Mennyi gyereket a mai világba?

torpicur50

Állandó Tag
Állandó Tag
Talan 2 gyermeket fel lehet tisztessegesen nevelni. Igaz, hog Mo-n tamogatjak a nagycsaladosokat, de szerintem 3, vagy tobb gyermek felnevelese joval tobbe kerul, mint a tamogatas merteke.
 

jencik

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Erzsi!Nekem is egy gyermekem van és teljesen igazad van!Az óvodában találkozott először azzal,hogy osztozni kell!Nem volt neki egyszerű ezt megszokni de ma már helyén kezeli a dolgokat!
 

Manózi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ugyan még messze vagyok a témától, főleg korban. De szerintem én kettőt, vagy hármat szeretnék majd. Az ikreknek pedig hihetetlenül örülnék. Szerintem mindenkinek saját joga, hogy eldöntse mennyit képes vállalni. A baj az, hogy sajnos sokan nem látják át eléggé a saját helyzetüket, hogy megfelelően döntsenek (a "balesetekről" nem is beszélve).
 

ameszti

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok.Nekem még csak egy gyerekem van.Mostanában kezdek gondolkodni másikon.A fiam most 9 éves.Sokáig ért nem akartam másikat,mert úgy gondoltam még egy gyereket nem tudnék ennyire szeretni.Lehet,hogy ez beteges,de nekem úgy tűnik ennyi idő kellett.Egyébként minden tiszteletem a sokgyerekeseké.Nekem 2 öcsém van,tudom milyen jó a tesó.
 

Globalmind

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem fontos, hogy egy párnak legalább két gyermeke legyen. Nagyobb a biztonság, jobban számíthatnak egymásra. Ez vonatkozik a testvérekre is, meg a szülőkre is, amikor már idősek, és fontos nekik, hogy valaki támogassa őket. Ha pl. az egyik gyerek külföldön él, akkor is ott lehet a másik, aki segíti a szüleit.
 

echan

Állandó Tag
Állandó Tag
30 évesen a mindennapi megélhetéssel küzdve én azt mondom, hogy a mai világba egyet sem. :( Nem azért mert nem szeretnék, sőt nagyon is szeretnék. Minden vágyam hogy teljes családban élhessek gyerekekkel körbevéve. A párom vállalkozása tönkrement a multik miatt, nullára futott... nem tud elhelyezkedni 20 év programozó-informatikai tudással és tapasztalattal sem. Amíg dolgoztam albérletre kellett a pénz (80-90 ezer rezsivel együtt), miután elvesztettem a munkahelyem, vissza kellett költöznünk vidékre, mert nem tudtuk fizetni az albérletet, így az elhelyezkedési esélyeink szinte nullára redukálódtak. Segítség nélkül nem tudunk talpra állni, a szüleink segítenek nyugdíjasan. Mégis hogyan vállaljunk gyereket? Miből? Pedig ketyeg a biológiai órám, és rettegek, hogy kimarad az életemből az a csoda, amit egy gyermek világrajövetele jelent. Nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló problémákkal küzd minden áldott nap, és még kisebbséginek sem kell lenni ahhoz, hogy az ember ilyen helyzetbe kerüljön. Bizonytalan minden... és elkeserítő...
 

Salacor

Állandó Tag
Állandó Tag
A párom vállalkozása tönkrement a multik miatt, nullára futott... nem tud elhelyezkedni 20 év programozó-informatikai tudással és tapasztalattal sem.
Nem tud elhelyezkedni programozóként a mai Budapesten 20 év gyakorlattal? Ezt nehezen hiszem el. De tudod mit? Írjatok rám privátban, hátha tudok tippeket adni. Nekem anno már néhány év gyakorlattal lett annyi referenciám, hogy nem volt gond akár egy hónapon belül új helyet találni.
 

echan

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem Budapesten élünk és pontosan ez a probléma, hogy a munkaerő kereslet 80%-a Budapestre vagy más nagy városba orientálódik. Aki vidéken él annak nagyon kevés lehetősége van, hiába van akár több diplomája, hiába beszél több nyelvet, nem ér vele semmit, egyenértékű azzal akinek nincs érettségije sem. Aki nem tud talpon maradni saját vállalkozásban az mehet a gyárba dolgozni 4 műszakban minimálbérért 3 hónapra, mert utána garantáltan kiteszik a szűrét az embernek, és veszik fel a következő munkanélküliként regisztráltat vagy diákmunkást, hogy kedvezményhez jussanak. Arról, hogy ne lehessen megélni saját vállalkozásban pedig gondoskodik a Tesco és társai, akik csőstől települnek a kisebb városok mellé az utóbbi években, elszipkázva a megélhetést biztosító vásárlóerőt a környékről és tönkreteszik a magyar kisvállalkozásokat. Olyan ez mint a dominó, egymás után dől ki minden, végül nem marad semmi. Az emberek naponta 3-4 órát utaznak azért, hogy dolgozhassanak, mert 60-120 km-rel arrébb találnak csak munkalehetőséget ha éppen találnak. A lakosság több mint fele munkanélküli... Ne gondolod, hogy nem próbálunk meg mindent, de nem azon múlik itt a helyzet, hogy mennyi gyakorlatunk vagy referenciánk van, hanem azon, hogy nem tudják megfizetni az informatikus munkáját a kisvállalkozások, mert ők is a megélhetésért küzdenek és mi, akik spórolni akarunk kénytelenek vagyunk a multihoz menni, mert ott a gyerekruha még a nagykernél is olcsóbb... Ördögi kör...
 

Salacor

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem szoftverfejlesztőként pont, hogy macerásabb - az elején mindenképpen - saját vállalkozást működtetni, semmint munkavállalóként elhelyezkedni. Arról nem is beszélve, hogy ebben a szakmában nem ismeretlen a távmunka fogalma. Nyilván függ szakterülettől is, de nem hiszem, hogy 20 év alatt valaki végig egyazon területen dolgozik programozóként. Illetve inkább úgy mondom, hogy statisztikailag valószínűtlen.

Mint mondtam, írjatok rám! Úgy vélem még mindig, hogy tudok hasznos tanácsokat adni. Ha van időd ennyit írni arról, mennyire rossz a helyzet, tán akad erre is. Vitatkozni nagyon nincs kedvem, mert láthatóan elbeszélünk egymás mellett. Ha kell, megpróbálok segíteni. Ha nincs igény rá, nem zavarok. :)
 

spbob

Új tag
Nagyon elkeserítő, hogy a gyerekvállalást az anyagi helyzet határozza meg!
Ugyanakkor nem modhatom arra, akinek nincs meg a megfelelő egzisztenciája és gyereket vállal, hogy felelősen gondolkodik.
A gyermeknek akkor is vannak igényei, amikor mér nem kapsz GYED-et, GYES-t.
És nincs garancia, hogy legalább az egyik szülőnek lesz munkája.
 

Salacor

Állandó Tag
Állandó Tag
Persze, hogy nincs rá garancia. Igen, a "régi rendszer" abban a hitben nevelte fiait és lányait, hogy bizony ideális világot tudunk élni, ha betartjuk a szabályokat, mindent megkapunk. Boldog öregkort, sok gyereket. Aztán valójában:
Esőre sincs garancia, mikor szükség lenne rá a jó terméshez. Ahogy napsütésre sem, ha éppen a turistákat csalogatnánk a Balatonra. Lehet, hogy leesel a lépcsőn, mert megcsúszol. Lehet, hogy egy madár leszarja - már bocsánat - a fejedet, ha kilépsz az ajtó.

Mi erre a megoldás?

Nem szülsz, nem ültetsz, a tó bezár, nem mész se, sőt a lakás ajtaján se lépsz ki soha? Ugyan már! :) Odafigyelsz a lépcsőn, és tán nem telefonálsz közben. Ültetsz tavaszi és őszi búzát is - ha jól dereng még általános iskolából az elnevezésük. Néha felpillantasz, ha gyanús árnyék jön, fa alá lépsz. Persze állítólag szerencsét hoz a madárkaki, úgyhogy ez a rész nem kötelező. Olyat tanulsz, amire igény van és nem is nagyon idegen tőled. Biztosan van metszet, és ha az elitista, átlagosan(!) kevésbé művelt amcsik meg tudják csinálni, akkor idehaza is koncentrálhatunk kicsit a piaci igényekre szakma választásakor.

És igen, szükség van asztalosra, géplakatosra, alpinistára, vízvezeték-szerelőre, villanyszerelőre is. Ahogy Németországban vagy Angliában, nálunk is több az álláslehetőség, mint a munkanélküli. Persze igen nagy részéhez kell szaktudás, és nagyon sok nem feltétlenül tartozik a "diplomás" szakmák közé.

Lehet azt mondani, hogy most már hova tanuljon az ember, ha ilyen helyzetbe került? Én azt mondom, amíg talpon vagy, cselekvőképes vagy, nincs veszve semmi. Lehet a részleteken vitatkozni, de az nem visz előbbre. És igen, mindenért meg kell küzdeni.
 
Oldal tetejére