mellplasztikai tapasztalatok

MMelcsi

Állandó Tag
Nem vagyok én sem mellplasztikapárti, habár mindíg kicsi melleim voltak. Ez a tény soha sem befolyásolta a párkapcsolataimat, sem az önbizalmamat. Más nagymellű barátnőimmel ellentétben nekem nagyon sok terem volt amikor megszületett a kislányom.
Egyedül csak akkor támogatom a plasztikai sebészetet ha ez egészségügyi okokból szükséges.
Fogdajuk el magunkat, hisz megismételhetetlenek vagyunk.
 

Zitacica79

Állandó Tag
Nem vagyok én sem mellplasztikapárti, habár mindíg kicsi melleim voltak. Ez a tény soha sem befolyásolta a párkapcsolataimat, sem az önbizalmamat. Más nagymellű barátnőimmel ellentétben nekem nagyon sok terem volt amikor megszületett a kislányom.
Egyedül csak akkor támogatom a plasztikai sebészetet ha ez egészségügyi okokból szükséges.
Fogdajuk el magunkat, hisz megismételhetetlenek vagyunk.
Igaz.Akinek meg elrákosodik a melle az örülne bármilyennek.
Én se m vagyok tökéletes.Nagy a vádlim ,vastag a combom,kicsit viszeres a lábam,gyűrött a hasam amit próbálok korrigálni és nem volt probléma,hogy nem kellek senkinek és nem befolyásolt semmit.Volt akinek nem teccettem alaphelyzetbe de azzal szakítottam is.
 

Katalin/Anyoka

Kitiltott (BANned)
Tapasztalatom ugyan nincs, és nemis lesz. De minden jóérzésü orvos tiltakozik mert a szilikonon nem látnak át a mammasugarak. Kvázi szilikonnal soha nem fogják kimutatni a mellrákot!!

El lehet gondolkodni, hogy mi jobb fesziteni vagy megfeszülni!
 

manuka76

Állandó Tag
sziasztok

nekem hatalmasak és így asúlytól kicsit lógnak, de még nem szültem

utálom, de most mit tegyek? Nem sok értelme van gyerek előtt megcsináltatni

én kisebbíteni szeretném, de olyat is halottam, hogy tb-re megcsinálják, ha fáj a hátam

Bocsi: Hallottam

Ja és úgy tűnik meddő vagyok, egyelőre nem nagyon akar összejönni a a gyerek

tiszta egyszerű a helyzetem

Mindaz, ami körülvesz bennünket, materializált elképzelés, megvalósított gondolatkép.

Az anyag nem más, mint az energia különféle megjelenési formája.

A gondolatok energiát mozgatnak és formálnak.

A problémák az élet által elénk állított feladatok.

A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas.

A pozitív gondolkodáshoz hozzátartozik a rendszeres lelki higiénia is, ami azt jelenti, hogy reggelente mentálisan felkészítem magam a napra, és napközben újra meg újra rákapcsolódom az egyetlen tudatra, este pedig ellenőrzöm, mennyire sikerült saját mértékemhez tartanom magam, és mentálisan újraélni, mit nem sikerült még optimálisan megoldanom.

A sikertelenség mindig csak közbülső eredmény a végleges sikerhez vezető úton.
Bármit gondoljon is egy teremtő a hit bizonyosságával, annak meg kell valósulnia. Mindazt, amit elgondolok, el is tudom érni.




Tudatom gyengesége, hogy egyidejűleg mindig csak egy gondolatot tudok kigondolni. Ha a helyes, a megfelelő gondolatot gondolom, és azt megtartom, annak igazán nagy ereje lesz.


Ha a tudatunkban felmerülő gondolat - legyen az akár kívánság, elképzelés vagy cél - rögzül a tudatban, és újra meg újra aktiválódik, hasonló vagy azonos erőket fog magához vonzani, és gondolatkomplexummá sűrűsödik.

Visszatekintve életünk eddigi eseményeire, láthatjuk, hogy valamennyi kívánságunk megvalósult, mely kellő ideig foglalkoztatta tudatunkat. Ez sajnos negatív vágyainkra is igaz.

A félelem, az aggodalom stb. pontosan azt vonzza magához, amitől fél az ember, hiszen ilyenkor tudatunkat a félelmeinkkel és gondjainkkal foglalkozó gondolatok töltik meg.


Csak a gondolati fegyelem és a rendszeres lelki higiénia segít, amely során a nemkívánatos gondolatokat azonnal kellemes gondolatokká transzformáljuk, még mielőtt sorscsapásként manifesztálódhatnának.


Kincsek rejlenek valamennyiünkben, ám ahhoz, hogy ezeket a kinc­seket felhozzuk a tudatunkba, és élni tudjunk velük, fejlődnünk kell.



A vágyak megfogalmazása és a pozitív gondolkodás között a döntő különbség az, hogy az előbbi esetében akarunk valamit, az utóbbi esetében pedig hiszünk valamit!
 

gyutacs

Állandó Tag
Minden nő hagyja meg teljesen természetesnek,amíg csak lehet...mi se szeretjük a művit,bárhogy is sulykolja a média,divat.
 

ballamark

Állandó Tag
szerintem semmi értelme nincs a mellplasztikának akinek tetszeni akarsz annak úgyis fogsz ha nincs nagyobb cicid, am meg ha lesz egy gyereked az mit szívjon majd a műanyagot...?
 

agi701

Állandó Tag
Tapasztalatom ugyan nincs, és nemis lesz. De minden jóérzésü orvos tiltakozik mert a szilikonon nem látnak át a mammasugarak. Kvázi szilikonnal soha nem fogják kimutatni a mellrákot!!

El lehet gondolkodni, hogy mi jobb fesziteni vagy megfeszülni!
Ezt nem is tudtam, már emiatt érdemes volt ide néznem.
 

balazsboglarka

Állandó Tag
Úgy látom, hogy az a probléma a megnagyobbíttatásokkal, hogy ha valaki összegyűjti rá a pénzt és megcsináltatja, nem gondol bele, hogy egészségügyi szempontból 5 évente cserélni kellene az implantátumot. De nagyon kevesen vállalják ezt, mint anyagi okokból, mint az altatás miatt, hisz ha még jó, minek új...
 

gniussy

Állandó Tag
A barátnőmnek volt mellműtétje. Nagyon elégedett. Bár azt ő is megmondja , hogy súlyánál fogva idővel az is "enged" a minőségből.

Régen én nagyon ellene voltam, de ha esetleg csúnyának látnám a melleim, lehet én is megcsináltatnám. Az önbizalmamon biztos segítene. Bár én sem vagyok híve, hogy idegen anyag legyen bennem.
 

tommy1

Állandó Tag
Egyre tobbet lehet hallani az elrontott mutetekrol meg hogy kesobb megbanjak. Szerintem a mesterseges nem eri utol a termeszet kreaciojat. Akinek meg kicsi keressen olyan partnert aki azt szeretni. Bar ez egyeni ugy. Nekem nem jonnek be.
 

akos1123

Állandó Tag
Én mellplasztikai mütétet nem csináltatnék,viszont ha lenne lehetőségem, egy kis korrekcios beavatkozást vállalnék.Szerintem a plasztikázott cicik nem tünnek természetesnek,de mindenki maga dönti el,hogy mit kezd a testével.
 

haztrew

Állandó Tag
hát nekem megvan a magam véleménye a plasztikázásról, ez is csak az önbizalom hiányát és a másoknak való megfelelést bizonyítja, mindkettő
 

ejja19

Állandó Tag
Én még elég fiatal vagyok és nagyon kicsit a melleim. (az egész suliba talán a legkisebb, ami azért is gáz, mert egy úgymond "fiúsuliba" járok, van összesen 40lány a 6évfolyamon) Ez nagyon az önbecsülésem kárára megy. Semmi önbizalmam nincs ilyen téren. A testem viszonylag arányos, 172cm 58kg vagyok. Mellplasztikát (mivel még kiskorú vagyok) édesanyám nem enged. (Ezzel nem vitatkozom) De mivel így nem vagyok kibékülve magammal, biztos vagyok benne, hogy 18-19évesen bármennyire is nem tanácsolják kés alá fogok feküdni.
 

pipikutya

Állandó Tag
szerintem próbáld magad úgy elfogadni, ahogy vagy!
szerintem pl. sokkal jobb, hogy inkább kisebb, mint hogy 120-as méreted legyen!!!
 
Oldal tetejére