Mit tegyek (?) (!) Gyemek nevelése most és anno. Büszke vagy? Elakadtál?....

Katalin/Anyoka

Kitiltott (BANned)
Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

A canadahun nem enged, bemutatni, vagy a megtalálásához irányítást adni olyan tartalmú anyagoknak, amelyek a copyright (szerzői jog) által védettek,
csak akkor ha a szükséges legális engedély megvan rá.








Mottom: "Ha jól neveljük a gyerekünket, idős korunkra lesz egy jó barátunk."
Remélem jól idéztem az elöttem szóló kinai "bölcset"

Az életünk egyetlen meghatározója a gyermek, de......

Azt, hogy jól vagy rosszul "csináltuk" csak akkor derül ki amikor már nem tudunk változtatni semmin.

Ti hogy vélekedtek? Mondjátok el, ha elakadtatok, vagy amiért büszkék vagytok a Csimutátokra.

Talán a több szem többet lát elv alapján nem vagy egyedül....
 

Katalin/Anyoka

Kitiltott (BANned)
Üdv mindenkinek,egy gondolat erejéig én is becsatlakoznék a
Témában. Szerintem nagyon sok közös vonás van férfiak között
Ami tipikus,mégis más- más személyiséggel rendelkeznek és
Ezért nem lehet azt mondani ,hogy egyformák. Különböző
Értékrendekkel amit vagy családból vagy élettapasztalatból
Merítik. Én három férfivel élek együtt /2 fiú,7és 15évesek és az apjuk/
Úgy gondolom mint anya nekem olyan férfit kell felnevelnem
Akivel én is szívesen élnék együtt ez az én felelősségem.kiss

Szia Dolphinkiss

Én nyiltan "dicsérlek" a szemléletedért! Messze egyetértek veled!!!!!


kiss
Te, Anyóka, én sokat elmélkedem ezen, hogy ifjú koromban is állandóan a rohanó világot emlegették, meg a romlást. Nem lehet, hogy ez ilyen korosztályos sajátosság? (....)
Jelenlegi -az én koromban még érintett- tanerők is találnak mindíg valami elrettentőt a mai gyerekek külsőségeiben. Mintha elfelejtették volna, hogy honnan jönnek ők maguk.

Annak idején azt gondoltam, nem a világ rohan, hanem mi rohanuk a világban. Csak rajtunk múlik, hogy lassítunk-e.

A világ meg állandóan változik. Az erkölcsök romlanak, erre nem tudok pozitív gondolatokat kitalálni, mert tényleg romlik. Illetve csak az ítélkezés kezd fellazulni, nem? Nekünk kell erősen jó példával elöljárni, hogy a gyerekeinknek legyen honnan megtanulni az erkölcsös, emberi életet, és hogy ne ítélkezzenek azok felett, akik ezt másként gondolják.

Ez kicsit csoportdinamikás kérdés. Egy csoportnak bármekkora is legyen, kellenek közös normák, amelyek mentén csoporttá tudnak szerveződni. Ezt lehet kirekesztőnek ítélni azok esetében, akik nem képviselik azokat a normákat, amelyek mentén a csoport megszerveződött. (...)
Na, bocsi, ez nem éppen pasis téma, csak kijött belőlem. :rolleyes:

Szia Cathykiss

Ez a roha világosdi is több sebből vérzik! Melyik a rohanos része?

Ez csak skatuja, hogy a mai gyerekek ruházata. Hiszen valójában mikor is kezdödött ez a mizéria? És egyáltalán mi és hol hagytuk az etalont? Úgy általában az erkölcsre, gyerekgöncre, nivóra, szinvonalra, etikára, illemre....és még sorólhatnám.

Én a gyümölcsét aratom a nevelésemnek, ma már csak az unokáim lépteit igazgatom.
Roppan egyszerü volt a pedagógiai elvem:
1./nem lopsz, nem hazudsz, nem csavarogsz.
2./A "nem" helyett a "nem szeretném"-et ezért+ezért indoklásom kiséretében, hallotta tölem. Így a döntés mindig nála volt. Ha rossz volt a döntés akkor sem olvastam a fejére, hanem átöleltem , és volt mikor vele sírtam. Kérdezem én milyen horderejü dolog lehet a gyerek életében amiben nem dönthetne, attól a pillanattól fogva, mióta a szavamat érti.
3./A kapun kívül neked van igazad, ami jogosságát otthon megbeszélünk.
Aztán otthon elmondhatta, hogy miért is gondolta és tette azt amit???? Amire folytonosan az volt a válaszom, hogy igen, ha ennyi idős lennék én is ugyan ezt csináltam volna, de ezért meg ezért ilyet nem csinálunk.
De ez már megint egy másik történet....

Nekem személy szerint tele van az a bizonyos ezzel a kirekesztéssel.....és a többi ilyen baromsággal.
Az én fogalmaim szerint ez az alkalmazkodás témaköre....

De ez már megint másik történet......

Némi részre hajlással fűszerezve elmondhatom, hogy az én Csimutám nem tipusdarab, már csak azért sem mert én vagyok az anyukája.
Tehát a pasi egyformaság már az anyukák vonatkozásábvan is különbözőséget mutat:D:D

Engedelmetekkel átmásolom ezt a hsz a gyerekes topicba.
 

Pantuffle

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszi Anyoka, hogy nyitottad ezt a topicot! Hátha okulok belőle.
Nekem ugyanis van egy másfél éves lányom, aki párját ritkítja! Olyan akaratos, hogy az csuda! Ha mondok neki valamit, tuti az ellenkezőjét csinálja. Mindig azt lesi, kit mivel tud kihozni a sodrából. Téphetem a számat, csaphatok a kezére, ha neki úgy van kedve, akkor folytatja.
Emellett viszont imádnivaló kis boszorkány, nagyon ügyes, a mozgásfejlődésben megelőzi jó néhány kortársát, és okos is, sokat dumál.
Szóval vagyok gondban :)
 

Eventyr

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem még nincsen gyermekem, viszont van egy tizenöt hónapos hugom, akivel úm. "trenírozhatok" a későbbi szituációkra :)
Sajnos nem látom őt túl gyakran (édesapám részéről féltestvérem és messze laknak), de ahogy tudok, megyek hozzájuk és vigyázok rá, tündéri virágszál, de igazi kis csibész is.

Huszonkét éves voltam, amikor megszületett, és akkor nem tudtam hova tenni a helyzetet (mihez kezdjek én egy babával? - világ életemben egyke voltam), de ahogy telik az idő, egyre sűrűbben érzem azt, hogy nekem, mint a nővérének, ugyanolyan felelősségem van a nevelésében, fejlődésében, mint a szüleinek, de sokszor még most sem tudom, hogyan kellene nekem ebben helyt állni.
Szóval örülök ennek a topiknak, remélem én is fogok belőle "ihletet nyerni" :)
 

Pantuffle

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem kicsit később nagyon-nagy szereped lesz majd a kishúgod életében, mint a nagy és okos nővérnek, aki példakép lehet számára!
 

Eva0516

Állandó Tag
Állandó Tag
Mindenkinek szüksége van egy nagy és okos testvérre, akire számíthat, aki támogatja, és akinek elmondhatja az összes apró-cseprő gondját, akitől tanácsot kérhet. Szerintem a legtöbb ember így gondolja, még ha nem is szereti bevallani, hogy szüksége van valakire.
 

zsuri

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem egy nővérem( 8 évvel idősebb) és egy húgom ( 4 évvel fiatalabb) van. Nagyon jól megértjük egymást, de a húgommal jobban megtalálom a közös hangot. Amúgy mindkettőjüket szeretem, de a nővéremmel kicsit nagy a korkülönbség.
 

imbusz

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem van egy fiam, legjobb tudásom szerint nevelem. Neveli őt ezen kívül még az óvoda, és most már az iskola is. Erről viszont jobb nem szólni. Megtanult káromkodni, olyan szavakat használ, amilyeneket én soha, olyan viselkedési normákat alkalmaz, amelyekről jobb nem beszélni. Óriási többletmunkát jelent a nevelésében ezeknek a hatásoknak a semlegesitése. Nem tudom, más hogy van ezzel...
 

Zsebi82

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Nos kedves imbusz, sokan vagyunk így ezzel! Saját tapasztalatom! Sok jó dolgot elsajátítanak a közösségi dolgot illetően viszont van néha mitől rosszul lenni! Sajnos nekem már az oviban is nagyon rossz tapasztalatom volt néhány nevelővel kapcsolatban. Hogy lehet itthon megmagyarázni, hogy a másik gyereknek azért szabad mindent, mert a szülei máshol helyezkednek el a társadalmi ranglétán?! Mellesleg egyházi oviról beszélünk. A suliban viszont egy tündér a tanárnénink, ahol a gyermek képessége, szorgalma tudása előrébbvaló mint a szüleik pénztárcája! Neki köszönhetően nagyon szeret suliba járni!
Kedves Anyóka köszi a topicot!
 

Pocoktojás

Állandó Tag
Állandó Tag
tanító néni

Nekem az a véleményem, hogy rossz gyerek nincsen, csak olyan aki unatkozik vagy kevés figyelmet, szeretetet kap.
 

babus11

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem 10 éves a fiam, nem könnyű eset. Nagyon okos és szinte tanulás nélkül jól boldogul a suliban, de a magatartása katasztrófa. Már annyi mindent kipróbáltam vele, de mindig mást akar mint én. Egyedül nem tud játszani, nem tudja feltalálni magát, csak szenved itthon. Pedig kicsi korában rengeteg alkotós, fejleszt játékot csináltunk együtt. Mindenhez asszisztálni kell neki. Ez normális? Vagy el kéne fogadni hogy a mai kor gyermekének csak a számítógép a játék? Na jó, meg a foci. Ti hány órát játszotok naponta a gyerekekkel mondjuk hétvégén?
 

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
:)

Nekem 10 éves a fiam, nem könnyű eset. Nagyon okos és szinte tanulás nélkül jól boldogul a suliban, de a magatartása katasztrófa. Már annyi mindent kipróbáltam vele, de mindig mást akar mint én. Egyedül nem tud játszani, nem tudja feltalálni magát, csak szenved itthon. Pedig kicsi korában rengeteg alkotós, fejleszt játékot csináltunk együtt. Mindenhez asszisztálni kell neki. Ez normális? Vagy el kéne fogadni hogy a mai kor gyermekének csak a számítógép a játék? Na jó, meg a foci. Ti hány órát játszotok naponta a gyerekekkel mondjuk hétvégén?
Szia!
A mai kor gyermeke bele születik a számítógép világába, oly annyira, hogy az ovisok is természetesen elboldogulnak az egyszerűbb játékszoftverekkel.
Sokszor beszédtéma is a hasonló korúak között egy-egy izgalmasabb játék, tehát a társalgásuk részét képezi, ilyenformán nem biztos, hogy helyes lenne a tiltása. De: ha megfigyeled, biztos van olyan tevékenység, amit, ha közösen szerveztek meg Vele, felkelti az érdeklődését, úgy vélem ezeket lehetne elmélyíteni, tovább fejleszteni.
A foci remek, mert megmozgatja a gyermeket, szüksége is van rá. Esetleg edzés szinten? Hátha az is érdekelné, ha egy ifi klubba bekapcsolódna. De kiválóak a küzdősportok is.
Esetleg modellezés?
Vagy pld. papírsárkánykészítés, -eregetés?
 

babajaro

Állandó Tag
Állandó Tag
11 éves kort elért gyerek már nem "alakítható" alapvetően-a szülön múlik,hogy mivé lesz.
 
T

TH6777

Vendég
Egy anya és egy egész család számára a gyermek nevelés nem kis feladat...amit csak kellőképen felkészülten lehet napról napra kivitelezni...sokan azt gondolják,ha minnél előbb gyermekük a korának megfelelően önállósodik "egyre könnyebb" lesz....a babákat csecsemőkorukban... sok-sok érzelmi és értelmi hatás éri
folyamatosan és biza ez miatt rentgeteg figyelmet és többletenergiátigényelnek....A gyerekek életére nagy hatással van az anya-szülők...majd később a pedagogusok egész magatartása...hisz ezek befolyásolják a kisgyermeket...,mert ez a minta ami voltaképpen kisugárzódik a gyerekekre...nagyon jól veszik a jeleket...a bennünk levő szorongást, feszültséget, megelégedettséget stb egyaránt...és pont ezek következtében a gyermekeink is olyanok lesznek..., mint amilyenek mi vagyunk..., illetve amit mi át tudunk adni nekik magunkból....hisz mi is ugyan ezen dolgokon mentünk át anno...
Sztem az a baj a gyerekek nevelésekor...,hogy sok esetben...és sok szülő ha valami gond van a gyerekkel...sajnos a gond okát elsőre mindig a gyermekben keresi....és nem magában...,mert valójában nincs ereje szembenézni önmagával....., hiszen akkor változnia kellene....Azt gondolom,hogy ez azért van igy...,mert az önnevelésünkkel kezdeni sokkal nehezebb...mitöbb cikis és kellemetlenebb..., mint a gyerekével....pedig ha végig gondoljuk higgadtan és tárgyilagosan....ezzel a módszerrel csak egyre nehezebb ördögi kör alakulhat ki köztünk és a gyerek között folyamatosan...
Sztem fontos a gyerek nevelésébe...,hogy tudjuk a lényegest a lényegtelentől minden esetben és reálisan megkülönböztetni...,és a lehetőségekhez képest ne avatkozzunk be a gyermek életének minden részébe....no és fontos és sztem elengedhetetlen a következetesség magunkkal szemben....
Sok anya-szülő és mindenki aki egy gyermek életének szakaszaiban helyet kap...hajlamos a tiltásokat előszeretettel "alkalmazni"....mint a nevelés alap és fontos tényezőjét...hiba az állandó TILTÁS...,mert bizony időről időre visszaüt....,hiszen minél inkább tiltunk valamit agyereknek..., annál inkább csinálja azt...,mert ugy ahogy mi magunk sem szerettük... anno a korlátozást szüleinktől elsősorban...ugy gyermekeinksem...és Ők is nehezen fogják tűrni..., akárcsak mi...
Véleményem szerint a mai rohanó világunkban sajnos leszükül a gyermekeink nevelésével...a gyermekeink odafigyelésére...és a velük való foglalkozásra....törödésre szánt idő....
Lehet nem jól gondolom amiket itt leirtam és mások nem igy vannak ezekkel...,de én szerintem nem állnak messze az igazságtól és a valoságtól gondolataim...véleményem...(ahány anya-szülő...annyi szokás-nevelés...)

Talán még annyit: akár milyen és akár mekkora a gyermekünk...törekedjünk mindig a jót..., a jóakaratot észre venni gyermekünk minden cselekedetében!
Ha sohasem dicsérjük..., sohasem lesz jó....Gyermekeink Tanulják meg azt..., hogy igenis a jót kell észrevenni a világban!...mégha sajnos káosz hatalmasodik mai világunkban...
 
T

TH6777

Vendég
11 éves kort elért gyerek már nem "alakítható" alapvetően-a szülön múlik,hogy mivé lesz.

Sztem mindenkor tud gyarmekére "hatni" egy szülő... korától független...csak egyenrangu partnernek kell tekinteni a gyereket...és ehez az egyik lényeges alap a megfelelő bizalom a szülő és a gyerek közt...Kisebb-nagyobb hibái vannak az embernek...,a gyerekek is emberek...és sokszor egymással sem tudnak jól kijönni....no és ez igaz..., szülő és gyermek viszonyában is.... Lehet hibás a gyerek..., de lehet hibás a szülő is... Miért ne? Talán a szülők mindig és mindenben tökéletesek azért mert szülők?
A szülő csak minta a gyereknek...akinek magának kell szelektálnia...és hasznositania amit...és igy a gyerek saját kezében lesz a döntés...mivé is szeretne lenni...
Mindenen lehet szép szóval...., türelemmel változtatni....

"Gyermekkorunk igazsága elraktározódik a testünkben, és bár elfojthatjuk, megváltoztatni soha nem tudjuk. Eszünket becsaphatjuk, érzelmeinket kijátszhatjuk... De egy szép napon testünk majd benyújtja a számlát, mert ugyanolyan megvesztegethetetlen, mint az a gyermek, akinek még ép a szelleme, nem fogad el sem megalkuvást, sem ürügyet, és mindaddig kínoz bennünket, amíg nem térünk ki az igazság elől."
 

patkoló

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát igen!Az én gyerekem is szembesült már azzal pl. hogy a tanár néni/bácsi gyereke mért csinálhat azt amit, és a többi miért nem.
 

domanyka

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem a gyermeknevelés egy életre szól, mert mint ahogy mi felnőttek, ők is folyamatosan változnak.
Az a fontos, hogy úgy neveljük őket, hogy lehetőleg mindig a bizalmuk közelében legyünk, hol jobban, hol kevésbé.
És nem szabad elkeseredni, ha időnként úgy tűnik, már nincs ránk akkora szüksége. Mindig mutatni kell nekik, hogy ránk bármikor számíthat, és ha újra szüksége lesz rá, közeledni is fog.
Mert szülő csak egy van.

Persze mosatnában elég sok pótszülő jut a gyerekeknek, de nem szabad, hogy a felnőttek között dúló harcok a gyerekeken keresztül kiéleződjenek.
Mindenki segítse őt a saját belátása szerint, tudja a gyermek, kihez hogy viszonyuljon, és akkor szépen felcseperednek a csimoták a vegyes, felforgatott családokban is.
Csak mutassunk neki értékeket :)
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem 10 éves a fiam, nem könnyű eset. Nagyon okos és szinte tanulás nélkül jól boldogul a suliban, de a magatartása katasztrófa. Már annyi mindent kipróbáltam vele, de mindig mást akar mint én. Egyedül nem tud játszani, nem tudja feltalálni magát, csak szenved itthon. Pedig kicsi korában rengeteg alkotós, fejleszt játékot csináltunk együtt. Mindenhez asszisztálni kell neki. Ez normális? Vagy el kéne fogadni hogy a mai kor gyermekének csak a számítógép a játék? Na jó, meg a foci. Ti hány órát játszotok naponta a gyerekekkel mondjuk hétvégén?

Szia Babus!

Bevallom, én nagyon keveset.
És sajnos az én 11 éves fiamnál sem übereli semmi a számítógépes játékokat, de muszáj gátat szabni neki.
Egyedül szerintem minden gyerek unatkozik. Én ezt normálisnak tartom. Én sem szerettem egyedül játszani gyerekkoromban. Legalábbis sokáig nem.
A számítógép alaposan lecsökkenti ezt az igényt, de ez szerintem nem jó. A gyerek zárkózott lesz és begubódzik.
Sztem nem baj, ha a fiad igényli, hogy még most is foglalkozz vele, de azért szerezz érvényt a Te akaratodnak is néha, nem veszekedéssel, hanem rábeszéléssel és kompromisszummal.
És próbáld megszervezni, hogy a fiad eljárjon néha egy osztálytársához, vagy az jöjjön hozzátok. Akkor lesz egy kis szabad időd.
 

kgabi0507

Állandó Tag
Állandó Tag
A lányom (8 és fél) pici kora óta egyedül játszik. Soha nem hallottam nyafogni, hogy unatkozik, soha nem rángatta a trikóm ujját, hogy játsszam vele. Szerencsére néha hajlandó a fiammal játszani, sőt mostanában leszólít egy-egy gyereket a játszótéren, de ő igazából csak akkor érzi jól magát, ha itthon van, érzi, hogy a közelében vagyok, de játék közben teljesen magába zárkózik, kizár mindent és mindenkit, teljesen kikapcsol...
 
Oldal tetejére