Ózd-Vasvár gerendavára
Ózdról köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár [Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár] fazsindelyes gerendavára, amelyet fennállása folyamán többször is átépítettek. Egy igazán modern építmény volt ez a vár, amely terméskő alapzat mellett tölgyfából készült, például a kegyhely és a hercegi termek padlófűtéssel és folyóvízzel is el voltak látva. Minden lakóhelységbe búboskemencét építettek. A vár, azaz Palóc-Vasvár Ózd kegyhellyel egyesülve felvette az Ózd-Vasvár nevet, és 1062-1120 között az ország egyik központi helyének számított, ugyanis Géza, László és Lam, a három herceg 1074-ben megegyezett abban, hogy az esztergomi és az egri egyházi körök területéből kieső Palóc-Vasvárt, a sámánizmus tanainak védett területévé tegyék. Az országot ekkor az Ózd-Vasvárt bíró Lam herceg által szervezett tíz, úgynevezett tárkány-kerület fogta össze.
A gerendavárról ma már igen keveset tudunk. A Várhegy tetején ma kopárnak tűnő tetőt talál az érdeklődő, ha felmegy, ezt ellensúlyozza az a csodás látvány, ami a hegytetőről megfigyelhető. 2007-ben magánkezdeményezésre ásatás indult a gerendavár, illetve annak maradványainak felkutatására, amely az információk szerint eredménytelenül zárult. Az ásatások határideje 2007 szeptember végén lejárt, így az eredetinek mondott, ásatás előtti állapotokat kellett helyreállítania a munkálatokat végzőknek, ezt meg is tették. Mivel a Várhegy közterületnek minősül, 2007 nyarának végén meglátogattam a helyszínt annak folytatásaként, hogy magánkutatásokat folytattam Palóc-Vasvár gerendavárával kapcsolatban. A vár elhelyezkedése a Várhegy északi peremétől egészen Lam herceg falujának [ma: Hódoscsépány, illetve annak egy utcájáig, amelynek a a mai neve is: Lam] első házaiig tartott, néhány kijelölt ház előtti oszlopon éjjel is láng égett, a közvilágítást biztosítandó. Az északi oldalon jó belátás nyílt a Sajó völgyére, a folyótól egészen a jelenlegi Cipó-völgyig. A Várhegynek ez az oldala egészen meredek. A másik, dél-nyugat felé eső oldalon teljesen be volt építve a hegy, Lam herceg faluja és a gerendavár gyakorlatilag egybefüggő egészet mutatott, ami egészen a völgyben fekvő patakmederig terjedt. Az Arvisura is így ír róla: "Palóc-Vasváron a hegytetőn még Nekese idejében felépült a 24 karéjos égerfa alapokon nyugvó bükkfa vár, amelyet Lam a község feljárójáig teljesen kiépített".
A Várhegy teteje egy egészen nagy terület, ahonnan kényelmesen belátható a környező vidék, a szomszédos hegyek tetejei, a völgyek, nem véletlenül építettek ide várat az elődeink. A hegytetőn két helyen találtam olyan tulajdonságokkal bíró pontot, amit a köznyelv "boszorkánykör"-nek nevez. Ezeken a helyeken akár rövid időt eltöltve a földből kiáramló energiákat kezdi érzékelni az ember, érzékenységétől függően végtagjainak bizsergésével, vagy egészségi állapotának hirtelen javulásával, esetleg mindkettővel. Ezek mintegy másfél-két méter átmérőjű körök a talajon, amelyeknek szélei a legzöldebb nyárban is kifakult fűszálakból állnak. Az egyik ilyen kör a valamikori gerendavár kapujánál [azon belül] található, a másik a Várhegy meredek oldala felé, az előbbitől mintegy száz-százhúsz méterre.
Amit az ásatások helyszínén látni lehetett 2007 nyarának végén, az rengeteg mély, hosszú árok, amelyek különféle irányokban haladtak a hegytetőn. Egyik alig fél méter, némelyik pedig több, mint három méter mélyre volt ásva. Nyugat felől kezdtem el vizsgálgatni a kiásott árkokat, de igazából csak a kíváncsiság vezérelt, mert sem régész, sem ásatási szakember nem vagyok. Talán ezért is, eleinte nem is találtam semmit. Később, az északi részen, a meredek domboldalhoz közeli árokban mégis találtam valamit, amin csodálkoztam, hogy más nem vette észre. Esetleg mégis észrevették, de nem szólt senki semmit róla. Közben eltelt másfél év, ha valaki akart volna szólni róla, már megtette volna, de nem tette, így nyilván közkinccsé tehető a következő információ.
Az ózdi Várhegyről tudni kell, hogy a hetvenes évek elején megindult óriási lakótelep-építési lázban ide hordták fel a kitermelt, és fel nem használt talajt, földtörmeléket. Éppen emiatt csodálkoztam, hogy az ásatások alkalmával martak a földbe 1-1,5 m mély árkokat is, ennek a tények az ismeretében ez a mélység használhatatlannak tűnt a gerendavár kutatásához, hiszen ez a réteg még bőven a felhordott földtörmelék sávjában van.
Amit találtam, az nem is ilyen mélységben volt. A Cipó-völgy felé eső részen, a meredek domboldal felőli árokba néztem be utoljára, részint, mert ez volt a haladási irányom, részint pedig ez az árok volt a legmélyebb az összes közül. Ez egy T alakú ásás volt, amelynek a legnagyobb mélysége több, mint három méterig ment. Belemenni még viszonylag egyszerűen lehetett, kifelé már megküzdöttem vele, egyedül voltam. Saját magasságomhoz mérve a lelet körülbelül 3,2 méter mélyen található a földben. Azon a képen, ami ezt a leletet ábrázolja, igyekeztem egy száraz ágból kialakított nyíllal mutatni, amit találtam: egy vasúti talpfától szélesebb, az árok szélességétől tovább [kb 1 m] húzódó megmunkált, sötét [talán égett] színű fagerenda, amely megkopogtatva kongó hangot adott ki. Megvizsgáltam a tárgyat, egyértelműen fa és nem beton vagy műanyag volt. Csak a szélességét tudtam megállapítani, ez körülbelül 30-35 cm. Semmilyen irányban nem mozgott, sem oldalra nem billegett, sem hosszában nem lehetett megmozdítani. A gerendától az árok hosszában mintegy két méterre egy másik, ugyanolyan gerenda látszott a földben, de mivel éppen ott ért véget a kiásott árok, ezt nem tudtam jobban szemügyre venni. Annyira megörültem a leletnek, hogy még mintát is elfelejtettem hozni belőle, pedig abból egyértelműen meg lehetett volna állapítani a korát például. Mindenesetre a teteje le volt tisztítva a földtől, a szélei kissé kiálltak az árok talajából, nyilván észrevette más is, hogy ott van. A feltalálási mélységből és a hely pozíciójából azt feltételezem, hogy ez a többszörösen át- és újraépített gerendavár egy darabja lehet.
Nem vontam le semmilyen következtetést abból, amit láttam. Most esetleg annyit mégis lehetne következtetni, hogy érdemes lenne folytatni a kutakodást az ózdi Várhegyen, mert vannak ott a földben olyan emlékek, amikre érdemes időt, energiát és pénzt ráfordítani. Egész épületek vagy konstrukciók nyilván nem maradtak meg [erről szintén ír az Arvisura], de a tárgyi emlékek felkutatása célszerű lehet, mert olyan nincs, hogy semmi nem maradt:
"Lajos-Bátka az 1350-es években megalapította a Kubiláj által kezdeményezett Sárkányos Társaságot, amelynek később még Zsigmond király is tagja lett. Ez a Lajos-Bátka telepítette Ózd-Vasvár vascipó raktáraihoz a zenész cigányokat, mivel sokszor előkelő vendégeket fogadott. Halála után ezen zenészek egy része Budára vándorolt, de egy-két család visszamaradt Palóc-Vasváron, és később több család visszavándorolt. A régi és újabb jövevények egymással versenyezve pusztították Palóc-Vasvár maradványait és az erdőket is letarolták. Amíg az országút mellett Vasvár lakosai építettek új utcasort, malmot és kendertörőt, addig a cigányok a Cipó völgyében és a hegyoldalakon rakták össze Palóc-Vasvár maradványaiból a kunyhóikat [a tatárok előzően Palóc-Vasvárt felgyújtották és a földig lerombolták]."
http://3659.freeblog.hu/categories/Ozdi_lapok/
120) this.width=120;if(this.offsetHeight>120) this.height=120;" border="0">
