És ha már elindultam a gyerekek, fiatalok főszereplésének vonalán a Truancy reklámjának hatására, a Battle Royale után elolvastam a Legyek Urát is. Valamikor nagyon rég hozzákezdtem, de valahogy nem találtunk egymásra. Most viszont sikerült belemerülni, ha egyéb nem is, de azért is kíváncsivá lettem, hogy össze tudjam hasonlítani a Truancy, Battle Royale közös vonásait. Azon túlmenően, hogy mindegyik arról szól, hogy gyerekek extrém helyzetekbe kerülnek, a legjobban mégis a Battle Royale tetszett. Talán, mert ez volt a legaktuálisabb, a legközelebb a mi korunkhoz, több kapaszkodót nyújtott. A Legyek ura is jó könyv, a szimbólumok hangsúlyosabbak, csak számomra legalábbis annyira távoli az egész életérzésük a könyvben leírt gyerekeknek, hogy nehezen tudok ráhangolódni a félelmeikre, világlátásukra. Talán azt hiányolom, hogy nincs túl nagy opció a karakterekben, de abban a korban és a szerző mondandójának illusztrálására ennek pont ilyennek kellett lennie.
) /
