Van egy cigány ismerősöm. Régóta ismerem, de csak most tudtam meg, hogy cigány. Ettől nem változott semmi, ugyanolyan jónak, szerénynek, kedvesnek, félénknek, értelmesnek, értékes embernek látom, mint eddig. Viszont a családi történetét most tudtam meg.
Sok gyerekes "tipikus" cigány családba született. Verekedés, ordibálás, csalás, lopás, hazudozás.... szóval mivel ezt látta, ezt a szociális mintát követte, gyerekkorában ő volt az iskola réme.
Egyszer a nagymamája elvitte templomba. Ott döbbent rá, hogy az élet nem arról szól, amit ő eddig tapasztalt. Megtért, teljesen megváltozott, és próbálta a családját is meggyőzni, hogy mennyire nem jó, amit csinálnak. Kiröhögték, sőt, később, amikor ő munka mellett estin leérettségizett és közben pénzt keresett, még a pénzét is szépen elkéregették tőle. Ekkor úgy döntött, szakít a családjával. Azóta a vezetéknevét is megváltoztatta, annyira szégyelli őket. Gyakorlatilag egyszál egyedül van a világon, nincs senkie.
Érettségi után jelentkezett egyetemre (a theológiára), ahová fel is vették, sőt, előzetes beszélgetés során, ahol kiderült nincs semmilyen pénze, ingatlana, senki rokona (aki segíteni tudna) még ösztöndíjat is ígértek neki. Másfél év tanulás után kénytelen volt abbahagyni az egyetemet, nem a tanulmányai miatt, hanem mert dolgozni volt kénytelen. A beígért ösztöndíjat nem kapta meg, helyette rávették, hogy jelentkezzen munkanélküli segélyért. Másfél év múlva kiderült, hogy ez teljesen jogszabályellenes volt (amit ő nem tudott), merthogy nappali tagozatos hallgató nem kaphat munkanélküli segélyt. Szerencsére nem kellett visszafizetnie ezt az összeget (mert hogy nem lett volna miből), viszont így tovább nem tanulhatott.
Keresett munkát, bármit elvállalt, de közben 2 problémával kellett (és kell a mai napig) megküzdenie:
1) akármilyen munkát nem végezhet, kiderült nyitott gerince és hasonló súlyos betegségei vannak, szóval azóta le is százalékolták, rokkant nyugdíjas, ezenkívül súlyosan depressziós
2) megbízott emberekben, és akikre a legjobban felnézett, éppen azok bántak el vele a legcsúnyábban (köztük egyetemi professzorok, illetve lelkészek is), miután kiderült, hogy cigány. Minden rendben volt addig, amíg nem tudták, hogy cigány, de amikor kiderült, hirtelen mindenki "dobta"...illetve olyan dolgokra akarták rávenni, amiket "a cigányok amúgy is szoktak csinálni, nekik ez nem számít tisztességtelennek"... pl. utólag kiderült, hogy akik rávették (egyetemi tanárok, professzorok!), hogy egyetemi diákként vegyen fel munkanélküli segélyt, közülük legalább az egyikük tudta, hogy ez jogszabályellenes, de neki nem szólt erről :kaboom:
Az, hogy tisztességes és nagyon okos ember, az, hogy normális életet akar élni, becsületesen, tisztességesen, az, hogy tanulni szeretett volna... ez nem érdekelte azokat az embereket, akiknek akkor lehetőségük lett volna neki segíteni, mivel hogy CIGÁNY.
És most itt van ez az ember, viszonylag fiatal kora ellenére nagyon beteg, lassan alig van olyan, akiben meg mer bízni, félénk, nincs már semmi önbizalma, éhes a szeretre, nincs senkije, továbbtanulni nem tud, mert nincs miből, a rokkant nyugdíjából úgy tud megélni, hogy valaki pusztán szeretetből befogadta az egyébként üres, de felújításra szoruló házába, ahol még nincs fűtés, mert meg kell előbb javítani a cserépkályhát...és ennek a valakinek nagyon hálás, és folyamatosan meg akarja hálálni, még úgy is, hogy akár építkezésen is segít neki, pedig a nyitott gerincének meg a többinek ez nem a legegészségesebb...
Közben könyvet ír az egyik nagy magyar fejedelemről, és én nagyon drukkolok neki, hogy sikerüljön megírnia ezt a könyvet, és hála Istennek azért még vannak, akik próbálnak segíteni neki, és úgy néz ki, hogy lesz kiadó, ahol ki fogják adni a könyvét.
De hogy ezen kívül mi lesz vele.....???? Lesz-e valaha boldog? Kicsit is egészségesebb, mint most? Lesz-e valaha is bizalma és egészséges önbizalma...???