsky érdeklődését ő keltette fel a hangszer iránt, Yehudi Menuhin a csodálói közé tartozott. Jászapátiban született a cimbalomjáték megújítója, aki autodidakta módon tanulta a francia nyelvet, a zenetörténetet, a kottaolvasást, a zeneelméletet, a szociológiát.


<table align="right" width="0200"><tbody><tr><td> </td><td class="cikkimage">
Rácz Aladár
</td></tr></tbody></table>Rácz Aladár 1886. február 28-án született Jászapátiban, és 1958. március 28-án hunyt el Budapesten. Cigányzenész családból származott. A cimbalmot saját maga választotta, és három és fél éves korától édesapjától hallás után tanult zenélni. Édesapja, Rácz Pál is neves zenész volt, Liszt Ferenc kedvenc muzsikusának nevezték. Rácz Aladár nyolc-kilenc éves korától már abban a zenekarban játszott, ahol édesapja. Első fellépése a jászberényi Lehel kávéházban volt, majd tizenhat éves korától Budapesten, az EMKE kávéházban játszott. 1910-ben Párizsba szegődött egy cigányzenekarral, bejárta Franciaországot, Spanyolországot, és Egyiptomba is eljutott. Hírneve gyorsan növekedett. 1914-től Svájcban, Genfben lépett fel különböző cigányzenekarokkal. Az "egzotikus" magyar zene vonzotta a közönséget.Az I. világháború alatt a már virtuozitásáról közismert Rácz Aladár megismerkedett a zenei élet néhány kiemelkedő személyiségével, akik felfigyeltek játékára. Saint-Saens a cimbalom Liszt Ferencének nevezte. Találkozott Ernest Ansermet professzorral, Jacques Dalcroze-zal, és 1915 tavaszán Ansermet a genfi Maxim bárban összeismertette őt Igor Sztravinszkijjal. E találkozó eredményeként Sztravinszkij vásárolt egy cimbalmot, maga is megtanult játszani rajta, és fontos szólamot írt a hangszer számára a Renard (Róka) és a Ragtime című műveiben.
A nagy zeneszerzőkkel való megismerkedés sorsdöntő volt Rácz Aladár életében. Autodidakta módon francia nyelvet, zenetörténetet, kottaolvasást, zeneelméletet, szociológiát tanult. Megismerkedett Couperin, Bach, Scarlatti csembalóműveivel, melyeket átírt cimbalomra. Átalakította hangszerét is, újfajta cimbalomverőt készített, más verőtartást kísérletezett ki, pedált épített, valódi koncerthangszerré nemesítette a cimbalmot. A népies darabokból összeállított kávéházi repertoárt fokozatosan barokk és preklasszikus művekre cserélte le, bizonyítván, hogy e hangszer avatott kezekben a komolyzene remekműveinek előadására is alkalmas. Első önálló cimbalomkoncertjét 1926-ban Lausanne-ban adta. 1927 és 1935 között Franciaországban élt, ahol második feleségével, Yvonne Barblan hegedű- és zongoraművésszel adtak közös koncerteket.
1935-ben Rácz Aladár hazatért Magyarországra. Néhány alkalommal szerepelt a rádióban, majd bemutatkozó koncertet adott a Zeneakadémián. 1937-től, letelepedésétől haláláig itthon tanított, először a Nemzeti Zenedében, majd 1938-tól a Zeneművészeti Főiskolán. Újításait nem fogadta egyöntetű helyeslés, többen értetlenül álltak egyedi útkeresése előtt. Bartók és felesége, Pásztory Ditta biztatására tartotta meg állását az Akadémián. A kezdeti nehézségek után számos kitűnő tanítványa volt, például Gerencsér Ferenc, Szalai József és Tóth Elek. Ők folytatták és továbbfejlesztették mesterük hagyományait. (A Gerencsér-Szalai duó például a homogénebb hangzás kedvéért nem zongorakísérettel, hanem két cimbalmon adta elő a kompozíciókat.) Azóta kiváló cimbalmosok több generációja nőtt fel, akiknek technikai tudása és nyitottsága ihlető hatást gyakorolt a kortárs magyar zeneszerzésre is.
Rácz Aladár élete utolsó éveiben súlyos beteg volt, tanítványait és a világ minden tájáról érkezett csodálóit is farkasréti házában fogadta. (Ezek közé tartozott többek között Yehudi Menuhin is.) Művészetéért 1948-ban Kossuth-díjban, 1952-ben Érdemes Művész, 1953-ban Kiváló Művész kitüntetésben részesült.


Forrás: internet, Fidelio.hu
Sajnos nincs felvételem Rácz Aladártól.


Igor Stravinsky: Ragtime 11 hangszerre (1918)

Ando Drom

Az Ando Drom első cd-je és kazettája Franciaországban jelent meg a Planett kiadásában 1992-ben. Az akkor hat éve működő együttes hanfelvételei itthon készültek, a cd hangmérnöke Kovács György volt. A cd nyomán utazott az együttes először Confolensbe Cioff fesztiválra, majd éveken keresztül kapott francia, spanyol, portugál és nyugat-európai koncertmeghívásokat a CIOFF mozgalomtól és Európa más fesztiváljaitól.

Az Ando Drom a magyarországi ciány folklór nemzetközi hírű és presztizsű együttesévé vált. A Cd felvételt készítő együttes tagjai az Ando Drom alapítói voltak, Zsigó Jenő, Balogh János, Rafael József, Dobi Olga, Dobi Matild, Némerth Krisztina, Bihari Imre, id.Kovács Antal, ifj. Kovács Antal és Lakatos János.

Ando Drom - Zöld az erdő
Zöld az erdő (a Magyarországon cigány himnuszként ismertté vált dal zeneszerzője Zsigó Jenő, a szöveget folklór gyűjtésből műfordította Bari Károly)

Balogh Kálmán

Balogh Kálmán

Az 1959-ben született Balogh Kálmán a világ legismertebb cimbalmosai közé tartozik, akinél többet talán senki nem tett e hangszer elismertetéséért. A népzenétől a kortárs komolyzenéig, a klezmertől a dzsesszig terjed repertoárja. A világ hangverseny-termeinek ünnepelt sztárja, Kapolcstól a Carnegie Hallig több száz koncertet adott már, elsöprő sikerrel. Közös lemezt készített David Murray-vel, számtalan lemezen működött közre a Dresch Quartettől a Muzsikás, a Méta, Márta István, a Mitsoura, az Ando Drom albumain keresztül a Budapest Ragtime Bandig. A Budapest Fesztiválzenekarral lemezre vette Brahms Magyar táncait, áthangszerelte Bach d-moll partitáját. Megalapította saját zenekarát, a Gypsy Cimbalom Bandet, mely muzsikájában ötvözi mindezt a sokféle hatást és stílust.

Talán kevesen tudják róla, de kitűnő tanára a tehetségkutató alapítványi Rottenbiller Utcai Rajkó Zeneiskolának.

Balogh Kálmán & Gipsy Cimbalom Band - Csillagok, csillagok, Vízesés

Lukács Miklós

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr valign="top"><td height="10" width="130"> </td> <td height="10"> </td> <td height="10">Lukács Miklós

</td> </tr> <tr valign="top"> <td colspan="3" height="5"> </td> </tr> <tr valign="top"> <td colspan="3">Lukács Miklós a fiatalabb cimbalmos-generáció képviselője, de páratlan virtuozitása és muzikalitása révén igen nagy hírnévre tett szert. Ő is a dzsessz, a népzene és a kortárs komolyzene határterületén mozog, Borbély Mihály és Balázs Elemér lemezein volt közreműködő, a Budapest Fesztiválzenekarral vette fel Liszt Ferenc Magyar rapszódiáit, és vendégszólistaként szerepelt a Concertante di Chicago koncertjein. Az utóbbi időben a Dresch Quartetben csillogtatja virtuozitását, és demonstrálja a cimbalom tökéletes szvinges húzását. Első saját lemeze tavaly jelent meg, ezen Szakcsi Lakatos Bélával játszik duóban.

Lukács Miklós, Szakcsi Lakatos Béla - Chase Away the Devil


</td></tr></tbody></table>

Varga Gusztáv

Roma legendák – Varga Gusztáv: „A mai napig azt mondom, hogy jó illatú „büdös cigány” vagyok


„Mindig azért dolgoztam, hogy a cigányokat pozitívan ítéljék meg” – mondja Varga Gusztáv, aki a Kalyi Jaggal a világ minden részére eljuttatta a cigány népzenét, nemzetiségi iskolahálózatot hozott létre, és – érettségi tétellé vált – rockoperát is írt, amit 2009. augusztus 8-án Szentendrén mutattak be.




– A Kalyi Jagot tudatosan alapították meg 1978-ban, vagy csak sodródtak az eseményekkel: a táncházmozgalommal és a magyar népzene felvirágzásával?

– A legfőbb célunk az volt, hogy bemutassuk az autentikus roma falusi folklórt, a cigány kultúra sokszínűségét. Egy korábbi párthatározat szerint a túlzott összefogást megelőzendő a cigányságot – bár voltak lakásaik, házaik – a falvak szélére telepítették, akik így a társadalom perifériájára szorultak. Ennek ellenére a romák úgy gondolták, hogy egy nemzetiségi-kulturális program keretében össze kéne fogniuk, az ötletek pedig leginkább a Szabolcs-Szatmárból Budapestre ingázó „fekete” vonaton kovácsolódtak eggyé. A fővárosban a 70-es évek közepén sok klub működött, élőben szólt a Bikini, az Omega, az Illés. Akkoriban popzenész voltam, és egyre többet gondoltam rá, hogy jó lenne roma klubokat szervezni. Nem voltam egyedül, más roma értelmiségiek, köztük Choli Daróczi József, Daróczi Ágnes vagy Bársony János is így érzett.

– Miért nem maradt popzenész?
– A népművelést eredményesebbnek hittem, de közben történt egy törés bennem. A tudósok ugyanis mindenáron meg akarták magyarázni, hogy a cigányság nem egységes népcsoport, nem egy kultúrából való. Elhatároztam, hogy bebizonyítom: téves az állításuk.

– A Kalyi Jaggal?

– Előbb a Romani Jag jött '77-ben, amivel fél év alatt az összes fővárosi munkásszállót bejártuk – a legtöbb vidéki roma ilyen helyen lakott. Az volt a gond, hogy a koncerteken mindenki, aki énekelni, zenélni tudott, a színpadon termett, volt, hogy negyvenen álltunk a pódiumon. Egyik este aztán úgy döntöttem, ideje véget vetni a csetepaténak, és létrehozni valamit, ami tudásban is, zenében is mérhető, és stílusa van. Akkor alakult meg a Kalyi Jag.

– Elementáris erővel robbantak a folkéletbe, a következő évben a Népművészet Ifjú Mesterei lettek.

– Emlékszem, nagy vihart kavart a magyarok és a romák között is, amikor megjelent az újságban a kép, amint Pozsgay Imre átadja a kitüntetést. Mindenki arról beszélt, hogy a cigányok nagydíjat kaptak. 1980-ban hivatásos előadóművészek lettünk, '81-ben pedig már itt volt a BBC, és filmet forgatott rólunk. De a lényeg az volt, hogy mindenhová hívtak játszani. Munka mellett szerveztem az együttes életét, este pedig felléptünk. Útlevelet nem kaptunk, de nem volt gond, mert helybe jöttek az angolok, a hollandok, a franciák, a kanadaiak, és mindenki, aki látni-hallani akart minket. Két éven belül az egész világ ismerte a nevünket, anélkül, hogy a lábunkat kitettük volna az országból.

– Mi volt a siker titka?

– A kitartás, de főleg az kellett, hogy szeressük, amit csinálunk, és olyan értéket mutassunk meg, ami hiánycikk, amire szükség van. Közvetlenül a megalakulásunk után nyolcvan együttes született, a romák próbálták újra tanulni a kultúrájukat, a nem romák pedig megtanulni a nyelvünket. A zenénk eljutott a magyar táncházakba, ahol tízezrek tanulták a dalainkat, táncainkat.

– Komoly segítség volt, hogy fölgyűjtötték a cigány dallamokat.

– Elsőként vállaltuk a cigány dalok anyanyelvi bemutatását. Gyűjtöttünk Magyarországon, a Kárpát-medencében, Ázsiában, Amerikában, mindenhol, ahol jártunk, de egy idő után sokfelé csak Kalyi Jag-dallamokba botlottunk. Bari Károly költő barátom mondta is, hogy jó lenne, ha megszűnnénk úgy húsz évre, hogy megtisztuljanak a területek a szerzeményeinktől... Megalakulásunkkor minden a táncházmozgalom körül forgott, a dalaink is ennek megfelelően íródtak. Közben a cigány kultúra új megvilágításba került, értékké vált, és mindenki számára fogyasztható lett.

– Meg kell felelni a mai fogyasztói igényeknek és az új stílusoknak?
– A népi elemekkel gazdagított autentikus műfajoknak sokkal nagyobb az értékük, mint a divatzenének, noha utóbbiból könnyebb megélni. Mi mindig ellenálltunk annak, hogy a kultúránkat aprópénzre váltsuk, hogy kiszolgáljuk a divatot. Jól tette annak idején Bartók, Kodály és mások, hogy rögzítették a dalokat, és jól teszi a Muzsikás, a Budapest Klezmer Band, a Kalyi Jag és a többiek, hogy szigorú értékrend szerint állítják össze a repertoárjukat.

– De miért volt szükség a Roma legenda című rockoperára?

– Mindig izgatott a népem eredete, múltja, hogy kik is vagyunk valójában. Olyan művet akartam írni, ami érvényteleníti azokat a teóriákat, melyek szerint a cigányság csak egy "vándorló és rabló" nép. Kutatni kezdtem a történetét, és annak a lehetőségét, hogyan lehetne megmutatni, hogy miért is indult útnak ez a nép. 1997-ben és '99-ben Indiában anyagot gyűjtöttem, amiből olyan mű született, ami hűen ábrázolja a cigányság történelmét, vándorlásának útját, kulturális sokszínűségét. Amikor 2005-ben bemutattuk a Roma legendát, néhányan azt mondták, a cigányság nem érett meg rá, hogy történelmet írjon. Szerintem nemcsak megérett, de meg is érdemli. Mindig azért dolgoztam, hogy a cigányságot és a többi nemzetiséget is pozitívan ítéljék meg, és úgy gondoltam, sokat segíthet, ha megismerik a romák igazi történetét.

– Ezért alapított iskolát is?

– Ez a törekvés folyamatosan alakult ki bennem. A rendszerváltás évében megalapítottam a Nemzetiségi Népzene és Néptánc Gálát, aztán '92-ben a határon túli magyarok gáláját. A Kalyi Jag Roma Művészeti Egyesület 1991-ben, a roma nemzetiségi szakiskola '93-ban jött létre. Utóbbiból ma három működik – Budapesten, Miskolcon, Kalocsán –, és '94-ben felnőttoktatási intézmény nyílt Borsod-Abaúj-Zemplénben.

– Három embernek is elég lenne, amit vállal, miközben a magyar-cigány ellentét soha nem látott méreteket ölt. Megéri a fáradságot?

– A cigányság és nem cigányság közötti ellentétek szítása tudatosan kreált politikai manőver, amitől mindig távol tartottam magam, mert bennem két ember lakozik: egy művész és egy igazi magyar ember. A sokszor hangoztatott integrációban nem látok kiutat. Mert ha én megtanultam a magyar nyelvet, ismerem a magyar történelmet és irodalmat, akkor hová is kellene beilleszkednem? Az iskoláink nem az integrációt szolgálják, hanem lehetőséget adnak, hogy minél többen tudáshoz jussanak. Akik éhesek rá, jöjjenek, tanuljanak. A magyar tananyag mellett például roma történelmet és nyelvet.

– És jönnek?

– Tizenöt év alatt közel négyezer diákunk volt, most évi 700-750 van, 70 százalékuk roma, 30 nem. Ez az egyetlen roma nemzetiségi intézmény, amelyik vállalja, hogy a társadalom számára értékes polgárokat nevel, akik egyetemen, főiskolán tanulnak tovább. Az iskoláinkat és a programot példaértékűnek tartják az Európai Unióban is.

– A saját életében volt, amikor gondot okozott a cigánysága?

– Soha nem éreztem, hogy más lennék. A mai napig azt mondom, hogy jó illatú „büdös cigány” vagyok. Ha pedig olyan társaságba kerülök, ahol megbántanak romákat, otthagyom őket.
– És amikor azt hallja, hogy magyarok és cigányok ölik egymást?

– Meggyőződésem, hogy az ellentétet a média szítja, és azok, akik el akarják vonni a figyelmet a sokkal komolyabb gondokról. Ma, amikor sok éhes ember van az utcán, könnyű bűnbakot keresni, rámutatni valakire, és azt mondani: miatta vagy éhes, munkanélküli, utáld, amiért bemegy az önkormányzathoz és segélyt kap. A megoldás az oktatásban van, egymás értékeinek megismerése és átadása a legfontosabb feladat.

– Ami a Roma Oktatási és Kulturális Központtal könnyebb lenne.

– A rendszerváltás után minden kormány napirendre vette a központ ügyét, majd törölte, mondván: „a cigányság megosztott”. 2005-ben kidolgoztam a Kincsesközpont programot, aminek az egyik „lába” egy szociális bank létrehozása volt, de a kormány azt mondta, ennek nincs jövője. Amikor Mohammed Junus 2006-ban a szegények bankáraként Nobel-békedíjat kapott, a miniszterelnök rögtön támogatta a tervemet, majd kiszolgáltatta a Bankszövetségnek... A Kincsesközpont másik fő eleme, hogy az ország hét régiójában foglalkoztatási és kulturális intézmény jönne létre romáknak és nem romáknak.

– Mi kellene, hogy elkészüljön?

– Mindent meg lehet csinálni, csak akarat és pénz kérdése. Én a nulláról indultam, amikor megalapítottam az iskolát, de úgy éreztem, hogy ha az Almássy téren kódorgó cigánygyerek nem tanulhat, az a lelkemen fog száradni.


Forrás: Heti Válasz / V. Nagy Viktória


Kalyi Jag - Gypsy song

Farkas György, alias Youri Farkas

Hétköznapi életút. Hétköznapi?????

<object width="250" height="200"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/1uxVZhPU6ng?fs=1&amp;hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/1uxVZhPU6ng?fs=1&amp;hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="250" height="200"></embed></object>


György Farkas cimbalist lives in Budapest. He was a student of the great cimbalist Tarjáni Tóth Ida. He continued his musical studies at the world famous "Rajkó " orchestra and by travelling through Europe, acquiered a significant experience on stage. After becoming a certified elocutionist he started to work in the Hungarian and foreign catering industry with acknowledged musicians of the profession. Since 1984, he has organized his appearances as an orchestra leader.

The most important station of the orchestra´s activity was its debutation in 1988 at the Hotel Palace Gstaad, which is a member of the hotelchain "Leading Hotels of the World ", where they often return eversince. Between 1995-1996, György Farkas gets the chance to performe in the legendary Hotel Ritz of Paris.
1990 - Hotel Victoria Jungfrau
1991-93 - Hotel Schweizerhof Bern
1998 - Hotel Palace Montreux
He gives memorable evenings to the world famous guests of these luxurious hotels, due to which, he is invited to many private parties. The members of the orchestra are outstanding musicians individually also. In their repertoire we can find popular melodies of diferent nations, as well as evergreens, operettas, waltz, gipsy and dance music, jazz and pieces of well-known classics.

Szakcsi Lakatos Béla

Szakcsi Lakatos Béla az ötvenes-hatvanas években a gitáros Kovács Andor együttesében tűnt fel, de a hatvanas évek közepén már saját zenekaraival is bemutatkozott. 1970-ben Pege Aladár kvartettjével elnyerte a Montreux-i Dzsesszfesztivál II. díját.
Zürichtől Varsóig, Nürnbergtől Belgrádig, Észak-Amerikától Ázsiáig a legrangosabb fesztiválokon lépett fel. A George Jinda és Chieli Minucci alkotta Special EFX szólistájaként Szakcsi tizenegy albumon szerepelt szerzőként, illetve előadóként –, a nyolcvanas évek derekán ezeknek köszönhetően köthetett szerződést az amerikai GRP kiadóval (Sachi, 1988; Mystic Dreams, 1989; Eve of Chance, 1992; Straight Ahead, 1994).

Chick Corea többször is méltatta Szakcsi szerzői és előadói kvalitásait, aki napjainkig a műfaj olyan nagyságaival játszott együtt, mint Carmen Jones, Frank Zappa, Art Farmer, Mark Ledford, Dave Weckl, Omar Hakim, Terri Lyne Carrington, Marvin “Smitty” Smith, Jay Leonhart, Gerald Veasley, Victor Bailey, Randy Roos, Zoller Attila, Rodney Holmes, David Sanchez, Bob Mintzer, John Patitucci vagy Jack DeJohnette.

A hazai dzsessztörténetben – előbb a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel – Szakcsinak elévülhetetlen szerepe volt a fúziós dzsessz térnyerésében. Ugyancsak a hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsesszzongora szakán.

Mindeközben a cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott. Piros karaván címmel 1975-ben mutatták be első cigány musicalét, melyet az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék követett. Bestia címmel 1989-ben rock-operát írt Báthory Erzsébet életéről, Amerika felfedezésének ötszázadik évében pedig Cristoforo címmel mutatta be százperces balettjét a Magyar Állami Operaház.

Szakcsi egyaránt otthonosan mozog valamennyi zenei műfajban. Az operaénekes Horváth Ádámmal és a népdalénekes Écsi Gyöngyivel magyar népdalfeldolgozásokat (Virágom, Virágom, 1988), Vukán György zongoraművésszel négykezeseket jelentetett meg (Conversation for two pianos & orchestra, 1998; Das Duell I-II-III. – Vukán-Szakcsi in Gottingen, 1998; Conversation Plus, 1999; Fourehand, 2000); miközben napvilágot láttak további dzsesszfelvételei Kőszegi Imrével és Jackie Orszáczkyval (Journey in Time, 1998), Bob Mintzerrel és Peter Bersteinnel (On the way back home, 2001).

Az utóbbi tíz évben egyre mélyebbre merült Kurtág György, Ligeti György, Eötvös Péter és Pierre Boulez szerzeményeinek tanulmányozásában is, ennek eredménye a hegedűs Kathy Horváth Lajossal készített In one breath című album (BMC CD 061), melyen improvizációikkal az említett zeneszerzők előtt tisztelegnek.

2004-ben a dobos Lakatos Peczek Andrással és a bőgős Orbán Györggyel jelent meg Na dara! című lemeze (BMC CD 103), amelyen a trió felállást autentikus roma énekesek színesítik.

A La Campagnie des musiques à ouïr nevű francia trióval, valamint a gitáros Gadó Gáborral és a hegedűs Bujtor Balázzsal készített felvétele (ugyancsak a BMC-nél) 2005-ben kerül kiadásra.
Munkásságáért a Magyar Állam 1987-ben Liszt-díjjal, 2002-ben Érdemes Művész-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal tüntette ki.

Szakcsi Lakatos Béla - One Morning

Én is nagyon büszke vagyok a nagyapámra,aki a régi Siposban muzsikált haláláig Bányai Józsefnek hívták,prímás volt és egy régi vidéki dinasztiából származott!

Nagyon örülök!!!

ez fantasztikus! nagyon köszönöm, hogy olvashattam és tanulhattam e témában. szerintem ebben óriási fejlődési lehetősége és (sajnos egyelőre csak mélyre ásott) értéke van kis hazánknak. biztató, hogy nem vagyok egyedül hasonszőrű gondolataimmal. köszönöm!

nagyon örülök, hogy végre van egy olyan cigány topic, ahol nem a szokásos cigányozás zajlik, hanem sőt

Egy fiú Zemplénből

aki 16 éves, először volt népdaléneklő versenyen.

<IFRAME height=300 src="http://player.vimeo.com/video/20739611" frameBorder=0 width=400></IFRAME>
Bandor Aladár "Nívó-díjat" kapott from sztzs on Vimeo.