Kanada egészen más utat járt be, mint déli szomszédja, az Egyesült Államok. De hogyan is alakult ki a független Kanada? Miért nem lett eleve tagja a XVIII. század végén korábbi angol gyarmatokból megalakult államszövetségnek az akkor szintén angol gyarmat Kanada?
Donald Trump amerikai elnök többször utalt rá, hogy a most vámokkal is megterhelt Kanada lehetne az 51. tagállama az Amerikai Egyesült Államoknak. Ha egyszer ez a csatlakozás megtörténne (ami nem könnyen elképzelhető), akkor Kanada lenne a harmadik olyan ország, amely független államként csatlakozott az USA-hoz, és egyben a második olyan, amelyik előtte királyság volt. Az 50 amerikai tagállam közül kettő volt ugyanis korábban független állam, ha rövid ideig is. Texas volt az egyik, a másik pedig Hawaii, amely ráadásul királyság volt, majd egy rövid, önálló köztársasági időszak után csatlakozott az USA-hoz.
Egy kis politikai és gazdasági földrajz
Kanada alkotmányos monarchia. Az állam feje III. Károly, az Egyesült Királyság uralkodója, az ő képviseletében azonban egy főkormányzó jár el. Pénzneme a kanadai dollár, amelynek értéke nem egyenlő az USA dollárral. Fővárosa Ottawa. Ugyan északi országnak szokás nevezni, de a legdélebbi pontja az északi szélesség 41,7 fokán található, azaz nagyjából pontosan annyira van északra az egyenlítőtől, mint Róma. Az, hogy időjárása sokkal hidegebb, annak köszönhető, hogy Európát egyrészt melegíti a Golf áramlat, másrészt Kanada észak felé nyitott, nincsenek keresztirányú hegyek.
Stratégiai jelentőségét a gazdag ásványkincs lelőhelyek mellett az adja, hogy a geopolitikailag egyre értékesebb az Északi Sarkhoz, illetve az ottani, nyaranta egyre inkább jégmentes vízfelülethez való jelentős hozzáférés miatt.
Az önálló Kanada létét 1867-től számítják, akkor vált három brit gyarmat egyesüléséből autonóm domíniummá, teljes függetlenséget 1931-ben kapott, a ma használt juharleveles zászlót pedig 1965-ben vezették be. A NATO alapító tagja. A bevándorlók egyik kedvelt országa, ahol az 1960-as évek óta nem tesznek származás szerint különbséget a bevándorlási igények elbírálásánál.
Korai történet
A világ Oroszország után második legnagyobb területű országa, Kanada tehát nem olyan régóta független, mint déli szomszédja, és egész más utat járt be, mint az a 13 gyarmat, amely megalakította az USA-t. Kanada keleti partja iránt a XI. században a vikingek, a XV. században a portugálok és az angolok is érdeklődtek, de végül nem alakítottak ki ott stabil településeket, ellenben a franciák igen. A XVI. század végén, a XVII. század elején állandó francia települések jöttek létre, sőt a franciák, akik az általuk uralt észak-amerikai területet Új-Franciaországnak hívták, nem csak a mai Kanada keleti partján telepedtek meg, hanem a Nagy Tavak és a Mississippi völgyén keresztül egészen a Mexikói-öböl partjáig eljutottak.
A „Kanada” elnevezés egyébiránt egy francia felfedezőtől származik, Jacques Cartier-től, aki 1535-ben járt e területen, és az irokéz falu jelentésű „kanata” szót kicsit eltorzítva, félrehallva alkalmazta az egész régióra. 1545-től már az európai térképek is a Kanada megnevezést használták.
A helyi francia és a délebbi angol érdekeltségek sokszor ütköztek, a hatalmi harc valójában többszereplős volt, mert mind a két fél szövetségeket kötött a helyi indián népekkel, törzsekkel.
A termék, ami miatt ez a fás, hideg vadon érdekelte az európaiakat, a szőrme volt. A szőrme sokkal fontosabb szerepet játszott a XVI-XVII. században, mint ma. Egyrészt nem voltak szintetikus szövetek, másrészt a korszak időjárását egy kis jégkorszak uralta, azaz Európa nagy részén hidegebb volt, mint a megelőző évszázadokban és mint napjainkban. A szőrme a ruházkodás fontos része volt, nem divatcikk, ezért a kanadai vadon állatainak bundája keresett alapanyaggá vált. A tengerparti településekről szőrmekereskedők hatoltak be a vadonba, és vagy maguk ejtették el az állatokat, vagy az ott élő indiánoktól vásárolták meg nagyobb tételben. Az üzlet virágzó és jövedelmező volt, amit a Hudson-Öböl Társaság, a Hudson Bay Company tartott kézben.
A Hudson-öböl Kanada szárazföldjébe északról benyíló, maga is tengernyi méretű öböl. Az angol és francia szőrmekereskedők ennek partján tevékenykedtek. A Hudson Bay Companyt 1670-ben alapították, valójában két francia kereskedő, Pierre-Esprit Radisson és Médard des Groseilliers javaslatára, de angol tőkéből. A társaság a Hudson-öböl partján szinte önálló államot hozott létre a következő évtizedekben. Az általuk uralt területet támogatójukról Rupert angol hercegről (II. Károly angol király unokatestvéréről) Rupert földjének, Rupert’s Landnak nevezték el.
Ugyan kezdetben a francia telepesek voltak a meghatározók, de a XVII. század vége felé a franciák bevándorlási kedve megcsappant és a következő években a folyamatos betelepülések és a helyi demográfiai változások miatt az angol telepesek száma jelentősen meghaladta a franciákét, ami a hatalmi egyensúly eltolódásához vezetett.
A XVII-XVIII. században több kisebb-nagyobb csatározásra is sor került a brit és a francia gyarmatok között, ebbe szövetségesként az itt élő indián törzsek is bekapcsolódtak. A kisebb helyi háborúk mellett a XVIII. században több nagy európai háború is zajlott, amelyben a francia és angol érdekek a gyarmatokon is ütköztek. Az első a spanyol örökösödési háború volt, amely a spanyol trón öröklése miatt – azaz, hogy a spanyol Habsburg ház kihalása után a trónt az Habsburg ház osztrák ága vagy a francia Bourbonok örököljék – tört ki, de egyes hadműveletei érintették Észak-Amerikát is.
Szőrmekereskedő állomás Henry Alexander Ogden rajzán
Forrás: Wikipedia
E háború eredményeként az észak-amerikai francia gyarmatok egy részét Franciaország átengedte Angliának. Az 1713-as Utrechti béke eredményeként Angliához került Új-Fundland szigete, Új-Skócia és Új-Brunszvik területe, bár ez utóbbi továbbra is francia közigazgatás alá tartozott. Ekkor szilárdította meg Anglia fennhatóságát a Hudson öböl területe felett is.
A kanadai francia uralom végét a XVIII. század legnagyobb konfliktusa, a 7 éves háború hozta el. E háború három kontinensen zajlott, Európa mellett Észak-Amerikában és Indiában.
A háború során az angolok elfoglaltak szinte minden francia gyarmatot a mai Kanadában, és a franciák a háború végén minden itteni kanadai gyarmatukról lemondtak az angolok javára.
Kanada – legalábbis a mai Kanada keleti része – 1763-tól lett angol gyarmat. Az angolok egyesítették a területeket, de a volt francia régiókban a katolikus vallást és a francia nyelv használatát továbbra is engedélyezték. Az 1763-ban kiadott rendelet, III. György király proklamációja szabályozta a terület életét, valamint a bennszülöttekkel való viszonyt, egyben megtiltotta az Appalache-hegységen túli letelepülést.
Az amerikai függetlenségi háború alatt a kanadai lakosság valójában inkább a koronához húzott. Ugyan a 13 gyarmat (a későbbi Egyesült Államok) csapatai 1775-1776-ban betörtek Kanadába, és megpróbálták egyrészt annak francia nyelvű lakosságát maguk mellé állítani, másrészt elfoglalni Québec-et, de az invázió nem járt sikerrel. A függetlenségi háború alatt a fellázadt területek királyhű lakossága is inkább Kanadába menekült.
A háborút lezáró béke eredményeként húzták meg az Egyesült Államok és Kanada közt a határt, az ettől északra lévő terület a brit birodalom része maradt. Az 1812-es brit-USA háborúban azonban Kanada is hadszintér volt, s az Egyesült Államok haditervei között szerepelt Kanada megszállása, de e tartomány ekkor sem kívánt az USA része lenni. Ennek ellenére voltak függetlenségi mozgalmak,1837-ben több lázadás is kitört a brit uralom ellen, de ezeket a hatóságok gyorsan leverték. E felkelések hatására London felülvizsgálta a gyarmat helyzetét, és 1840-ben létrehozta az egységes Kanada Egyesült Tartományt, valamint 1848-tól a tartomány saját parlamentet kapott.
Ebben az időszakban a terület lakossága gyorsan gyarapodott, 1815 és 1850 között közel 800 000 bevándorló érkezett, főként a Brit-szigetekről. Angolok, skótok, illetve az 1840-es évek ír éhínsége jelentősen megnövelte az ír katolikus bevándorlás ütemét a brit Észak-Amerikába, 1847-ben és 1848-ban több, mint 35 000 bajba jutott ír szállt partra csak Torontóban.
A független Kanada
A mai Kanada 1867-ben hosszas tárgyalások után jött létre, ekkor a gyarmat domínium státuszt kapott, ami a Birodalom autonóm állama státuszt jelentette. A Brit Birodalom első domíniuma Kanada lett. Kanada Domíniuma Új-Brunswick, Új-Skócia, Ontario és Québec tartományokból állt, s ezt 1867-ben hozta létre a British North America Act nevű törvény. Egyes tartományok, területek csak később csatlakoztak, például a Hudson Bay Company 1869-ig gyakorlatilag birtokolta a Hudson-öböl partját, csak ekkor adta át a területeit Kanadának, és 1870-től megszűnt a kereskedelmi monopóliuma. (A cég ma is létezik, a XX. század végéig kereskedett prémmel, de ma áruházai is vannak.) Ekkor vásárolta meg Kanada a cégtől az Északi-Területeket s ezekből hozták létre Manitoba tartományt, míg a fennmaradó részekből az Északnyugati Területek lettek. Brit Kolumbia egy évvel később csatlakozott, miután a kanadai kormány ígéretet tett a vasút kiépítésére a Csendes óceánig.
Az 1898-as aranyláz hatására Yukon önálló területként kivált az Északnyugati Területekből, 1905-ben pedig a prérik vidékének növekvő lakossága miatt két újabb tartomány jött létre: Alberta és Saskatchewan.
Kanada 1965 előtt használt zászlaja Forrás: Wikipedia
Az első kanadai miniszterelnök Sir John Alexander Macdonald lett, aki e tisztet 1867 és 1873, majd 1878 és 1891 között töltötte be.
A XIX. századi nagy bevándorlást és a terjeszkedést a vasút segítette elő, a Kanadai Csendes-óceáni Vasút 1885-re készült el. A terjeszkedéssel együtt az őslakosokat rezervátumokba kényszerítették, ami ellen többször lázadás is kitört.
Sir John Alexander Macdonald (1815-1891) az első kanadai miniszterelnök
Forrás: Wikipedia
Az I. világháború alatt Kanada a britek oldalán a kezdetektől hadviselő fél volt, 67 ezer kanadai esett el a harcokban. A két háború között Kanada egyre önállósodott. Politikai változások is történtek, például a nők szavazati jogot kaptak, és erősödött a függetlenség iránti vágy. A teljes függetlenséget az 1931-es Westminsteri Statútumok hozták el Kanadának és a birodalom domíniumainak, igaz Kanada államfője továbbra is a brit uralkodó maradt.
A kapcsolat persze Nagy Britanniával szoros volt, a II. világháború kitörésekor egy héttel Nagy Britannia után Kanada is hadat üzent Németországnak.
A modern Kanada – amelyhez csak 1949-ben csatlakozott önálló tartományként az addig brit gyarmat Új Fundland (és Labrador) – alkotmányos monarchia, amelynek ma 39 millió lakosa van, akik egy közel 10 millió négyzetkilométeres területen élnek, jórészt a keleti parton és az USA határához közeli területeken.
A legkésőbbi változás 1993-ban történt, amikor a Kanadai kormány megállapodott az inuit őslakosokkal, és az Északnyugati Területek keleti részéből létrehozták Nunavutot, amely 1999. április 1-jén vált hivatalosan is Kanada legújabb területévé.
Kanada önállóságát mindig is őrizte az Egyesült Államokkal szemben. A XIX. században erős volt a félelem az USA beavatkozásától, de a XX. században már ezer szállal kötődött a déli szomszédjához. A hidegháború alatt Kanada és az USA közös légvédelmi parancsnokságot hozott létre, a North American Aerospace Defense Command, NORAD-ot.
Kanada egyébiránt a NATO alaptó tagja is. Erre azért volt szükség, mert ha megnézzük a térképet (ez leginkább egy földgömbön látszik, a hagyományos térkép vetületeken nem annyira), a Szovjetunió területéről legrövidebb úton Kanadán át lehet elérni az Egyesült Államok területét. Más téren is erős a katonai együttműködés, Kanada részt vett a Sivatagi vihar háborúban 1991-ben, és az Afganisztáni háborúban is 2002 és 2011 között.
A kereskedelem természetesen igen intenzív,1989 óta van érvényben szabadkereskedelmi egyezmény a két ország között, ahogy a kulturális kapcsolatok is nagyon élők.
Francia Kanada
Annak ellenére, hogy a francia befolyás a XVIII. századtól megszűnt Kanadában, Québec tartomány francia vagy francia-angol kétnyelvű, és erős francia kulturális alapokkal rendelkezik. A tartomány Alsó-Kanada, majd Québec néven mindig is kissé külön állt, nemcsak nyelvében, de törvényeiben is, mert míg Kanada nagy részében a polgári törvények az angolszász jogrendszert követik, a Québec-i a kontinentális európait, azaz a római jogon alapszanak. Az 1837-es lázadások egyik központja e tartomány volt, ennek hatására az angolok ugyan 1840-ben nagyobb önállóságot adtak egész Kanadának, de a francia lakosságot asszimilálni kívánták, ám ez nem sikerült, de 1848-ban ismét elismerték a sajátos jogaikat.
Az önállósodási törekvések az 1960-as években éledtek fel, 1980-ban és 1995-ben is népszavazást tartottak a függetlenségről, az 1995-ös egy hajszállal bukott el, ugyanis a szavazók 49,4 százaléka támogatta a függetlenséget.
Palugyai István
Donald Trump amerikai elnök többször utalt rá, hogy a most vámokkal is megterhelt Kanada lehetne az 51. tagállama az Amerikai Egyesült Államoknak. Ha egyszer ez a csatlakozás megtörténne (ami nem könnyen elképzelhető), akkor Kanada lenne a harmadik olyan ország, amely független államként csatlakozott az USA-hoz, és egyben a második olyan, amelyik előtte királyság volt. Az 50 amerikai tagállam közül kettő volt ugyanis korábban független állam, ha rövid ideig is. Texas volt az egyik, a másik pedig Hawaii, amely ráadásul királyság volt, majd egy rövid, önálló köztársasági időszak után csatlakozott az USA-hoz.
Egy kis politikai és gazdasági földrajz
Kanada alkotmányos monarchia. Az állam feje III. Károly, az Egyesült Királyság uralkodója, az ő képviseletében azonban egy főkormányzó jár el. Pénzneme a kanadai dollár, amelynek értéke nem egyenlő az USA dollárral. Fővárosa Ottawa. Ugyan északi országnak szokás nevezni, de a legdélebbi pontja az északi szélesség 41,7 fokán található, azaz nagyjából pontosan annyira van északra az egyenlítőtől, mint Róma. Az, hogy időjárása sokkal hidegebb, annak köszönhető, hogy Európát egyrészt melegíti a Golf áramlat, másrészt Kanada észak felé nyitott, nincsenek keresztirányú hegyek.
Stratégiai jelentőségét a gazdag ásványkincs lelőhelyek mellett az adja, hogy a geopolitikailag egyre értékesebb az Északi Sarkhoz, illetve az ottani, nyaranta egyre inkább jégmentes vízfelülethez való jelentős hozzáférés miatt.
Az önálló Kanada létét 1867-től számítják, akkor vált három brit gyarmat egyesüléséből autonóm domíniummá, teljes függetlenséget 1931-ben kapott, a ma használt juharleveles zászlót pedig 1965-ben vezették be. A NATO alapító tagja. A bevándorlók egyik kedvelt országa, ahol az 1960-as évek óta nem tesznek származás szerint különbséget a bevándorlási igények elbírálásánál.
Korai történet
A világ Oroszország után második legnagyobb területű országa, Kanada tehát nem olyan régóta független, mint déli szomszédja, és egész más utat járt be, mint az a 13 gyarmat, amely megalakította az USA-t. Kanada keleti partja iránt a XI. században a vikingek, a XV. században a portugálok és az angolok is érdeklődtek, de végül nem alakítottak ki ott stabil településeket, ellenben a franciák igen. A XVI. század végén, a XVII. század elején állandó francia települések jöttek létre, sőt a franciák, akik az általuk uralt észak-amerikai területet Új-Franciaországnak hívták, nem csak a mai Kanada keleti partján telepedtek meg, hanem a Nagy Tavak és a Mississippi völgyén keresztül egészen a Mexikói-öböl partjáig eljutottak.
A „Kanada” elnevezés egyébiránt egy francia felfedezőtől származik, Jacques Cartier-től, aki 1535-ben járt e területen, és az irokéz falu jelentésű „kanata” szót kicsit eltorzítva, félrehallva alkalmazta az egész régióra. 1545-től már az európai térképek is a Kanada megnevezést használták.
A helyi francia és a délebbi angol érdekeltségek sokszor ütköztek, a hatalmi harc valójában többszereplős volt, mert mind a két fél szövetségeket kötött a helyi indián népekkel, törzsekkel.
A termék, ami miatt ez a fás, hideg vadon érdekelte az európaiakat, a szőrme volt. A szőrme sokkal fontosabb szerepet játszott a XVI-XVII. században, mint ma. Egyrészt nem voltak szintetikus szövetek, másrészt a korszak időjárását egy kis jégkorszak uralta, azaz Európa nagy részén hidegebb volt, mint a megelőző évszázadokban és mint napjainkban. A szőrme a ruházkodás fontos része volt, nem divatcikk, ezért a kanadai vadon állatainak bundája keresett alapanyaggá vált. A tengerparti településekről szőrmekereskedők hatoltak be a vadonba, és vagy maguk ejtették el az állatokat, vagy az ott élő indiánoktól vásárolták meg nagyobb tételben. Az üzlet virágzó és jövedelmező volt, amit a Hudson-Öböl Társaság, a Hudson Bay Company tartott kézben.
A Hudson-öböl Kanada szárazföldjébe északról benyíló, maga is tengernyi méretű öböl. Az angol és francia szőrmekereskedők ennek partján tevékenykedtek. A Hudson Bay Companyt 1670-ben alapították, valójában két francia kereskedő, Pierre-Esprit Radisson és Médard des Groseilliers javaslatára, de angol tőkéből. A társaság a Hudson-öböl partján szinte önálló államot hozott létre a következő évtizedekben. Az általuk uralt területet támogatójukról Rupert angol hercegről (II. Károly angol király unokatestvéréről) Rupert földjének, Rupert’s Landnak nevezték el.
Ugyan kezdetben a francia telepesek voltak a meghatározók, de a XVII. század vége felé a franciák bevándorlási kedve megcsappant és a következő években a folyamatos betelepülések és a helyi demográfiai változások miatt az angol telepesek száma jelentősen meghaladta a franciákét, ami a hatalmi egyensúly eltolódásához vezetett.
A XVII-XVIII. században több kisebb-nagyobb csatározásra is sor került a brit és a francia gyarmatok között, ebbe szövetségesként az itt élő indián törzsek is bekapcsolódtak. A kisebb helyi háborúk mellett a XVIII. században több nagy európai háború is zajlott, amelyben a francia és angol érdekek a gyarmatokon is ütköztek. Az első a spanyol örökösödési háború volt, amely a spanyol trón öröklése miatt – azaz, hogy a spanyol Habsburg ház kihalása után a trónt az Habsburg ház osztrák ága vagy a francia Bourbonok örököljék – tört ki, de egyes hadműveletei érintették Észak-Amerikát is.
Szőrmekereskedő állomás Henry Alexander Ogden rajzán
Forrás: Wikipedia
E háború eredményeként az észak-amerikai francia gyarmatok egy részét Franciaország átengedte Angliának. Az 1713-as Utrechti béke eredményeként Angliához került Új-Fundland szigete, Új-Skócia és Új-Brunszvik területe, bár ez utóbbi továbbra is francia közigazgatás alá tartozott. Ekkor szilárdította meg Anglia fennhatóságát a Hudson öböl területe felett is.
A kanadai francia uralom végét a XVIII. század legnagyobb konfliktusa, a 7 éves háború hozta el. E háború három kontinensen zajlott, Európa mellett Észak-Amerikában és Indiában.
A háború során az angolok elfoglaltak szinte minden francia gyarmatot a mai Kanadában, és a franciák a háború végén minden itteni kanadai gyarmatukról lemondtak az angolok javára.
Kanada – legalábbis a mai Kanada keleti része – 1763-tól lett angol gyarmat. Az angolok egyesítették a területeket, de a volt francia régiókban a katolikus vallást és a francia nyelv használatát továbbra is engedélyezték. Az 1763-ban kiadott rendelet, III. György király proklamációja szabályozta a terület életét, valamint a bennszülöttekkel való viszonyt, egyben megtiltotta az Appalache-hegységen túli letelepülést.
Az amerikai függetlenségi háború alatt a kanadai lakosság valójában inkább a koronához húzott. Ugyan a 13 gyarmat (a későbbi Egyesült Államok) csapatai 1775-1776-ban betörtek Kanadába, és megpróbálták egyrészt annak francia nyelvű lakosságát maguk mellé állítani, másrészt elfoglalni Québec-et, de az invázió nem járt sikerrel. A függetlenségi háború alatt a fellázadt területek királyhű lakossága is inkább Kanadába menekült.
A háborút lezáró béke eredményeként húzták meg az Egyesült Államok és Kanada közt a határt, az ettől északra lévő terület a brit birodalom része maradt. Az 1812-es brit-USA háborúban azonban Kanada is hadszintér volt, s az Egyesült Államok haditervei között szerepelt Kanada megszállása, de e tartomány ekkor sem kívánt az USA része lenni. Ennek ellenére voltak függetlenségi mozgalmak,1837-ben több lázadás is kitört a brit uralom ellen, de ezeket a hatóságok gyorsan leverték. E felkelések hatására London felülvizsgálta a gyarmat helyzetét, és 1840-ben létrehozta az egységes Kanada Egyesült Tartományt, valamint 1848-tól a tartomány saját parlamentet kapott.
Ebben az időszakban a terület lakossága gyorsan gyarapodott, 1815 és 1850 között közel 800 000 bevándorló érkezett, főként a Brit-szigetekről. Angolok, skótok, illetve az 1840-es évek ír éhínsége jelentősen megnövelte az ír katolikus bevándorlás ütemét a brit Észak-Amerikába, 1847-ben és 1848-ban több, mint 35 000 bajba jutott ír szállt partra csak Torontóban.
A független Kanada
A mai Kanada 1867-ben hosszas tárgyalások után jött létre, ekkor a gyarmat domínium státuszt kapott, ami a Birodalom autonóm állama státuszt jelentette. A Brit Birodalom első domíniuma Kanada lett. Kanada Domíniuma Új-Brunswick, Új-Skócia, Ontario és Québec tartományokból állt, s ezt 1867-ben hozta létre a British North America Act nevű törvény. Egyes tartományok, területek csak később csatlakoztak, például a Hudson Bay Company 1869-ig gyakorlatilag birtokolta a Hudson-öböl partját, csak ekkor adta át a területeit Kanadának, és 1870-től megszűnt a kereskedelmi monopóliuma. (A cég ma is létezik, a XX. század végéig kereskedett prémmel, de ma áruházai is vannak.) Ekkor vásárolta meg Kanada a cégtől az Északi-Területeket s ezekből hozták létre Manitoba tartományt, míg a fennmaradó részekből az Északnyugati Területek lettek. Brit Kolumbia egy évvel később csatlakozott, miután a kanadai kormány ígéretet tett a vasút kiépítésére a Csendes óceánig.
Az 1898-as aranyláz hatására Yukon önálló területként kivált az Északnyugati Területekből, 1905-ben pedig a prérik vidékének növekvő lakossága miatt két újabb tartomány jött létre: Alberta és Saskatchewan.
Kanada 1965 előtt használt zászlaja Forrás: Wikipedia
Az első kanadai miniszterelnök Sir John Alexander Macdonald lett, aki e tisztet 1867 és 1873, majd 1878 és 1891 között töltötte be.
A XIX. századi nagy bevándorlást és a terjeszkedést a vasút segítette elő, a Kanadai Csendes-óceáni Vasút 1885-re készült el. A terjeszkedéssel együtt az őslakosokat rezervátumokba kényszerítették, ami ellen többször lázadás is kitört.
Sir John Alexander Macdonald (1815-1891) az első kanadai miniszterelnök
Forrás: Wikipedia
Az I. világháború alatt Kanada a britek oldalán a kezdetektől hadviselő fél volt, 67 ezer kanadai esett el a harcokban. A két háború között Kanada egyre önállósodott. Politikai változások is történtek, például a nők szavazati jogot kaptak, és erősödött a függetlenség iránti vágy. A teljes függetlenséget az 1931-es Westminsteri Statútumok hozták el Kanadának és a birodalom domíniumainak, igaz Kanada államfője továbbra is a brit uralkodó maradt.
A kapcsolat persze Nagy Britanniával szoros volt, a II. világháború kitörésekor egy héttel Nagy Britannia után Kanada is hadat üzent Németországnak.
A modern Kanada – amelyhez csak 1949-ben csatlakozott önálló tartományként az addig brit gyarmat Új Fundland (és Labrador) – alkotmányos monarchia, amelynek ma 39 millió lakosa van, akik egy közel 10 millió négyzetkilométeres területen élnek, jórészt a keleti parton és az USA határához közeli területeken.
A legkésőbbi változás 1993-ban történt, amikor a Kanadai kormány megállapodott az inuit őslakosokkal, és az Északnyugati Területek keleti részéből létrehozták Nunavutot, amely 1999. április 1-jén vált hivatalosan is Kanada legújabb területévé.
Kanada önállóságát mindig is őrizte az Egyesült Államokkal szemben. A XIX. században erős volt a félelem az USA beavatkozásától, de a XX. században már ezer szállal kötődött a déli szomszédjához. A hidegháború alatt Kanada és az USA közös légvédelmi parancsnokságot hozott létre, a North American Aerospace Defense Command, NORAD-ot.
Kanada egyébiránt a NATO alaptó tagja is. Erre azért volt szükség, mert ha megnézzük a térképet (ez leginkább egy földgömbön látszik, a hagyományos térkép vetületeken nem annyira), a Szovjetunió területéről legrövidebb úton Kanadán át lehet elérni az Egyesült Államok területét. Más téren is erős a katonai együttműködés, Kanada részt vett a Sivatagi vihar háborúban 1991-ben, és az Afganisztáni háborúban is 2002 és 2011 között.
A kereskedelem természetesen igen intenzív,1989 óta van érvényben szabadkereskedelmi egyezmény a két ország között, ahogy a kulturális kapcsolatok is nagyon élők.
Francia Kanada
Annak ellenére, hogy a francia befolyás a XVIII. századtól megszűnt Kanadában, Québec tartomány francia vagy francia-angol kétnyelvű, és erős francia kulturális alapokkal rendelkezik. A tartomány Alsó-Kanada, majd Québec néven mindig is kissé külön állt, nemcsak nyelvében, de törvényeiben is, mert míg Kanada nagy részében a polgári törvények az angolszász jogrendszert követik, a Québec-i a kontinentális európait, azaz a római jogon alapszanak. Az 1837-es lázadások egyik központja e tartomány volt, ennek hatására az angolok ugyan 1840-ben nagyobb önállóságot adtak egész Kanadának, de a francia lakosságot asszimilálni kívánták, ám ez nem sikerült, de 1848-ban ismét elismerték a sajátos jogaikat.
Az önállósodási törekvések az 1960-as években éledtek fel, 1980-ban és 1995-ben is népszavazást tartottak a függetlenségről, az 1995-ös egy hajszállal bukott el, ugyanis a szavazók 49,4 százaléka támogatta a függetlenséget.
Palugyai István
