Persze, hogy nincs rá garancia. Igen, a "régi rendszer" abban a hitben nevelte fiait és lányait, hogy bizony ideális világot tudunk élni, ha betartjuk a szabályokat, mindent megkapunk. Boldog öregkort, sok gyereket. Aztán valójában:
Esőre sincs garancia, mikor szükség lenne rá a jó terméshez. Ahogy napsütésre sem, ha éppen a turistákat csalogatnánk a Balatonra. Lehet, hogy leesel a lépcsőn, mert megcsúszol. Lehet, hogy egy madár leszarja - már bocsánat - a fejedet, ha kilépsz az ajtó.
Mi erre a megoldás?
Nem szülsz, nem ültetsz, a tó bezár, nem mész se, sőt a lakás ajtaján se lépsz ki soha? Ugyan már!
Odafigyelsz a lépcsőn, és tán nem telefonálsz közben. Ültetsz tavaszi és őszi búzát is - ha jól dereng még általános iskolából az elnevezésük. Néha felpillantasz, ha gyanús árnyék jön, fa alá lépsz. Persze állítólag szerencsét hoz a madárkaki, úgyhogy ez a rész nem kötelező. Olyat tanulsz, amire igény van és nem is nagyon idegen tőled. Biztosan van metszet, és ha az elitista, átlagosan(!) kevésbé művelt amcsik meg tudják csinálni, akkor idehaza is koncentrálhatunk kicsit a piaci igényekre szakma választásakor.
És igen, szükség van asztalosra, géplakatosra, alpinistára, vízvezeték-szerelőre, villanyszerelőre is. Ahogy Németországban vagy Angliában, nálunk is több az álláslehetőség, mint a munkanélküli. Persze igen nagy részéhez kell szaktudás, és nagyon sok nem feltétlenül tartozik a "diplomás" szakmák közé.
Lehet azt mondani, hogy most már hova tanuljon az ember, ha ilyen helyzetbe került? Én azt mondom, amíg talpon vagy, cselekvőképes vagy, nincs veszve semmi. Lehet a részleteken vitatkozni, de az nem visz előbbre. És igen, mindenért meg kell küzdeni.