Minden ami a szívednek kedves

dorotea · 2011 Február 9

Dsida Jenő
Ha valaki jönne...

Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?

Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.

Leoldaná selyempuha kendőjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?

Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre...

S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát...
Forrás: Internet

dorotea · 2011 Február 9

Dsida Jenő
Kezemben tartom a szívedet

Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
Nézd, milyen piros sugarakkal,
piros örömmel vár minket a
messzeségek messzesége; kezemben
tartom a szívedet: melegedik, melegedik...
Forrás: Internet

szavak · 2011 Február 9

Nagy István Attila:

MESSZEBB VAGY

Bukdácsolok az álomban:
fel-felriadok,
arcod, kezed, szemed hiányára.
Futnak velem a fürge kerekek,
elringatnának,
mégis bukdácsolok az álomban:
rám emelhetnéd
boldog tekinteted, s akkor megtelne
fuldokló szívem a szemeddel,
tenyeremben hintáznának
játékos ujjaid,
s az arcodba újra meg újra
beleszeretnék.
De hát nem lehet -
messzebb vagy tőlem, mint a képzelet.

dorotea · 2011 Február 9

Paál Katalin:
A szó

A szavak könnyen sebeznek,
Szívekben tüskét verhetnek,
Hisz minden szónak súlya van,
Nem tudni, melyik fáj legjobban.
Vigyázzatok minden szóra,
Bármilyen szót kimondtok,
Gondoljátok meg magatok,
Szavakkal senkit meg ne bántsatok.
Legyen a szó mindíg szeretett,
Hisz azzal senkinek nem ejtesz sebet,
Nem szabad a szóval bántani,
Hisz az porig tud sújtani.
Ajkad akkor nyíljon szóra,
Ha szavad simogat, mint jó Anya,
Mert higgyétek el emberek,
A legszebb szó: a Szeretet.
Forrás: Internet

szavak · 2011 Február 12

Barátaimnak!

Ne tűnődj az elmúlt éveken,
ne keseregj mindenen,
az élet túl rövid ehhez:
nyiss egy új fejezetet!

Zárd le mindazt, ami bánt,
s ne vádold drága jó anyád,
ő adta Neked az életet,
s te most ezt elvesztegeted!

Bocsáss meg mindenkinek,
s lépj túl fájdalmadon,
meglátod, amint ezt megteszed,
besüt a Nap az ablakodon.

Eláraszt akkor majd a Fény,
beléd hatol, felmelegít,
s hidd el, Te leszel az a lény,
aki másokon is segít.

Angyal leszel emberbőrben,
ahogy azt megírták a Nagy Könyvben
akkor, amikor megszülettél,
hogy azzá légy, akivé lehetnél.
/S Kati /

szavak · 2011 Február 12

Nem elég látni azt, ami van,
azt is meg kell tanulni,
hogy ne lássuk, ami nincs.
/Sz/

szavak · 2011 Február 16

ÉJ

Rámhull az éj lenge selyme,
meglebben fekete szárnya,
mintha valaki átölelne,
s öleljem én is, arra várna.

Tudom, nem jár itt senki sem,
csupán az álom érkezett,
alatta szívemen pihen
simogató fehér kezed.
/Kiss Tamás/

szavak · 2011 Február 16

"Egyedül csak úgy jó lenni, ha van valakije az embernek."
(Palotai Boris)

szavak · 2011 Február 16

ÖRÖK VÁGY

Csak egyszer láthatnálak
vizeken lebegő lélek:
márványba öntenélek.

Ha szavad egyszer hallanám,
amit fül még nem hallhatott:
beinnám, mint
útszéli fű a harmatot.

De olyan vagy
akár a világok álma
a te arcodra ki találna.

S miért, hogy így formáltál:
vakon is futni utánad;
hogy vágy vagy,
örök vágy vagy.
/Kiss Tamás/

szavak · 2011 Február 16

"Ha az ember boldogtalan, akkor mindig tudja, hogy miért az. De hogy mi mindenből tevődik össze az a boldogság, ami könnyet csal az ember szemébe - ezt már sokkal nehezebb felsorolni."
(Janikovszky Éva)

engs · 2011 Február 16

szhofi írta:
 Hozzád
Forró vágy öntött el, amikor megláttalak,
Furcsa érzés, amely egyre csak szaladt, szaladt.
Meghallottam bársonyos, simogató hangodat,
Megéreztem magamon meleg, igéző pillantásodat.

Beléd szerettem, de vajon bűn-e ez az érzés?
Isten akaratának egy hatalmas bevégzés.
Amikor megérintettem forró, puha ajkadat,
A szerelem tüzében egy gondolat ott maradt.

A hirtelen jött vágy és hirtelen jött hév,
A szerelem tüzében égni el… ,
Bárcsak szavakba önthetném.

Átnyújtottuk egymásnak a csillogó kelyhet,
És ez édes ízű bortól, szívünk egyszerre vert.
Boldogsággal tölt el, ha magamhoz ölelhetlek,
Boldogság minden perc, amit veled tölthetek.

Nézz a szemembe nagyon mélyen,
És fogd meg a két kezem,
Ha a szikra szökken, a tűz lobban,
Na hagyjuk vágyunkat hidegben veszni el.

Egy édes álom, talán még fel sem fogtam,
Egy gyönyörű csillag, ami értem lángra lobbant.
Szerelmünk tüze örökkön örökké égjen,
Egy nagyon szép, mégis láthatatlan fényben.

Szlifka Rita

Szervusz Szofi ! Nagyon szép vers,remélem saját ? Nagyon érdekes,hogy hasonló érzéseket és gondolatokat vélek felfedezni benne , mint a saját vallomásomban,a ciméről nem is beszélve, köszönöm , engs

engs · 2011 Február 16

Hozzád

Kint fujt a szél s cinkosan,
az ablakon dobolt egy dallamot,
bent néma csendben ült az osztály,
s a múltról regéket hallgatott.

Csak én jártam túl ezen,
földön, vízen és egen,
messzebb, mint vannak a csillagok,
elhagytam földet, holdat és napot.

Előttem volt a messzeség,
álmok hevertek szerteszét,
vágyak, szépek, elérhetetlenek.
De minek beszélek, értheted.
Vagy soha nem történt ilyen veled ?

Más világban voltam én,
nem-e sáros,göröngyös földtekén.
Egyszer csak hirtelen, nem tudom mi történt velem,
két fénylő pontra esett tekintetem.

Nem tudtam mi az, de jól esett,
nem láttam még oly fényeset.
Perc alatt eltűnt a megannyi látomás,
megszűnt a szédült álmodás.

Csak néztem, néztem és Téged láttalak,
csodásan csillogó két szemed,
s mosolygó kedves arcodat.

S álom kezdődött akkor el,
vagy ez volt az ébredés,
mindegy ez így csodás,
csak ne jöjjön soha tévedés.

Nem tudom igaz-e ?
vagy csak kék ködökbe burkolt álmodás,
hogy jól van így, az nem vitás,
jól esik e bódító, szédítő kábulás.

De félek, mióta boldog vagyok,
meddig tarthat e mámorító varázs,
meddig él szívedben, irántam,
e lángoló parányi kis parázs ?

Szerelmed szikra,hirtelen lobbanó,
enyém mély, igaz és való,
gyorsan száguldó, örvénylő folyó,
magához ránt vigyázz! Ettől félek én, kihuny szerelmed szikrája
e vad hullámok féktelen ölén.

Félek, ha ránézel, visszarettensz,
hisz a felület oly sötét,
s az örvénylő, suhanó vízen,
piszkos kalandok úsznak szerte szét.

Te más világban élsz,
messze attól mely engem felnevelt,
s hirtelen oly sokat remélsz,
hogy át tudsz formálni, gyúrni engemet.
Hát lehet !

Nincs az a vad folyó, melyet,
gát mögé zárni nem lehet.
De vigyázz, egyszer a gát majd átszakad,
s akkor ne sírj, ne korhold magad!

Inkább várj, hisz…

Csak a felszín sötét, a mélye tiszta kék,
kristályos és igaz,a sok szenny alatt.
Ne félj e víztől, hunyd be a szemed,
s vesd belé magad.

Kell idő, míg a felszín,
alászáll, elül,
ne várd ezt türelmetlenül,
eljön majd, rájössz Te magad
s akkor a tiszta kék, áttetsző víz marad.

Akkor lesz igazán benne örömed,
átkulcsol, karol, átfogja öled,
karolja törékeny testedet,
csókokkal borítja, hófehér bőrödet.

Nem baj, ha akkor kihuny
benned a parázs,
marad a szeretet, s a
soha nem múló lángolás

S én is maradok veled,
s nekem is megmarad
a gyönyörű élő látomás.

szavak · 2011 Február 17

Aki szeret, annak varrd fel szakadt gombját, mert könnyen meglehet, hogy felvarrja más !
Aki szeret, annak hallgasd meg gondját, baját,
mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más !
Aki szeret, azzal sose légy morc és goromba,
mert könnyen meglehet, hogy rámosolyog más
Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta!
mert könnyen meglehet, hogy megöleli más!
És akkor-hidd el! Nem ő a hibás!
/Jobbágy Károly: Tanítás/

szavak · 2011 Február 17

Eljön az est követi az éjszaka,
nyugalmat az álmok birodalmában.
Csendben, halkuló zenében velem vagy,
Nem vehet el tőlem senki hatalma.

Velem vagy, és együtt várjuk a hajnalt,
szemedben ott van kéklő tenger habja.
Úszkálok benne az édes álmokban,
bőröd bársonyán ajkad ízén, csókban.

Nem vehet el tőlem tenger alkonya,
vad viharban feltornyosuló fodra.
Visszavár a Körös békés nyugalma,
ligeti fákon daloló madarak.

Ágak közt futkos a szeleburdi szél,
nap minden percében csak rólad mesél.
Zizegnek, suttognak a falevelek,
szerelmes szavakat feléd küldenek.

Körösök völgyében szunnyad a múltad,
gyermekkorod szépsége és vihara.
s ott vár rád az emlékek otthona,
zenés utcáinak virág illata.

Nézd, szüntelen téged várlak, szeretve,
árván a folyópartján üldögélek.
Keresem az utat csillagok közt fenn,
hogy oda, a távolba hozzád vezessen.

/Nagy Erzsébet /

dorotea · 2011 Február 18

Rajki Miklós
Bíztató

Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!
Forrás: Internet

szavak · 2011 Február 19

Amikor először láttalak. . .

Amikor először láttalak téged
Csillag-szemed ragyogva éget
Pedig csak kép volt de maga a gyönyör
Mi minden férfit elfog és gyötör
Egy kicsiny lányka nézet a szemembe
Kiben egy nő volt mélyen elrejtve
Egy félénk lányka ki szólni sem mert
S tüzes nő ki vonz és elrettent
Ártatlan szemek ártatlan lányka
Ki gyönyört adna, gyönyörre vágyna
Aztán először láttalak téged
Csillag-szemed ragyogva éget
Maga voltál a tiszta gyönyör
Mi minden férfit elfog és gyötör
Másnak talán lányka de nekem az élet
Ha elkap a sodra, felgyújt és éget
Perzselő szemed táncoló tested
Mind azt ígéri ez csak a kezdet
Behunyom a szemem akkor is látlak
Fénylő csillaga vagy a világnak
Simító kezem szemed kereste
Tenyerem kicsi arcod ölelte
Szerettem volna csókolni a szádat
Szavak nélkül mondtam a vágyat
Féltem tőled vagy tán magamtól
A bent ébredő férfi-alaktól
Csak a szívem tombol ég szakadatlan
Azóta lesem merre is lehetsz
Sorsom talán majd hozzád vezet
Nem tudok, akkor féljek, vagy szeresselek
Szemedbe nézve mit is keressek
Azt a kislányt, kit először láttam
Vagy a nőt, kit benne találtam
Vagy csak a szívemből fakadó álmot
Miért
Miért cserébe adnám a világot.

(Anda)

pedroantonio · 2011 Február 20

Szabó Lőrinc

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

dorotea · 2011 Február 23

www.tvn.hu_dfa9be78ac8e19375e44752059913e09.gif

Juhász Gyula
Tavaszvárás

A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.

Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!

A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.

Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad
S elönti mind az ócska gátakat!
Forrás: Internet

dorotea · 2011 Március 2

Reményik Sándor
Kegyelem

Először sírsz,
Azután átkozódsz,
Azután imádkozol,
Azután megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal-
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától megnyílik az ég,
mely nem tárul ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe veled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy - magától - friss gyümölcs terem
Ez a magától: ez a Kegyelem!
Forrás: Internet

szavak · 2011 Március 3

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
ha nem magamért: magadért,
a jövőért, egy napodért,
ezért a meleg mosolyért,
mit meg is ízlelhetett ajkad,
ennyiért,
ízéért e friss pillanatnak.

Illyés Gyula

Minden ami a szívednek kedves

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák