- Státusza
Szia Piroska
No megkérdeztem. Arvisura. Ezt mondta. Igaz nem tudom mi az.
Neked is szép napot.
magyala
Helló magyala
Az első hozzászólásban elolvashatod, hogy mi az Arvisura. Nagyon érdekes.
Ezen az oldalon találsz egy pár információt:http://www.dsuper.net/~elehoczk/mfrmain.htm Itt pedig gyakorolhatsz.A gyorsgépelőt ha elindítod,beteszed a magyar billentyűzetett,akkor leirod magyarul a szöveget,a gép leírja rovással és alá teszi a magyar betűket.Nagyon gyorsan megtanulhatod az alapokat. http://rvs.hu/
Móricz Zsigmond
Légy jó mindhalálig<o></o>
<o></o>
„ Darabig szótlanul nézték a térképet. Most Nagy úr kinyitotta Ázsia térképét.<o></o>
- Nézze, valószínűleg itt volt az az ősi bölcső, ahol a történelmi kor elején éltek még a<o></o>
magyarok. - S meghúzta az ujjával Szibéria délnyugati részét délen az Aral-tóig, nyugaton az<o></o>
Urálig, északon az Obig, keleten az Altaji hegyekig. - Itt élt együtt a finn-ugor-osztyákmagyar,<o></o>
hun-avar népség... Abban az időben nagy nyugalom volt az egész világon, nagy<o></o>
fejedelmek voltak, nagy birodalmak, akkor csinálták az ősi eposzokat és meséket.”<o></o>
<o></o>
<o></o>
- És erre nyugatra nincs rokonunk? - kérdezte Misi.<o></o>
- Nyugat-Európában? - kiáltott fel Nagy úr. - Hogy volna!... Itt laknak a román népek, a<o></o>
germán népek, a szláv népek: teljesen idegenek... A franciák, spanyolok, olaszok? Mi közünk<o></o>
van hozzájuk? Vagy a németek, angolok, svédek, norvégok, dánok, hollandok: teljesen idegenek.<o></o>
Vagy az oroszok, tótok, horvátok, szerbek: pláne ezek, akik közel vannak, mind megölő<o></o>
ellenségünk!... Úgy be vagyunk fogva, mint egy kalitkába. Kivel kössünk mi szövetséget?<o></o>>
Francia, spanyol, olasz: ezek harcolnak, míg az érdek úgy hozza magával, aztán ünneplik<o></o>
egymást, mint rokonok. Német és angol? Nincs köztük egyéb ellentét, csak az, hogy melyik<o></o>
legyen az első a világon... Ezért készek volnának az egész emberiséget lángba borítani, de<o></o>
különben nagyon értik egymást, két testvérnyelv és testvérészjárás... Az orosz, az pedig mint<o></o>
egy nagy kotlós, mind maga alá akarja gyűjteni a szláv népecskéket... De hova csatlakozzék a<o></o>
magyar? A nyelvünkben nincs egy szó, egy íz, ami ezekhez hasonlítson, s éppen úgy nincs a<o></o>
vérünkben sem. Csak annyi rokonság van a nyelvünk s a körülfekvő nyelvek közt, amit felszedtünk<o></o>
tőlük, amivel gazdagodtunk, készen átvettünk az ő műveltségükből, így jött be a<o></o>
temérdek szláv szó, megtanultuk, s beolvasztottuk, germán szó, latin s román szó, amit megvettünk,<o></o>
megszereztünk tőlük, de ezt is úgy átformáltuk, hogy az édesanyja se ismerne rá... A<o></o>
magyar ember meg tud tanulni a világ bármely nyelvén tökéletesen, de a magyart még soha<o></o>
idegen születésű meg nem tanulta, hogy épkézláb módon tudjon rajta beszélni.<o></o>
„Darabig szótlanul nézték a térképet. Most Nagy úr kinyitotta Ázsia térképét.<o></o>
- Nézze, valószínűleg itt volt az az ősi bölcső, ahol a történelmi kor elején éltek még a<o></o>
magyarok. - S meghúzta az ujjával Szibéria délnyugati részét délen az Aral-tóig, nyugaton az<o></o>
Urálig, északon az Obig, keleten az Altaji hegyekig. - Itt élt együtt a finn-ugor-osztyákmagyar,<o></o>
hun-avar népség... Abban az időben nagy nyugalom volt az egész világon, nagy<o></o>
fejedelmek voltak, nagy birodalmak, akkor csinálták az ősi eposzokat és meséket.<o></o>
- De hát ez borzasztó - bámészkodott Misi a térképen -, semmi rokon.<o></o>
- A rokonok?... Azokból pedig mi hasznunk?... Rokon volna a bolgár: de az elvesztette az ősi<o></o>
nyelvét és szláv lett... Rokon volna a török: de az mohamedán, s neki semmi egyéb rokonság<o></o>
nincs, csak a vallásbeli. Ezért nemcsak hogy nem voltunk velük atyafiak, de a legtöbbet tőlük<o></o>>
szenvedtük a világ teremtése óta. Rokonok a finnek: de szegények messze vannak, s ők is<o></o>
rabságban, még százszorta jobban, mint mi. Rokonok az észtek, zürjének, szamojédok, mordvinok,<o></o>
cseremiszek, votjákok, osztyákok, de hát ez má csak olyan rokonság, hogy ÁdámrólÉváról<o></o>
meg a diófáról.<o></o>
Misi a foga közül tréfásan szólt:<o></o>
Édesapám azt úgy szokta mondani, hogy: persze hogy rokonok vagyunk, a te anyád meg az<o></o>
én anyám: két asszony.<o></o>
- Így valahogy... - mondta Nagy úr. - A Magna Ungaria, amit még most is Jugriának írnak sok<o></o>
térképen, megszűnt a tatárjáráskor. Az egész népet elsodorta, szétszórta, minden önállóságtól<o></o>
megfosztotta a mongol áradat. Még Mátyás király idejében tudtak valamit felőlük, mert Mátyás<o></o>
követeket küldött, hogy nyomozzanak utánuk: neki volt velük célja, az országban úgyis kevés<o></o>
a magyarság, betelepíti őket ide. De már akkor az orosz birodalom egységes volt, és görögkeleti<o></o>
vallású volt a cár, s nem engedte még azt sem, hogy találkozzanak, hogy hírt vigyenek<o></o>
egymásról. Aztán jött a mohácsi vész, a török rabság, akkor már senki sem gondolt többet<o></o>>
rájuk. Még Bethlen Gábornak sem jutott eszébe, hogy a törökökhöz küldött követeivel próbáljon<o></o>
utána nyomozni a Kaukázusban s a Volgánál a magyar ősrokonoknak... Nem is érezték ők<o></o>
ennek a szükségét, mert akkor nem nemzeti szövetségben, hanem vallásiban éltek az emberek s<o></o>
az országok. Bethlen Gábornak nem a pogány ősmagyarok voltak a rokonai, hanem a protestáns<o></o>
svédek; Gusztáv Adolf volt az ő lelki testvére, nem Karakum... meg a sabartoiasfaloi...<o></o>
(Így is hívták egy időben valami ok miatt, írja Konstantinos Porphürogennétosz, a magyarokat.)”
http://mek.oszk.hu/00900/00991/index.phtml
<o></o>
Légy jó mindhalálig<o></o>
<o></o>
„ Darabig szótlanul nézték a térképet. Most Nagy úr kinyitotta Ázsia térképét.<o></o>
- Nézze, valószínűleg itt volt az az ősi bölcső, ahol a történelmi kor elején éltek még a<o></o>
magyarok. - S meghúzta az ujjával Szibéria délnyugati részét délen az Aral-tóig, nyugaton az<o></o>
Urálig, északon az Obig, keleten az Altaji hegyekig. - Itt élt együtt a finn-ugor-osztyákmagyar,<o></o>
hun-avar népség... Abban az időben nagy nyugalom volt az egész világon, nagy<o></o>
fejedelmek voltak, nagy birodalmak, akkor csinálták az ősi eposzokat és meséket.”<o></o>
<o></o>
<o></o>
- És erre nyugatra nincs rokonunk? - kérdezte Misi.<o></o>
- Nyugat-Európában? - kiáltott fel Nagy úr. - Hogy volna!... Itt laknak a román népek, a<o></o>
germán népek, a szláv népek: teljesen idegenek... A franciák, spanyolok, olaszok? Mi közünk<o></o>
van hozzájuk? Vagy a németek, angolok, svédek, norvégok, dánok, hollandok: teljesen idegenek.<o></o>
Vagy az oroszok, tótok, horvátok, szerbek: pláne ezek, akik közel vannak, mind megölő<o></o>
ellenségünk!... Úgy be vagyunk fogva, mint egy kalitkába. Kivel kössünk mi szövetséget?<o></o>>
Francia, spanyol, olasz: ezek harcolnak, míg az érdek úgy hozza magával, aztán ünneplik<o></o>
egymást, mint rokonok. Német és angol? Nincs köztük egyéb ellentét, csak az, hogy melyik<o></o>
legyen az első a világon... Ezért készek volnának az egész emberiséget lángba borítani, de<o></o>
különben nagyon értik egymást, két testvérnyelv és testvérészjárás... Az orosz, az pedig mint<o></o>
egy nagy kotlós, mind maga alá akarja gyűjteni a szláv népecskéket... De hova csatlakozzék a<o></o>
magyar? A nyelvünkben nincs egy szó, egy íz, ami ezekhez hasonlítson, s éppen úgy nincs a<o></o>
vérünkben sem. Csak annyi rokonság van a nyelvünk s a körülfekvő nyelvek közt, amit felszedtünk<o></o>
tőlük, amivel gazdagodtunk, készen átvettünk az ő műveltségükből, így jött be a<o></o>
temérdek szláv szó, megtanultuk, s beolvasztottuk, germán szó, latin s román szó, amit megvettünk,<o></o>
megszereztünk tőlük, de ezt is úgy átformáltuk, hogy az édesanyja se ismerne rá... A<o></o>
magyar ember meg tud tanulni a világ bármely nyelvén tökéletesen, de a magyart még soha<o></o>
idegen születésű meg nem tanulta, hogy épkézláb módon tudjon rajta beszélni.<o></o>
„Darabig szótlanul nézték a térképet. Most Nagy úr kinyitotta Ázsia térképét.<o></o>
- Nézze, valószínűleg itt volt az az ősi bölcső, ahol a történelmi kor elején éltek még a<o></o>
magyarok. - S meghúzta az ujjával Szibéria délnyugati részét délen az Aral-tóig, nyugaton az<o></o>
Urálig, északon az Obig, keleten az Altaji hegyekig. - Itt élt együtt a finn-ugor-osztyákmagyar,<o></o>
hun-avar népség... Abban az időben nagy nyugalom volt az egész világon, nagy<o></o>
fejedelmek voltak, nagy birodalmak, akkor csinálták az ősi eposzokat és meséket.<o></o>
- De hát ez borzasztó - bámészkodott Misi a térképen -, semmi rokon.<o></o>
- A rokonok?... Azokból pedig mi hasznunk?... Rokon volna a bolgár: de az elvesztette az ősi<o></o>
nyelvét és szláv lett... Rokon volna a török: de az mohamedán, s neki semmi egyéb rokonság<o></o>
nincs, csak a vallásbeli. Ezért nemcsak hogy nem voltunk velük atyafiak, de a legtöbbet tőlük<o></o>>
szenvedtük a világ teremtése óta. Rokonok a finnek: de szegények messze vannak, s ők is<o></o>
rabságban, még százszorta jobban, mint mi. Rokonok az észtek, zürjének, szamojédok, mordvinok,<o></o>
cseremiszek, votjákok, osztyákok, de hát ez má csak olyan rokonság, hogy ÁdámrólÉváról<o></o>
meg a diófáról.<o></o>
Misi a foga közül tréfásan szólt:<o></o>
Édesapám azt úgy szokta mondani, hogy: persze hogy rokonok vagyunk, a te anyád meg az<o></o>
én anyám: két asszony.<o></o>
- Így valahogy... - mondta Nagy úr. - A Magna Ungaria, amit még most is Jugriának írnak sok<o></o>
térképen, megszűnt a tatárjáráskor. Az egész népet elsodorta, szétszórta, minden önállóságtól<o></o>
megfosztotta a mongol áradat. Még Mátyás király idejében tudtak valamit felőlük, mert Mátyás<o></o>
követeket küldött, hogy nyomozzanak utánuk: neki volt velük célja, az országban úgyis kevés<o></o>
a magyarság, betelepíti őket ide. De már akkor az orosz birodalom egységes volt, és görögkeleti<o></o>
vallású volt a cár, s nem engedte még azt sem, hogy találkozzanak, hogy hírt vigyenek<o></o>
egymásról. Aztán jött a mohácsi vész, a török rabság, akkor már senki sem gondolt többet<o></o>>
rájuk. Még Bethlen Gábornak sem jutott eszébe, hogy a törökökhöz küldött követeivel próbáljon<o></o>
utána nyomozni a Kaukázusban s a Volgánál a magyar ősrokonoknak... Nem is érezték ők<o></o>
ennek a szükségét, mert akkor nem nemzeti szövetségben, hanem vallásiban éltek az emberek s<o></o>
az országok. Bethlen Gábornak nem a pogány ősmagyarok voltak a rokonai, hanem a protestáns<o></o>
svédek; Gusztáv Adolf volt az ő lelki testvére, nem Karakum... meg a sabartoiasfaloi...<o></o>
(Így is hívták egy időben valami ok miatt, írja Konstantinos Porphürogennétosz, a magyarokat.)”
http://mek.oszk.hu/00900/00991/index.phtml
<o></o>
Kedves Kaltes!Úgy nagyjából egyetértek Veled,de azért érdekelne mit is tartasz "hiteles" történelmi forrásnak.
Kedves Piroska!
nehéz ledönteni olyan falakat,melyeket már több száz éve építenek.a ránk rakódott guánó alól nehéz lesz kimászni.
nehéz ledönteni olyan falakat,melyeket már több száz éve építenek.a ránk rakódott guánó alól nehéz lesz kimászni.
Kedves gabi bács!
Ebben tökéletesen igazad van, de ha nem kezdik/kezdjük el soha nem fogunk kibújni. Ezért is lennék kíváncsi a nézetekre, nem elég azt mondani néhány dologgal egyet értek , de..., mi az DE. Ezt kellen végre tisztázni. Itt van a lehetőség élni kellene vele.
:555:
A földi élet eredete
Talán furcsa, de már ez a témakör is túllépte a biológia és a kémia határait, sőt, erről már a 19. században is tudtak. A Fekete gyémántok első fejezetében így ír Jókai:
„Hány ezer év kellett hozzá, míg a hatodik teremtés meleg iszapja egy sugalmas csillagképlet napján, tán egy üstökössel találkozás mennyei csókjának órájában megterhesülve az üstökös teremtő erejű monádjaitól, megszülte az első embert?”<o
></o>
[FONT="]Mai tudásunk alapján a Föld keletkezését követően (4,6 MD éve) 0,8 MD év múlva (3,8 MD éve) jelent meg az élet a Földön. De itt nem is ez a lényeg, hanem maga a kérdésfeltevés. Azt bizonyítja ugyanis, hogy Jókai ismerte az űrkutatás révén mára olyannyira népszerűvé vált pánspermia - elméleteket. Ezek lényege, hogy az élet nem a Földön, hanem valamely más, Naprendszerbeli – a Naprendszeren kívüli eredetet is felvetették, de kis valószínűsége miatt gyakorlatilag kizárható – égitesten alakult ki, és üstökösök, meteoroidok, esetleg aszteroidák közvetítésével honosodott meg a Földön.
http://www.vcse.hu/
[/FONT]
Talán furcsa, de már ez a témakör is túllépte a biológia és a kémia határait, sőt, erről már a 19. században is tudtak. A Fekete gyémántok első fejezetében így ír Jókai:
„Hány ezer év kellett hozzá, míg a hatodik teremtés meleg iszapja egy sugalmas csillagképlet napján, tán egy üstökössel találkozás mennyei csókjának órájában megterhesülve az üstökös teremtő erejű monádjaitól, megszülte az első embert?”<o
></o>[FONT="]Mai tudásunk alapján a Föld keletkezését követően (4,6 MD éve) 0,8 MD év múlva (3,8 MD éve) jelent meg az élet a Földön. De itt nem is ez a lényeg, hanem maga a kérdésfeltevés. Azt bizonyítja ugyanis, hogy Jókai ismerte az űrkutatás révén mára olyannyira népszerűvé vált pánspermia - elméleteket. Ezek lényege, hogy az élet nem a Földön, hanem valamely más, Naprendszerbeli – a Naprendszeren kívüli eredetet is felvetették, de kis valószínűsége miatt gyakorlatilag kizárható – égitesten alakult ki, és üstökösök, meteoroidok, esetleg aszteroidák közvetítésével honosodott meg a Földön.
http://www.vcse.hu/
[/FONT]
- Státusza
