Mikor kilenc éves voltam

Mikor kilenc éves voltam,
nyírott fejjel bújtam
loncbokorban.

Mikor kilenc éves voltam,
virágtrombitámat
bőszen fújtam.

Mikor kilenc éves voltam,
megláttalak téged -
Fuvolahang.

Mikor kilenc éves voltam,
én, a bitang.

Most nyolcvannyolctól szédülök,
fenyőág-mankómat
markolászom.

Most nyolcvannyolctól szédülök,
dobok püffögnek már;
kell a kérgem.

Most nyolcvannyolctól szédülök,
nem lettél dallamom,
vajh, miért nem?!

Most nyolcvannyolctól szédülök,
én, idétlen.

Az ecsetfa aljába szórva
lettem méheknek adózója.
Veszett testem

az ecsetfa aljába szórva
hamuval festi selymed, anyó!
Néha esdtem

az ecsetfa aljába szórva.
S fölbíborít e fuvolaszó...
Elfeledtem:

most nyolcvannyolc vagy, szédülsz te is,
jössz mint nemrég...
Kilenc karommal ölellek...
az ecsetfa aljába szórva

én, a nem-lét...
 
Oldal tetejére