"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más..." / Reményik Sándor /

Adminisztrátor

"...ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belemerülni

mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába." / Devecseri Gábor . Csak - részlet /

♫♥♫ GHEORGHE ZAMFIR & JAMES LAST - Einsamer Hirte
http://www.youtube.com/watch?v=CEtwju7oG1k&feature=related


Áprily Lajos : BIZTATÁS

Hagyd ott a várost. Csend-övembe jöjj,
hagyd ott az ingerült és hetyke szókat.
Itt fákat, felhőt, forrást üdvözölj,
s hallgasd a zengő, mámoros rigókat.


Garry Moore : Still got the blues ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=mOZqFxSuxlA&feature=related



Mindennapi hangulataink versben , képekben, zenében...

Szergej Jeszenyin : Szép jó reggelt!

Elaludt már a sok arany csillag,
megrebbent a tág víz tündér tükre,
a folyóra hajnal fénye villant
s pírt dobott a fényháló-egünkre.

A nyírfák is mosollyal ébredtek,
szétzilálták selyem hajfonatjuk,
zöldszín fülbevalóik zizegtek,
s harmatból volt ezüst ruha rajtuk.

Lombos csalán kerítésre kúszva
ékes gyöngyöket nyakára felvett,
s pajkosan-bohón fülembe súgta:
"Szép jó reggelt!"

" Ne visszafelé gondolkodj! Rosszul csináltad?
Nem rossz szándékkal tetted, nyilván. Rájöttél dolgokra, ez elég.
Bánod, rendben van. De nem kell meakulpázni, hanem előre figyelni.
Arra, hogy most mit teszel.
Sajnálni magad és szenvedni lehet egy darabig, csak nem visz előre.
De hogy befelé figyelsz, az jó jel.
Ne ijedj meg tőle!
Változást hoz, és a változásban van a jövő.
Minden napnak a maga terhét nézd! "
/ Schaffer Erzsébet /

Mező Ferenc : Rövidülések-részlet

Szavak, sejtelmek mögött
a hit fel- meg eltűnik, talán
párás tükröm túloldalán figyelsz, Istenem,
s csended játszik a szívbillentyűimen.


A Csend hangjai...♫♥♫

Adamis Anna
Arcodat őrzi

Még rólad beszél a dal,
rólad zenél.
Még rólad zenél a zaj,
rólad beszél.

Még álmom helyén te állsz,
mindig te állsz.
Még csillag helyén te jársz
mindig te jársz.

Már fáradt madár a szó,
fáradt madár.
Vállamra száll, mint a hó
későre jár.

Arcodat őrzi az arcom,
szemedet őrzi szemem,
léptedet őrzi a léptem,
kezedet őrzi kezem.

Lélegzeted
lélegzetem.

Petri György : REGGELI KÁVÉZÁS

Szeretem az őszi hideg szobákat,
ülni kora reggel összehúzott köntösben
a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,
párolog a völgy meg a csésze kávé
- ez hűl, amaz melegszik.

Sokasodik a piros meg a sárga,
fogyatkozik a zöld, pereg a sárba
a sok levél – halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben
az enyhe borzongás. Közelednek
a nappal-dagály
türelmes, óriás tolóhullámai.

Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak.

"A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog . Nem védekezhetünk ellene . Akármennyire észrevétlen , vagy éppen azért , be kell engednünk őt , eleinte hitetlenül , csodálkozva , végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt ." (Szepes Mária)


♫♥♫ GREGOR JÓZSEF GREGOR BERNADETT VALAKI
http://www.youtube.com/watch?v=D-fSb5SYA8c&feature=related

Mirdza Kempe : Gazdagság

Ha bármit kap,
Dúsabb a lélek,
De szívünk kincseit
Megosztva gazdagabb.

Lélek,
fogadd be hát a mindenséget,
S te szív, szeretve tékozold magad.
Két végtelen ekként telítkezik,
S felnő a lét a teljességekig.
(Ford.: Grigássy Éva)


Wass Albert: A szív ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=e4KMgedklyI

Sárhelyi Erika
Féltés

Látod, kedves, lassan alkonyul az év,
bíbort, lilát vesznek magukra a fák,
s a lobogó nyár mint üdezöld repkény
futja be homlokunk gyöngyfényű falát.

Csípősek már az álmatag reggelek,
ólmos hétfőket mutat csak a naptár,
most jobban kell, mint máskor, a két kezed,
s minden szó melegít, mit valaha mondtál.

Tudom, az ősz nem más, mint múlékony heg
az esztendő festetlen, tiszta arcán.
Kezem a kezedben mégis megremeg…
egyszer elvisz tőlem korán... túl korán.

Drága Gyöngyesz.
Köszönöm kedvességed.
Remélem Én is csak ilyen szépségekkel fogom gazdagítani ezt a kis csapatot.


Érzés

Azt hiszed, hogy mindent tudsz,
s vélt tudásoddal uralkodsz?
Fejedben sok-sok kósza gondolat,
elveszted néha Te is a fonalat?

A tudás betölti múltad, jelened,
mégsem tudhatsz sosem eleget...
Elfelejtesz hinni, vágyni, remélni,
az élet örök-múló húrjain zenélni...

Tudsz, teszel, irányítasz, akarsz,
s észrevétlen mindent eltiporsz?
Ha elszámolsz holnap magaddal,
Veled, Neked azután mi marad majd?

Bánat, könny, üresség, szomorúság,
kínzó-gyötrő fájdalom, magányosság...
Nem marad semmi, ami boldoggá tehetne,
ami vigaszod hűsítő forrása lehetne...

Ha egy pillanatra feladod uraság-énedet,
figyelmesen hallgatva érző szívedet,
a csend halkan beszélni fog Hozzád,
s Te felöltöd szép, ünnepi lélek-ruhád.

Új kalász fakad a kietlen pusztaságon,
s gyümölcs terem halottnak hitt fákon,
életre kel a rét, tisztás, erdő, mező,
zsenge fűtől zöldell majd újra a legelő.

Élő lesz, amire lelked fűszerét hinted,
ha másokkal megosztod egyetlenegy kincsed,
megváltozik minden ebben a zajos világban,
egy gyertya fénylik majd a sötét éjszakában.

Ha egy vagy a szeretettel, hittel, reménnyel,
Benned mások lelki magja csíraként életre kel,
kovász leszel a lét éltető, omlós kenyéréhez,
szíved szól észrevétlenül mindenki szívéhez.

BERZSENYI DÁNIEL : A reggel

Nézd, a napnak derülő sugára
Mint ébreszti a természetet,
Mint önt új bájt a virág fodrára,
S mint zendíti a zöld ligetet.

Nézd, új öröm s újult életerő
Száll hegyekre, száll most völgyekre,
Csak az örök homályban heverő
Bagoly siet bús rejtekekre.

Nem mosolyog néki a szép reggel,
Sem az élet harmóniája:
Kedvesb néki a szomorú éjjel,
Mint az egek dicső pompája.

Igy van minden! változhatlan renddel
Ki van szabva éltünk pályája;
Egyik rokon a félistenekkel:
A másiknak por a hazája.

A rablelkek örök setétségben
Bolyongnak a denevérekkel:
Nem nézhetnek a dicső napfénybe
Örök éjhez szokott szemekkel.

A nagy lélek önként az aetherben
Héjáztatja szabad szárnyait,
Nem tartja itt fojtva porkötélben
Az égi tűz nemes lángjait.

Nem tébolyog gót épületeken
Az éjjeli vak madarakkal:
Feljebb evez a nagy Álpeseken
A nap felé uszó sasokkal.

♫♥♫ Napfelkelte
http://www.youtube.com/watch?v=-4FMb8rPook

Áprily Lajos : RAGYOGÓ HERVADÁS

Ragyogsz, ragyogsz, októbervégi ég,
megtündökölsz, lombhullató vidék.
Völgyem, tombold ki végső örömöd,
mielőtt szürke gyászba rejt a köd.

Áprily Lajos : GESZTENYELOMB

Terítve fekszik, szőkén, szerteszéjjel.
Tévedt sugár sárgítja színeit.
Egy huncut szél, kis garabonciás,
beront s szőnyegre szőnyeget terít.
Nézem. Pedig megtréfál majd az éjjel:
azt álmodom, hogy egy faóriás
betemet sűrűn szőkeszín levéllel.

Sinka István : VÉGY KARJAIDRA, IDŐ

Be jó is lesz megbékülni
s megbékülten megszépülni.
Úgy, mint a pusztán a messzi
s hanyatló viola esti.
Mint ég alján az őszi kékség,
mint a kunnyói szegénység.
Megbékülni majd a tájban
s megszépülni a halálban...
Végy hát karjaidra, idő!
S míg az estém árnyéka nő,
ringass, mintha fiad lennék,
s mintha már békülni mennék.

...Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,
Mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.
/ Kosztolányi Dezső /


Emlékezés ... ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=TGN8AmWwb40

Wass Albert : PRÓFÉTAFA
​

Vörös fenyõ a zöld fenyõk között,
Ágai közt, éjfél felé,

Birtalan Ferenc : Halottak Napja, Élők Napja

Gyújtanak-e gyertyát értünk az ÖRÖKLÉTŰEK?
Van-e ÉLŐK NAPJA?
Átutaznak-e a SEMMI VIZÉN letekinteni ránk?
Mi elmegyünk.
Mi megyünk, míg lábunkból kifogy a lépés,
míg van út NINCSEINK felé.
Elmegyünk, áldjuk az őszi
napfényt, ha eső, ha köd, mert áldhatunk.
Fenyőág, krizantém, fagyöngy. És a mécsesek...
Reszketnek a léleknyi fények. Reszketünk.
Jönnek-e hozzánk így, szeretettel, lesz-e ki jöjjön,
lesz-e hová?
Hát óvjuk, tesszük szélvédett helyekre, lángjon, segítse
haza, segítse az éppen-élőt, mert minden mi van,
milliomodszor is újravirágzik innen, hol már nincs joga
a szónak, s csillagokra szóródnak a miértek.
Ezek a tisztaság percei.
Ma, itt, HALOTTAK NAPJA VAN.
Látjátok feleim... s voltunk bár Istentől bármi távol,
itt reszketünk mind, miként a sok kis mécs világol,
...por és hamu...

♫♥♫ Edda - Lelkünkből
http://www.youtube.com/watch?v=IwflFF5MGiU

Kollár Zoltán : Valahogy olyan egyszerű volt minden

Hosszú sétámon egyszer csak mellém
kanyarodott, elkísért, velem maradt.
Mikor megállított, lehajoltam,
tenyeremmel mertem
és soká kortyoltam belőle.

Kölcsönvett áldások.

Fogadd tőlem!
Kortyolj te is,
vagy moss kezet,
vagy fürödj meg.

Építsék Benned a holnapot
és adjanak...tovább» Neked is békét!

Nézd, Neked adom.
Ajándékba.

Örökre!

Juhász Magda : De jó lenne…


De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű lenge lenne.

De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.

De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.

De jó lenne… de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.

Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk, aki szeret?

Gyilkosságok, fegyver, átok,
miért sújtja a világot?
Hisz’ szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.

De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.

De jó lenne jónak lenni…


http://www.youtube.com/watch?v=nldNRFHDQ7U

Füst Milán : Hajnal előtt


A nyírfák kérgében a csend...
S a hű csillag figyel...
Nem halljátok-e hát
A kis csillagok sóhaját?

Nekik már menni kell,
De én még itt maradhatok
S mért is ne tenném?
Sóhajra mindenkor van ok
S minek halnék meg ily korán,
Ha még egy pirkadatot láthatok?
Majd rózsaszin leszek s áradni fog
Szivemből énekem, akár a nagy vizek
S a hold alól a szél
Máris ringatná habjaim, - nem érzitek?

Oh kár fáradnod vélem égi dajka, - lásd
Öreg vagyok
S nem érdemlek már annyi gondozást,
De ott, de ott, az ablakokba' fenn
Kigyúlt a fény, világosság lett hirtelen
S megállitott,
Vaj' mi történik ott?
Már gondolom, - légy gyengéd égi lány,
Ott gyermek született talán...
Oh én öreg csavargó, látod, hogy sirok.


Napfelkelte
http://www.youtube.com/watch?v=-4FMb8rPook