Minek megölni a kísérleti egereket, ha örökbe is lehet fogadni őket?

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2020 Június 27.

Melitta - 2020 Június 27, 01:38
  1. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    A laboratóriumi kísérletekhez használt állatok 95 százalékát teszik ki az egerek és a patkányok, ezeket pedig a tesztek végeztével általában elaltatják. A COVID-19 okozta közegészségügyi válság csak tovább rontott a szerencsétlen rágcsálók sorsán: a legtöbb, nem a vírust érintő kutatás leállt, nem volt, aki ellássa a kísérleti állatokat, így ezrével kellett megölni a megakadó projektek miatt feleslegessé vált egereket.

    Ezt és a korábbi bevett protokollt elégelte meg Richard Hein biológus: évente nagyjából százmillió egeret és patkányt pusztítanak el csak az Egyesült Államokban, pedig a kutatók gyakran össze is barátkoznak a tesztalanyokkal. Hein húsz éve azon dolgozik, hogy a kutatók (vagy más lelkes örökbefogadók) hazavihessék az állatokat, hogy azok a tesztek után békében, házikedvencként folytathassák karrierjüket. A professzor még arra is gondot fordított, hogy a járvány idején is gazdára találhassanak az elárvult laborpatkányok, a social distancing teljes betartásával is szervezett örökbefogadásokat.

    Szigorú protokoll
    Az állatkísérletekre a legtöbb országban igen szigorú szabályok vonatkoznak: a lehető legkevesebb állatot szabad csak felhasználni hozzájuk, szabályozott körülmények között kell tartani őket, és minden, egy tűszúrással egyenértékű fájdalmat okozó beavatkozást műtéti altatásban kell végezni. Az viszont már kevésbé szabályozott, hogy mi történik az állatokkal a kísérletek végeztével: általában elpusztítják őket, bár bizonyos kísérletek után a kutatók haza is vihetik az egereket, már ha van hozzá kedvük.

    Hein az általa vezetett kutatások minden egyes egerét vagy patkányát állandó otthonhoz akarja juttatni, igaz, ezt az amerikai szabályok csak 2019 óta engedik meg szélesebb körben, és ez a szabályozás sem tér ki a rágcsálókra, csak kutyákra, macskákra, nyulakra és aranyhörcsögökre. A biológus szerint mivel a kutatók gondoskodnak a kísérleti állatokról, kötődnek is hozzájuk. Az érzés kölcsönös, miután fél éven keresztül foglalkoztak az állatokkal, az egerek meg is örülnek a gazdájuknak: volt, aki egyszerre négy egeret fogadott örökbe, hogy békében mehessenek nyugdíjba.

    Dippold Ádám

    upload_2020-6-26_16-38-32.jpeg
     
    Gagamail és Georgina Bojana kedveli ezt.

Hozzászólás

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2020 Június 27.

    1. Éleskés
      Éleskés
      Virágot Algernonnak
    2. setni
      setni
      Nos lehet hogy így indult ki a vírus is egy laborból....milyen aranyos már nem kell hisz semmi tünete nincs..hazaviszem.
      Piti Sándor kedveli ezt.
    3. CasaLoma
      CasaLoma
      Nagy kedvenc! :)
      Gagamail kedveli ezt.
    4. halimba111
      halimba111
      Hát, aki ezt a cikket irta, az nemigen dolgozott még állatkisérletes munkahelyen....mondjuk ugy diplomatikusan fogalmazva, hogy enyhén szakmaidegen:)
    5. Georgina Bojana
      Georgina Bojana
      *
      Állatszerető, sőt állat bolond vagyok, de képtelen lennék egyetlen egeret is megbetegíteni. Mint ahogyan arra is alkalmatlan vagyok, hogy egy csirkét levágjak, letollazzak, kibelezzek és szét vágjak, majd ezek után akár pörköltnek, akár sütve, akár rántva elkészítsem és jókat lakmározzak belőle. Darabonként vásárolom meg a csirkét, még egyben is, csak kibelezve, ha töltöm, vagy grill csirkeként akarom tálalni. Az tény, hogy nem is gondolok arra, hogy valaha élt. Tudom, ez furcsa, de valahogy elválasztom a gondolataimat az élő állat és az ízletes falat között.
      Arra viszont képtelen lennék, hogy akár egeret, akár patkányt, akár kutyát megszúrjak, betegséget provokáljak az élő, egészséges állatban, (állatnak), majd a kísérleti gyógyszerrel kezeljem. S, ha sikeres a dolog, akkor (is) elaltassam. Ha nem, akkor a kísérleti gyógyszer "megtette a magáét". Eszemmel tudom, szükség van még mindig minden gyógyszer kísérletezésére, még emberekben is. De itt is "becsukom a tudatom, a szemem, sőt a szívem is"... Pedig nem kellene.
      Kimutatták, hogy a patkány rendkívül intelligens. Soha nem felejtem el, egyszer a metrón utaztam, s egy fiatalembernek a nyakában ült egy patkány, méghozzá nem is fehér, hanem olyan átlagos szürke. Mindenki zsivajgott, ő biztosította az utasokat, hogy nem jön le a nyakáról, ott a helye. Aztán a következő megállóban kitanácsolták a kocsiból.
      Érdekes dolog ezekkel a problémákkal szembesülni és bevallom rendkívül bánt, sőt szégyenlem, hogy ennyi, de ennyi élet megy azért veszendőbe, hogy nekünk, embereknek egy-egy gyógyszer, v. hatóanyag a segítségünkre legyen.
      Az elhatározás mindenképpen szép, csak kérdés, a család mit szól ahhoz, ha a kutató beállít akár több egérrel, vagy patkánnyal, mert ugye a szívéhez nőttek.
      A fiamnak volt egy fehér egere, rendkívül szelíd volt, a fürdőszobai csapot nagyon gyengén kinyitottuk és ott mosakodott. Cinci volt a neve, többször a kezemben is volt, nem akváriumban, de dróthálós ketrecben tartotta. Sokszor kivette, beszélt hozzá. Aztán egyszer a barátja elkérte, de úgy könyörgött, neki is adta. Ott pedig a barátjának az édesapja az egérnek épített még házat is, kemény papírból, s ott is viszonylag nagy ketrece volt, mert az üvegből készült akvárium kínzás, mert oda nem megy be a levegő, csak felülről. Cinci sokáig élt és sok szeretetet kapott és adott. Egér létére, ténylegesen ki tudta mutatni a ragaszkodását. Ha nem velünk történik meg, talán el sem hiszem.
      Gagamail kedveli ezt.
    6. Piti Sándor
      Piti Sándor
      Azt hiszem,ha hazaállítanék egy egérrel,az asszony újból 14 csapdát állítana fel ...... :D
      Gagamail, setni és Georgina Bojana kedveli ezt.
    7. Georgina Bojana
      Georgina Bojana
      *
      Soha nem féltem az egértől, csak annyiban írtózom, hogy mennyi, de mennyi piszkos helyen jár és "arcátlanul" belemász(na) az ételembe, a kenyerembe, s azt már megéltem, hogy a gríz és a liszt zacskóját kirágta. Mert a polcra tettem és nem a fémdobozba. No meg ez még akkor volt, amikor éppen nem volt macskánk. Az a cica meghalt, s majd egy évig nem volt újabb. Kertes házban élünk, nem titkolom, dühítettek az egerek, mert arcátlanul besétáltak. Különösen a hideg idő bejártával. A csapdát utáltam, mindig is undorodtam tőle. A méregtől még jobban. Maradt a "hessentés", no meg a dühöngés - részemről. Aztán kaptam egy csodálatos cicát, aki olyan macska családból származik, ahol a felmenői csupa nagy vadászok voltak. Így most nem kell semmitől tartanom. Széles egy ívben minden egér kikerüli a portát, s amelyik nem, annak meg vannak számlálva a percei is. MicóCicóm a nagy vadász itt a sztárfotója... A patkánytól nemcsak undorodom, de félek is, mert ha szorult helyzetben érzi magát, az embert is megtámadja, a kutyát is. No az aztán tele van mindenféle betegséggel, mert nem válogatósak, hogy hol élnek. Akár a trágyadomb alatt is, s mivel vidéki "városban" élek, itt még tartanak malacot, sőt néhány portán még tehenet is. Igaz, várossá lettünk, de véleményem szerint u.olyan falu, mint volt...
      Visszatérve, még mindig nem tudom megérteni azt a kutatót, aki előbb megbetegíti, össze-vissza injekciózza az "általa megszeretett" egeret, patkányt... Aztán kigyógyítja, ez eddig rendben. De, hogy örökbe is fogadja?! Hiába vannak még csodák. Az egér és a patkány szempontjából mentsvár ez, csak nem értem, nem tudom magam elképzelni az ilyen kutatói szerepben. Igaz, természetesen igaz, minden gyógyszert, vegyszert előbb állatokon kísérleteznek ki. S, nem embereken. Részemről szégyen, de tényleg nem veszek erről tudomást, pedig kellene. De nem lehet örökös lelkiismeret furdalással élni. Képtelenség. Mivel többféle gyógyszert kell szednem, s ha átgondolom, hogy azokat mind, mind előbb hogyan próbálták ki, mérhetetlenül bánt.
      Igaz, valamikor olyat is olvastam, hogy halálra ítéltek jelentkezhettek gyógyszerek kipróbálására, s akkor felmentették őket, pontosítok, kozmetikázták a büntetésüket és halál helyett életfogytig büntetést kaptak. Az ő helyükben biztosan választanám a kísérleti "nyúl" szerepét, mert akkor még ott lebegne előttem a "talán" megúszom és "talán" ép bőrrel... Furcsa dolgok ezek, s mind jobban próbálok belegondolni, annál inkább egy pontnál megrekedek. Mint ahogyan a legtöbben így és ezt érezzük..
      .

      Csatolt fájlok:

      setni kedveli ezt.

Megosztás