Előre elnézést, ha túl hosszú lesz a hsz-om, de az elmúlt két órában visszaolvastam majd' 30 oldal összes hsz-át és sok gondolat ébredt bennem.
Az alapkérdésre, hogy minden pasi egyforma-e, úgy gondolom, nem lehet választ adni, egyrészt mert ahhoz valóban minden pasit ismerni kellene, másrészt szerintem is helytálló az az elgondolás, hogy mindenki különbözik, ezt alátámasztandó a különböző viselkedés, ízlés, elvárás, motíváció stb, az élet szinte összes területén.
Az általánosításról nekem is megvan az a véleményem, hogy nem korrekt dolog, egyik nemmel szemben sem, és valóban nem hiszem, hogy néhány hasonló tulajdonság vagy cselekedet miatt ráhúzható lenne valamelyik nemre, hogy "egyforma".
Pasik esetén úgy gondolom, nem azért titulálják őket egyformának, mert valamit ugyanúgy tesznek, mondanak vagy gondolnak, hanem az alapján, amit nem tesznek, mondanak vagy gondolnak. Arra gondolok, hogy egy pasi vagy azért nem felel meg, mert bár lehet, hogy fantasztikus szerető, de nem lehet vele mélységes kommunikációt folytatni, vagy fordítva. Ez persze egy sarkított példa (mert nyilván nem csak a szex és a beszélgetés az alapja egy ffi-nő kapcsolatnak), viszont egy valami stimmel bármelyik esetben: a férfiből mindig hiányzik valami, és abban egyformák, hogy nem felelnek meg. Ezt lehet a nő hibájának tekinteni, hogy a nő az elégedetlen és miért nem értékeli a férfi egyik vagy másik tulajdonságát, miért nem ad le az igényeiből, de miért kellene lejjebb adnia? Mindenki a legjobbra törekszik az életében, ha bevallja, ha nem, és az ő szükségleteinek leginkább megfelelő társat keresi. Úgy vélem, ebben a férfiak sem különböznek tőlünk.
Az, hogy a nők csak a tökéletességgel elégednek meg, szituációfüggő.
Ennek kapcsán, TH6777 vetette fel, hogy a nők javarészt olyan képzelgéseket tartanak fent egy férfival szemben, amik talán irrelevánsak és talán elítélendőek egyesek szemében. A külsőségek, a pénz.. Én amondó vagyok, hogy akinek van egy zsánere, és tudja is, hogy egyáltalán mi az, és neki mi (jobb esetben képes is megszerezni), az ne érje be kevesebbel, olyan partnert keressen, aki neki megfelel. Viszont ebben a kategóriában kétlem, hogy a nőkre az lenne a jellemző, hogy helyes pénzes pasit akarnak elsősorban. Mivel mindenkinek másra van igénye, a különböző ízlés okán más féle pasi (vagy nő) tetszik neki, ami nekem helyes, másnak nem az, vagy amit én humorosnak ítélek, más lehet a falnak megy attól a poéntól. Amíg mindenki a saját számára helyes, csinos, humoros, stb. társat keresi, addig ez nem róható fel egyik embernek sem, az már egy speciális eset, ha valakit ilyen szituációban erősen befolyásol a közvélemény és valóban felületes és sekélyes módon válogat a partnerei között. De ha valaki rendelkezik némi reális szemlélettel, úgyis belátja, hogy tökéletes nincsen, ilyenformán felesleges is ahhoz ragaszkodni.
Az valóban tény, hogy egy pasi, ha "nem jön be" egy nőnek első ránézésre, akkor ha megfeszül, sem történik semmi. Vitathatatlan, hogy egy kapcsolat kialakulásához elengedhetetlen az első benyomás, és a alapvető fizikai vonzalom az intellektuális mellé, de ez ellen nem hiszem, hogy lehetne (vagy kellene) mit tenni. Senki sem mond igent arra, hogy "nem tetszik, de olyan jófej". A "kicsit tetszik"-nél már nagyobbak az esélyek (ennek kiváltó tényezője a korábban említett különböző ízlés).
Ehhez részben kapcsolódik szerintem a sokat emlegetett "rendes pasi" fogalma is. Egyértelműen senkire sem mondható, mert szerintem a rendes pasi akkor rendes, ha a felé támasztott (reális!) elvárásoknak többnyire megfelel, esetleg ha nem, akkor is megpróbál, meg akar felelni. Gondolok itt többek között arra, hogy egyenrangú félként kiveszi a részét a kapcsolatból, és ha ez egy mélyebb, bensőségesebb viszony (komoly kapcsolat, szerelem, házasság), akkor minden tőle telhetőt megtesz a kapcsolat fenntartásáért, jólműködéséért. Ugyanez vonatkozik a nőre is.
Azt valóban nem lehet eldönteni valakiről első pillantásra, hogy rendes-e, ebben egyet értek, esélyt kell adni, különben fennáll a veszély, hogy elszalasztunk egy csodás lehetőséget.
Valószínűnek tartom, hogy a (legtöbb) ember alapjáraton egyébként sem képes reálisan felmérni a helyzetét, és nem azok között az emberek között keresgél, ahol a legjobb esélye van. Ez vezet többnyire a csalódáshoz és a partnertelenséghez, mert férfiak és nők egyaránt a nekik megfelelőt keresik, de abba javarészt nem gondolnak bele, hogy a másiknak ő megfelel-e? Amondó vagyok, hogy ehhez egy érettebb szemlélet szükséges, belátni, hogy kompromisszumot kell kötni magunkkal szemben ugyanúgy, mint másokkal. Amíg az ember fiatal, csak élvezni akarja az életét, így vagy úgy.