Mosolyogj az emberekre, legalább szeretet legyen!

Heikigou

Állandó Tag
Állandó Tag
Én nem tudok és nem is akarok mindenkire mosolyogni. Csak azokra akiket kedvelek és csak akkor ha kimondottan olyan ért, ami mosolygásra késztet... :-D

Viszont artikulátlanul tudok röhögni, szinte sátáni hangokat kiadva, miközben könnyeim patakokban folynak különösen filmeken a lehetetlen helyzetekben tapasztalt utolsó percben megérkező segítségen, az emberi összefogáson!!! Ilyenkor előbb a fejem hátsó része, majd az egész koponyám utána a hátam a többi testrészem és végül a talpamig terjedő bizsergés fut rajtam végig... :-D Nagyon kellemes... :-D
 

Mamka82

Állandó Tag
Állandó Tag
A szeretet sajnos önmagában nem elég ahhoz hogy boldogok legyünk! Kényszerből mosolyogni pedig messze nem egyenlő a boldogsággal. Én kívül mindig mosolygok, mert "csodás" életem van, de belül sokszor elkeseredek, mert akivel csodás ez az élet, az most 1600 km-rel odébb van... :( Mert önmagában a boldogság nem elég..., abból nem lehet megélni... Az a tudat pedig hogy megtaláltad az igazit, de csak 6 hetente láthatod egy jó ideig, hát nagyon lehangoló tud lenni... Mert ha az ember mérlegel, egyértelműen a boldogság a fontosabb, de néha ahhoz olyan áldozatot kell hozni, ami boldogtalanná teszi az embert.... Ki érti ezt a világot?! De egyszer ennek is vége lesz és akkor újra visszakerül minden a régi kerékvágásba... ezzel a gondolattal pedig ismét mosolyra ívelt a szám, szóval mosolygok!
 

aviik

Állandó Tag
Állandó Tag
én most is mosolygok, pedig nem kapok levegőt az orromon. mosolygok, de közben veszem is a levegőt - nem is olyan egyszerű ám :cool:
 
Oldal tetejére