Mi a Halál és szükség van e rá ????

EditLove írta:

Csak találgatni tudunk. Tények nincsenek, mi vár ránk, ha itthagyjuk a jelenlegi helyünket, hogy tulajdonképpen mi is valójában a halál?! Fogalmazhatunk-e másképp? Jó, vagy rossz dolog? Kell-e félnünk tőle? Mindenképp bennünk van a kétely, hiszen az ember általánosan fél attól, amiben nem biztos, amit nem ismer, amivel még nem találkozott, amit még nem tapasztalt saját bőrén. Gondoljunk csak bele, mennyire hihetetlennek tűnik, az hogy egész életünkben dolgozunk, mint a szorgos hangyák, teszünk- veszünk, kapunk-és adunk...így van célja az életünknek, magunkért és másokért teszünk és élünk ...mígnem végetér MINDEN.

Kattints a kibontásához...

Jó kérdés de akárhogy is van , amikor lepereg előtted az életed filmje szerintem szebbet látsz ha hittél abban, hogy az egésznek van valami értelme... de ennek ellenére szerintem nem sokat kell foglakozni a témával, mert ha az akit istenként nevezünk, szerette volna, hogy TUDJUK, akkor valamilyen érthetőbb módon közli, mint pl. az ezerszer átirt biblián keresztül.... végül is miért vagyunk itt, hogy "szolgáljunk" egy esetleges mennyei életért vagy, hogy önmagunk legyünk?

unbreakable írta:

Jó kérdés de akárhogy is van , amikor lepereg előtted az életed filmje szerintem szebbet látsz ha hittél abban, hogy az egésznek van valami értelme... de ennek ellenére szerintem nem sokat kell foglakozni a témával, mert ha az akit istenként nevezünk, szerette volna, hogy TUDJUK, akkor valamilyen érthetőbb módon közli, mint pl. az ezerszer átirt biblián keresztül.... végül is miért vagyunk itt, hogy "szolgáljunk" egy esetleges mennyei életért vagy, hogy önmagunk legyünk?

Kattints a kibontásához...

Félreértés ne essék, én egy szóval sem mondtam, hogy nincs értelme az életnek, hiszen úgyis meghalunk. Én csupán leírtam néhány olyan általános kérdést, olyan gondolatot amire mi nem tudjuk a választ, mégis ha jobban belegondolunk mindenki fejében ott van a nagy kérdőjel a halállal kapcsolatosan, s bizonyára sokunk kíváncsi, ki mit gondol, ki hogy látja az elmúlást.
Itt nem az értékekről volt szó, mindenki tudja miért érdemes élni, mindenki lehet boldog ebben az életben, és mindenki tudja minek örülhet, tudja mennyi jó-és rossz érte.
Mi azonban mégis sajnálattal gondolunk bele, hogy egyszer elmúlik ez a létünk, mégha sejtjük is hogy egy " Új, egy Jobb vár Ránk"...
Az élet egy KINCS szerintem, a legnagyobb öröm, hogy élhetünk ezen a földön!!! kiss

az akit istenként nevezünk, szerette volna, hogy TUDJUK, akkor valamilyen érthetőbb módon közli, mint pl. az ezerszer átirt biblián keresztül.... végül is miért vagyunk itt, hogy "szolgáljunk" egy esetleges mennyei életért vagy, hogy önmagunk legyünk?

Kattints a kibontásához...

Közli más módon, és nem az átirt Bibliával!

és ezt hivják szellemtannak, szellemtudománynak!

és az 1700 évek óta kapjuk segitségként.

szeretettel.

István

Karsay István írta:

Közli más módon, és nem az átirt Bibliával!

és ezt hivják szellemtannak, szellemtudománynak!

és az 1700 évek óta kapjuk segitségként.

szeretettel.

István

Kattints a kibontásához...

Nem csak azóta, előtte is volt titokban. De az 1700-évektől az indvizíció tombolása és az eretneküldözés inenzitási foka a humanizmus, a reneszánsz, valamint az egyre több felvilágosult polgár ellenállása miatt csökkent. A világi és egyházi hatalmak már nem tudták annyira megkötözni az emberek kreatív gondolkodását. Így az akol béklyói meglazultak! Emiatt az addig ,,eretneknek tartott" szellemtudomány ki mert lépni a világosságra! :444:

Az élet csodálatos, de törvényszerű a halál is. Sőt, ha valaki már nem birja , feladja a sok nehézséget , akkor mindenképpen az illetőnek jó a halál , legalább is, itt ebben az életében , és majd talán a következő életében hasznát veszi a az itt tanultaknak , próba tételeknek.

A Földön minden ősszel és télen eljön a pusztulás és halál a növények számára, látszólag meghalnak. Aki mindig a nyárban él, nagyon megrendülhet, amikor először látja az őszt. Azt gondolja: elpusztul a világ, minden szép megsemmisül.
Hát így van az ember a saját halálával is, ha csak az életet látja, hiszi, tudja igaznak.

Most képzeljétek el, hogy milyen rossz lenne, ha nem szólitana el a halál, és igy új eséllyel mindig vissza tudnk születni.
Helyette élnénk nagyon sokat, ugyanazokkal az emberekkel ugyanott, milyen unalmas lenne az ÉLET!

Igy meg váltogatjuk a partnereket, életünk szereplőit, és mi is mindíg új szerepet játszunk!

szeretettel:

István

EditLove írta:

Kedves Dylac, nem arról írtam, hogy akkor mi értelme van az életnek, ha elérték a szép öregkort az emberek. Mi van azokkal, akik fiatalon meghalnak? Akik 30, 40, 50 évesen hunynak el, akik kitűztek egy fontos célt az életükben, fiatalok, dolgoznak keményen. Igazságtalan, hogy fiatalon is meghalnak az emberek. Ők kinek mesélnek??? ....

Kattints a kibontásához...

Van olyan is, kedves Edit, hogy pl. egy alkoholistát kell valami módon megmenteni. Néha drasztikus módon lehet csak. Ha ő hal meg, nem tanulta meg a leckét. Tehát Isten segítségül vesz egy önkéntes lelket, aki vállalja, hogy mondjuk csak 7 évet fog élni, ezzel esetleg ledolgoz magáról egy rossz karmát fizetségképpen. A földön az alkoholista sokadik alkalommal száguldozik ittasan, veszélyeztetve mások testi épségét. Ez alkalommal elüt egy angyali 7 éves gyermeket, aki a karjai között hal meg. A sokk azonnal kijózanítja és megtanítja vele a leckét. Kemény lecke, ne így tanuljunk... A kívülálló számára ez csak egy baleset, ahol persze, hogy a részeg disznó megúszta, az ártatlan pedig belehalt. Égbekiáltó igazságtalanság! Honnan is láthatná az összefüggéseket...

Az élet szép, élni kell úgy, hogy boldogok legyünk, de a legfontosabb, hogy szeressünk, Akkor megvan mindenünk.
Nem tudom, hogy kicsoda, de egy nagyon bölcs ember mondta egyszer, hogy szomorú volt és bosszankodott, hogy nincs cipő a lábán. Elment egy mecsetbe, és meglátott egy férfit, akinek nem volt lába. Hálás volt, hogy neki csak a cipő hiányzik róla...
Na, valami ilyesmi jellemző az életfelfogásomra. Nem azt mondom, hogy elfogadom és beletö9rődök abba, ami van, igenis hatalmas terveim vannak, de hiszem, hogy mindig az történik velünk, ami a tanuláshoz, lelki fejlődésünkhöz szükséges, legyen az bármily nehéz is, Ennek része persze a halál. Része, de nem a vége.

Lehet hogy az újbóli és újbóli leszületéseink csak egy kozmikus törvény és körforgás része. Lehet, hogy nincsen karma és semmilyen tapasztalati összefüggések közben. Nincs bűn és bűnhődés sem. Leckék sincsenek, s az erkölcsi törvényeket mi találjuk itt ki a földön, hogy közösségben megfelelő módon éljünk együtt és ennyi. Csak véletlenek sorozata mindannyiunk sorsa és a morál csak emberi találmány??

alberth írta:

Lehet hogy az újbóli és újbóli leszületéseink csak egy kozmikus törvény és körforgás része. Lehet, hogy nincsen karma és semmilyen tapasztalati összefüggések közben. Nincs bűn és bűnhődés sem. Leckék sincsenek, s az erkölcsi törvényeket mi találjuk itt ki a földön, hogy közösségben megfelelő módon éljünk együtt és ennyi. Csak véletlenek sorozata mindannyiunk sorsa és a morál csak emberi találmány??

Kattints a kibontásához...

Hát a matematika és a valószínűségszámítás nem tudom mit szólna ennyi "véletlenhez"...
Miért lenne könnyebb a véletlenekben hinni, mint abban, hogy oka van mindennek?

Mira* írta:

Hát a matematika és a valószínűségszámítás nem tudom mit szólna ennyi "véletlenhez"...
Miért lenne könnyebb a véletlenekben hinni, mint abban, hogy oka van mindennek?

Kattints a kibontásához...

Hát nem ezt mondtam éppen. De lehet hogy vannak okkal történő dolgok és vannak ok nélküli dolgaink is. Ezek az oktalanságok. A véletlen az más dolog, annak lehet oka, csak épp mi nem számítottunk rá kellőképp. Tehát előre nem véltük, hogy lesz egy kő előttünk, amiben megbotlunk. Talán épp a karma törvényein elmélkedtünk az égre meredve ahelyett, hogy a lábunk elé figyelnénk. Ez egy véletlen példája! :444:

alberth írta:

Hát nem ezt mondtam éppen. De lehet hogy vannak okkal történő dolgok és vannak ok nélküli dolgaink is. Ezek az oktalanságok. A véletlen az más dolog, annak lehet oka, csak épp mi nem számítottunk rá kellőképp. Tehát előre nem véltük, hogy lesz egy kő előttünk, amiben megbotlunk. Talán épp a karma törvényein elmélkedtünk az égre meredve ahelyett, hogy a lábunk elé figyelnénk. Ez egy véletlen példája! :444:

Kattints a kibontásához...

Szerintem a kő sem véletlenül van ott és akkor, és én sem véletlenül járok arra, hanem okkal. Minden tanít valamire, amit látunk, érzékelünk.

Az jutott eszembe a köves hasonlatról - a Bibliában van, de szószerint nem tudom -, hogy nemcsak az a hibás, aki a kőben megbotlik, hanem azok is, akik észrevették és otthagyták azt. Ebből is látszik, hogy az egész életjáték egy bonyolult pókháló, bárhol nyúlsz bele, belerezeg az egész teremtés.

És még egy idézet a Prófétából:
"Egyetlen menetben haladtok istenlényetek felé.
Ti vagytok az út és az utazók.
És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, amelyben elbukott.
Igen, és azokért bukik el, akik előtte járnak; akik gyorsabbak voltak, és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították."

Tudom, hogy kicsit elkanyarodtunk a témától, de nincs véletlen, csak annak a hiánya, hogy véltem.

Ebből is látszik, hogy az egész életjáték egy bonyolult pókháló, bárhol nyúlsz bele, belerezeg az egész teremtés.

,,A párkák mogorván szövik szövőnők omló álmait..."
Erre már József Attila is beleérzett. Persze a pókháló is érdekes dolog. Belerezzenhet az egész, de el is szakadhat! De nem mindegy, hogy hol éri csapás! A társadalomban is fontos személy tragédiáját dominóelv követheti, míg egy kis szürke egéré talán ,,rezzenetet" sem nagyon kelt! Nem mindegy, hogy a fraktálon hová helyeztek téged! Úgy bizony!
Persze, ha a halálról értekezünk, látod a végén kiderül hogy mennyi mindennel összefügg ez a fogalom és ennek a ,,boncolgatása...". Pandora szelencéjéből minden kiszalad, ha kinyitják!
Ha a halálra gondolunk, vannak olyan helyzetben lévő emberek, akinek számára megváltás. Vannak olyanok is, akiknek világra szóló tragédia!!!
Tehát a halál egyszerre megváltó és kirabló is. Ki, ki hogyan éli meg a halált...

Alberth!
Ha a vízparton ülök és a villám agyonüt, az bizony véletlen. A villámot ugyanis nem hagyta ott senki ahonnan jött, keletkezése, támadási pontja sokismeretlenes egyenlettel -vagy más módon- sem írható le.
Tehát létezhetnek főleg a természetben véletlenek, pl a mutáció is ilyen.
A bolygók együttállása, egyéb helyzete már nem véletlen, hanem a kozmikus analógiák része. Mely a hét bolygó hét körén valósul meg (nem hét van, de nem mind számít Hamvas szerint). Ahol ugyanaz van lent, mint fent..
Hamvas mondja, hogy a démon a sors őre. Ha botlik, hát botlik a humanoid.

Szeintem meg egyik sem véletlen. Ami a Földön kívüli világból jön, arra teljesen mások a szabályok? Nem gondoljátok, hogy vannak világi törvények, amik mindenkire és mindenre érvényesek?
"Amint fent, úgy lent, amint lent, úgy fent."

*************

Más Barbara Marciniak: a Hajnalhozók c. könyvéből:
Az egyik legfontosabb végső realitás a bolygón élő faj számára az, hogy megértse a halál jelentését. Ez az egyik legnagyobb kihívás, amivel szembe kell néznetek. Sok mindenre rá tudunk beszélni, de nem könnyű meggyőznünk benneteket arról, hogy nem kell meghalnotok. Nem kell most fizikailag magatok mögött hagyni a testeteket a bolygón. Fel tudjátok fogni a gondolatot, hogy egyszerűen csak megváltoztatjátok fizikai énetek vibrációját, és magatokkal viszitek a testeteket, mert át fogjátok rendezni a molekulaszerkezetét ?<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
A bolygón élő faj számos egyede képes erre a felemelkedésre, és befejezheti itteni utazását. Néhányan már felemelkedtetek erről a bolygóról, és visszajöttetek, hogy újra megtegyétek, és mutassátok az utat másoknak. Nagy utazás volt így itthagyni a bolygót, felemelkedve róla. Életek hosszú során keresztül kellett tanulnotok, amíg eljutottatok a felajánlásig.

Kedves Mira!
Ha nem lennének véletlenek, nem ismernénk azt a szót sem, hogy véletlen. De bizony elég sokszor elhangzik, bizonyára te is mondtad már számtalanszor, ha valami történt veled, amire nem számítottál.

Erdekes szamomra Mira felismerese: a veletlen a nem velt - tehat a szo nem az esmenyt jellemzi, hanem a te tudatallapotodat. Nem velted, hogy megtortenhet. Igy valoban csak arra mutat ra a szo, hogy te nem velted, h. megtortenhet valami, rolad szol mikozben a dolgokkal talkozol a vilagban.Persze, hogy vannak veletlenek mig van ember aki nem veli oket.

Én úgy hiszem a Halál egy fizikai valóban is megismerhető fogalom, aki mindenkivel kapcsolatot alakít ki - néhány emberrel talán személyeset is. És persze szükség van rá, mert a teljes szabadságot adja meg, ugyanakkor sokan azért félünk tőle, mert nem értjük, hogy valójában sokszor ő az élet célja.
Kicsit talán abszurd, de én hiszek ebben.

Csillagvirág köszi! Egyetértünk! kiss


Új megközelítés:
"A halál nem nemlét, hanem az életnek az ellentétes pólusa. A halál is egy állapot, egy kapu, ami a fizikai síkon levőket (az élőket) elválasztja a másik síkon lévőktől (a halottaktól). A földi világ és a túlvilág helyileg nem különbözik egymástól, csak az érzékelőképességünk mibenléte és határa. Ha elérjük a megfelelő fejlettségi szintet, akkor bepillanthatunk reinkarnációnk egy-egy állomásába. Mi egy túlvilági halált újjászületésnek nevezünk. A születés és a halál végső soron ugyanaz az állapot, csak attól függ, honnan nézzük." (Petrezselyem József)