Ausztriában a múlt héten volt szünet az iskolában. Ez most nem a síszabadság volt, hanem a félévi. Kisunokám sok-sok csillagot kapott az értesítőbe.
Viszont, ha szünet van a suliban, akkor az oviban is, a szülőknek meg nincs ennyi szabadságuk, úgyhogy a 8 éves unoka az ómánál, az 5 éves unoka az ungarn-mamánál töltötte az időt. A kicsi nagyon szeret nálunk, haza se akart menni, éjszaka is itt aludt. Igy aztán egész héten az ő kívánságára főztünk. Össze-vissza, ami eszébe jutott. Volt tarhonyás hús, pizza, palacsinta, lángos, borsóleves, húsleves, bolognai, krumplis tészta, és nuggets. És természetesen sültkrumpli hegyek. Vacsira készítettem egyszer császármorzsát, de az nem ízlett neki, otthon más. (Igen, mert én tettem bele grízt is, az osztrákok meg csak liszttel keverik, olyan sűrű palacsintatésztásan készítik, és sokkal nagyobb darabokból van, amikor megsül. A kisgyerekek meg a szemükkel is esznek, vagyis meg se kóstolja, ha nem tetszik a látvány.)
Aztán szombaton elvitték a kisasszonyt, a férjem pedig borsófőzeléket kívánt, sült hússal. Vasárnap megettük a maradékokat.
Ma pedig rántott ponty-patkót készítettem serpenyős krumplival és tartár mártással.
Holnap nem úszom meg a pörkölt főzést, de most pihenés van.