Magyar zsidók, akikre mindkét nemzet büszke...

N

Naska

Vendég
Az etnikai hovatartozást sokszor nehéz megállapítani. A magyar történelem Mátyás királyát és Petőfi Sándorát is több nemzet vallotta saját fiának. Ez nem baj, hisz amit elért, közvetlenül vagy közvetve mindkét nemzettől kapta.
A Nobel-díjasok történetében 14 magyar Nobel-díjast tartanak számon.
Ebből 11 zsidó volt. Ez jóval magasabb arány , mint az össz-díjazottaknál. Dr.Czeizel Endre genetikus professzor szerint ennek az az oka, hogy a kelet-európai zsidóság gondosan ügyelt arra, hogy gyermekeit a legjobb iskolákba járassa, és ezért a család lehetőségeihez képest gyakran irreális anyagi áldozatokat is vállaltak.

Akikre büszke a magyar és a zsidó nép egyaránt:

Br%C3%A1r%C3%A1ny%20R%C3%B3bert%20N%C3%B3bel%20d%C3%ADj%20%C3%A9s%20sz%C3%A9d%C3%BCl%C3%A9s.jpg
Bárány Róbert 1914. orvosi


nobel_bekesy_gyorgy.jpg
Békésy György 1961. orvosi

nobel_gabor_denes.jpg
Gábor Dénes 1971. fizikus

nobel_harsanyi_janos.jpg
Harsányi János 1994. közgazdasági

nobel_hersko_ferenc.jpg
Herskó Ferenc 2004. kémia


nobel_hevesy_gyorgy.jpg
Hevesi György 1943. kémia


nobel_kertesz_imre.jpg
Kertész Imre 2002. irodalom

nobel_olah_gyorgy.jpg
Oláh György 1994. kémia

nobel_polanyi_janos.jpg
Polányi János 1986. kémia

nobel_elie_wiesel.jpg
Elie Wiesel 1985. béke

wigner_jeno.jpg
Wigner Jenő 1963. fizika



Videó:
Magyar-zsidó Nobel-díjasok


 

gödipista

Állandó Tag
Állandó Tag
A XX.század magyar irodalmában ( meg a többi művészeti ágban, szinházművészet, zene, stb) igen erős zsidó arány van... ha nagyon megkerget valaki a tájékotatásért, ötven nevet "zsebből " fel tudok sorolni...
 
N

Naska

Vendég
"Nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország..."

Radnóti Miklós akkor született, mikor megkezdődött az első világháború, és meghalt, mielőtt véget ért volna a második. 35 éves volt, mert a mosónők és a zsenik korán halnak.
Már születése baljós árnyékot vetített életére: miközben Ő a világra jött, a szülésbe belehalt iker testvére és édesanyja. E "kettős gyilkosságért" egész életében bűntudata volt.

radn%C3%B3ti.jpg



Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, - gyilkosod!
öcsémet halva szülte-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

/Huszonnyolc év/

Miután édesapja meghalt, kamaszként akkor tudta meg, hogy akit anyjának hitt, az a nagynénje, akit pedig testvérének, az az unokatestvére.
Nagybátyja vette magához, és vele élte tudatlanul az új-lipótvárosi, asszimilálódott zsidó kispolgár gyermeki életét, akinek saját vallásához nem sok köze volt, nem is tudott róla, hogy zsidó.
15 éves korában már megjelentek nyomtatásban első versei. Miközben nappal nagybátyja nagykereskedésében dolgozott, barátaival éjszakába nyúlóan folyóiratot szerkesztett.
Beiratkozott az egyetemre Szegedre magyar-francia szakra, Később a doktorátust is letette. A mai napig Pozsonyi úti lakása ajtaján-ahol 97 éves felesége lakik- ott áll a neve a névtáblán, és szelleme él és uralkodik...ámen.
S bár summa cum laude minősítéssel doktorált, a fasizálódó, zsidó ellenes világban nem tud elhelyezkedni. Házi-tanítóskodásból, fordításokból élt. Minden nehézség ellenére 1940-ig megjelentek verseskötetei.

kep-14_1_3.jpg


1935-ben ütött a magánéleti boldogság pillanata, és elvette feleségül szerelmét, Gyarmati Fannyt. Az idill nem tartott sokáig. Többször munkaszolgálatra hívták be. Egységét Szerbiában a Bor melletti munkatáborba vezényelték. S mi lehetett a vég?

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. – Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen

/Razglednicák/


Abda mellet temették el egy tömegsírba. 18 hónap múlva ,amikor exumálták, akkor találták meg a zsebében noteszét utolsó verseivel.
Meghalt oly' okból, melyhez nem sok köze volt. Mindegy, hogy ezért vagy azért, de halálában igy is "büdös zsidó" maradt az egyik legnagyobb magyar költő.

Bács Ferenc
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
 
N

Naska

Vendég
"Ide figyeljenek emberek!"

Markos József sokminden lehetett volna... akár baromfi-kereskedő apja üzletében, akár autószerelő, artista ... és ki tudja, mi még. De Ő Alfonzó lett. Volt artista, s bejárta a világot. Volt parkettáncos is, fellépett Miss Arizóna mulatójában, míg egy egzotikus revü-jelentben a részeg Festetich gróf meg nem gyújtotta az ágyékkötőjét. Pofon csattant, a mulató ajtaja bezárult a háta mögött.
De Ő nem ijed meg, nagy a világ! Olyan barátokra tett szert, mint Marcel Marceau, a pantomim-csoda, vagy Louis Amstrong. Itthon Latabár, Kiss Manyi, és Feleki Kamill karolta fel.
Ismert művészként vonult be 1944-ben munkaszolgálatra. Kit érdekelt, hogy ki ő valójában? Csak egy zsidó!
Egyszer egy emberségesebb parancsnok kerül a keret élére, aki egy sorakozonál így szólította meg őket:-Ide figyeljenek, emberek! Mindenki felkapja a fejét, rég hallották azt a szót. És ott, és akkor elhatározza, hogy ahányszor színpadra lép, így szólítja meg a közönségét: "Ide, figyeljenek emberek!"
Megszökött a táborból, és a Rókus kórház műtös-segédjeként vészelte át a háborút.
De aztán eljön az Ő ideje, és az emberek kérés nélkül is figyeltek rá. Haláláig a Vidám színpad népszerű művésze volt, aki megtanulta, hogy a nevetésnek milyen nagy az értéke!
És bár közel egy negyed-évszázada nincs velünk, de "ide figyeljenek RÁ, emberek! "

Videó: Alfonzó artista mutatványa
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Rejtő Jenő, akit P. Howardnak ismer a világ

Rejtő Jenő

1905. március 29-én született Budapesten a Szövetség u. 22. szám alatt, egy zsidó család harmadik gyermekeként, Reich Jenő néven. Édesapja Reich Áron, bonyhádi születésű papírkereskedő, édesanyja Wolf Ilona. Bátyjai Lajos és Gyula. A magyarosítás során a Rejtő nevet választotta magának. Egykori lakásukat ma emléktábla díszíti. Gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában erősödött meg.

Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyar, német és történelem tárgyakból jó volt, de általában csak elégséges. Elemi után kereskedelmi iskolába került, de onnan hamar kirúgták, mert bántalmazta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt.

19 évesen jelentkezett színitanulónak Rákosi Szidi színésziskolájába. Sok tehetsége nem volt, évekig csak statisztaszerepeket kapott. Közben gyermekkori barátjával, Buttola Edével Nagykörút néven újságot adott ki, de ez csak egyetlen számot ért meg. Színészként később komolyabb szerepeket is kapott, de csalódottá vált a „csak jó” alakításai miatt. Már ekkor eltávolodott a színjátszástól, de amikor egy előadáson mint sebesülthordozó a nyílt színen elejtette Törzs Jenő színészt, mennie kellett a színháztól.
Bejárta egész Európát, sőt, még Észak-Afrika partjain is megfordult. Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Marseille-ben végkimerültségében jelentkezett a Francia Idegenlégióba, de a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte . Ezután kisebb-nagyobb kitérőkkel visszatért Budapestre.
Harminchét éves korában munkaszolgálatosként halt meg Ukrajnában 1943 Január 1-én.

Videó: A három testőr Afrikában c. film részlete
 
N

Naska

Vendég
A balladák költője: Kiss József

1875-ben Toldy Ferenc a Kisfaludy Társaságban egy új költőt mutatott be: Kiss Józsefnek hívták. Már nem volt éppen ifjú, a harmincas éveit taposta. Alacsony volt, félszeg, szakállas zsidó tanító. Simon Judit c. balladáját szavalta el, végre egyéni hang a sok Petőfi- és Arany-epigon között. Ezzel elindult egy karrier, amely során Kiss József az ország legnépszerűbb költője lett. Ez a népszerűség nemcsak kiváló költői erényeiben keresendő, hanem abban is, hogy nincsenek ebben a korban igazán versenytársai.

Kissjozsef.jpg


Kiss József furcsa világból jött, a falusi zsidók környezetéből. A magyar népköltészet ugyanúgy öröksége, mint a zsidó hagyományok. Először a falusi zsidóság életével foglakoztak balladái, és arattak osztatlan sikert, majd a városi emberek problémái kerültek költészete középpontjába.
Családja a litván pogromok elöl menekült Magyarországra. Apja egy kis boltot nyitott, hogy eltartsa családját. Őt magát rabbinak szánták, de ő fellázad. 13 éves korában megszökik, hogy világi iskolába járhasson. Saját magának kellett gondoskodni ettől kezdve mindenről.
Állásokat vállalt. Amikor k i s s é idősebb lett, falusi iskolákban tanított, egyik helyről a másikra vetődött. Majd a városban próbál szerencsét: volt biztosítási tisztviselő, hitközségi jegyző, nyomdai korrektor, sőt, álnéven ponyvaregényeket írt.
Meg is nősült, egyre növekvő családját is el kellett tartania. derekasan helyt áll, de a szíve csak az irodalomhoz vonzotta.
1867-ben Eötvös József miniszter törvénybe foglalta a zsidók emancipációját. Ekkor Pestre jött, hogy kiadassa a verseit.
Majd maga is lapot alapitott, A Hét c. folyóirat szerkesztője lett. A Hét a Nyugat előfutára volt. Ezzel kezdődött a modern magyar irodalom története.

Kiss József:
Simon Judit

Simon zsidóéknál minden esztendőbe'
Kis deszkakoporsót tesznek le a földbe.
Kis deszkakoporsó - alig-alig rőfnyi,
Szegény kicsi féreg nem tudott megnőni!

Simon Judit haja kincs-arannyal ér fel,
Sírva simogatja mind a két kezébel.
Ráfogja az ollót - jaj be nagy kár érte!
Nagy titokban úgy megy a szent pap elébe.

"Hét országra híres szép hajam lenyírtam,
Hét országra híres szépségem elsírtam,
Te szent pap, te szent pap! mondd meg azt az egyet:
- Hát én már gyermeket föl se nevelhessek?"
Fölpillant a szent pap a vén bibliából,
Összeroskad Judit egy nagy vád súlyától:
"Kellene most, kéne? Volt idő, nem kellett:
Legelső gyermeked, Judit, hova tetted?"

Fehérebb a hónál Judit asszony képe,
Eltemeti képét rózsás tenyerébe,
Súgva ejti a szót, fuldokolva, törten:
"Gyilkos két kezemmel enmagam megöltem.
Apja, ki megejtett, cserbe hagyott rútul,
Szegény gyönge kislány - reszkettem a csúftul...
Vajúdó lázas éj - jó volt temetkezni,
Jobb volna most nékem a föld alatt lenni!"

Forgatja a szent pap szent könyveit rendre,
Lássa, melyik milyen bűnhődést szab erre,

"Kelj fel Judit, kelj fel! Vesd le gyászruhádat,
A te nagy bűnödre mind kevés e bánat.

Más itt a megváltás - iszonyú az ára!
Van-e erőd, Judit, egy nagy fogadásra?
Gyilkos a te ajkad, ha ártatlant csókol:
Eltiltalak téged az anyai csóktól!
Epedj el, sorvadj el, légy mondhatlan árva:
Gyermeked násznapján akkor légy megváltva."

Simon zsidóéknál fényes minden ablak,
Lagzinak beváló keresztelőt csapnak.
Simon zsidó rágyújt egy régi zsoltárra,
Könnyben ázik Judit halovány orcája,
Kicsike magzatját százszor ölbe kapja,
Eleped egy csókért s még sem csókolhatja.

Simon zsidóéknál jaj, csöndesen vannak,
Sűrűn beaggatva valamennyi ablak.
Judit asszony kezét töri sírvaríva:
"Jaj, ha ennek is még halál van megírva!"
"Tüzel a homlokom, lelkem anyám, úgy ég
Ha te megcsókolnál, mindjárt meggyógyulnék!"

"Csitt, kicsikm, csitt! csitt! Húnyd be pici szemed.
Istenem, teremtőm! Ne hagyj el engemet!"

"Kipattogzott szácskám, édesanyám lelkem!,
Ugye, Ugy-e azért nem csókolsz te engem?"

Simon zsidó képe elfakul, elkékül:
"Gonosz vagy te Judit, májastul, veséstül.
Mondta már azt más is - egyebet is, mást is -
Oly igaz az egyik, mint igaz a másik.
Aki rossz anyának, rossz az feleségnek,
Gyermekem úgy éljen, mint elűzlek téged!"

Múlik az esztendő, fogy is, meg megújul,
Simon zsidóéknál vígan vannak újbul.
Udvaron mennyezet; násznép násznép hátán,
Simon zsidó ányát elveszi a Náthán.
Szegény koldus asszony távoli sarokba'
Lökdösik hol balra, lökdösik hol jobbra.

Reménykedik, küszköd, átront a korláton:
"Azt a szép menyasszonyt, jaj, hadd én is látom!"
Most hozzák... esküszik... a pap imádkoztat:
"Én édes véreim, még csak egy tapodtat!
Gyermekem! leányom!.. "Odaborul rája,
Hűlő ajkát nyomja égő ajakára,
- Ez a Simon Judit szomorú nótája.
 
N

Naska

Vendég
A Hét

paczm2.jpg


Egyszer egy népszerű, nagyon elterjedt hetilap tulajdonosa azzal az ajánlattal kereste fel Kiss Józsefet, hogy megveszi tőle A Het-et. Majd csinálunk belőle – mondotta – olyan lapot, hogy mindenki azt olvassa. Persze a színvonalat k i s s é leszállítjuk, a szöveget megspékeljük képekkel, rejtvényekkel, miegymással. Ön lesz továbbra is a főszerkesztő, akkora fizetéssel, hogy meg lesz elégedve...
Kiss József nagy figyelemmel hallgatta meg a részletesen kifejtett tervet. Csendesen bólogatott hozzá. Egyszerre megszólalt:
– Szép, jó, nagyszerű. Minden rendben van. Csak azt mondja meg nekem: milyen lapot fogok majd akkor olvasni én?...
 
N

Naska

Vendég
"Kedves közönség!"

"Kedves közönség!"-így kezdte Kellér Dezső minden konferanszát. Állt a színpadon a függönybe kapaszkodva, és hamiskásan mosolygott.

370.jpg


Az az ember volt, aki a mosolyt többre becsülte a röhögésnél. A mondatai mögött mindig meghúzódott az irónia, és a sorok között gyakran többet rejtett el, mint amennyit kimondott. Ez adta konferanszainak, jeleneteinek a pikantériáját. Nagy játékos volt, a színpadon és a kártyasztalnál egyformán.
Budapesten a VII. kerületben, az un. Csikágóban (így pestiesen írva :)) született. Itt a szegényemberek laktak. Bátyjával, az író Kellér Andorral nagy szeretetben nőtt fel. Feljegyezték róla, hogy házas emberként sem volt olyan nap, hogy ne találkoztak volna, akár egy délelőtti kávéházban, akár este a Fészekben, vagy csak úgy, bárhol és bármikor. Amikor Andor meghalt, Kellér úgy érezte, hogy elvesztette fele önmagát.
Újságíróként kezdte a pályáját, majd egyre gyakrabban kérték fel a kabarék tulajdonosai, hogy írjon jelenetet az aktuális műsorukba.
A Terézkörúti Színpadon konferált először. Nem könnyű dolog konferálni, nem elég, hogy valaki jókat mond, meg kell tudni teremteni a kontaktust a közönséggel, hogy amikor kacsintasz, visszakacsintsanak rád. Először nem volt sikere, aztán rájött, hogy hogyan is tud intim szférát kialakítani a nézőkkel, és innentől kezdve ismert és elismert lett.
A nyilas hatalomátvétel után Kellér Dezsőt munkaszolgálatra hívták be. Egyik társa elárulta a zsidógyűlölő őrparancsnoknak, hogy aki mellette lapátol, sok gyönyörűséges dalnak írta a szövegét. Az őrmesternek sehogy sem fért a fejébe a dolog. Szétvetett lábakkal megállt Kellér Dezső előtt, és nekiszegezte a kérdést:
- Igaz az, hogy maga írta azt a dalt, hogy: "Paplak mellett lakik a Katika"?
- Alázatosan jelentem, őrmester úr, igaz!
- Aztán igaz, hogy maga írta a "Nem tudom az életemet hol rontottam el" című nótát is?
- Igenis, őrmester úr!
- És azt is, hogy: "Szeretem a kertet, mely a házad körül virul"?
- Azt is, őrmester úr! - húzta ki magát büszkén Kellér.
- Hát nem találtak egy rendes keresztény embert, aki megírta volna ezeket a dalokat?
Aztán visszajött, és ismét szerzőként és előadóként is nagy sikereket aratott a Vidám Színpadon, a televízióban , a Rádióban, később a Thália Színházban. Számtalan konferanszot, tréfát, dalt írt. Honthy Hanna egyik "háziszerzőjének" számított, több operettet írt át -köztük a Csárdáskirálynőt- vagy írt a számára.
Nagyon szép házasságban élte le életét Major Idával, a népszerű énekesnővel és előadóművésszel, aki a híres Böbe babának kölcsönözte az esti mesékben a hangját.
81 évesen bűcsúzott el örökre imádott Pestjétől, amelynek jellegzetes szereplője volt. Finom szellemessége a vulgaritás korszakában nagyon hiányzik.


Kellér Dezső
A régi nyarak
 

juharlevél1234

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon sok érdekességet, újdonságot olvastam itt. Jó részletesen olvasni róluk. Én büszke vagyok rájuk, értékes emberek voltak mindannyian.
 

vakarcs56

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm, hogy ezzel is találkozhattam! Igaz, én nem vagyok sem zsidó, sem cigány, csak érdekelnek más kultúrák is, ezért utálom, ha zsidóznak vagy cigányoznak. Mert ugye Szentgyörgyi, Teller, Latyi, Gobbi, Várkonyi, Major, Seres Rezső, G. Dénes György...hogy csak néhány nevet említsek. Meg Ungvári Tamást, akitől megtudhatunk még érdekes dolgokat.
 
N

Naska

Vendég
Az első magyar olimpikon

Guttmann Arnold neve kevés ember számára hangzik ismerősen. Pedig az első olimpikonunk az újkori olimpiákon. Csak akkor már Hajós Alfrédnak hívták.

20080130hajos245.jpg


1878. február 1-én látta meg a napvilágot. Szegény családban nőtt fel, édesanyja egyedül nevelte öt testvérével. Sportkarrierje egy gyerekkori sikertelenséggel indult. Nem tudodtt az iskolai tornaórán felmászni a rúdra. A kudarc nem keserítette el, hanem szívós gyakorlással néhány héten belül a leggyorsabban Ő ért fel a magasba.
A Műegyetemi tanulmányai során sem hanyagolta el a sportot: tornászott, futott és úszott. Komolyabban úszni 13 éves korában kezdett, mikor édesapja a Dunába fulladt.
1895-ben Bécsben úszásban Európa Bajnokságot nyert, és a 18 éves bajnok elhatározta, hogy indul az olimpián. Edzéseit hajnalonként a Rudas fürdő kismedencéjének melegvizében tartotta, hogy reggel 8-ra beérjen az egyetemre.
1896-ban rendezték meg az első újkori olimpiát, melynek Athén volt a színhelye. Az úszóversenyeket a pireuszi tengeröböl 12 fokos vízében rendezték. A versenyzők egyre-másra adták fel, nem bírva a nagyon hideg vizet. Hajós 100 és 1200 méteres gyorsúszásban is első lett. Átfagyott testét matrózok emelték ki a vízből.
A görögök hatalmas ünnepségben részesítették. A fogadáson a görög király is részt vett, aki érdeklődve fordult hozzá:
-Mondja, hol tanult meg ilyen jól úszni?
-A vízben, felség!- válaszolta nagy derültség közepette az ifjú olimpikon.
De nemcsak sportolóként, hanem építészmérnökként is sikereket ért el. 28 évesen már önálló irodát működtetett. Ő tervezte a margitszigeti sportuszodát, a Megyeri úti sporttelepet és a debreceni Aranybika Szállodát is. Stadion terve Párizsban ezüst érmet nyert úgy, hogy az aranyat nem ítélték oda senkinek.
1955-ben halt meg. Nevét az általa tervezett margitszigeti sportuszoda viseli, emlékeztetve a kiváló mérnökre és sportemberre

20080411hajos2451.jpg
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Adolf Zukor

Adolf Zukor

Falusi zsidó szatócs családjában született. Mátészalkán elvégzett 4 polgárit, majd Abaújszántóra került inasnak Blau Herman vegyeskereskedésébe. 15 éves korában (1888) gondolt egy merészet, és kezébe vette a vándorbotot.

Noha a zsebében mindössze pár dollár árválkodott, meg sem állt Amerikáig. Előbb egy szőrméshez szegődött, később önállósította magát és szűcsműhelyt nyitott. 20 éves korában (1893) látott egy filmet és azonnal megérezte benne az üzleti lehetőséget. Nem a művészet érdekelte, hanem a pénzcsinálás, a vállalkozás öröme és kockázata.

1904-ben betársult egy filléres bódéba, ahol három perces mozidarabokat lehetett megtekinteni egy penny bedobása fejében. Marcus Loew-vel, a későbbi mozimogullal szövetkezve hálózatot épített ki, s arra törekedett, hogy az új találmány iránti érdeklődést maximálisan kielégítse. A piacon azonban a korai nagy társaságokból alakult tröszt diktált, Zukornak tehát "robbantania" kellett. A szerencse az Erzsébet királynő képében sietett a segítségére. Megvásárolta a Sarah Bernhardt főszereplésével készült francia film forgalmazási jogát, és ezzel 1912-ben a szó szoros értelmében tarolt Amerikában.

A mind magabiztosabb egykori szűcs még ugyanabban az esztendőben megalapította a Famous Players in Famous Plays Company-t, s a büszke cégtáblának megfelelően kiváló erőket szerződtetett igényes regények és színdarabok vászonra viteléhez. Többek között Edwin S. Porter, a tehetséges pionírok egyike rendezett számára, csillagai között pedig Mary Pickford, az első igazi sztár is ott tündökölt.
Ricse egyik nevezetessége, a Zukor által adományozott Juhász-kút felett látható névadó szoborcsoport

1914-ben Zukor már évi 30 film készítésére képes csapatot verbuvált, megnyílt a Broadwayn 3500 személyes mozipalotája, a Standard. Los Angeles külvárosában, Hollywoodban kibérelte egy narancsfarm gazdasági épületét, ott rendezte be az első stúdiót. Hamarosan csapatostól kéredzkedtek hozzá a népszerű szerepjátszók. Az ő "istállójából" került ki ekkor, ill. a fölemelkedés esztendeiben Douglas Fairbanks, John Barrymore, Pola Negri, Gloria Swanson, Clara Bow, Adolphe Menjou, Rudolph Valentino, Gary Cooper és a többi élő legenda. Bevezette a kizárólagosságot: színészei más cégek számára nem dolgozhattak.

Zukor cége 1916-ban egyesült Jesse L. Lasky Feature Film Company nevű gyárával. Az óriási tekintéllyel rendelkező ex-magyart választották elnökké. A birodalom megkoronázását a forgalmazás megkaparintása jelenthette. Erre is született stratégia. William Hodkinson rendelkezett a legtöbb mozidarab vetítési jogával. Zukor először felajánlotta neki a fúziót, de az elutasítástól sem jött zavarba: annak rendje és módja szerint megbuktatta vetélytársát és megvalósította elképzelését. Így kezdődött 1916-ban a Paramount Pictures krónikája.

A birodalom és vezére uralkodott a filmszakmában, de a virágzás nem tart(hat)ott örökké. 1932-ben a könyvek 21 millió dolláros deficitet mutattak.

A hosszabb szünet utáni újjászervezéstől kezdve a cég a Paramount Pictures Inc. nevet viselte. Barney Balaban lett az új vezető, ám az alapítónak sem kötöttek útilaput a talpára: az igazgatótanács elnökeként továbbra is bejárhatott hivatalába.

Az 1940-es évek végén a televíziót akarta az ellenőrzése alá vonni. Szövetkezett az ABC (American Broadcasting Company) tévétársasággal, ami nem kis hatalmat és befolyást jelentett.

1966-ban a stúdió a Gulf and Western Industries nevű konszernbe olvadt. Adolph Zukor a "szép új világon" is rajta tarthatta a szemét, tiszteletbeli elnökként fürödhetett a népszerűségben.

1949-ben életművéért Oscar-díjat kapott. Századik születésnapját világraszóló külsőségek között ünnepelték meg.
 
N

Naska

Vendég
Aki dirigálni nagyon tudott...-Márkus Alfréd

Egy élet, mely Budapesten indult, és New York volt a végállomás. Arra, hogy Márkus Alfréd kiváló karmester volt, kevesen emlékeznek. De a dalok, amelyeket komponált, ma is népszerűek, nemzedékről nemzedékre öröklődnek.
Miután elvégezte a Zeneakadémiát, a Népszínház korrepetitora, majd a Royal Orfeum zenei vezetője lett.
Itt esett meg , hogy egy artista majom-számot mutatott be. A majom jól nevelt kisállat volt, a próbákon tette a dolgát. A premiren azonban önállósította magát, és amikor megszólalt a zenekar, hatalmasat ugrott, egyenesen Márkus kopasz fejére. Ettől kezdve frakkban, fehér kesztyűben és szürke nyúlször kalappal a fején dirigálta végig az összes előadást.
Sok, népszerű dalt írt, és néhány operettet.
Anekdóták sokásága és számtalan dal idézi ma is még személyét.

b1_tn_f.jpg


Kazal László
Nem is oly rég még Márkus Alfréd volt a slágerkirály Pesten...
 
N

Naska

Vendég
Amit megírtak az egykori lapok

Márkus Alfréd zeneszerzőt vasárnap este a korzon knockaulta Gross Miklós boxtréner, akinek Márkusék megtiltották, hogy leányuknak udvaroljon
Márkust vérző fejjel, eszméletlenül vitték be a klinikára

ir143bpu011.jpg


Vasárnap este 8 óra tájban a Dunakorzó végén, a Ritz előtt csődület támadt. Véresfejü férfi feküdt eszméletlenül a földön, és mellette a sétálók egy izgatott, magastermetű fiatal embert fogtak el. A korzó sétáló közönségéből többen fölismerték a földön fekvő urat: Márkus Alfrédet, a kiváló zeneszerzőt, briliáns táncszámok világhíres komponistáját, a Royal - Orfeum karnagyát, és több ismerőse akadt a mellette álló fiatalembernek, Gross Miklós boxtrénernek is.
A társaságot előállították a főkapitányság központi ügyeletére, ahol Meinig rendőrfőtanácsos először is Gross Miklóst hallgatta ki. A 24 éves fiatalember, aki egy Thököly - úti épület fakereskedő fia, néhány évvel ezelőtt boxbajnokságot nyert és azóta mint az egyik boxiskola trénere működik.
Gross a rendőrségen kereskedősegédnek adta ki magát, és azt adta elő, hogy hosszabb idő óta udvarolt Márkus Alfréd 16 éves kisleányának. Márkus Magda hetedik gimnáziumba jár, és álnéven már több szöveget írt édesapja tangóihoz és foxtrottjaihoz. Különben szolid, visszavonult, úri nevelésben részesül, csak ritkán fordul meg társaságokban. Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg a kisleánnyal, és egymás közt arról beszéltek, hogy ha befejezi az iskolát, egy-két év múlva feleségül veszi.
A fiatal boxtréner kitartó udvarlását a szülők nem nézték jó szemmel, és egy alkalommal, amikor a fiatalember fölhívta Márkusék lakását, és Magdával szeretett volna beszélni, a kisleány helyett anyja jelentkezett a a telefonnál, és megkérte a trénert, hogy ne foglalkozzék leányával, akinek egyelőre még az a dolga, hogy iskolai tanulmányait végezze, és nincs ideje fiatalemberek udvarlását fogadni.
Gross sértőnek találta Márkusné figyelmeztetését, és levelet intézett a zeneszerzőhőz, akitől megkérdezte, helyt áll-e felesége kijelentéseiért. A boxtréner nem kapott választ, és ezért elhatározta, hogy ,,más módon” fog magának elégtételt szerezni. Vasárnap délután kiment a korzóra, csatlakozott egy barátjához, Kun Gábor magántisztviselőhöz, és részletesen elpanaszolta neki sérelmeit. A két fiatalember egyszerre azt vette észre, hogy Márkus Alfréd feleségével és leányával szintén a korzón sétál. Nyomukba szegődtek, és négyszer-ötször is végigmentek a Dunaparton, mindig néhány lépéssel a Márkus-család mögött, de a vasárnap esti tolongásban Gross Miklós nem talált alkalmas pillanatot, hogy megszólítsa a zeneszerzőt. Végre Márkusék távozni készültek a korzóról, és amikor a Ritz előtt elhaladva, a korzót lezáró láncokhoz érkeztek, amerre már kevés ember jár, a tréner Márkus Alfréd mellé lépett és megszólította:
- Szabad kérnem egy szóra!
Márkusné el akarta húzni a férjét, de Gross ebben a pillanatban a zeneszerző arcába sújtott.
A boxbajnok ütése Márkus Alfréd alszemét érte, amely nyomban vérbe borult. Gross ekkor még három ökölcsapást mért a zeneszerzőre, akit valósággal knockautolt, úgy, hogy Márkus Alfréd elterült a földön. A fiatal ember a brutális merénylet után még többször egymás után belerugott a földön heverő zeneszerzőbe, amíg végre két közelben sétáló úr lefogta.
A rendőrségen Gross azt adta elő, hogy csupán egy-két pofont adott a zeneszerzőnek, akitől így akart elégtételt szerezni. Az eset szemtanúi, Tokody Béla és Tóth Tivadar cukrászok, valamint Kun Gábor ezzel szemben egyöntetűen úgy adták elő a történeteket, hogy Gross abban a percben, amikor Márkus Alfrédot megszólította, nyomban teljes erővel feléje sujtott, és szabályszerűen ,,kiütötte”.
Ugyanígy vallott Márkus Alfréd felesége és leánya is. Márkus a rendőrségen magához tért, azonban olyan rosszul volt, hogy nem tudott részletes vallomást tenni, hanem csak annyit mondott, hogy bűnvádi följelentést tesz támadója ellen.
A zeneszerzőt az inspekciós rendőrorvos nyomban megvizsgálta, és megállapította, hogy Márkus Alfréd bal szeme egészen bedagadt, sebe húsz napon túl gyógyul, és félő, hogy az ütés belső vérzést okozott, ami esetleg a zeneszerző félszemének elvesztését vonja maga után. Az inspekciós orvos tanácsára Márkus Alfrédot hozzátartozói a szemészeti klinikára kísérték.
Gross Miklóst, a megdöbbentően brutális merénylet tettesét pedig hétfőig - részletes kihallgatásáig- őrizetbe tartották a rendőrségen. A főváros művészköreiben az esti órákban terjedt el az utcai affér híre, és mindenhol fölháborodással, példás megtorlást követelve beszéltek a durva merényletről
.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Bródy Sándor

1888 és 1889 között újságíróként dolgozott a Magyar Hírlapnál. Kolozsvárra utazott és az Erdélyi Képes Újságot szerkesztette, később a Kolozsvári Életet (1889), majd pedig a Magyarországot. Szenvedélyes természetű ember volt. A jóképű Bródy még Kolozsvárra érkezése után elcsábította Hunyady Margitot, korának ismert színésznőjét. A kapcsolatból nemsokára megszületett törvénytelen gyermeke Hunyady Sándor, aki kedvence volt. Hunyady Sándor is az irodalmi pályán indult el a későbbiekben. Ebben az időben már házas volt, felesége Fehér Judit. Családját Budapesten hagyta. Feleségét és gyermekeit anyagilag támogatta.

1890-ben visszatért Budapestre, ahol ismét a Magyar Hírlapnak dolgozott. 1890-től 1891-ig Fehér Könyv címen irodalmi és publicisztikai havi folyóiratot adott ki, melyet teljesen egymaga írt. Herczeg Ferenc Új idők című hetilapjában rendszeresen publikált a kortárs művészeti élettel kapcsolatos cikkeket, műkritikákat. Harcias, szellemes volt és tele ötletekkel. Ő volt a korabeli társaságok lelke, egyben az irodalmi divatot is ő diktálta.

Az 1903-1905 közötti időszakban Ambrus Zoltán és Gárdonyi Géza közreműködésével szerkesztette a Jövendő című hetilapot, amelyet a Nyugat előfutárának is tekinthetünk. Ebben a korabeli társadalom visszásságait bírálta. Az érzelmeit szenvedélyesen megélő Bródy 1905 nyarán a Semmeringen öngyilkosságot kísérelt meg. Miután felgyógyult ismét újságíróskodott ( Pesti Hírlap, A Nap, Az Ujság, később Az Est). Bár rokonszenvet érzett a Tanácsköztársaság iránt, abban szerepet nem vállalt. Ennek ellenére az ellenforradalom alatt bécsi emigrációba kényszerült.

1923-ban tért vissza Magyarországra. Hirtelen magára maradt és anyagi problémái támadtak. Még megírta utolsó nagy művét, egy novellaciklust Rembrandtról, az elmagányosodott, megöregedett művészről. Ezt követően kórházba került és elhunyt.

Egerben könyvtárat neveztek el róla 1952-ben (Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár).
Klasszikus alkotásai közé tartozik, többek között a Hófehérke című regénye, mely a Jókai-típusú romantikát idézi, valamint az Ezüst kecske és A nap lovagja című realista regények is. A Dada az egyik legjobb drámája, amiben a paraszti világot mutatja be a maga igazi nyomorúságában, ítéletet mondva a polgári világ fölött. A tanítónőhöz két befejezést írt. Az egyik szerencsés, boldog kimenetelű (ezt a polgári közönségnek szánta), a másik szomorú, tragikus. A medikus című dráma bírálóan realista , azonban a harmadik felvonás két boldog házassággal végződik. Ezek szintén jó drámák, mert nemzedékeket tanítottak meg színjátékot írni.
 
N

Naska

Vendég
Bródy Sándor, a drámaíró

Bródy Sándor
A tanítónő


Szereplők: Kubik Anna Bubik István Szabó Sándor


595933.jpg
 
N

Naska

Vendég
Akit egész Pest Sándorkának hívott:-Hunyady Sándor

hunyadys.jpg


Sándorkának hívta egész Pest már akkor is, amikor neves író volt.
Hunyady Sándor sikerei ellenére sem élte a nagy irodalmi tekintélyek életét. „Üres feketekávét reggelizem egy darab kenyérrel. Reggeli után leülök dolgozni, dolgozom délig. Akkor megebédelek, az íróasztal szögletén, a legtöbbször papírról kolbászt vagy parizert. Este, a rendes, olcsó kis helyemen menüt vacsorázom. Minden földi javam elfér három közönséges kofferben. Nem vagyok anyagilag biztosítva, legföljebb csak az előttem álló néhány hétre, esetleg mindössze néhány napra. Fogalmam sincs, hogyan lehetne szert tenni munka nélküli jövedelemre. Talán, mert az a rögeszmém, hogy becsületes munkás vagyok.”
A derűs, kártyázó, csevegő kedvenc, aki mindenütt otthonos volt, és mégis mindenütt vendég, saját betegségeiről orvosain kívül sohasem beszélt senkivel. Ezek az orvosok pedig tudták, hogy túl hosszú élet nem adatott neki.
Apja Bródy Sándor, aki 1889-ben azért utazott le Erdélybe, hogy kritikát írjon egy színdarabról, melynek főszerepét Hunyady Margit játszotta. Az egy estére szóló program 15 hónapra duzzadt, s ebből a viharos szerelemből született meg törvénytelen gyerekként Hunyady Sándor.
Amikor megalakult a Vígszínház, Ditrói Mór igazgató a színésznőt meghívta a társulatába. Így került anya és gyermeke Budapestre.
Hunyady Margit nagy műveltségű asszony volt, novellái jelentek meg, sőt egy drámáját a Vígszínház is bemutatta. Hunyady Sándor így már fiatalon hatalmas műveltséget szívott magába.
Apja megjelenése felborította ezt a biztonságos egyensúlyt. Bár szimpatikus számára, de az író állandó zaklatottsága felborította biztonságérzetét. Ezt csak tetézte, hogy megtudta, hogy református hite ellenére zsidó vér is csörgedezik ereiben.
Kamasz még, amikor anyja meghalt, és apjához kerül. Bródy felnőttnek tekintette fiát, belecsöppent az Ő bohém életébe. 14 évesként estéit már a New York Kávéházba töltötte a Nyugatosok asztalánál, akikre nagy tisztelettel nézett.
17 évesen eljutott az öngyilkosságig. A fegyver félre csúszott, így menekült meg, de a golyó tüdejébe fúródott. Apja, hogy nyugodt légkört teremtsen számára, Kolozsvárra küldte tanulni. Azonban az első este elkártyázta a pénzét. Így aztán cikkeket kezdett írni, és ebből tengette ifjúi életetét.
Egyre inkább vágyott apja után. Egy jó lapjárás után felült a pesti gyorsra, és visszajött Budapestre.
Egy szobában lakott imádott apjával. Viszonyukat Bródy aktuális lelkiállapota határozta meg: hol kényeztette, hol rideg volt hozzá.
Egyben azonban nem volt kettőjük között különbség: élték a pesti bohémek vidám, de nyomorúságos életét.
"Sándorka" azonban nem sokáig bírta a ezt az életformát, és megváltás volt számára, maikor titkári állást kapott Bácskában egy ottani földbirtokos mellett. Nagy szímpátia élt benne a szerb parasztok iránt, a " Fekete szárú cseresznye" c. színpadi műve is ebből táplálkozott.
1914-ben kitört az első világháború, és Őt is besorozták a hadseregbe. Sem lelkileg, sem testileg nem bírta a megpróbáltatásokat. Gyerekkora óta beteg volt a tüdeje, egy tátrai szanatóriumba került. Erősen hatott rá az itteni környezet: az egyik oldalon a csak luxus körülmények között pihenni vágyó arisztokraták vidám élete, a másik oldalon a betegek életéért való küzdelem. Meg is írta később ezeket az élményeit is.
Már a háború alatt visszatért Budapestre, ahol ismét megjelennek cikkei. Nem a szegénység, nem a politika közvetlenül az, ami elkergeti Budapestről ismét, hanem Bródy viselkedése. Bródyt 1919. őszén csúnyán meghurcolták, és Ő ellenséget látott az egész világban: így "keresztény " gyermekében is.
Visszatért szülővárosába, Kolozsvárra, ahol olyan szellemi pezsgés fogadta, amit előtte el sem tudott volna képzelni. Két újságban is publikált, tagja volt irodalmi társaságoknak, sőt, kiadta első novellás kötetét.
Amikor ismét visszaköltözött Pestre, színdarabokat is írt. Már az elsővel hatalmas meglepetést okoz. Idáig csak Bródy Sándor fiacskájának tartották, a bemutató után Indig Ottó, a híres írótárs és színikritikus így nyilatkozott Róla:"Őszintén mondom el: nem sokat vártak tőle. Azt mondták: kártyás, könnyelmű, léha, nem szeret dolgozni, és ha harminchét éves koráig semmit sem mutatott magából mást, miért tudjon most egyszerre színdarabot írni.” Sikerei nyomán a Vígszínház házi szerzője lett.
Kiváló novellái nemcsak az olvasó közönséget, hanem az irodalmárokat is elismerésre serkentette. Illés Endre - író és esztéta- írta le róla:"...legalább tíz olyan novellát írt, amelyet egyetlen kritikus sem tud megkarcolni. De még az idő sem. Mind a tíz világirodalmi ranggal illeszkedik be a legjobb magyar novellák közé.”
1942-ben halt meg, a második világháború komor éveiben.
Máray Sándor meglátogatta a szanatóriumban a halála előtt, ez volt az utolsó találkozásuk. „Mikor elmentem a szanatóriumból, különös szorongással éreztem, hogy zsenink és prófétánk egyre több lesz, de írónk, sajnos, megint eggyel kevesebb.”
Ma 120 éves lenne... túl az emberi, elképzelhető életkoron. De amíg a Bakaruhában feltűnik Bara Margit mosolya, Kabos Gyulát tisztes hivatalnokként megpofozzák a Lovagias ügyben, amíg lelkes olvasók megvásárolják a novelláit, addig hogy lehetne elmúlásról beszélni?

Kabos Gyula Ráday Imre Gombaszögi Ella Gózon Gyula
Hunyady Sándor : A lovagias ügy videó
 

katka50

Állandó Tag
Állandó Tag
élni és.....

Sok érdekességet tudtam meg, pld. Gábor Dénesről és Oláh Györgyről. Az ő (és Cziffra György, és Solti György, etc.) nevük említésekor vagyok büszke arra, hogy ide születtem, bármennyire szeretnék is menekülni néha.
 
Oldal tetejére