Menni vagy maradni?

C

CanadaHun

Vendég
utazas.jpg

A magyar értelmiség, a magyar polgárság előtt a huszadik században legalább négyszer merült föl ez a dilemma. Eddig.
Egyszer 1919–20-ban, másodszor 1938–40-ben, harmadszor 1947–48-ban és végül 1956-ban.


Mindannyiszor, ahányszor az ország, a nemzet sorsa rossza fordult. Mindannyiszor, ahányszor fölborult a polgári rend, megingott a jogbiztonság, amikor a polgárok javait rabolni kezdték, mikor a polgárok életére törtek.
Mindannyiszor, mikor kétségessé vált a jövő, mikor ködbe veszett a holnap, és ami fölsejlett belőle az vészjósló volt. Ilyenkor mindig magyarok százezrei kerekedtek föl és hagyták el a hazát, gyakran örökre.


Felmérhetetlen, hogy mit veszített Magyarország azokkal a tömegekkel, amelyeket kilökött, kivetett magából.
Az első hullámban legalább kéttucat leendő Nobel-díjas tudós veszett el. És mennyi mérnök, újságíró, író, színész és kétkezi munkás. (Ez még egy teljesen kétnyelvű nemzedék volt, németül mindenki tudott.) A második eresztésben kevesebben mentek el, mert nem volt hová menni. Itthon kellett bevárni a kirablást, leöletést.

A harmadik, a negyedik hullámban is tudósok, mérnökök, orvosok, szakmunkások százezrei vesztek innen el. És – bár minden általánosítás csalfa – legtöbbször a bátrabb, az élelmesebb, a kezdeményezőbb, az erősebb vállalkozik az emigráció nagy kalandjára.
Ami nem jelenti azt, hogy a legendás vicc, miszerint Kohn csak „kalandvágyból” maradt volna hon, ne lenne véresen komoly.
Waldbauer Iván apánk kortársa, kollégája, barátja volt, jól ismertem tehát. Amerikai évtizedei, azt hiszem, meglehetősen unalmasan teltek el. Legfeljebb a nők vittek az életébe színt, nagy tisztelője volt e nemnek, de hát nőt itthon is lehetett volna találni.


Akkoriban, 1947-ben szüleink is komolyan foglalkoztak a kérdéssel: menni vagy maradni. Apánk muzsikus volt, „nyelvtelen” tehát, anyánknak anyanyelve volt a francia. Párizsban mindkettőjüknek el volt már készítve minden kondíció. Talán csak néhány apró véletlenen múlott, hogy ezeket most nem franciául írom valami jól fizető párizsi lap olvasóinak.


De hát szüleink maradtak, sokra nem is vitték, de kalandos, színes életük volt.
Most itt az ötödik hullám. Nem tudok olyan társaságba toppanni már, ahol ne ez lenne a kérdés megint: menni vagy maradni? Akinek konvertálható szakmája van, értelmes gyereke, annak ez nem is lehet kérdés ma már. Munka nincs, iskola nincs, jogbiztonság nincs, a hangulat dermesztő.

Az országot a letargia, a beletörődés és a félelem uralja. A jövő több mint kétséges.
Magyarország szét van verve megint.
Jól megy most a nyelvtanároknak. Ismerek családot, amelynek minden tagja, unokástul és nagymamástul beiratkozott a gyorstanfolyamra.


Én, persze, maradok. Nyelveket nem tudok, pénzem nincsen, gyerekem nincsen, öreg vagyok, nem értek semmihez, csak a magyar szóhoz egy kicsit. És azért is könnyen maradok, mert nem félek. Képtelen vagyok félni. Fülembe csengenek mindig a bölcs Schweitzer rabbi szavai: Jegyezd meg, fiam, Auschwitz óta zsidó ember nem fél. Hát én ebből a szempontból zsidó vagyok. Nem félek. Maradok. Csak azt nem tudom, kihez menjek fölülvizsgálatra. Tavasszal műtöttek, most lenne esedékes a kontroll.


Csak éppen tavasz óta a röntgenes barátnőm Skóciába tette át székhelyét, a gasztroenterológusom egy londoni kórházban vezeti be a csövet ügyesen, a sebészem pedig már csak Hamburgban operál.
Az az egy vigaszom van, hogy három kedves patológus barátomból kettő még itthon ténykedik.

Bächer Iván
 

Tomendo

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnos ez már magyar átok! Gondoljatok bele! Itthon gürizünk és halálra dolgozzuk magunkat és mit kapunk ezért ? Minimálbért, egészségtelen életmódot, nyugdíj előtti elhalálozást, depressziót... stb. Ha kimész elsajátíthatod a nyelvet, félre tudsz tenni a pénzedből, netalán megalapozhatod a jövődet. Az igaz, hogy ott is dolgozni kell mint a güzü, de legalább a pénzed megvan! Természetesen nem mindenkinek sikerül, de a jó szakembert ott jobban megbecsülik.
 

Tomendo

Állandó Tag
Állandó Tag
Babi17;3581708 írta:
Soha nem kivánkoztam el a szülőföldemről. nem tudnék soha elmenni innen. Valami ideköt.
Szerintem ami ideköt az a család, az hogy mindent itt értél el ( ház, autó, munkahelyi beosztás ) a hely és történelem ismeret, és legfőképpen az, hogy az ember nem tud egyszerúen eldobni x évet, amit magyarként eltöltött. Ám de : ha nagyon jó munkát ajánlanának föl iszonyúan jó fizetéssel, és ezért nem tkéne sokmindent föladnod ( kiviheted a családodat, nem kéne sokat tanulnod hozzá és megmarad az itthoni egzisztenciád ) akkor azért meggondolnád a dolgot ! Nem ?
Azért mert kint dolgozol még nem szüntél meg magyarnak lenni ! Csak az életedet alapozod meg ott ahol tudod.
Legalább is nekem ez a véleményem !
 

Aeren

Kitiltott (BANned)
Tomendo;3581915 írta:
Sajnos ez már magyar átok! Gondoljatok bele! Itthon gürizünk és halálra dolgozzuk magunkat és mit kapunk ezért ? Minimálbért, egészségtelen életmódot, nyugdíj előtti elhalálozást, depressziót... stb. Ha kimész elsajátíthatod a nyelvet, félre tudsz tenni a pénzedből, netalán megalapozhatod a jövődet. Az igaz, hogy ott is dolgozni kell mint a güzü, de legalább a pénzed megvan! Természetesen nem mindenkinek sikerül, de a jó szakembert ott jobban megbecsülik.
Mert a Magyar jóhiszemű nép, addig a vonalig amitől már birkának lehet nevezni. A szocializmust a legtöbb ország vérrel torolta meg de legalábbis száműzte az akkori vezetést. Nálunk? Az MSZMP az egész holdudvarával és a kölykeikkel még a politikai életben vannak. Mégis milyen változás lenne?
Olyan emberek ülnek a parlamentben akik 2006 őszén a rendőri túlkapásokat kitüntették, sőt! Mint utóbb kiderült már raktáron volt a hadseregtől az éles lőszer. Jó tudni hogy karnyújtásnyira voltunk attól hogy éles lőszerrel lövessék a népet.
 

Tomendo

Állandó Tag
Állandó Tag
Aeren;3582064 írta:
Mert a Magyar jóhiszemű nép, addig a vonalig amitől már birkának lehet nevezni. A szocializmust a legtöbb ország vérrel torolta meg de legalábbis száműzte az akkori vezetést. Nálunk? Az MSZMP az egész holdudvarával és a kölykeikkel még a politikai életben vannak. Mégis milyen változás lenne?
Olyan emberek ülnek a parlamentben akik 2006 őszén a rendőri túlkapásokat kitüntették, sőt! Mint utóbb kiderült már raktáron volt a hadseregtől az éles lőszer. Jó tudni hogy karnyújtásnyira voltunk attól hogy éles lőszerrel lövessék a népet.
Igaz igaz ! Sokat lehetne ezen morfondírozni.
Amúgy szerintem nem birka nép a magyar, csak meg van félemlítve. Illetve volt. És ez még máig is visszaköszön. Még mindig félünk tenni valamit a jobb dolgok elérésére.
 

kubli

Kitiltott (BANned)
Elég szomorú hogy ez a kérdés felmerül az emberekben (és egyre többen és egyre többször).


A politikusok mindig (pártállástól függetlenül) a múltra hivatkoznak hogy így magyar úgy magyar, így haza úgy haza, így nemzeti úgy nemzeti. Hogy szeressem a hazámat, mi a haza? Ide születtem itt lakom, ez van erről nem tehetek, ennyivel lehetnék olasz, orosz, szerb...stb. Mire legyek büszke? a magyarságomra, hát a múltra (Széchenyiig bezárólag) lehetek, de aztán... Mi a jó abban. hogy az állampolgársága magyar bárkinek? Jól érzi magát itt Magyarországon, boldog mert magyar?
Mi a haza? Amit a politikusok csinálnak? Megválasztjuk ezeket majd leamortizálják a népet a gazdaságot, majd választás után jön egy másik politikai csoport és amit az előzőek elbaltáztak azt az ország lakosságával fizettetik meg. Hol itt az igazság?
Mit ad neked az ország? Biztonságot? szinte percenként kirabolnak valakit, a rendőr csak arra jó hogy a gyorshajtókat kapkodja el, és hogy az államnak a pénzt behajtsa.
Egészségügy? mindenki látja aki volt rendelőbe vagy kórházban hogy milyen a helyzet (kritikán aluli).
Ha autód van 1000000 bőrt lenyúznak róla, felemelik (és újakat találnak ki) az adókat úgy ahogy sehol a világban, ha van pénzed elveszik mindenféle címen.
A hiba egyértelműen a politikusokban keresendő, ők az okozói az egész kialakult helyzetnek, ezek tették ide az országot ahol van és ezek hirdetik az igét.
Megbecsüli állampolgárait az ország, van amiért itt maradjon az ember, ? Érdemes, megéri magyarban magyarnak lenni?
 
Tomendo;3581915 írta:
Sajnos ez már magyar átok! Gondoljatok bele! Itthon gürizünk és halálra dolgozzuk magunkat és mit kapunk ezért ? Minimálbért, egészségtelen életmódot, nyugdíj előtti elhalálozást, depressziót... stb. Ha kimész elsajátíthatod a nyelvet, félre tudsz tenni a pénzedből, netalán megalapozhatod a jövődet. Az igaz, hogy ott is dolgozni kell mint a güzü, de legalább a pénzed megvan! Természetesen nem mindenkinek sikerül, de a jó szakembert ott jobban megbecsülik.

Aki nem él ebben az országban az elképzelni sem tudja mi van itt.21 évig kis üzletünk volt,az ingatlanunkat elönti állandóan a belvíz,és az önkormányzat tudja ,hogy felelős a kialakult helyzetért nem érdekli a sorsunk,pedig az emberi nemtörődömség és érdektelenség miatt leszünk lassan földönfutók,és már nincs hova fordulnom.A létező összes szervet felkerestem,de csak falakba ütközöm.2006-tól rémálom minden amiben vagyunk,és úgy érzem már nincs semmi esély ahhoz,hogy ismét emberhez méltó életet élhessünk.Idős nyugdíjas szüleim csak sírnak és én én tehetetlen vagyok.
Azért ,hogy megmentsük a kis megélhetésünket hitelt hitel hátára halmoztunk ,és csak áruba fektettük ,abban bízva,hogy talán megindul valami.Ebből semmi nem lett,mivel az elképesztő munkanélküliség eredménye az emberek elszegényedése lett.Mi valamikor 1 boldog reményekkel teli emberek voltunk,Igaz nyaralni vagy más luxus dologra nem költöttünk,csak szerettünk volna emberhez méltóan élni.Ez a kis család élő példája annak,hogy a becsületes,tisztességes ,dolgozni akaró embereket a sárba tiporják és földönfutóvá tegyék.Jelenleg Zalaegerszegen vagyok,ide jöttünk dolgozni,fiammal,testvéremmel,de ez az embertelen gyár ,több ezer embert napról napra szó szerint utcára tett,úgy,hogy semmit nem közöltek,csak a műszak végén 1 listával mentek a sorok közt és mutattak azokra akiknek már nem kell többet jönniük.Hónapokig olyan volt ,mint egy kivégzés ahol arra vártunk most kire esik a választás.Rettenetes volt,és nem az a megalázó.embertelen munka éhbérért,hanem tudtuk ha elküldenek még ez a kicsi sem lesz,és otthon a szüleim vagy megfagynak vagy éheznek.Életemben nem hittem volna ,hogy valaha ez megtörténhet velünk,mikor égész életünkben becsületesen dolgoztunk.Jelenleg a kis házunk árverezés alatt áll,én Egerszegen próbálok valamit találni,és levelezek a bankokkal haladékért,amit nem tudom egyáltalán mikor tudnék visszafizetni.Tavaly el tudtuk volna adni a házunkat,de a belvíz miatt mindenki elállt vételi szándékától,és kértem az önkormányzatot,hogy szanáljon minket,így a maradék kis pénzből falu vehettünk volna 1 kis házat a szüleimnek.Magam már nem érdekel ,hogy mi lesz velem,csak a szüleim sorsa a fontos,hisz ők megérdemelnék a hogy a hátralévő életüket emberhez méltó körülményekhez élhessék.Ez egy ördögi kör,és innen elmenni lehetetlen,mert annyi pénzünk sincs hogy rendesen napon meglegyen a betevő.Olyan mint egy rémálom amiből nem tudok felébredni,pedig hiszek és még bízok valami csodában amit egyszer az életben megérdemelne ez a kis család.
 

soma-sk8

Állandó Tag
Állandó Tag
hazaszeretett szerintem olyan mint a szüleim szeretete
felnevelnek, etetnek, oktatnak, biztosítanak megélhetést a saját önellátásig, rendre nevelnek, óvnak, stb
a hazától is ezt várná el az ember (persze most ezt így demagóg, de rendesen befizetett adó és járulék után szerintem nyugostan elvárhatom)
-nevelés-oktatási rendszer biztosítása (amortizálás van)
-egészségügy (ami betegséügy, lásd a cafetéria egészségszámlát, amit megelőzésre nem lehet használni)
-biztonság (haha)
-önellátás lehetősége (+1 millió munkahely, stb)
- stb. (nem tudom, annyi minden van és jobbnál jobbak, hogy szinte felsorolni ill. választani nem tudok közülük, hogy melyiket írjam le még)

Én még kivárok, hiszen sikerült a hiteltől megszabadulni. Munkahelyem még van, de megrendelése a cégnek nincs, így a jövő év igen bizonytalan.
Asszonnyal együtt egy helyen vagyunk, így egy leépítés eléggé necces lehet.

Szóval nem könnyű.
Viszont egy biztos, a szép emlékekből még nem lesz vacsora.
 

soma-sk8

Állandó Tag
Állandó Tag
jaj még a cikkbeli Nobel-díjasokhoz:

nem biztos, hogy itthon is azok lettek volna, sőt
többségüket az akkori amerikai hadigépezet foglalkoztatta, szinte feneketlen költségvetéssel

vagy vitték volna őket az oroszokhoz, s az eredményeiket másképp tudta volna meg a világ, bár nem lehetett volna a nevükhöz fűzni, mely egy nagy sziklába se lettek volna bevésve.
 

kust

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnos, nagyon aktuális a kérdésfelvetés.
De:
- Aki kivándorol, élete végéig idegen marad, hiába találja meg anyagi számításait. Talán, majd az unokája lesz helybéli.
- Sajnos, megint az értelmiség hagyja el az országot amiatt, mert a magyar soha nem becsülte értékeit.
- A szerző személyes aggódása nevetséges, mert az elmúlt 20 évben több mint 30 könyve jelent meg, szindarabjait játszák, oktat, és újságban publikál, és az a réteg, melyhez tartozónak vallja magát, erősen érintett a jelenlegi magyar valóság kialakulásában, értékeink elherdálásában
 

zsenyuska

Állandó Tag
Állandó Tag
Nehéz kérdés, azt biztos. Szerintem az ember személyiségén is múlik, hogy dönt. Mennyi minden köti ide, illetve van-e valamilyen kényszerhelyzet, ami valamelyik irányú döntésre készteti.
 

Laci071

Állandó Tag
Állandó Tag
Menni vagy maradni? Ez lehetne az új költői kérdés. Itt élek 40 éve. Van hol aludni, van mivel közlekedni és van egy aránylag jól fizető állás is. De nem látom a jövőt és nem csak az ennyimét hanem a ( főleg ) gyerekét sem. Itthon ügyeskedve , sokszor a többieket nem figyelembe véve lehet csak előrébb jutni. De ez nem jó, nagyon nem ! Vajon ha sikerül külföldön munkát és új életet találni akkor át tud-e az ember alakulni, hogy csak a jó tulajdonságait tartsa meg ? Hogy ne legyen túlzottan realista,(vagy már pesszimista?) hogy a dolgokhoz ne párosítson rossz dolgokat is. Félek, hogy nem tudom levetni az itt megszokott, de talán külföldön elítélendő magyarságomat. Döntéseimet nem bántam meg (eddig) majdnem mindig bejöttek, de úgy érzem ez elég nagy falat lesz. De hát küzdj és bízva bízzál...........
 

Rikka88

Új tag
Én voltam már távol innen, és amikor máshol voltam mindig ide vágytam, viszont itt meg mindig azt érzem, hogy de jó lenne megint menni. Egy viszont biztos, az ember országa a hazája, és ez mindig így van! Itt van otthon az ember.
 
Ö

öreganyám

Vendég
Ha nem lennék öreganyám, és nem csak a magyart beszélném, talán én is útra kelnék. No nem csak a gazdasági válság miatt, hanem más kultúrát csak ott helyben lehet megismerni. Ellenérv csak abban merülne fel bennem, hogy ha a magyar, csak dünnyög az orra alatt, azt is értem. Kérdés, hogy képes lennék e az adott országban megtanulni úgy egy nyelvet, hogy ha dünnyög akkor is értsem, hogy miről beszél. Avagy a félreértések vígjátékát játszanám. :) gyatra nyelvérzékkel lettem megáldva, ezért lehet, hogy e miatt ki se tenném a lábamat. Itt tudom mihez van jogom, és azt is, hogy mit várnak el tőlem. Ma még, hogy holnap is így lesz e, azt nem tudom, nem vagyok jövőbe látó.
Van még egy visszatartó erő, ami térben időben itt MO. eltudom helyezni.
Ahhoz, hogy valaki nekiinduljon távoli országban letelepedni és megélni, igényel némi vállalkozó szellemet, (belőlem sose hiányzott) és beilleszkedési képességet is. No tudok alkalmazkodni. Megtalálni és észre venni a lehetőségeket és kikerülni a buktatókat az már megint igényel némi intelligenciát. Persze más, ha valaki várja kint, és lehetőségeket kap. De amikor gondolom leszáll a repülőről, és senki nem várja, nem könnyű időnek néz elébe.
Igaz ma már vannak külföldi munkaközvetítők. Persze ott is előfordul, hogy becsapják
 

aragorn64

Új tag
én csak annyit szeretnék hozzá fűzni, hogy amikor még 20éves voltam bennem is felmerült a nagy kaland hogy nyugatra menjek de sajnos nem volt elég pénzem a megvalósításához így maradtam életem végéig magyar rab mert ebben az országban nem az a rab aki börtönben űl hanem aki két kezi munkával nehezen keresi a pénzt a romáknak sikerült kijutni mert végig lopkodták a megélhetőségükhöz szükségleteket
ez az én meglátásom
a gyerekeimnek meg egyfolytában azt mondogatom hogy menjenek és kint alapozzák meg az életüket.
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát hogy menni vagy maradni, arra sokan itt azt válaszolták, hogy nem mennének, nem hagynák el a "hazájukat". Ez a Szózat sorait asszociálja bennem: "Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell!" Ez szép gondolat, amíg bele nem gondolunk, micsoda értelmetlen ökörség. Miért épp ITT kéne élnünk vagy halnunk?! Az ember elvégre azért Ember, hogy ura legyen a sorsának, s ebbe beletartozik hogy megválaszthassa, épp hol tetszik nekije élnie! Én magamat nem magyarnak, hanem kozmopolitának vallom: az én hazám az egész Föld bolygó! Már réges-régen el kellett volna felejteni az Emberiségnek azokat a barbárság korából fennmaradt atavisztikus csökevényeket, mint az országhatárok, nemzet, nemzetiség, nép, ország, sőt akár a hazaszeretet is. Az is csak arra jó, hogy más "hazákat" s annak polgárait jobban gyűlöljünk. Annak vagyok a híve, hogy mielőbb egyetlen országba egyesüljön az összes ország, s létrejöjjön a Világállam! Akkor aztán mindenki oda mehet, ahova akar.
Egyáltalán, mi a jó abban, hogy valaki éppen magyar?! Akárhogy kerestem is eddig erre a választ, csak egyetlen dolgot találtam, ami előnyös a magyar-létben, s ez a nyelvünk, annak ugyanis megvan az az előnye, hogy ismeri a tárgyesetet, s ezáltal szabad szórendű nyelv, eképp képes a szórend variálásával olyan hangulati árnyalatokat kifejezni, amikre a kötött szórendű nyelvek képtelenek. Más előnye nincs a magyarságnak. Mert ugyan mire legyünk mi olyan fenemód büszkék?! Arra tán, hogy eddig minden szabadságharcunkat dicsőségesen elveszítettük?! Nem hiszem persze, hogy a magyar alábbvaló lenne, mint más népek. De nem is különb amazoknál fikarcnyival sem. Ha viszont így van, akkor el kéne már felejteni azt hogy "magyar", vagy hogy "angol", "német", "orosz", "zsidó", "cigány", "hottentotta" vagy más, egyszerűen Embernek kell tartani a másikat, és kész. Különben is, olyan egyszerűen nincs, hogy "magyar". A magyar, az nem valamiféle "tiszta vérű" nép. Egyszer unalmamban elkezdtem összeszámolni, hányféle náció keveredéséből alakult ki a mai magyar népesség, s harmincvalahányig jutottam. S ez csak az, ami néptöredékekről tudomásom volt, hány olvadhatott bele a "magyarságba", amiről fogalmam sincs! Szóval a magyar, az keveréknép. S mert kis nép vagyunk, az lesz a sorsunk, hogy beleolvadunk az egyesült Európába, ha majd valamikor létrejön az Európai Egyesült Államok, aminek feltétlen híve vagyok. Nem lesz olyan hogy magyar nép. Magyarország sem. EU lesz csak. Magyarország ha meg is marad papírforma szerint, de annyi önállósága lesz csak mint manapság egy megyének. Én ezt nem tartom tragédiának, épp ellenkezőleg. S persze az EU is kevert népességű lesz, és így van és lesz ez jól.
 

tsz

Állandó Tag
Állandó Tag
zoli, tovabbfejlesztve gondolatod megkapo logikajat, ha nincs ertelme szarmazasodat, hovatartozasodat , nemzetisegedet nyilvantartani, csaladi hovatartozasod se igen lehet fontos. Es ha mar teljesen elvesztetted a gyokereidet, gond nelkul feladhatod majd egyeniseged, es valhatsz egy csavarra a gepezedben megszakadasig dolgozva azok erdekeinek megvalostasaert, akik ezt a vilagallam maszlagot megetettek veled...
 
Oldal tetejére