Mesék

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
1644825570092.png


Csokonai Vitéz Mihály

Bálint napja


Apropos, bizony majd el is felejtettem,
Hogy én komáromi poétává lettem.
Az eszem-iszom közt nem is jut eszembe,
Hogy egy-két rozsdás vers van itt a zsebembe.
És az ha terhekre nem lesz az uraknak,
Szoktak-e hallgatni, mikor vígan laknak?
De a vers másként is meg nem kedvetlenít,
Sőt a lágy főből is tud csinálni zsenít.
Csak elolvasom hát; aki nem hallgatja,
Flaskót emelgethet, fogát piszkálhatja.
Addig a gavallér és dáma egymással
Karta-biankázhat szemmel s lábnyomással.
Egy íly örömnappal örömképpen bánjunk,
A mi Bálintunknak minden jót kívánjunk.
Ontsunk ezer áldást zengő tiszteletttel,
Szórjuk rá a tarka vivátot tücettel,
A vígasság minden ábrázatban űljön,
A jókedv a boros kancsókba kerűljön.
Aki haza készűl, vagy pedig szomorú,
Fejébe fonassék tövisből koszorú.
De aki másokkal örvendezve múlat,
Firól fira szálljon benne az indúlat,
Hogy unokái is mondhassák, ha megholt:
Az én jámbor apám víg szívű ember volt.
Habzó glázlikat ki kell inni salvéval,
Ha megárt öntsük le fekete kávéval.
Egyszóval a kedvet ki-ki úgy megcsapja,
Amint azt mindentől várja Bálint nap

De meg csak azt mondom, hogy igyunk, vígadjunk,
A borból holnapra egy cseppet se hagyjunk.
De most már jó volna azt is említeni,
Hogy Bálintot miként kelljen köszönteni.
Kezdjük hát: Élj, Bálint, sokáig, sokáig,
A szőlőt plántáló Noénak napjáig,
Annyi napig, ahány kövekkel kirakják
A vármegye-utcát, ha ugyan kirakják.
Úgy kerűlje a kár, bánat házad táját
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
Hogy abba a vígság örök fészket rakjon,
Melybe bonthatatlan nyúgodalom lakjon.
Az egészség, áldás öszvefont karokkal
Táncoljon pitvarod környékén azokkal.
Nemzetes kapitány és vitéz prókátor,
Itthon nagytanácsú, kívűl erős, bátor,
Ki egyszerre viselsz Verbőczit s lódingot,
Vedd kedvesen tőlem e szál rozmaringot.
Ezt általam Vénus teneked kűldeti,
Te pedig add annak, ki érdemelheti.
Hazádnak szolgáltál ekkoráig sokat,
Illő hát kedvedre élni a napokat.
De tudod, hogy sem más, sem Verbőczi nem ád
Megelégíthető vígságokat reád.
Utóljára is csak Cithere fog lenni,
Kinek karjai közt meg tudjál pihenni.
Pihenj is meg végre, mert megérdemletted,
Hymen hűs szárnyakkal lebegjen feletted.
Úgy sem bírsz már önnön szíved birtokával,
Kerítsd haza hát azt nemes rablójával,[1]
Hogy mennél hamarabb fiaid legyenek,
Kikből szolgabírák s majorok teljenek.
Végre, ha elvégzed főldi vitézséged,
S invalidus fővel a sír befog téged,
A feltámadási insurrectióval
Mennyei kvártélyba szállj trombitaszóval.
Te pedig, szent Ivo, prókátorok szente,
Kit tisztel sok apró kard és rövid mente,
Tegyél ma druszáddá bennünket s légy velünk,
Velünk, kik ma néked ünnepet szentelünk.
Többször is ejts ilyen kedvre recidivát,
Most pedig kiáltsuk: vivát Bálint, vivát.
 

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag
VILLÁNYI PÉTER Zabarban gyűjtött meséje

Jávorfa



Vót egy kirának három lánya. Osztan a legkisebbet legjobban szerette. De azé
szerette ő mind a hármat, de mégis a legkisebb vót a legkedvesebb neki.
Egyszer elmentek, elment a három lány epreznyi, fogyi epret szednyi. Akkor
is a legkisebb szedte a kis kosarát teli. Osztann a két kirájlány, a két testvéri, em
meg má írígységbő aszonta, hogy hát - összebeszétek, hogy - eggyig is őt szerette
úgyis az apjok, meg ha maj most is hazamennek, oszt az ő kosara lett leghamarább
teli, megint őt szeretyi legjobban. Mi csinállyonak vele?
Mit nem csinátak vele? Tanátak egy gödröt, beleásták a lyánt, a testvériket
Osztann a izén, azon a kis dombon, ahogy beleásták - ők meg hazamentek nagy izén,
mer aszonták az apjoknak, hogy a vadállat szétszaggatta a legkisebb lyántestvériket.
Nagyon nagy szomorúság lett a kirának, de nagyon! Hát hogyne, egy lyánya,
igaz-e má! Osztan akkor azon a kis dombon, amit ráhúztak a lyánnak vagy a gödör-
nek a tetejire, má másnapra lett egy jávorfa, egy ojjan, hogy má lehetett belőle egy
sípot csinányi. Osztann a juhásznak meg mingyá a szemibe tűnt.
Szemibe tűnt a juhásznak, osztann aszongya, hogy hát ő azt a szép kis fácskát
még nem látta, de ő aztat le is vágja, oszt akkor csinál belőle fúrollyát. Csinát is, le
is vágta, oszt csinát belőle fúrollyát. Osztan akkor fújta, osztan akarmit akart rajta
fújnyi, csak asz fújta, hogy:
- Fújad, fújad, juhászlegény,
én is voltam kirá lánya,
a királynak kisebb lánya,
mos már vagyok jávorfácska,
jávorfábó fúrollyácska.
De ő akarmit akart rajta fúrolly... vagy fújnyi, fúrollyáznyi, állandóan neki a
fúrollya csak ezt fújta. Hát egyet gondolt a juhász, hogy ő azt elviszi a királyho,
hogy hát miféle lehet az, mi az.
Hát osztan el is vitte ő azt a királyho. Fúja a király - mer aszonta a király a
fiúnak, hogy adja oda neki, hogy őneki mit fúj. No, fújta osztann a fúrollya, hogy:
- Fújad, fújad, édesapám,
én is voltam király lánya,
a királynak kisebb lánya,
mos már vagyok jávorfácska,
jávorfábó fúrollyácska.
Megint odadták a királynénak. Annak is fújta osztan, hogy:
- Fújad, fújad, édesanyám,
én is voltam kirá lánya,
a királynak kisebb lánya,
mos már vagyok jávorfácska,
jávorfábó fúrollyácska.
No, berendelyi a király a két lyányát, hogy hát nekik mit fúj. Hát oszt mingyá
odadják az egyik lánnak. Annak meg azt izéte, hogy hát:
- Fújad, fújad, én gyilkosom,
én is voltam kirá lánya,
a királynak kisebb lánya,
mos már vagyok jávorfácska,
jávorfábó fúrollyácska.
Odadják a másiknak is, hogy hát annak mit fuj. Annak is azt fújta, hogy:
- Fújad, fujad, én gyilkosom,
én is voltam király lánya,
a királynak kisebb lánya,
mos már vagyok jávorfácska,
jávorfábó furollyácska.
Mingyá eszre gyött a király, hogy a lyányát a két lyány tette tönkre. Úgyhogy
osztan a két lánt rögtön kiűzte a izébő, kastélybó, hogy menjenek, amörre a két sze-
mikvel látnak. A király meg a királyné még azóta is siratja a harmagyik lyányukot,
hogyha men nem ha
Tuba Márta

Illés Gyula

Jávorfából furulyácska

Volt egyszer egy király, annak három lánya. Kiküldte egyszer őket az erdőbe földiepret szedni. Megmondta
nekik: aki leghamarabb teliszedi a kosarát, annak vesz legszebb ruhát.


Hetvenhét magyar népmese
 

Csatolások

  • Jávorfából furulyácska.pdf
    343 KB · Olvasás: 10
  • 1646475260134.png
    1646475260134.png
    88.5 KB · Olvasás: 3
  • 1646475439907.png
    1646475439907.png
    88.5 KB · Olvasás: 3
  • 1646475705860.png
    1646475705860.png
    88.5 KB · Olvasás: 2

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Nadányi Zoltán

A győzelmes kalapács


1646989844145.png


Nagy hegy alatt bújt meg a kis falu, ahol Pozsár Mihály kovácsmester forgatta a kalapácsot az alvégen. Azt a hegyet
más hegyek állták körül, kisebbek-nagyóbbak, ezek úgy visszhangozták a kalapácsszót, egymással is feleselve, hogy egyetlen-
egy kalapácsütésből száz lett és elhallatszott a hetedik határba. Aki nem tudta amúgyis, ki nem találta volna, honnan jön a
hang és honnan a visszhang.​
A hegyek közt megbúvó falvak lakói szívesen hallgatták ezt az örökös zenebonát, mert hiszen a kovács nekik dolgozott,
valamennyiüknek, nemcsak a falujabelieknek. Hét falu népe járt Pozsár Mihályhoz lovat, ökröt patkoltatni, ekevasat koszö-
rültetni, ezt-azt megvasaltatok Ugyanis abban az időben, a múlt század első felében, akkora volt a falusi nép nyomorúsága
arrafelé, hogy hét falu is alig tudott eltartani egy kovácsol. Esztendőben egyszer fizettek csak neki: »újkor«, vagyis az új
termésből — addig hitelbe dolgozott a kovács. Hogyne hallgatták volna hát szívesen a hegyekből visszhangzó kalapács-
szót mind a hét faluban, mikor az folyton azt zengedezte: hitelbe! hitelbe! hitelbe!
folyt.


1646990945976.png



 

Csatolások

  • Nadányi Zoltán.zip
    201.3 KB · Olvasás: 7
  • 1646990362361.png
    1646990362361.png
    83.7 KB · Olvasás: 4

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag
A megbabonázott puding


1647512852183.png



Moll Roe Rafferty az öreg Jack Rafferty fia...​
akarom mondani, lánya volt... az öreg pedig arról
volt híres, hogy mindig a kalapja alatt viselte a fejit, no
de tréfán kívül, Raffertyék igen fura népség voltak, min-
denki tudja, aki ismerte őket. Azt mesélték róluk, de
hogy ez igaz-e, vagy nem, azt meg nem mondhatom,
mert félek, hogy hazudnék, hogy valahányszor nem
húztak cipőt vagy csizmát, mindig meztélláb jártak... de
később azt hallottam, hogy ez nem így volt, így inkább
nem mondok semmit, nehogy rossz hírbe keverjem őket.

folyt.​
 

Csatolások

  • A megbabonázott puding.zip
    29 KB · Olvasás: 7

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Juhász Ferenc

A szegény lány, aki arany virágot lépik


1648024211279.png


Volt egy szegényember, a temetővégen
nyűtte a napokat mély keserűségben.
Ontotta porontyát sűrűn a feleség,
mint arany-könnyeit az augusztusi ég.

Alig szült az asszony, temetett az ember.
De a Kaszás nem bírt a két legkisebbel.
Úgy virultak ki a gazverte nyomorba,
mint besüppedt síron liliom és rózsa.
folyt.
 

Csatolások

  • A SZEGÉNY LÁNY.pdf
    729.6 KB · Olvasás: 12

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag

Április bolondja
az, akit általános népszokás szerint április 1-jén tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. A szokás eredete homályba vész, a tudósok könyvtárnyi elméletet hordtak össze, de ezek közül egyik sem igazán meggyőző. A kevéssé fantáziadús kutatók azt állítják, hogy a beugratós szokás a változó, csalóka április időjárás kapcsán született meg.



1648798991724.png
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Április tréfa
(orosz népmese)
1648805716622.png

Az erdész talált egy kincsesládát, teli arannyal. Tudta, hogy a felesége igen fecsegő asszony, és hogy a faluban ki ne tudódjék a kincs eredete, furfangos tervet eszelt ki. Otthagyta a ladikot, még néhány dolgot elrendezett, aztán elment az asszonyért, és együtt tértek vissza az erdőbe.
- Nicsak! - kiáltott fel, amikor a fa alá értek. - Egy pisztráng nőtt a faágon!
Fogta a halat, amit természetesen ő maga tett oda. Elmentek a patakhoz is, ahol az erdész halászni szokott, kihúzta a hálót, és egy nyulat talált
benne, ezt is ő rakta bele. Utána elmentek a ládáért, de az erdész úgy tett, mintha azt is csak most vette volna észre.
Az asszony, annak ellenére, hogy a férje a lelkére kötötte, ne fecsegje ki szerencséjüket senkinek, eldicsekedett vele a barátnőinek. A férj pedig értetlenül kérdezte a többiek előtt:
- Miféle kincsről beszélsz?
- Nem emlékszel? - erősködött a feleség. - Akkor találtuk, amikor a pisztrángot a faágon és a nyulat a halászhálóban!
Érthető, hogy ez után a sületlenség után a barátnők úgy gondolták, az asszony bolond, így hát a kincsről szóló történetét sem hitték el.


mesenaptár.hu
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Móra Ferenc

Attila a világ ura

1648890844653.png
Nem maradt ránk az arcképe, csak képzeletből ismerjük. Nem nehéz annak az arcát elképzelni, akit urának ismert az egész világ. Föl
van róla jegyezve, hogy mindenki lesütötte előtte a szemét, senki sem bírta állni a tekintetét. Különösen szigorú volt a nézése, mikor ellen-
séggel állt szemben, vagy igazságot tett, mint bíró. De az is föl van róla jegyezve, hogy tudott az a szem mosolyogni is; a fiaira mindig
olyan szelíden nézett, mint a szelíd napsütés.
folyt.​


Történelmi elbeszélések
 

Csatolások

  • ATTILA.pdf
    163.5 KB · Olvasás: 10

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag
A költészet napja


Berzsenyi Dániel
A magyarokhoz

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajúl?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorúlt hazádon?


Nyolc századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.


Elszórja, hidd el, mostani veszni tért
Erkölcsöd: undok víperafajzatok
Dúlják fel e várt, melly sok ádáz
Ostromokat mosolyogva nézett.


Nem ronthatott el tégedet egykoron
A vad tatár khán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma;


Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő
Századja s titkos gyilkosaid keze,
A szent rokonvérbe feresztő
Visszavonás tüze közt megálltál:


Mert régi erkölcs s spártai férjfikar
Küzdött s vezérlett fergetegid között;
Birkózva győztél, s Herculesként
Ércbuzogány rezegett kezedben.


Most lassu méreg, lassu halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,


S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.


Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldult védfalából
Rak palotát heverőhelyének;


Eldődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya. -


Oh! más magyar kar mennyköve villogott
Atilla véres harcai közt, midőn
A fél világgal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja.


Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője, Árpád a Duna partjain.
Oh! más magyarral verte vissza
Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!


De jaj! csak így jár minden az ég alatt!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk kénye hány, vet,
Játszva emel, s mosolyogva ver le.


Felforgat a nagy századok érckeze
Mindent: ledűlt már a nemes Ílion,
A büszke Karthágó hatalma,
Róma s erős Babylon leomlott.


[1796-1810 között. Végleges formája: 1810]
 

braco

Állandó Tag
Állandó Tag
Kormoska, a csodaszép királyleány története,
vagy: A napruha, holdruha és csillagruha. Igen szép, érdekes és mulattató tündéries történet.
Bucsánszky kiadásában 1877-ben megjelent illusztrált ponyvamese egy, az apja vérfertőző házassági szándéka elől menekülő csodaszép királylányról.
 

Csatolások

  • Kormoska,a csodaszép királyleáy története .rar
    553.8 KB · Olvasás: 10

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag
Tordon Ákos
A kismadár kertje


1650618906537.png



Van nekem egy kertem. Benne télen-nyáron rigó ül az ágon. Feketerigó. Reggelente rigófüttyel köszönt engem, s ha a kertben üldögélek, mindig a fölibém hajló ágra telepedik, onnét mondja a meséit. Mert bizony az én rigóm mesemondó kisrigó. ezt a mesét is tőle hallottam:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mázas korsó, benne egy szem borsó. Ezt a borsószemet elvetette a kertjébe az egyszeri kismadár. Mert kertje is volt az egyszeri kismadárnak, a fészke mellett.

Ezután nem tett egyebet: eldicsekedett fűnek-fának, hogy mennyi borsó terem majd neki a kertjében, gond nélkül élhet belőle télen. Ki is kelt a borsó. Icipici szára zöldellt a világba. Megörült a kismadár, sietett az Esőhöz.

– Eső, Eső, kedves Eső – kopogtatott be hozzá – siess hozzám, kikelt a borsóm, locsold meg a kertem!

– Ebben a hónapban szabadságon vagyok – válaszolta az Eső mérgesen a háborgatásért, és becsapta ajtaját.

– Jaj, elszárad a borsóm!- ijedezett a kismadár, s a kútágasra rebbent. Onnét kiáltott le a kútnak: – Gémeskút, kedves kút, siess hozzám, kikelt a borsóm, locsold meg a kertem!

– No még ilyet! – képedt el az öreg gémeskút. S a kútágas akkorát reccsent mérgében, hogy ijedten röppent fel róla a kismadár.

Ahogy becsapta ajtaját az eső, tüstént lelohadt a mérge és sajnálni kezdte az egyszeri kismadarat. Fel is keltette a fiát, Záport:

– Eredj, édes fiam, locsold meg kicsit a kismadár kertjét, kertjében a borsót!

A gémeskútnak is megesett a szíve a kismadáron, s küldte a teli vödröt, öntözze meg a borsót. No, nagyot nézett a Zápor, amikor feleúton megpillantotta a lassan ballagó vödröt.

– Ki látott már ilyen csodát: maga megy a teli vödör! – rikkantotta és megkérdezte, hová-kihez.

– A kismadár borsóját megyek meglocsolni – válaszolta a vízzel teli vödör.

– Nem oda Buda! – zendült a Zápor szava. – A kismadár borsóját én locsolom meg!

Azzal már zúdult is a Zápor az égből a kismadár kertjére.

– Jaj, itt az özönvíz, vízözön! – ijedt meg a kismadár a lombok alatt, s csak akkor könnyebbedett meg a szíve, amikor a szivárvány hídját verte fel a z égre. Akkorra ért oda a vizesvödör.

– Hát te mit keresel a kertemben? – csodálkozott a kismadár.

– Locsolni jöttem! – felelte a vödör, s azzal loccs! – már meg is öntözte a zápor fürdette borsót. A kismadár siránkozva nézte a tenger tócsát.

– Jaj, oda a borsóm! – sírdogált. De a borsót nem mosta el a tenger tócsa! Sőt: egykettőre bokrosodni kezdett.

– Borsócskám, borsócskám, de megnőttél! – örvendezett borsójának a kismadár. – Bizony eljött a kapa ideje!

Azzal elröppent a kapás emberhez.

– Kedves ember, kapás ember – kopogtatott be az ablakon- hozd a kapád, kapáld meg a borsóm.

– Jó, jó, kismadár, megkapálom én szívesen, ha meg tudunk egyezni a fizetség dolgában!

Abban egyeztek meg, hogy a fele termést a kapás kapja. Meg is kapálta a borsót még aznap. Másnapra már szedhették is róla a borsót. Csoda egy borsó volt! Színarany volt minden szeme! Bizony elállt az ember szeme-szája, amikor beállított a fizetségért! Csak a kismadár kesergett:

– Ó, én szerencsétlen, szegény kismadárka, egyszer vetek borsót, egyszer gazdálkodom, hogy legyen télire való eleségem, akkor is csak aranyborsó terem nekem!

– Add nekem az aranyborsót, kismadár – mondta az ember – cserébe minden télen magot szórok neked az ablakpárkányra!

A kismadár örömest odaadta az aranyborsót, s azóta minden télen odaszáll járandóságáért az ablakpárkányra; mert azt mondanom sem kell, hogy mindörökre felhagyott a gazdálkodással. Kertje sincs többé, de fészke ott van minden kertben, a ti kertetekben is.
 

Csatolások

  • 1650618763286.png
    1650618763286.png
    81 KB · Olvasás: 2

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Móricz Zsigmond
Köszöntő

1651301079610.png



Három gyerek azon tanakodott, hogy mivel lepje meg édesanyját a neve napján.
— Virágot kellene hozni — mondta az egyik.
— De honnan? — kérdezte a másik.
Józsika mindjárt készen volt a felelettel:
— Felülök a lovamra, elvágtatok a tündérek kertjébe és szedek ott anyámnak szép bokrétát.
— Csakhogy a tündérek kertjébe nem juthatsz be— állította Sárika
nénje.
 

Csatolások

  • MÓRICZ ZSIGMOND.pdf
    499.6 KB · Olvasás: 8

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
1652341215839.png


Iljin
Mióta tudnak az emberek tüzet gyújtani

Milyen vidáman pattog a tűz a kályhában téli estéken ! Amint a tűzbe
bámulunk, mindenféle csodálatos dolog jut az eszünkbe : égő városok, el-
hamvadt várak ... A forgács pattogása a fegyverropogásra emlékeztet,
a lángnyelvek — mintha katonák futkosnának ide-oda a vár falain .


Kerek egy esztendő 1952
 

Csatolások

  • MIÓTA TUDNAK AZ EMBEREK TÜZET GYÚJTANI.zip
    33.7 KB · Olvasás: 9

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag
1652636917876.png

Benedek Elek

A táltos kecske




Egyszer volt, hol nem volt, nem is erőst messze, csak Galambfalván, volt egy dali pásztorlegény. Nem volt ennek a legénynek semmi egyebe az ég világon, csak egy botja s egy huncut táltos kecskéje. De tudjátok meg, hogy azzal a száz darab juhval, amit a kezére adtak a gazdák, nem volt annyi baja, bosszúsága, mint az egy kecskével. Mindig félre járt a juhseregtől, nem lehetett semmiképpen becsületre szoktatni. Egyszer, mikor már erősen kijött a béketűrésből a szegény legény, fogja a botját, s amúgy istenesen ódalba hajítja a kecskét. Nagyot nyekken a kecske, de azzal csak továbbugrándozott, a bot pedig - láss csudát! - eltűnik a föld színéről.
folyt

és egy kis meglepetés ami miatt várnod kellett. Elnézést.
 

Csatolások

  • Benedek Elek.pdf
    199.6 KB · Olvasás: 10
  • A táltos kecske.mp3
    15 MB · Olvasás: 0
  • 1652636800332.png
    1652636800332.png
    169.3 KB · Olvasás: 2

Beka Holt

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Csatolás megtekintése 1860628

Benedek Elek

A táltos kecske




Egyszer volt, hol nem volt, nem is erőst messze, csak Galambfalván, volt egy dali pásztorlegény. Nem volt ennek a legénynek semmi egyebe az ég világon, csak egy botja s egy huncut táltos kecskéje. De tudjátok meg, hogy azzal a száz darab juhval, amit a kezére adtak a gazdák, nem volt annyi baja, bosszúsága, mint az egy kecskével. Mindig félre járt a juhseregtől, nem lehetett semmiképpen becsületre szoktatni. Egyszer, mikor már erősen kijött a béketűrésből a szegény legény, fogja a botját, s amúgy istenesen ódalba hajítja a kecskét. Nagyot nyekken a kecske, de azzal csak továbbugrándozott, a bot pedig - láss csudát! - eltűnik a föld színéről.
folyt

és egy kis meglepetés ami miatt várnod kellett. Elnézést.
Már hallgatom is! :) Köszönöm!
 
Oldal tetejére