Gyerekként kaptam egy kicsi fekete, göndör szőrű kiskutyust, akinek a fajtáját nem lehetett meghatározni, viszont azt tudtuk, hogy egy nagyon okos cirkuszi kutya volt az anyukája. Szegénykém az egyik szemére vak volt, nem használhatták a produkciókhoz, de emiatt talán még jobban szerettük. Mozgékony, filigrán és futkosós jelleme miatt a Lulu nevet kapta. Több mint tíz évig volt a családunk kedvence. Még az Apukám is megsiratta. Azóta nem volt kutyám.