Életének 94. évében, családja körében elhunyt Göncz Árpád. Éppen idén volt 25 éve, hogy 1990. augusztus 3-ánköztársasági elnöknek választották.
Éppen idén volt a 25 éves évfordulója annak, hogy Göncz Árpádot 1990. augusztus 3-ánköztársasági elnöknek választották. Az életének 94. évében elhunyt író, műfordító két cikluson át töltötte be a posztot.
Kétszer annyi ideig szolgált elnökként, mint amennyit elvett életéből az, hogy ’56 után bebörtönözték.
Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság új elnöke köszönti a tömeget az Országház előtt 1990. augusztus 3-án
Forrás: MTI/Cseke Csilla
„Nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája – világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam, és fogom szolgálni” – mondta beiktatási beszédében éppen 25 éve a Parlamentben Göncz Árpád, aki azzal zárta szavait, hogy a jövő szolgálója akar lenni.
Bill Clinton amerikai elnökkel 1999-ben, Washingtonban
Forrás: AFP/Mario Tama
Életfogytiglani börtönre ítélték
Göncz Árpád 1922-ben született Budapesten, kispolgári családban. Általános és középiskoláit a fővárosban végezte, majd 1939-ben érettségizett a Werbőczy István Reálgimnáziumban. Diplomáját a a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán szerezte 1944-ben. Az 1940-es évek közepéig az Országos Földhitelintézetben dolgozott tisztviselőként és jogászként. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol a Nemzedék című lapot is szerkesztette. Később parlamenti titkárként és főtitkárként dolgozott. 1946-ban vette el feleségül Göntér Mária Zsuzsannát, akitől négy gyereke született.
Göncz Árpád volt köztársasági elnök elköszön a szavazóbizottság tagjaitól, miután leadta a szavazatát a 2006-os önkormányzati választáson
Aktív részese volt az 1956-os forradalomnak, ezért 1957-ben letartóztatták, és a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Öt év után, 1963-ban kiszabadult az meghirdetett általános amnesztia következtében, de joggal és politikával továbbra sem foglalkozhatott.
A szabadulás után a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett, majd a Talajjavító Vállalathoz került. 1965-től szabadfoglalkozású író és műfordító lett. Egyik legismertebb műve a Sarusok című kisregénye, amely az 1400-as évek középkori Magyarországán játszódik, és egy eretnek sorsát mutatja be. 1980-ban jelent meg a Találkozások című novellagyűjteménye, de dolgozott az 1984-ben megjelent Bibó-emlékkönyv munkálataiban is. Utóbbi először szamizdatként jelent meg.
1988-ban alapító tagja volt a Szabad Demokraták Szövetségének, először a párt ügyvivőjeként, majd az Országos Tanács Tagjaként segítette a szervezetet. Az Országgyűlésnek 1990 májusa és augusztusa között volt tagja, ezt követően két cikluson át volt Magyarország köztársasági elnöke.
"Mindenki szerette"
Megdöbbenéssel beszélt a volt köztársasági elnök haláláról Horn Gábor, egykori SZDSZ-es politikustársa is. "Nem szoktam elérzékenyülni, de most tényleg megrendültem. A liberálisok családjának meghatározó tagját veszítettük el , akit politikai ellenfelei is szerettek, tiszteltek. Ő volt talán közöttünk a legkevésbé megosztó személyiség" – mondta kérdésünkre Horn Gábor.
Pető Iván az Origótól értesült először Göncz Árpád haláláról. A szabaddemokrata párt alapítóját is megrázta – ahogy ő fogalmazott, mellbe vágta – a hír, annyira, hogy nem is tudott Göncz Árpáddal való barátságukról beszélni.
Olyan volt, mint egy nagybácsi
A napokban olvastam egy felmérést, miszerint ő volt a rendszerváltást követően a legnépszerűbb magyar politikus. Azt hiszem, őt az emberek közvetlenül is megválasztották volna köztársasági elnöknek – mondta az Origónak Lendvai Ildikó. 1994-ben találkoztam vele először személyesen, amikor valamilyen huzavona volt a koalíciós kormányban. Ami elsőre meglepett, hogy rögtön letegezett. Ez férfi és nő között nem feltétlenül természetes, de tőle mégis az volt. Azt hiszem, ő mindenkit tegezett a környezetében – emlékezett a korábbi MSZP-s politikus, aki szerint Göncz Árpád elnökként soha nem akart direkten beavatkozni a konfliktusokba, inkább tájékozódott, és békített a felek között. Olyan volt, mint egy nagybácsi, aki elsimít egy családi viszályt – mondta Lendvai Ildikó.
Mindenki Árpi bácsija
„Igazán jó ember és varázslatos egyéniség volt. Tényleg mindenki Árpi bácsija volt" – emlékezett vissza Kuncze Gábor, korábbi szabaddemokrata politikus. Szerinte Göncz Árpád személye szimbolizálja mindazt, ami a rendszerváltás idején még része volt a magyar politikának, mára azonban teljesen kiveszett a hazai közéletből: az emberi problémák iránti érzékenységet, a szolidaritást, valamint a mások tiszteletét. Kuncze Gábor úgy vélte, a volt köztársasági elnök érezte és átérezte az emberek problémáit.
A temetésről később gondoskodnak
Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni szabad Magyarország első demokratikus úton megválasztott köztársasági elnöke tíz éven keresztül legjobb tudása szerint szolgálta az újjászülető magyar demokráciát – olvasható a kormány részvétnyilvánításában. A kabinet őszinte részvétét és együttérzését fejezte ki Göncz Árpád családjának. A kormány – a családdal egyeztetve – a későbbiekben gondoskodik a méltó temetésről – írták.
Gyászolnak a pártok
Néma felállással emlékeztek Göncz Árpád volt köztársasági elnökre az Országgyűlésben kedden délután. Az ülésteremben az elnöklő Hiller István jelentette be a volt államfő halálát. "Már életében legenda volt" – mondta Hiller István Göncz Árpádról.
A Kereszténydemokrata Néppárt megrendüléssel fogadta a hírt az első demokratikusan megválasztott államfő, Göncz Árpád haláláról. Személye és élete összefonódott Magyarország legújabbkori történelmével, a rendszerváltás időszakával. A KDNP együttérzését fejezi ki a gyászoló családnak abban a tudatban, hogy az élők sorából eltávozott államfő emléke és munkássága nem megy feledésbe.
Göncz Árpád egy igazi elkötelezett liberális demokrata volt – írta gyászközleményében az Együtt elnöksége. Göncz Árpád megtestesítette a nemzet egységét, példaszerűen látta el a feladatát, "példát mutatott emberségből, nagy szeretettel és tisztelettel gondolhatott rá minden magyar ember. És gondolhat ezután is" – fogalmazott a párt. Az Együtt közleményét azzal zárta: "politikai közösségünk sosem fogja elfelejteni" Göncz Árpádot, "nem múló nagyrabecsüléssel gondolunk rá".
„Szívből gyászolom Göncz Árpádot – írta közleményében Tóbiás József, az MSZP elnöke. – A védtelenek szolgálója volt, plebejus attitűdű, s közben végtelenül bölcs és művelt államférfi. »A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan« – mondta, és elnöki pályafutása örök mérce lesz minden politikusnak a hatalomhoz való egyedül lehetséges és tisztességes viszonyhoz. Göncz Árpád a nemzeti egység jelképe volt életútjával, gondolkodásával, minden eszméből a legérdemesebbet szintetizáló nagyszerű személyiségével. Számomra mérce, példa és jelkép. Osztozom a gyászban hitvesével, Zsuzsa asszonnyal, aki több mint fél évszázada társa volt, és gyermekeivel. Azon vagyok, hogy mi, szocialisták, méltók legyünk a népet szolgálni kívánó, érzékeny és mindig az elesettek érdekeit néző politikájához.”
Idézetek Göncz Árpádtól
„Fordító a börtönben lettem. Azt állítottam, hogy tudok angolul, amit nagyon jól tettem, mert meg is tanultam bent. És megtanultam egy szakmát, amiből aztán éltem. Mert én a fordításból indultam el az irodalom felé.”
„Bibó része volt az életemnek, és nagyon remélem, hogy én is része voltam Bibó István életének.
Emlékszem, egyszer álmainkat meséltük egymásnak, benn a börtönben; s ő azt mondta: »Borzasztó álmom volt az éjszaka, tél volt, havazott, álltam egy szobortalapzaton és rettenetesen fáztam, és szerettem volna leszállni, de nem tudtam«. Ezt soha nem fogom elfelejteni, és az a benyomásom, hogy Bibó ma ott áll egy szobortalapzaton, rettenetesen fázik és képtelen leszállni onnét.”
(Elhangzott: a Bibó-konferencián Szegeden, 1992. november 5-én.)
„A csatlakozást egyébként az autópálya-építéshez szoktam hasonlítani. Mindenki tudja, hogy hasznos, csak azt nem tudja, hogy kinek, hol és mekkora hasznot hoz.”
(Az EU-csatlakozásról. Magyar Hírlap - 2002. december 24.)
„Valahol a népszerűség igazi titka, ha az ember nem igazodik mindig a népszerűség követelményeihez. (...) Amikor elnök lettem, azt hitték, hogy mazsola leszek a kalácsban. Aztán kiderült, hogy kavics.”
(Göncz - Göncz Árpád portréfilm 2002 rendező: Papp Gábor Zsigmond)
Forrás: gonczarpad.hu
Éppen idén volt a 25 éves évfordulója annak, hogy Göncz Árpádot 1990. augusztus 3-ánköztársasági elnöknek választották. Az életének 94. évében elhunyt író, műfordító két cikluson át töltötte be a posztot.
Kétszer annyi ideig szolgált elnökként, mint amennyit elvett életéből az, hogy ’56 után bebörtönözték.
Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság új elnöke köszönti a tömeget az Országház előtt 1990. augusztus 3-án
Forrás: MTI/Cseke Csilla
„Nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája – világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam, és fogom szolgálni” – mondta beiktatási beszédében éppen 25 éve a Parlamentben Göncz Árpád, aki azzal zárta szavait, hogy a jövő szolgálója akar lenni.
Bill Clinton amerikai elnökkel 1999-ben, Washingtonban
Forrás: AFP/Mario Tama
Életfogytiglani börtönre ítélték
Göncz Árpád 1922-ben született Budapesten, kispolgári családban. Általános és középiskoláit a fővárosban végezte, majd 1939-ben érettségizett a Werbőczy István Reálgimnáziumban. Diplomáját a a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán szerezte 1944-ben. Az 1940-es évek közepéig az Országos Földhitelintézetben dolgozott tisztviselőként és jogászként. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol a Nemzedék című lapot is szerkesztette. Később parlamenti titkárként és főtitkárként dolgozott. 1946-ban vette el feleségül Göntér Mária Zsuzsannát, akitől négy gyereke született.
Göncz Árpád volt köztársasági elnök elköszön a szavazóbizottság tagjaitól, miután leadta a szavazatát a 2006-os önkormányzati választáson
Aktív részese volt az 1956-os forradalomnak, ezért 1957-ben letartóztatták, és a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Öt év után, 1963-ban kiszabadult az meghirdetett általános amnesztia következtében, de joggal és politikával továbbra sem foglalkozhatott.
A szabadulás után a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett, majd a Talajjavító Vállalathoz került. 1965-től szabadfoglalkozású író és műfordító lett. Egyik legismertebb műve a Sarusok című kisregénye, amely az 1400-as évek középkori Magyarországán játszódik, és egy eretnek sorsát mutatja be. 1980-ban jelent meg a Találkozások című novellagyűjteménye, de dolgozott az 1984-ben megjelent Bibó-emlékkönyv munkálataiban is. Utóbbi először szamizdatként jelent meg.
1988-ban alapító tagja volt a Szabad Demokraták Szövetségének, először a párt ügyvivőjeként, majd az Országos Tanács Tagjaként segítette a szervezetet. Az Országgyűlésnek 1990 májusa és augusztusa között volt tagja, ezt követően két cikluson át volt Magyarország köztársasági elnöke.
"Mindenki szerette"
Megdöbbenéssel beszélt a volt köztársasági elnök haláláról Horn Gábor, egykori SZDSZ-es politikustársa is. "Nem szoktam elérzékenyülni, de most tényleg megrendültem. A liberálisok családjának meghatározó tagját veszítettük el , akit politikai ellenfelei is szerettek, tiszteltek. Ő volt talán közöttünk a legkevésbé megosztó személyiség" – mondta kérdésünkre Horn Gábor.
Pető Iván az Origótól értesült először Göncz Árpád haláláról. A szabaddemokrata párt alapítóját is megrázta – ahogy ő fogalmazott, mellbe vágta – a hír, annyira, hogy nem is tudott Göncz Árpáddal való barátságukról beszélni.
Olyan volt, mint egy nagybácsi
A napokban olvastam egy felmérést, miszerint ő volt a rendszerváltást követően a legnépszerűbb magyar politikus. Azt hiszem, őt az emberek közvetlenül is megválasztották volna köztársasági elnöknek – mondta az Origónak Lendvai Ildikó. 1994-ben találkoztam vele először személyesen, amikor valamilyen huzavona volt a koalíciós kormányban. Ami elsőre meglepett, hogy rögtön letegezett. Ez férfi és nő között nem feltétlenül természetes, de tőle mégis az volt. Azt hiszem, ő mindenkit tegezett a környezetében – emlékezett a korábbi MSZP-s politikus, aki szerint Göncz Árpád elnökként soha nem akart direkten beavatkozni a konfliktusokba, inkább tájékozódott, és békített a felek között. Olyan volt, mint egy nagybácsi, aki elsimít egy családi viszályt – mondta Lendvai Ildikó.
Mindenki Árpi bácsija
„Igazán jó ember és varázslatos egyéniség volt. Tényleg mindenki Árpi bácsija volt" – emlékezett vissza Kuncze Gábor, korábbi szabaddemokrata politikus. Szerinte Göncz Árpád személye szimbolizálja mindazt, ami a rendszerváltás idején még része volt a magyar politikának, mára azonban teljesen kiveszett a hazai közéletből: az emberi problémák iránti érzékenységet, a szolidaritást, valamint a mások tiszteletét. Kuncze Gábor úgy vélte, a volt köztársasági elnök érezte és átérezte az emberek problémáit.
A temetésről később gondoskodnak
Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni szabad Magyarország első demokratikus úton megválasztott köztársasági elnöke tíz éven keresztül legjobb tudása szerint szolgálta az újjászülető magyar demokráciát – olvasható a kormány részvétnyilvánításában. A kabinet őszinte részvétét és együttérzését fejezte ki Göncz Árpád családjának. A kormány – a családdal egyeztetve – a későbbiekben gondoskodik a méltó temetésről – írták.
Gyászolnak a pártok
Néma felállással emlékeztek Göncz Árpád volt köztársasági elnökre az Országgyűlésben kedden délután. Az ülésteremben az elnöklő Hiller István jelentette be a volt államfő halálát. "Már életében legenda volt" – mondta Hiller István Göncz Árpádról.
A Kereszténydemokrata Néppárt megrendüléssel fogadta a hírt az első demokratikusan megválasztott államfő, Göncz Árpád haláláról. Személye és élete összefonódott Magyarország legújabbkori történelmével, a rendszerváltás időszakával. A KDNP együttérzését fejezi ki a gyászoló családnak abban a tudatban, hogy az élők sorából eltávozott államfő emléke és munkássága nem megy feledésbe.
Göncz Árpád egy igazi elkötelezett liberális demokrata volt – írta gyászközleményében az Együtt elnöksége. Göncz Árpád megtestesítette a nemzet egységét, példaszerűen látta el a feladatát, "példát mutatott emberségből, nagy szeretettel és tisztelettel gondolhatott rá minden magyar ember. És gondolhat ezután is" – fogalmazott a párt. Az Együtt közleményét azzal zárta: "politikai közösségünk sosem fogja elfelejteni" Göncz Árpádot, "nem múló nagyrabecsüléssel gondolunk rá".
„Szívből gyászolom Göncz Árpádot – írta közleményében Tóbiás József, az MSZP elnöke. – A védtelenek szolgálója volt, plebejus attitűdű, s közben végtelenül bölcs és művelt államférfi. »A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan« – mondta, és elnöki pályafutása örök mérce lesz minden politikusnak a hatalomhoz való egyedül lehetséges és tisztességes viszonyhoz. Göncz Árpád a nemzeti egység jelképe volt életútjával, gondolkodásával, minden eszméből a legérdemesebbet szintetizáló nagyszerű személyiségével. Számomra mérce, példa és jelkép. Osztozom a gyászban hitvesével, Zsuzsa asszonnyal, aki több mint fél évszázada társa volt, és gyermekeivel. Azon vagyok, hogy mi, szocialisták, méltók legyünk a népet szolgálni kívánó, érzékeny és mindig az elesettek érdekeit néző politikájához.”
Idézetek Göncz Árpádtól
„Fordító a börtönben lettem. Azt állítottam, hogy tudok angolul, amit nagyon jól tettem, mert meg is tanultam bent. És megtanultam egy szakmát, amiből aztán éltem. Mert én a fordításból indultam el az irodalom felé.”
„Bibó része volt az életemnek, és nagyon remélem, hogy én is része voltam Bibó István életének.
Emlékszem, egyszer álmainkat meséltük egymásnak, benn a börtönben; s ő azt mondta: »Borzasztó álmom volt az éjszaka, tél volt, havazott, álltam egy szobortalapzaton és rettenetesen fáztam, és szerettem volna leszállni, de nem tudtam«. Ezt soha nem fogom elfelejteni, és az a benyomásom, hogy Bibó ma ott áll egy szobortalapzaton, rettenetesen fázik és képtelen leszállni onnét.”
(Elhangzott: a Bibó-konferencián Szegeden, 1992. november 5-én.)
„A csatlakozást egyébként az autópálya-építéshez szoktam hasonlítani. Mindenki tudja, hogy hasznos, csak azt nem tudja, hogy kinek, hol és mekkora hasznot hoz.”
(Az EU-csatlakozásról. Magyar Hírlap - 2002. december 24.)
„Valahol a népszerűség igazi titka, ha az ember nem igazodik mindig a népszerűség követelményeihez. (...) Amikor elnök lettem, azt hitték, hogy mazsola leszek a kalácsban. Aztán kiderült, hogy kavics.”
(Göncz - Göncz Árpád portréfilm 2002 rendező: Papp Gábor Zsigmond)
Forrás: gonczarpad.hu
