Miért kerül háttérbe a férj a gyermekek megszületése után?

Dióhéjban meg szeretném osztani veletek az én történetemet is és várom a tanácsaitokat a problémáimra! Föleg Jászladány válaszai voltak számomra inspirálóak ahhoz, hogy ide írjak.
Valamikor sok-sok évvel ezelött megismertem a késöbbi feleségemet. Még a húszas éveimben, amikor már böven kijutott a bulizásból és csajozásból is. Ahogy megismertem már tudtam, hogy olyan akit szívesen feleségül vennék, noha a tanulmányaink miatt eleinte csak hétvégente találkoztunk. Néhány év után feleségül vettem, összeköltöztünk és elhatároztuk, hogy fészket rakunk, amibe majd jöhetnek az utódok. Addig nem is volt különösebb gond a kapcsolatunkban, noha én meglehetösen sok idöt töltöttem számítógépes játékokkal, volt egy pont, ahol ö elhanyagoltnak érezte magát, megismerkedett valakivel, de aztán idöben sikerült észhez térnünk. Majd miután elhatároztuk, hogy fészket rakunk, amibe majd várjuk az utódokat, neki is álltunk a házépítésnek és mire beköltöztünk, meg is született az elsö. Az építkezésböl elég jól kivettem a részem, a munkám mellett szinte teljesen lefoglalt, de örültünk, hogy haladunk a kitüzött cél felé. Aztán az elsö gyermekünk érkezésével kissé háttérbe szorultam, és egyébként is szinte reggeltöl estig dolgoztam. Elfogadtam, hogy megváltozott az életünk, alkalmazkodni kell az új helyzethez, feleségem az új szerepébe szokik és nyilván hormonális változásokon megy át. Türelmes és megértö próbáltam lenni, közben igyekeztem a maradék idöben segíteni mindenben.
Közben teltek a hónapok és míg a pici cseperedett és azon kaptam magam, hogy a feleségem este alig várja az ágyat (ami az egész napi teendök és a szoptatás miatti éjszakázások okán érthetö), míg én egyedül töltöttem az estéket. Persze én meg lefoglaltam magam, többnyire a számítógépes játékok világában. Közben pedig vártam, hogy elmúljon a hasfájós idöszak, a fogzás miatti gyakori ébrenlétek és hogy átaludja az éjszakát és a párom visszakerüljön a hálószobánkba. Nekem más elképzeléseim voltak erröl az idöszakról, de elfogadtam, hogy egy anya tudja bizonyára jobban, mire is van szüksége a picinek. Aztán jött a kistesó, ami további terheket rótt a feleségemre, lelki feldolgozni valót jelentett az elsöszülöttnek, aki ráadásul épp azon volt, hogy elhagyja a pelenkát és lassan bekerüljön az óvodába (újabb leküzdendö akadály). Én meg továbbra is igyekeztem türelemmel megérteni, hogy ezekben az élethelyzetekben a gyerekeknek fokozottabb figyelemre és törödésre van szükségük a feleségemtöl, így rám nem igazán jutott. Továbbra is játszadozással és egyebekkel töltöttem otthon a magányos estéket, mígnem egy legénybúcsú alkalmával megismertem egy lányt, akivel nagyon jól éreztem magam és bár semmi sem történt, megint férfinak érezhettem magam. Amint hazaértem össze is dugtuk a fejünket, hogy bizony a kapcsolatunkat jó ideje hanyagoljuk és valamit tenni kellene annak érdekében. De sajnos nem igazán változott semmi, továbbra is gyakorlatilag türelmesen várakoztam, noha az egymás iránti szeretet és vonzalom úgy tünt megvan, csak idö nincs egymásra, fontosabbak a gyerekek. Hiába próbáltam beleszólni a napirendbe, vagy szokásrendbe, abból inkább csak konfliktus született, kompromisszum annál kevésbé. Útban volt a harmadik gyermek én pedig elhatároztam, hogy végleg felhagyok az esti számítógépes játszadozással és inkább értelmesebb elfoglaltságot keresek: olvasok, képzem magam, és utánajárok miképp lehetne változtatni a napi rutinon, hogy a kapcsolatunkra is maradjon idö. Utóbbit sajnos azóta sem sikerült megoldani, kicsit úgy is érzem, hogy magamra maradtam a problémámmal, a feleségem beleragadt az anyaszerepébe, mintha már csak az volna.
Közben eltelt pár év és azon kaptam magam, hogy a fészekrakás és a családalapítás közben a karrierem teljesen háttérbe szorult, nem szeretem már amit csinálok, de a megélhetést biztosítanom kell. Nemrég rátaláltam arra, amit igazán szívesen csinálnék akár egy életen át, de most kell elkezdenem tapasztalatot gyüjteni, néhány éven belül még biztosan nem jelent megélhetést. Azt még meg kell jegyeznem, hogy egy nagyon fiatal kedves lány segített a fejlödésben, akit eleinte egyáltalán nem néztem férfi szemmel, de ahogy minél jobban megismertem, úgy vált egyre vonzóbbá és töltöttem vele szívesen az idöt. Tudtam, hogy ez nem helyes, így próbáltam otthon új lendülettel rendbehozni a dolgokat, besegíteni a háztartásban, a gyerekeknél, de úgy érzem mindhiába. Sok-sok éven át nem törödtünk egymással és úgy érzem teljesen elhidegültünk, eltávolodtunk egymástól. Tudom, hogy 10-böl 9 férfi egyszerüen félrejár, szeretöt tart, én viszont nem látom ebben a megoldást. Marad a tanácstalanság.
Várom a tanácsaitokat, taasztalataitokat!
 
Szia, huu hàt ez nem semmi! Nekem úgy alakult az életem, hogy a màsodik baba születése utàn 2 héttel visszakellett mennem dolgozni! Nem volt egyszerü, de a kényszer Nagy Úr! Így a férjemnek többet kellett besegíteni, ami eleinte nagyon sok volt neki, de màra bizonyos dolgokat jobban csinàlni mint én, persze ezt nagyon nehéz elismerni! És Igen a nöben kialakul egy én csinálom dolog, ha nem teccik akkor csilnáld! Nem egyszerü! De hogy kényszerböl keveset vagyok a gyerekekkel, kénytelen voltam màsokban megbizni, hogy nem csak én vagyok az egyetlen aki meg tudja csinàlni a dolgokat. De ez még nem oldja még a problémàkat. De segit!
 

tipasa

Állandó Tag
Állandó Tag
Rögtön tisztázhatjuk! Egyáltalán nem elszigetelt . esetet Tucatjával fordul elő. A szerető tartás is elő előfordul. Az arányt némileg túlzásnak vélem A szerető tartásért egy kicsit vagy jobban a feleségek is lehetnek ludasak.A férfiak azért mennek el sok esetben hiányzik valami és ezt otthon nem kapják meg.Sokan intim együttlétre gondolnak Nagyon sok esetben nem ez a fő ok . Valahol kibeszélhetik magukból a gondjaikat szabadon a nélkül hogy gyenge tutyimutyinak tartanák.Van egy férfinak férjnek elég baja Nagyon sok helyen Ő a családfő neki kel jó néhány területen megfelelni. A házasságok jó része az ágyban köttetnek. Itt kel bizonyítani hogy a a sok férfi szerető ne az én nejemmel huncudkodjon Az elvárásokból kimondva kimondatlanul van bőven.Jó megjelenésű karakán tartás elvárás. A siker karrier építés is a férj feladata. Legyen hol lakni a családi fészek előteremtése. Állandó megfelelni kényszer Legyél otthon hol kódorogsz állandósan Persze a pénz amit a külön munkából az jó.Fáradtan hazatántorogsz Életed párja macsakanadrágba Néhány éve még három számmal kisebb is laza volt . Most meg egész estét betöltő !!Kezedbe nyomják a gyereket .Igazán segíthetnél egy kicsit A munkahelyen a Adél gondozott jól öltözött karcsú makulátlan. Varázslatos gondolat ébresztő illat lengi körül és megért Persze hogy rácuppannak. Adélnak behozhatatlan előnye van Az otthoni kötelező itt is a férfinak nehezebb dolga Ha egyáltalán sikerül Természetesen ez sem maradhat ennyibe Ha legjobb barátodat állandóan szidja életed párja Akkor nem javaslom hogy korábban menjél haza Amit nem tudsz az nincs ! Életed választott párja ha otthon van neveli háztartás fözés Minden elvárásnak nagyjából megfelel. A családi környezete elvárásnak Ami biztos meg kel dolgozni azért a kis jóságért Az is valahogy elfelejtódott Nem csak megszerezni nehéz megtartani sokkal nehezebb Válaszd akit szeretsz de aztán szeresd akit választottál A házasságok jó részében van hullámvölgy ezen ha túljutnak akkor megerősödve folytatódhat. A tartós kapcsolat a kompromisszumok végeláthatatlan sorozata. A legfőbb pillérek A gyerek a közös érdeklődés a pénz az ágy Jó ha van közös pont.
Ez a hablatyolás nem szól senkiről és senkinek. Az néhány ember aki olvassa. Biztosíthatom nem szándékoztam megbántani senkit
Nagyon egyoldalú Valóban az
 

ABandi66

Állandó Tag
Állandó Tag
No...

Újra be tudok lépni a fórumra .... gondoltam felrázom egy kicsit ... és bevágok egy pár dolgot, amit nemrég találtam a Net-en:
1. Nyitottak vagytok a változásra
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy például 5 év után a kezdetekhez hasonlítják a kapcsolatukat. Hogy akkoriban minden milyen pezsgő és izgalmas volt, most pedig már van egy rutin az életetekben, ami időnként unalmas lehet. Ez nagy hiba, hiszen egyszerűen nem lehetnek a dolgok épp olyanok, mint a kapcsolat elején. E helyett nyitottnak kell lenned a változásra, kétféle értelemben. Egyrészt úgy, hogy elfogadod, a kapcsolatotok változik, és ennek az előnyeit keresed, másrészt pedig próbálod izgalmas élményekkel felpörgetni a hétköznapokat. Egy mozizás, egy vacsi, egy hétvégi kiruccanás; ha ez igaz rátok, akkor nem nagyon fogtok unatkozni együtt!
2. Reményteliek vagytok
Amikor a kapcsolatotokban gondok vannak, nehéz elképzelni, hogy ezek valaha is megoldódnak. De emlékezz arra, hogy amikor őrülten szerelmes voltál, ugyancsak nem tudtad elhinni, hogy ez az érzés a jövőben alábbhagyjon. Az életben nagyon kevés dolog állandó, a boldogság pedig egyértelműen nem tartozik ide. De ha a veszekedések során is képes vagy reményteli maradni, és hiszel abban, hogy rövidesen meg tudjátok beszélni a nézeteltéréseket, az már önmagában megalapozza a békülést.
3. Nagylelkűek vagytok mindketten
Kutatások szerint a tartós kapcsolatoknak két alappillére van: a kedvesség és a nagylelkűség. Ezek nélkül nagyon nehéz két embernek együtt élni, és a hiányuk szakításhoz vezethet. Fontos, hogy figyeljetek egymásra, ne legyetek túlságosan kritikusak, és bocsássatok meg minél hamarabb, ahelyett, hogy folyton felemlegetnétek a régi sérelmeket. Ugyanakkor az is nagyon sokat számít, hogy te se érd be kevesebbel! Egy kapcsolat kétemberes munka, és ha csak te fektetsz bele energiát, egyszerűen nem fogod tudni a hátadon elvinni.
4. Egymás legjobb barátai vagytok
Felmérések bizonyítják, hogy azok a párok, akik nem csak szerelmi téren tekintenek egymásra társként, hanem egymás legjobb barátai is, sokkal kisebb eséllyel válnak el. Ilyen esetben mindig számíthattok támogatásra, figyelemre, és ha valami izgalmas történik veled, azt azonnal neki akarod elmesélni. Ez duplán megerősíti két ember között a köteléket. A boldog kapcsolatok egyik titka az, hogy ne csak a házastársadként, párodként tekints a másikra, hanem a legjobb barátodként is!
 
Oldal tetejére