Mi tennél, ha ... ???

(miután sikerült összerendeznem elképedéstől szétesett arcvonásaimat:
- Ööö, édesek vagytok, pont erre vágytam, hogy találtátok ki? KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
(magamban:
- istenem istenem azt hiszem még nem készültem fel a halálra... miért nem adál könyvet, vagy legalább 2 nyomorult szárnyat... mennyi redbullt igyak most ehhez?
(észrevéve Pistike sóvárgó tekintetét)
- Te Pistike, hogy is volt az, amikor tavaly ugrottál? Lenne kedved megismételni?
(mindenkihez, látványosan sántikálva:
- hm., még nem is meséltem, milyen csúnyán kiújult a már évek óta makacsul kínzó krónikus kislábujjhasogatásom, a doki szerint esély sincs a javulásra... nem kizárt hogy egész életemre eltiltanak minden extrém őrültségtől, még szerencse, hogy itt van nekünk Pistike

Valahogy így... gyáva nyuszi vagyok ehhez



Reggel munkába menet - ha nem is Mona Lisa - de a saját hasonmásod mosolyog rád az utca túloldaláról. Mi történik?

Kicsit elgondolkodom, hogy honnan ismerős ez a fickó, valahol mintha láttam volna..., ha sikerül rájönnöm, akkor visszamosolygok és átfut rajtam a párhuzamos világok ügye, a családi titkok dolga, azután még az is lehet hogy lövünk egy közös szelfit.


Ha nem is a hasonmásoddal, de az igazi Mikulással találkoznál, mit tennél?

Beszélnék vele biztosan. És előállnék a kívánságaimmal. Most jól el is megyek kigondolni a részleteket, mert nem szeretnék melléfogni és hülyeséget kérni

Te mit tennél?

Nekem több idő kell az ölelkezéshez, nem megy olyan könnyen, úgyhogy a fiatalember vágyát másvalakinek kell teljesíteni!
No és te mit tennél?

Akasztják a hóhért, de csakazértis megrágtam magamban. Az ösztöneim azt súgják, igen tedd meg. És mégsem tenném, ezt most már tudom is, nemcsak sejtem. És nemcsak azért, mert felülkerekedne a szinte minden helyzetben levetkőzhetetlen, végtelenül távolságtartó énem, de egyszerűen taszítana a helyzet színpadiassága. Mit miért és hogyan segít túlélni az én szánalmas kis cirkuszi ölelésem? Ennyi lenne hát az egész?
és ... bár már majdnem sikerült örökre elfelejtenem (soha senkinek nem meséltem róla), de tavaly (vagyis az elmúlt télen) ez már megtörtént velem. Persze színpadi kellékek, tábla, transzparensek, kukkolók meg titkos kamerák nélkül. Egy pasas megszólított, sütött minden szavából meg a gesztusaiból áradó nyers, brutális szeretetéhség... én meg ... ah.. mintha gyomorszájon vágtak volna...még jó, hogy gyerekekkel voltam (naggyon-naggyon olcsó kis alibi, szégyellhetem is magamat érte).
egyszerre irigyeltem és csodáltam a bátorságáért (vagy ez már a legvégső kétségbeesés?)... hát ennyi
Na nem kellett volna ezt leírnom, most megpróbálok bátor lenni, és rányomni a válasz küldése gombra

És ha ő kéri?

Ez igen, gratulálok, vagyis köszönöm! Méghogy nem vagy bátor, mindenesetre bátrabb, mint jómagam.
Szerintem nyugodtan lehet nemet mondani és még meg sem kell indokolni. Ezt a döntést is ugyanúgy el kell fogadni és tiszteletben tartani mint ahogy te teszed máséval.
A kutyát vagy más állatot érdekes módon hamarabb megsimogatom, esetleg megölelem ismeretlenül (vagy rövid ismeretség után), mint embertársaimat. Talán mert ők képtelenek a képmutatásra és nincs hátsó szándékuk (a macskákban nem vagyok 100%, de nem is érdekel)

Mit tennél ha téged választottak volna meg polgármesternek?

Igyekeznék gyorsan felébredni.



Mit tennél, ha ezt látnád?

Először megnézném, esetleg nem egy aranytojást tojó tyúk-e, azután körülnéznék honnan szabadulhatott ki, ha nincs gazdája, akkor be a kocsiba és megy a levesbe.
Valójában a leveses dologgal annyi a gond, hogy nem szívesen vágnám el a nyakát csak végszükségben, úgyhogy menne a kertbe kapirgálni, és végelgyengülében múlna ki, ahogy már megtörtént az előző sorstársával évekkel ezelőtt.

Első látásra biztosan tudtam, hogy nem a 2-es.
Rövid tűnődés után, mégis a kettes.
(Gondolatolvasásban már így is túl jó vagyok, az első meg csábított ugyan, de nem az én utam. Csinálhattam volna másként/jobban is, de nagyon úgy tűnik, hogy ez vagyok én, a rossz és jó döntéseimmel, a kihasznált és kevésbé kihasznált lehetőségeimmel együtt.)

Nyilván sejtetted, hogy visszakérdezek majd: melyiket választanád?

A hármashoz nekem nincs tehetségem, nem is vonz a dolog különösebben, az egyest sem akarnám, mindent újra, még a végén nem ott kötök ki ahol vagyok . Pár dolgot így visszatekintve máshogy tennék, de abbból nincs olyan sok. A kettes se az igazi, számomra túl nagy az összeg. Lehet csak bekukkantanék az összes ajtón kíváncsiságból, aztán körülnéznék van-e még.

zsolt0z írta:

... Lehet csak bekukkantanék az összes ajtón kíváncsiságból, aztán körülnéznék van-e még.

Kattints a kibontásához...

Te tudsz valamit szerintem , miért nem ezzel kezdted?

Merre tovább?

Szabálykövető vagyok, először is félreállnék, megnézem a térképet, hogy hol vagyok és merre kell mennnem. Amennyiben vissza kell fordulni nincs gond, ha egyenesen kell mennem, még az is jó lehet, csak innen nem látom a kiegészítő tábla tartalmát. Ha jobbra-balra kell mennem akkor óvatosan felhajtok, nem tűnik nagy forgalmúnak az út.

Először mi ötlött a szemedbe a képen?

A delfin. Merem remélni, hogy ez csupa-csupa jót mesél rólam

Muszáj volt keresnem egy hasonlót
Hogyan fogod a mobilod?

A delfint nem említik sehol, de a bálnáról jókat írnak...
https://illuzio.cafeblog.hu/2017/11/24/15509/

Általában az egyes, de előfordul a négyes is.

Elolvastam, és úgy látom nyugodt szívvel bevállalhatom a bálnát is a delfin mellé

A mobilos kérdéshez kétféle verzió is fellelhető a neten, részben (de csak részben) hasonlóak
https://vilagunk.hu/te-hogy-tartod-kezedben-a-mobilod-rengeteget-elarul-a-szemelyisegedrol/
https://szupertanacsokblog.hu/2017/...od-vigyazz-megmutatja-a-valodi-szemelyiseged/

A mobilosban van amelyik, valamennyre jó!

Mit tennél, illetve tennél-e valamit, ha időutazáson találkoznál fiatalkori önmagaddal?