Szia Naívbalek!
A beírásod alapján egy régi tanulságos történet jutott az eszembe, ami egy csodarabbiról szól.
Jeruzsálem kapujában üldögélt egyik tanítványa kíséretében, és beszélgettek egymással. A kapuhoz jött egy külföldi férfi, és köszöntötte a csodarabbit. _Honnan jössz?_Athénból._Milyenek ott az emberek?_Irigyek, önzők, agresszívek, toljvajok, rablók. Örülök, hogy elhagyhattam a városomat. Itt milyenek az emberek?_Itt is olyanok, mint a városodban voltak. Irigyek, önzőek, agresszívek, tolvajok, rablók._Szomorú szívvel baktatott a külföldi férfi Jeruzsálem felé. Nem sokára egy másik férfi közeledett a csodarabbihoz, és köszöntötte._Honnan jössz?_Athénból._Milyenek ott az emberek?_Jószívűek, önzetlenek, kedvesek, segítőkészek, adakozóak. Szeretek a városomban élni. Itt milyenek az emberek?_Itt is jószívűek, önzetelenek, kedvesek, segítőkészek, adakozóak._Megköszönte az idegen férfi a csodarabbinak, és vidáman folytatta útját Jeruzsálembe. A tanítványa viszont nagyon felháborodott a csodarabbi két válaszán._Mondd csak rabbi, miért mondtál kétféle feleletet a két idegennek? Miért mondtad az elsőnek, hogy irigyek, önzőek, agresszívek, a másiknak meg, hogy jószívűek, önzetlenek, kedvesek, és segítőkészek? Én hittem benned, de miért csaptad be őket?_Édes fiam. Én nem csaptam be egyiket sem. Az első irigynek, önzőnek, agresszívnek, a második meg jószívűnek, önzetlennek, kedvesnek, és segítőkésznek élete meg a városa népét. Mindenki olyannak éli meg, amilyen maga belülről. Első maga is olyan volt belülről, amilyennek látta a városa lakóit, a második pedig olyan, amilyennek ő látta a városa lakóit._És milyen igaza van ennek a történetbeli csodarabbinak. Én megfigyeltem, hogy mikor jókedvem van, mindig jókedvű emberekkel találkozom. Mikor viszont nyűgös vagyok, rosszkedvű, akkor olyan emberekkel hoz össze a sors.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss