Milyenek a Magyarok?

A minap hajnalban mentem dolgozni, vártam az éjszakai villamost. Odajött egy 40-50 év közötti ember, sörrel és borral a kezében. Először cigit, majd pénzt kért. Nem adtam. Nem tetszett neki. Majd azt mondta, igyak vele. Mivel dolgozni mentem, nem kockáztathattam, hogy kirúgjanak, ezt meg is mondtam neki. Azt válaszolta, hogy nem érdekli, ha nem iszom vele akkor megver. Szerencsémre kis idő múlva meggondolta magát és odébb állt.
Ez a magyar virtus: magyar a magyar ellen!

Szerencséd volt.

Szerintem olyanok mint mindenki más, csak szeretjük magunkat különbnek (szebbnek, jobbnak, szorgalmasabbnak, butábbnak, lustábbnak, rosszabbnak stb. mindenki kiválaszthatja a magának megfelelőt) gondolni. Az alap probléma - véleményem szerint - benne is van az előző mondatban, mindig másokhoz képest akarjuk önmagunkat meghatározni, pedig sokkal előre mutatóbb és vivőbb lenne ha mindig önmagunkhoz képest viszonyítanánk.

Én magyar vagyok, büszke rá, és szerintem jó ember vagyok!

Szerintem is jó munkaerő vagyunk csak az a baj hogy belőlük van kevés és a semmittevő pénzvárókkal vannak többen

Mostanában depressziósak

Szerintem a magyar emberek vendégszeretőek, és toleránsak.

..és mellette ilyenek is

naivbalek írta:

..és mellette ilyenek is

Kattints a kibontásához...

Bocsi, de te tényleg egy naiv balek lehetsz, ha azt hiszed, hogy bárki magyarnak mondható,
akinek birtokában van egy, a nevére kiállított magyarországi okmány, és/vagy magyarul beszél.

Zrínyi Miklós: "Horvát vagyok, tehát magyar!" Vagy ott van a 13 aradi vértanú, és sorolhatnám.

"A magyarság lényege érdekel, az, ami benne sajátos és összetéveszthetetlen, ami mindentől megkülönbözteti.
A faji vonás tehát? Nem éppen, vagy egyáltalán nem.
Semmi esetre sem valami testi vagy törzsi jelleg, fizikailag örökölhető. Antropológiai kutatásokból nem remélek sokat megtudni arról, amit én keresek. Petőfi, ki nem is volt tiszta magyar faj, többet mond nekem erre nézve, mint az antropológusok minden koponyái. A magyarság, amelynek lényegét kérdezem, történelmi jelenség. S ahogy történelmileg kifejlődött, nem testi, hanem szellemi jelenség." (Babits Mihály: A magyar jellemről)
Mint tudjuk a szellem az ami megelevenít, vagyis lelkesít, azaz ellát egy bizonyos lelki irányultsággal.
Következésképpen, magyarnak lenni inkább lelkiség kérdése.

Ez nekem túl nehéz kérdés,mivel Magyar országon élek.Alapvetően a nagy többség szerintem jó ember.A stressz kicsit megfertőzött minket,abból adódóan hogy mindig jobbat és még jobbat és még attól jobbat akarunk csinálni.Legtöbbször nem sikerül,ezért pesszimista az emberek nagy része.Én nem,optimistának érzem magam.Azt gondolom hogy ha nagyon elakarok érni valamit,egyszer úgy is sikerülni fog.
Azonban egy fontos szempontot figyelembe kell venni:"Minden szentnek maga felé hajlik a keze."
Hát nem csak a szenteknek,minden embernek.

A magyarok nagyon jó szakmunkások!De sajnos külföldön jobban megbecsülik őket mint itthon!

A logikus gondolkozás jellemzően távol áll a magyar többségtől, csak beleugatják levegőbe az átgondolatlan vélt igazukat. És azt hiszik, hogy jól megmondták. (Ahogy most én is )(Csak a logikus gondolkodás nem áll tőlem távol.)

Sajna a kivételek miatt általánosítanak: megbízhatatlanoknak minket.

Olyanok vagyunk mint a többiek.Embernek nevezik a fajt,és nem ország szerint van a besorolás.

Ajánlom figyelmetekbe Todd G Williams könyvét. A címe: Ti magyarok fekete szemmel. Érdekeseket ír.

Minap a következőket éltem át, kb. röpke 15 perc alatt:
Főváros, körúti villamos: átható sz.rszag ami egy hajléktalanból áradt
várakozás visszafelé a villamosra, egy fiatal éppen rá akar gyújtani a megállóban, egy közteres éppen arra jár és szól neki, hogy távolabb tegye, erre ő indulatosan kezd vele beszélni, anyázik, stb., majd miután elment a közteres, büszke magyarsággal azért is rágyújt ahol tilos
a villamoson két nagyobb darab fiatal, az egyikük öngyújtóval jeleket írogat az ablakra, látszik hogy csak nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy maradandó legyen
leszállok és látom, hogy egy nő és egy férfi a gyerekükkel a lámpás zebrán a piros ellenére átmennek, arra volt eszük, és arra is hogy bagózzanak (bár pont ezekhez nem kell ész), de arra nem hogy észrevegyék, a gyereknek lóg cipőfűzője
majd egy sarkon befordulva, majdnem összeütközöm egy kerékpárossal a járdán
azt már meg sem említem, hogy közben az otthagyott kutyasz.rt kell kerülgetnem

Amit leírtál azt tette a nagy liberalizmus...! Régen ez nem volt így...!

Szerintem a magyar emberre legfőképpen jellemző tulajdonság, hogy ha a élete nem úgy alakul, ahogy elképzeli, másban keresi a hibát. A legtöbbjének eszébe sem jut, hogy elgondolkodjon az élete folyamán hozott döntések felelősségének a súlya. Ha valami sikerül, akkor azzal lehet hencegni, sikereit mutogatni sé hangoztatni, de ha valami oknál fogva mellé nyúl, és nem jön be, amit akar, akkor mindenki más felelős, csak ő nem Én legalábbis ezt tapasztalom a környezetemben.

naivbalek írta:

A minap hajnalban mentem dolgozni, vártam az éjszakai villamost. Odajött egy 40-50 év közötti ember, sörrel és borral a kezében. Először cigit, majd pénzt kért. Nem adtam. Nem tetszett neki. Majd azt mondta, igyak vele. Mivel dolgozni mentem, nem kockáztathattam, hogy kirúgjanak, ezt meg is mondtam neki. Azt válaszolta, hogy nem érdekli, ha nem iszom vele akkor megver. Szerencsémre kis idő múlva meggondolta magát és odébb állt.
Ez a magyar virtus: magyar a magyar ellen!

Kattints a kibontásához...

Minek ellenkeztél vele?! Ha már egyszer se pénzed se cigid legalább fogadel ha megkínál,vagy megkínál.

Tegnap olvastam valamelyik cikkben, hogy a Magyarok nem olyan össze tartóak mint mondjuk a Lengyelek. Talán valami Londoni Magyar ügyvéd mondta, nem tudom pontosan.
Mindegy. Nekem is ez a tapasztalatom. Sajnos.