Szóval 6. osztály után 6 osztályos bentlakásos gimnáziumba adtuk a kisfiunkat. Kecskemétre ment a Református gimnáziumba. Nem vagyok vallásos, de gondoltam ott jó helyen lesz, nem érheti bántódás. Sajnos tévedtem. Azt tudni kell, hogy kicsi kora óta alvajáró a drágám. A kolinevelők azt mondták tudják kezelni, ne aggódjunk, volt már nem egy alvajárójuk. Szobatársainak(akik 10.osztályosok voltak, tehát kb.16 évesek) is elmondtuk, hogy ha elindulna, csak tereljék vissza az ágyához, és alszik tovább. Egyik alvajárás alkalmával "poénból" kinyitották a fiamnak a szoba ajtaját, kiment rajta a folyosóra, majd mikor már sokan kint voltak a folyosón, a szobatársai lehúzták a pizsamanadrágját, s a nagy röhögésre ébredt fel. Volt egy alkalom, mikor az egyik szobatárs fel akarta húzni a fiamat, annyira, hogy nekimenjen(több évig bokszolt, majd kick-bokszolt a fiam). A "nagyfiú" ugrált az ágyán, beszólogatott, majd többszöri kérlelés után abbahagyta, de azért még sluszpoénként beletörölte a nemi szervét a fiam ágyneműjébe. A fiam nekiment a nála több, mint egy fejjel magasabb fiúnak, és addig ütötte, míg amaz kérlelni kezdte, hogy elég már. Verés közben véletlenül beütötte a jobb kezét a szekrénybe, és megrepedt a kisujjcsontja. Ezután az én fiamat akarták kirúgni! Miután a nevelők megtudták az igazat, nem azt, amit a nagy beadott nekik, mindkét fiú "csak" fegyelmit kapott. Ennyiről tudtunk mi. A többiről sajnos nem beszélt a fiúnk, csak a nevelők felé jelezte, akik soha nem csináltak semmit. Annyit mondogattak, hogy a fiam még kicsi, fel kell még nőnie!!!(valószínű, csak annyit észleltek az egészből, hogy a fiam árulkodik a társaira.)Áprilisban a fiam(és nem az éjszakás nevelő!) felhívta órák után az apját, hogy reggel a nevelő elmesélte, hogy éjjel a fiamat az egy szinttel lejjebb lévő lépcsőfordulóban találta meg, aludt, és közben sírva szorongatta a párnáját. Ez volt az utolsó csepp! Még aznap elhoztuk onnan!(bár hamarabb megtettük volna, vagy be sem íratjuk oda!!!) Ezután alvajárásai sűrűsödtek, rémálmai voltak. Nyári szünetben semmi gondja nem volt. Tanév közben kórházról kórházra jártunk, vizsgálgatták, mi az ok, de nem sok mindenre jutottak. Iskolaváltás, ennyi volt a válaszuk az orvosoknak, mivel semmi szervi baja nincs. Őszi sulikezdés után újból jöttek az alvajárások, sőt, úgy megindult, hogy több alkalommal el kellett kapni, mert nekiesett volna a vitrines szekrénynek, stb. Apa minden éjjel Vele aludt, mert csak így volt biztonságos. Később a nap bármely szakában bárhol képes volt bealudni(teaöntés közben, zuhanyzáskor, séta alatt az utcán, stb.). Aztán ez súlyosbodott, mert a bealvás közben ütött, vágott, rúgott mindent, amit ért. Újabb kivizsgálások következtek. November 5-én volt utoljára suliban. 3 hétig apa nem dolgozott(vállalkozónál volt, aki csak akkor fizet, ha dolgozik az ember), hordta ide-oda a gyermeket. Alvás közbeni agressziója sűrűsödött, mindig le kellett fogni, nehogy kárt tegyen önmagában. Alváslabor, eeg, ekg, stb., pszichiáter, pszichológus......Narkolepszia, epilepszia kizárva. Végül egy pszichológussal folytatott beszélgetés alkalmával fény derült arra, hogy a koliban pszichésen és fizikailag is bántalmazták a szobatársai. Mindezt elfojtotta magában, és így tört a felszínre. Bealvásai során újra átélte a történteket, és ezért rúgott, visított, ütött... Pénzét, ételét többször elvették, pankrációra kényszerítették vele egykorú társaival, és több alkalommal megverték, rugdosták a folyosón, szobában, zuhanyzóban, be is zárták oda. (Itt szeretném megjegyezni, hogy a pankrációkról az egyik kolinevelő tudott!!!!)Szóval férjem 3 hétig volt Vele, majd december eleje óta én vagyok itthon(szeptemberben kezdtem dolgozni 3év 8 hónap kihagyás után). Folyton Vele kellett lenni, és figyelni, mikor alszik be, majd ránehezedni, lefogni, hogy ne tudjon kiszabadulni, és kárt tenni önmagában. Közben mindezt végignézte az alig 3 éves kislányom(nem tudtam volna hová tenni Őt). Lopva, félve jártam zuhanyozni, WC-re.(Közben magántanuló lett, mert sok volt a hiányzása.) Nyugtatókat szedtem, közben folyton görcsben volt a gyomrom, hogy mikor lesz a következő roham, le tudom-e fogni, nem lesz-e valami baja valakinek? Nem vagyok sovány, sem annyira gyenge, de próbáljatok meg lefogni egy 54-55 kg-os fiút, akiben hatalmas erő van, rúg, ordít, üt, vág, hadonászik, s fel akar állni, és rohanna. Antidepresszánst kezdett szedni, majd dec.15-én este(akkor már több, mint egy hete nem volt rohama), másfél óra alatt 11x elájult, és ájulásai alatt volt légzéskimaradása, szemfennakadása, epilepsziához hasonló rángatózása, levegőért kapkodott többször is, mint aki fulladozik. Kétségbe voltunk esve! Féltünk! Nem tudtuk mit csináljunk, hogy segítsünk. Ügyeletes orvos, majd mentők, akik értetlenül álltak az eset mellett. Cukrot mértek, vérnyomást, rátették az EKG-ra, semmi. Bevitték a kórházba.
Másnap hajnal 5-kor eltávozott az élők sorából az Édesanyám. Nem volt beteg, csak feladta, belefáradt az életbe.
:cry:
Újabb tortúra, kivizsgálások, találgatások. Apa minden nap bement hozzá. Rohamai egyre ritkultak. Mikor 1x bementem, 10 perc múlva jött a roham. Beszélt telefonon a férjem szüleivel, jött a roham. Kiderült a rohamok tudatosak, és mégsem azok. Antidepresszáns helyett nyugtatót kap. Karácsonyra hazaengedték, de nem beszélhetünk az iskoláról, nem sírhatok, nem lehetek szomorú, nem beszélhetek az Édesanyámról. Heti egy alkalommal jár a pszichológushoz.
Jelenleg itt tartunk. Elfelejthetjük a sulit az idén.
Bemásoltam az intő jeleket, melyeket észre kellett volna vennünk, de nem ismertük ezt a "jelenséget", így nem tudtuk, hogy ezek jelzik a mobbingot, hogy baj van! Majdnem mind megvolt a fiamnál.
Sajnálom, hogy hosszúra sikerült, de remélem elolvassátok! Remélem más észreveszi hamarabb, és nem történik meg soha senkivel, amin mi keresztül mentünk!
Intő jelek a viselkedésben
Néhány figyelmeztető tény, melyek utalhatnak mobbingra:
1. A gyerek csendesebbé válik, visszahúzódóbbá, valamilyen formában, de megváltozik.
2. Nem beszél, nem mesél arról, mi történik az iskolában.
3. Barátok nem járnak fel hozzá és nem is akar találkozni velük szabadidejében sem. Szívesebben marad otthon.
4. Mindig egyedül battyog haza az iskolából.
5. Előfordulhat, hogy teljesen új baráti társasága alakul ki, egy másik környékről, másik iskolából vagy akár csak másik osztályból.
6. Nem szeret iskolába járni, reggelente elhúzza az iskolába indulás idejét, súlyosabb esetben iskolafóbia alakulhat ki.
7. Betegséget szimulál, vagy ténylegesen meg is betegszik. Gyakran fáj a feje, hasa, romlik az étvágya, kevesebbet alszik, rémálmok gyötrik. Ezek miatt sűrűn ki is maradhat az iskolából.
8. Sorozatban balesetek érik, rendre kék-zöld foltokkal ér haza, melyekről nem szívesen beszél.
9. Eltűnnek dolgai, például mobiltelefonja, órája vagy a testnevelés cucca.
10. Iskolai teljesítménye romlik
