Mesék
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
Ansbjörnsen és Moe
A Szoria Moria palota
Peter Christen Asbjørnsen norvég író és tudós volt. Ő és Jørgen Engebretsen Moe a norvég folklór gyűjtői voltak. Annyira egyesültek életművükben, hogy népmesegyűjteményeiket általában csak „Asbjørnsen és Moe” néven említik.
Élt egyszer egy ember a feleségével meg az egyetlen fiával. Fiuk. Halvor - mert így hívták a fiút - már gyerekkorában se csinált semmi mást, csak a hamuban szeretett turkálni. Szülei sokfele mesterségre próbálták taníttatni, de egyik helyén se maradt meg, néhány nap múlva hazaszökött, és megint csak a hamut őrölgette egyik kezéből a másikba. folyt.
A Szoria Moria palota
Peter Christen Asbjørnsen norvég író és tudós volt. Ő és Jørgen Engebretsen Moe a norvég folklór gyűjtői voltak. Annyira egyesültek életművükben, hogy népmesegyűjteményeiket általában csak „Asbjørnsen és Moe” néven említik.
Élt egyszer egy ember a feleségével meg az egyetlen fiával. Fiuk. Halvor - mert így hívták a fiút - már gyerekkorában se csinált semmi mást, csak a hamuban szeretett turkálni. Szülei sokfele mesterségre próbálták taníttatni, de egyik helyén se maradt meg, néhány nap múlva hazaszökött, és megint csak a hamut őrölgette egyik kezéből a másikba. folyt.
Dzsátakák, Buddhista születésregék
A "múltbeli eset", amely magát a történetet képezi, túlnyomórészt a buddhizmustól független népmese vagy novellisztikus elbeszélés, amelyet erőszakkal alakítanak át erkölcsi példázattá. A buddhista szerzetesek ugyanolyan előszeretettel fűszerezték prédikációikat mesékkel és legendákkal, mint középkori keresztény kollégáik. Mondani sem kell, hogy e mesék egyike sem származik Buddhától. Buddha ugyan gyakran élt hasonlatokkal (éppúgy, mint fél évezreddel később Jézus Krisztus), de példázatait a való életből merítette (szintén Jézushoz hasonlóan), nem a mesék és fantasztikus kalandok anyagából. Hitelesnek tekinthető beszédeiben saját régebbi születéseiről (Bódhiszattva-múltjáról) sohasem tesz konkrét említést. Így a bevezető "most történt eset"-nek (legfeljebb néhány kivételtől eltekintve) nincs több köze a történeti Buddhához, mint a Krisztus és Szent Péter legendameséknek Jézus Krisztushoz.
A "múltbeli eset", amely magát a történetet képezi, túlnyomórészt a buddhizmustól független népmese vagy novellisztikus elbeszélés, amelyet erőszakkal alakítanak át erkölcsi példázattá. A buddhista szerzetesek ugyanolyan előszeretettel fűszerezték prédikációikat mesékkel és legendákkal, mint középkori keresztény kollégáik. Mondani sem kell, hogy e mesék egyike sem származik Buddhától. Buddha ugyan gyakran élt hasonlatokkal (éppúgy, mint fél évezreddel később Jézus Krisztus), de példázatait a való életből merítette (szintén Jézushoz hasonlóan), nem a mesék és fantasztikus kalandok anyagából. Hitelesnek tekinthető beszédeiben saját régebbi születéseiről (Bódhiszattva-múltjáról) sohasem tesz konkrét említést. Így a bevezető "most történt eset"-nek (legfeljebb néhány kivételtől eltekintve) nincs több köze a történeti Buddhához, mint a Krisztus és Szent Péter legendameséknek Jézus Krisztushoz.
Charles Nodier
Aranyborsó és Borsóvirág
Élt egyszer egy szegény asszony meg egy szegény ember. Már öregecskék voltak, gyermekük meg sohasem született, és bizony nagyon bánkódtak, ha arra gondoltak, hogy mi lesz velük pár év múlva, mikor már nem tudják megművelni borsóföldjüket, és nem járhatnak a piacra, hogy eladják a termést.
Aranyborsó és Borsóvirág
Élt egyszer egy szegény asszony meg egy szegény ember. Már öregecskék voltak, gyermekük meg sohasem született, és bizony nagyon bánkódtak, ha arra gondoltak, hogy mi lesz velük pár év múlva, mikor már nem tudják megművelni borsóföldjüket, és nem járhatnak a piacra, hogy eladják a termést.
Berze Nagy János
Szőlőszem királyfi
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király, aki mindig egyedül érezte magát, mert nem volt se felesége, se gyereke. Az volt egyetlen szórakozása, hogy mindennap kiballagott a szőlőjébe, nézegette, milyen termés várható.
Szőlőszem királyfi
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király, aki mindig egyedül érezte magát, mert nem volt se felesége, se gyereke. Az volt egyetlen szórakozása, hogy mindennap kiballagott a szőlőjébe, nézegette, milyen termés várható.
Italo Calvino
A zöld madár
A zöld madár
Élt egyszer egy igen-igen kíváncsi, minden lében kanál király. Esténként ott settenkedett a házak körül, leste az ablakok alatt, mit beszélnek alattvalói. Zavaros idők járták, arra gyanakodott hát, hogy a nép forral valamit ellene. Egyik este, amint így leskelődött, egy falusi házikó ablaka alatt, hallja ám, hogy három nővér szaporán beszélget egymással. |
Mikszáth Kálmán
Karácsonyi legendák
Az emberiség és az istenség poézisének a csúcspontja a karácsony-est, a három királyok, a jászol s a szent gyermek. A szent gyermek,aki a földön született az istállóban s folytatja földi éltét az égben, Isten jobbján, a trónuson. A lajtorja ő, mely összeköti az eget a földdel, amint az egyházi énekből zúg mifelénk. Egy gyönyörű legendákkal fölbokrétázott lajtorja. S e bokrétában a legszebb rózsa a karácsonyest
Karácsonyi legendák
Az emberiség és az istenség poézisének a csúcspontja a karácsony-est, a három királyok, a jászol s a szent gyermek. A szent gyermek,aki a földön született az istállóban s folytatja földi éltét az égben, Isten jobbján, a trónuson. A lajtorja ő, mely összeköti az eget a földdel, amint az egyházi énekből zúg mifelénk. Egy gyönyörű legendákkal fölbokrétázott lajtorja. S e bokrétában a legszebb rózsa a karácsonyest
Csatolások
Utoljára módosítva:
A három fenyőfa
(Régi angol mese nyomán fordította : B. Radó Lili )
Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa. Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyő - Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt. Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.
- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak. Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok- mondta - karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára…
- Vigyél engem! – kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy! – ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tőle a Télapó.
- Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon…
(Régi angol mese nyomán fordította : B. Radó Lili )
Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa. Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyő - Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt. Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.
- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak. Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok- mondta - karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára…
- Vigyél engem! – kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy! – ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tőle a Télapó.
- Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon…
Mészáros Vincéné
Cickom-Cilu
Fagyos, csípős szél söpörte végig a Huba-utcát. A frissen esett hó keményen ropogott az óvodába siető gyermekek lába alatt.
Szabó Pityu a hideg elől jó mélyre süllyesztette kezét a kabátzsebébe. Az óvoda kerítése mellett hirtelen megállt.
— Ni-ni, egy fekete cica — hogy került ide?
Cickom-Cilu
Fagyos, csípős szél söpörte végig a Huba-utcát. A frissen esett hó keményen ropogott az óvodába siető gyermekek lába alatt.
Szabó Pityu a hideg elől jó mélyre süllyesztette kezét a kabátzsebébe. Az óvoda kerítése mellett hirtelen megállt.
— Ni-ni, egy fekete cica — hogy került ide?
Bródy András
Mezitlábasok a Csasziban
(Kerek egy esztendő 1955)
Gyerekkorunkban — a század elején — Budapesten nem volt még egyetlen strandfürdő sem. A Duna hiába folyt a város közepén — hiába sistergett a temérdek hőforrás a föld alatt — csaknem mind kihasználatlan volt.
Két nyitott uszoda azért akadt, mindkettő Budán.
Mezitlábasok a Csasziban
(Kerek egy esztendő 1955)
Gyerekkorunkban — a század elején — Budapesten nem volt még egyetlen strandfürdő sem. A Duna hiába folyt a város közepén — hiába sistergett a temérdek hőforrás a föld alatt — csaknem mind kihasználatlan volt.
Két nyitott uszoda azért akadt, mindkettő Budán.
Fésűs Éva
Mesebatyu
Mindenki visz magával egy batyut a világon átvezető úton. Van, akinek hamuba sült pogácsát tettek bele, van, akinek kakastejes kalácsot, sőt olyan is akadt, aki fényes aranyakat talál benne.
Aki ezt a könyvet írta, mesebatyut kapott. Ezért most ebből kínálja meg mesével mindazokat, akik kíváncsiak rá, mi van benne,és nem restek belekukucskálni!
Mesebatyu
Mindenki visz magával egy batyut a világon átvezető úton. Van, akinek hamuba sült pogácsát tettek bele, van, akinek kakastejes kalácsot, sőt olyan is akadt, aki fényes aranyakat talál benne.
Aki ezt a könyvet írta, mesebatyut kapott. Ezért most ebből kínálja meg mesével mindazokat, akik kíváncsiak rá, mi van benne,és nem restek belekukucskálni!
Karinthy Frigyes
Tempó - EM-TÉ-KÁ
Tempó - EM-TÉ-KÁ
Kedves Szerkesztő Uram, a szaván fogom. Én óva intettem, én megmondtam önnek, hogy én nem vagyok szakember, én csak egy író vagyok itten, hogy írassa meg vala- kivel, aki ért hozzá, hogy aszongya kapulövés, meg gólképes. Ön azt mondta, hogy éppen erre van szüksége, egy elfogulatlan szem, amelyik frissen lát és talán többet is lát, őszintén lát és megkülönböztet. És mindenesetre választékosán és finoman fejezi ki magát. |
Bence Utrosa Gabriella
Egy kis makk története és más mesék
A címadó mese hőse egy apró kalapot viselő makkocska, akit a szél lesodort az ágról. Gurult, pottyant és repült a makkocska, találkozott a mérges almával, a megszeppent hangyával, a kedves harangvirággal. A játékos kedvű szél elrepítette az óvoda udvarára, ahol a gyerekek óvatosan egy puha kosárba helyezték. A kis makk meleg otthonra és új barátokra talált. A képes mesekönyvben még tizenegy, óvodáról, bicikliről, születésnapi buliról és sok más érdekes eseményről szóló mai mesét olvashatnak a gyerekek.
Egy kis makk története és más mesék
A címadó mese hőse egy apró kalapot viselő makkocska, akit a szél lesodort az ágról. Gurult, pottyant és repült a makkocska, találkozott a mérges almával, a megszeppent hangyával, a kedves harangvirággal. A játékos kedvű szél elrepítette az óvoda udvarára, ahol a gyerekek óvatosan egy puha kosárba helyezték. A kis makk meleg otthonra és új barátokra talált. A képes mesekönyvben még tizenegy, óvodáról, bicikliről, születésnapi buliról és sok más érdekes eseményről szóló mai mesét olvashatnak a gyerekek.
