Mostantól minden online szolgáltatást megfigyelhetnek

Július 17-től a magyar titkosszolgálatok gyakorlatilag bármilyen digitális kommunikációt megfigyelhetnek. Széles az együttműködésre kötelezettek köre; függetlenül attól, hogy magyarországi vagy külföldi-e a szolgáltató. A legtöbb ingyenes és fizetős, webes vagy mobilalapú, hang- vagy videóalapú kommunikáció, email, chat és közösségi média érintett.

A törvényi indokolás szerint a cél az, hogy a magyar titkosszolgálatok a megváltozott kommunikációs szokások korában is mindent láthassanak – természetesen a vélt vagy valós magyarországi terrorveszély ürügyén. Az új rendelkezések azonban nemzetközi összehasonlításban is erősen jogkorlátozók, számos visszaélésre adnak lehetőséget azoknak a magyar titkosszolgálatoknak, amelyeknek éppen az érintett megfigyelési gyakorlatát nemrég az Emberi Jogok Európai Bírósága is jogsértőnek találta. Ráadásul az új megfigyelési szabályok gyakorlati haszna és alkalmazhatósága erősen kérdéses.


A brüsszeli terrortámadások után még arról szóltak a hírek, hogy a kormány a felhasználók számára is büntethetővé kívánja tenni a titkosított kommunikációt. Ezt az ötletet kormányzati körökben is hamar elvetették, hiszen gyakorlatilag minden digitális kommunikáció titkosított. Végül a terrorellenes törvénycsomag részeként a parlament az elektronikus kereskedelemről szóló törvényt egészítette ki a digitális kommunikáció kiterjedt megfigyelését lehetővé tevő új rendelkezésekkel. Ezek tartalmát lényegében az ellenzék sem kifogásolta. A kommunikációt biztosító szolgáltatók együttműködési kötelezettségének további szabályait pedig a július 13-án közzétett 185/2016. (VII. 13.) kormányrendelet írja elő.

Kötelező a felhasználót megfigyelni, ha a titkosszolgálatok kérik
Eddig a magyar titkosszolgálatok elsősorban a telekommunikációs cégek, internetszolgáltatók segítségével figyelhették meg a felhasználókat. Az analóg kommunikáció megfigyelése egyelőre fontosabb információforrásnak tűnik a hazai bűnüldözésben és titkosszolgálati munkában. Az új szabályozás azonban az ún. „alkalmazásszolgáltatókat” is együttműködésre kötelezi. Alkalmazásszolgáltatónak minősül gyakorlatilag bárki, aki digitális kommunikációs szolgáltatást nyújt. A webes emailszolgáltatótól, a kommunikációra alkalmas mobilappokon keresztül a multiplayer funkcióval bíró játékszoftverek működtetőjéig.

Az ilyen szolgáltatók mostantól kötelesek egy évig megőrizni a felhasználóikhoz kapcsolódó metaadatokat (pl. felhasználói azonosító, használati adatok, regisztráció ideje, IP-címek) és azokat megkeresés esetén kiadni a titkosszolgálatoknak. A törvény igen tágan határozza meg a metaadatok körét. Kérdéses például, hogy a felhasználó jelszava is megőrzendő és átadandó adatnak minősül-e.

Vélhetően a gyakorlatban lesz olyan megkeresés, ahol a titkosszolgálat úgy értelmezi majd a törvényt, hogy a jelszót is kérheti.
A metaadatok megőrzése és kiadása alól a szolgáltatókat az sem mentesíti, ha jelenleg ezeket ők maguk sem ismerik. A szabályozás egyik célja, hogy ilyen esetben változtassák meg a szolgáltatásaik felépítését, és a jövőben tárolják a metaadatokat. Többé nem nyújtható olyan szolgáltatás, ahol a metaadatokat a szolgáltató sem ismeri meg. Például amelyik szolgáltató eddig nem naplózta az IP-címeket, mostantól az is köteles ilyen adatbázist építeni.

Viszont a szolgáltató továbbra is eldönthetik, hogy magát a kommunikációt végponti titkosítással nyújtják-e, tehát úgy, hogy a titkosítás a felhasználó eszközén történik, és így a szolgáltatók sem férhetnek hozzá annak tartalmához. A Snowden-botrány utáni felhasználói igényeket figyelembe véve több népszerű webes és mobilos üzenetküldő szolgáltatás már most is így működik, és az ilyen kommunikáció tartalmához az új szabályozás sem enged hozzáférést. Az online kommunikáció nagy része azonban ma még nem végponti titkosítással kódolt – ilyenkor viszont a törvény a szolgáltatókat az érintett felhasználó teljes kommunikációjának felfedésére kötelezi. A törvény külön is nevesíti a szöveges, numerikus, képi, hang- és videóformátumú kommunikációt.

12393265_f754f258f683a27e6155e4c2b6f20e5c_wm.jpg

Fotó: Frederick M. Brown
Bár a szolgáltatók elvileg csak a jogszabályoknak megfelelő megkeresés esetén kötelesek együttműködni, a gyakorlatban csak az eljárási szabályok egy részének betartását vizsgálhatják. Az új szabályozás ugyanis előírja, hogy a titkosszolgálat kizárólag annyi tájékoztatást nyújthat a szolgáltatónak, amennyi az információszolgáltatás teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges. Így a titkos információszolgáltatásra felkért szolgáltatók – eltérően a bűnügyi és más hatósági megkeresések esetén megszokottól – nem is képesek ellenőrizni, hogy az információkérés arányos-e, és különösen, hogy törvényes-e. A szolgáltatók által megismerhető adatok minimalizálása miatt az sem derül ki, hogy a kért adatot a titkosszolgálatok milyen ügyben, egyáltalán egy konkrét ügyhöz köthetően kérik-e.

A szolgáltatónak jellemzően fogalma sem lesz arról, hogy az adatokat egy erőszakos terrorista csoport megfigyeléséhez vagy éppen civil jogvédők segítőinek, újságírók forrásainak leleplezése érdekében igényelik.
Még problémásabb, hogy a megfigyelt kommunikációt, a kiadott metaadatokat és az együttműködéssel kapcsolatos egyéb adatokat a szolgáltató saját maga sem jogosult gyűjteni és archiválni. Tehát a szolgáltatóktól úgy követel meg az új szabályozás adatszolgáltatást, hogy ők maguk utólag nem is ellenőrizhetnék, hogy például melyik felhasználóról, mikor és mit közöltek, melyik hatósággal.

Nem csak a magyar hatóságok kíváncsiak
A magyar szabályozás számos ponton hasonló a július 20-án hatályba lépett új orosz online lehallgatási törvénnyel. Hollandiában és a mindennapos terrorfenyegetettségben élő Franciaországban is hasonló kezdeményezések osztották meg a közvéleményt. De az online megfigyelés és a titkosítás kérdéseiben az USA-ban a legkiterjedtebb a közéleti, jogász szakmai vita.

A magyar törvény előtt az FBI bíróságon próbált kikényszeríteni olyan precedenst, amely által a mobiltelefonok gyártói kötelesek lehettek volna segítséget nyújtani a készülékek feltöréséhez. Szintén az USA-ban keltett felháborodást a techközösségben, hogy a 2016 áprilisában közzétett Burr-Feinstein törvényjavaslat gyakorlatilag a titkosszolgálati megfigyelést lehetővé tevő úgynevezett „hátsó kapuk” beépítésére kötelezné az amerikai techcégeket, online kommunikációs szolgáltatókat. Ez azt jelentené, hogy bár a kommunikáció lehet titkosított, a szolgáltatók szoftverével küldött adatokat a titkosszolgálatok bírói felhatalmazással mégis megismerhetnék.

Vezető techcégek közösen álltak ki a törvényjavaslattal szemben. Szakértők egyébként széles körben egyetértenek, hogy ha egy titkosítást bármilyen szándékkal gyengítenek, azt a kiberbűnözők és más államok titkosszolgálatai szintén kihasználhatják, nemcsak a „kedvezményezett” titkosszolgálatok.

A magyar titkosszolgálatok keze a világon mindenhova elérne
Az új szabályozás egyik különlegessége, hogy „országhatárokat nem ismerő” elérést kíván biztosítani a magyar titkosszolgálatoknak. Nemzetközi jogi szempontból ugyanis erősen aggályos, hogy a törvényi hatály szerint a magyar titkosszolgálatokkal való együttműködésre kötelezhető mindenki, akinek a szolgáltatása a magyarországi felhasználóknak elérhető. Ez a digitális korban azt jelenti, hogy a magyar titkosszolgálatok kérése esetén a világ összes online kommunikációs szolgáltatója köteles megfigyelni felhasználóit és akár a teljes kommunikációjuk tartalmát átadni a magyar szerveknek. Függetlenül attól is, hogy az adott felhasználónak bármi köze van-e Magyarországhoz.

Ez a „túlterjeszkedő” hatály viszont azért is bizonyulhat értelmetlennek, mert számos országban törvényt sérthetnének az ott letelepedett szolgáltatók, ha eleget tennének a magyar titkosszolgálati megkereséseknek. Több országban egyenesen bűncselekményt követ el, aki országa illetékes szerveit megkerülve adatkérést teljesít egy idegen állam titkosszolgálatának. Erősen kérdésesnek tűnik, hogy az ún. „blokkoló törvények” létét egyáltalán figyelembe vette-e a magyar jogalkotó. Pedig a nemzetközi jognak az államok hatóságai közti együttműködésről szóló szabályai a legtöbb esetben nem kerülhetők meg erőből. Gyakorlatban egyáltalán nem tűnik működőképesnek, hogy a magyar titkosszolgálatok egy kötelezően kinevezendő magyarországi képviselőn, nem pedig az adott állam hatóságain keresztül, kívánnak megkereséseket küldeni külföldi szolgáltatóknak. Vajon terhelhet-e jogi felelősség Magyarországon egy külföldi vállalatot azért, ha például nem hajlandó a magyar titkosszolgálatok kérésére adott esetben megsérteni saját országa törvényeit is? A kért adatok ugyanis sok esetben Magyarország területén kívüli szerveren találhatók.

Nyilvánvalóan abszurd volna globális szolgáltatóknak globális adatvisszatartást bevezetni a magyar titkosszolgálatok kedvéért.
Ha pedig például egy német vagy francia szolgáltató ezentúl a magyar vagy orosz titkosszolgálatok kérésére megfigyeli felhasználóit, akkor milyen alapon ne tenné meg ugyanezt a jövőben a bármelyik másik titkosszolgálat kérésére? Az új magyar szabályozás más országok általi követésével nagyon hamar előállhatna egy olyan helyzet, hogy a világ bármelyik online kommunikációs szolgáltatója köteles a saját országában tárolt adatokat kiadni a világ bármelyik titkosszolgálatának. A külföldi szolgáltatók együttműködési hajlandóságát az sem növeli majd, hogy nemzetközi téren éppen ezzel ellentétes joggyakorlat látszik kialakulni. A legtöbb meghatározó online kommunikációs szolgáltató központja az USA-ban található, ahol éppen július 14-én foglalt állást egy szövetségi fellebbviteli bíróság a túlterjeszkedő joghatóság ellen.

A Microsoft v. USA ügyben a bíróság úgy döntött, hogy a Microsoft bírói végzéssel sem kötelezhető olyan ügyféladatok kiadására, amelyek az USA területén kívüli szervereken, a konkrét ügyben Írországban találhatók. A döntés a technológiai ipar és a magánszférájuk tiszteletben tartását igénylő felhasználóknak megnyugtató, ésszerű iránymutatást jelent. Azért is jelentős a döntés, mert a szolgáltatók évente közzétett átláthatósági jelentései alapján nemzetközi összehasonlításban talán az amerikai hatóságok érdeklődnek legaktívabban a népszerű online kommunikációs szolgáltatások felhasználói adatai iránt. Az új magyar szabályozás az átláthatósági jelentéseket is tiltja, ugyanis a titkosszolgálati megkeresésekről akár statisztikai adatokat is tilos közzétenni.

A túlterjeszkedő hatály vélhetően azért került be a magyar törvénybe, mert az online kommunikáció ma már globális, a legnépszerűbb szolgáltatók sok esetben külföldiek. Viszont egy magyar törvény külföldön történő alkalmazása jogi és diplomáciai szempontokból is bonyolult terület, ami nem véletlenül vet fel egyre inkább több, mint kevesebb problémát. Ilyen kérdést szinte lehetetlen huszárvágásszerű törvénymódosításokkal szabályozni, a gyors és egyszerű megoldások több kárral, mint haszonnal járnak, és jellemzően nem is érik el a kívánt célt.

Kérdéses, hogy a szolgáltatók együttműködése jogilag kikényszeríthető-e
Ráadásul nem csak nemzetközi jogi akadályok miatt tűnik megvalósíthatatlannak a külföldi szolgáltatók felhasználóinak megfigyelése. Erősen kérdéses ugyanis, hogy az új szabályozás ad-e a magyar titkosszolgálatoknak jogi eszközt is a szolgáltatók együttműködésre kényszerítésére, különösen a külföldiek esetében. Ehhez az új törvény egyetlen olyan lehetőséget biztosít, ami eddig nem volt elérhető számukra. A felhasználói adatokat át nem adó szolgáltatókat a titkosszolgálatok bepanaszolhatják a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (NMHH). Az NMHH ezt követően tízmillió forintig terjedő összegű bírságot szabhat ki, ismételt jogsértés esetén többször is. A bírságoló határozatot a szolgáltatók bíróságon támadhatják meg.

12393331_fdab36da6f8521c89b29de20b75d4de0_wm.jpg

Fotó: Bődey János
További nehézséget jelenthet, hogy az együttműködés részletes szabályairól még az elvileg éppen ezt szabályozni hivatott kormányrendelet is csak felületesen és kérdéses jogi kötőerővel rendelkezik. A rendelet szerint a szolgáltatók kötelesek együttműködési megállapodást kötni a Nemzetbiztonsági Szakszolgálattal és más titkosszolgálatokkal, a felhasználói kommunikáció megfigyelésének részleteit ilyen titkos megállapodások tartalmaznák. Semmilyen szankcióval nem jár viszont, ha a szolgáltató nem hajlandó megkötni ezt a megállapodást a titkosszolgálatokkal. Aláírt megállapodás hiányában viszont valószínűleg eleve nem is követhet el a szolgáltató NMHH-bírsággal járó mulasztást. Az NMHH a szolgáltató felelősségét a törvény szerint egy titkosszolgálati jelentés alapján állapíthatja meg.

Így várhatóan, ha a szolgáltató hajlandó megállapodást kötni a titkosszolgálattal, utána már nem lesz lehetősége válogatni a megkeresések közt, gyakorlatilag minden kérést köteles teljesíteni.
A könnyebb kapcsolattartás érdekében a szabályozás előírja a külföldi szolgáltatóknak egy magyarországi képviselő kinevezését is. A képviselőnek természetesen nemzetbiztonsági átvilágításon kellene megfelelnie. E kötelezettség elmulasztása azonban szintén nem szankcionálható.

Szintén erősen kérdésessé teszi az új szabályozás kikényszeríthetőségét, hogy az NMHH által kiszabott bírság a gyakorlatban igen kis eséllyel végrehajtható külföldi szolgáltatókkal szemben. Úgy tűnik tehát, hogy bár az új magyar szabályozás a világ összes online kommunikációs szolgáltatására vonatkozik, szankcionálni csak a Magyarországon működő szolgáltatókat lehet. Ha lehet egyáltalán bárkit szankcionálni az új szabályozás alapján.

A szolgáltatók Strasbourg szerint is jogsértő megfigyeléshez volnának kötelesek asszisztálni
A bírói jóváhagyás nélküli titkos adatszerzés eleve könnyebbé teszi a készletező adatgyűjtést. Az új szabályozás pedig éppen az ún. „külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés” lehetőségét terjeszti ki a digitális kommunikációra. Amelynek esetén a titkos információgyűjtést nem bíróság, hanem csak az Igazságügyi Minisztérium engedélyezi. Utóbbi eljárást 2013-ban kisebb részben az Alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek találta. Idén június 7-én pedig a Szabó és Vissy v. Magyarország ügyben a magyar kormány fellebbezésének elutasításával véglegessé vált a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntése, amely jogsértőnek találta a magyar titkosszolgálatok által végzett külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést.

Az EJEB jogkorlátozónak találta a bírói kontroll hiányát és megállapította, hogy a magyar titkosszolgálatok felhatalmazása túl széleskörű és alkalmas nagyobb számú állampolgár nem célhoz kötött megfigyelésére. A biztosítékok, jogorvoslati lehetőség és szükségességi teszt hiányát is jogsértőnek találta, és rámutatott, hogy a magyar titkosszolgálatok visszaélésére adhat lehetőséget, hogy nem egyértelműek a megfigyelés meghosszabbításának feltételei sem. Mindezek alapján az EJEB megállapította, hogy a magyarországi titkos információgyűjtés szabályozása sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét.

A megfigyelés lehetőségét a digitális kommunikációra is kiterjesztő új magyar szabályozás nemhogy javítana a Strasbourg által jogsértőnek talált hiányosságokon, hanem több szempontból még súlyosítja is azokat.
További bizonytalanság, hogy a strasbourgi ítélet nyomán Magyarországnak törvényt kell módosítania, de az új szabályozás nyomán kiadott titkosszolgálati megkeresések jogilag addig is érvényességek. Másrészt viszont az együttműködési megállapodás megkötésére felkért szolgáltatóknak a Szabó és Vissy v. Magyarország ítélettel „papírjuk van róla”, hogy jogsértő megfigyelésben való együttműködésről kíván velük szerződést kötni a magyar titkosszolgálat. Nem tudjuk, hogy a titkosszolgálatok tényleg visszaéltek-e az EJEB által visszaélésre alkalmasnak talált széles jogköreikkel és vélhetően soha nem fogjuk megtudni, hogy az ügyet elindító jogvédőket valóban megfigyelték-e a titkosszolgálatok. De a strasbourgi ítélet biztosan növeli a szolgáltatók és a magyar titkosszolgálatok közötti jövőbeli együttműködést övező bizonytalanságot.

Magyarország tiltja a szolgáltatásfejlesztést?
A bírói engedélyezés hiánya tehát probléma, de van az új szabályozásnak még ennél is jogkorlátozóbb eleme. Már a törvényalkotási folyamatban is aggódó hangokat lehetett hallani az IT szektorból amiatt, hogy a metaadatok kötelező tárolása a gyakorlatban egyes szolgáltatókat a termékeik, szolgáltatásaik technikai megváltoztatására is kötelezhet. Hiszen az embereknek egyre fontosabb személyes adataik védelme. Ha pedig a felhasználók szívesebben vesznek olyan mobiltelefont, használnak olyan online kommunikációt, amelyhez még a gyártó, szolgáltató sem férhet hozzá, akkor a techcégek törekszenek az ilyen igény kielégítésére. Adott esetben úgy, hogy még a metaadatokhoz sem férnek hozzá.

A kormányrendelet pedig nemzetközi összehasonlításban is igen erőteljes korlátozást tartalmaz, amely igazolni látszik a korábbi iparági aggodalmakat. Kifejezett tilalom lett ugyanis, hogy a szolgáltató „nem végezhet olyan rendszer-, illetve szolgáltatásfejlesztést, valamint nem hajthat végre olyan szervezeti átalakítást, amely a titkos információgyűjtést kizárja vagy más módon ellehetetleníti”. Indokolás és joggyakorlat hiányában ez a rendelkezés jóval több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol:

  • Ezentúl tilos lesz emelni egy online kommunikációs szolgáltatás biztonsági szintjét, ha a titkosszolgálatok ennek nem örülnek?
  • A titkosszolgálatok jóváhagyása kell majd bizonyos szoftverfejlesztésekhez?
  • Netán csak úgy lehet fejleszteni, ha a magyar titkosszolgálatok részére nyitva marad egy hátsó kapu? Milyen hátsó kapu kell ahhoz, hogy a titkos információgyűjtés ne lehetetlenüljön el?
  • Ha egy szolgáltató most magyar szerveren tárolja a felhasználók adatait, azt esetleg nem telepítheti ezentúl külföldre?
  • Jogi kötelezettség a drágább és rosszabb technológiai megoldást választani, ha azt a titkosszolgálatok jobban szeretik?
  • Egy jelenleg a magyar leányvállalat által ellátott vállalati funkciót ezentúl tilos lesz a vállalatcsoporton belül máshova telepíteni? Hogyan viszonyul ez az EU-n belüli letelepedés szabadságához? A kiszervezéshez is titkosszolgálati hozzájárulásra lesz szükség?
  • Online kommunikációs cégeknek tilos lesz olyan ügyvezetőt kinevezni, aki nem felel meg a nemzetbiztonsági átvilágításon? Vagy ezentúl a mérnöki pozíciók egy részénél is követelmény lehet valamilyen típusú nemzetbiztonsági átvilágítás?
A fenti kérdések aggasztóak, különösen mert egy hatályos magyar jogszabály kapcsán felmerülő kérdések. Ha a bizonyos szolgáltatásfejlesztést tiltó jogszabály a jogrendszerünk része marad, egyáltalán nem irreális, hogy a titkosszolgálatok következő javaslata az legyen, hogy a techcégek csak olyan eszközöket forgalmazzanak, amelyeknek a webkamerájába, mikrofonjába a szolgálatok belenézhetnek, belehallgathatnak. Egy ennyire jogkorlátozó szabályozás természetes ellenérzéseket kelt egy olyan országban, ahol a kommunista diktatúra ügynöki világában mindennapos volt a kiterjedt megfigyelés.

Index
internet.jpg
 
Elvis él!,de Orwell is, legközelebb ha jövök fórumozni előtte becsomagolok:eek:
a netet eddig is megszámlálhatatlan helyen monitorozzák persze a hálózatok
egybekapcsolása jogrend összehangolása folyik..

Még ezelőtt történt ..
németországban: háttérben folytak nagyban a tárgyalások a törökkel közben egy liberális humorista
lehet a fordítás nem pontos "kecskekergető juhásznak" nevezte Erdogánt versében, olyan sértődés lett
meg kell őt büntetni! túrtak a batyuban Angéláék és valami 170éve nem használt törvény is előjött "felségsértésről":rohog: esett szó, ügy végére nem emlékszem
 
Utoljára módosítva:
a kommunista diktatúra ügynöki világában mindennapos volt a kiterjedt megfigyelés.
Engem ez már akkor sem zavart, amikor a BM III/III figyelt meg. Ha figyelni akarnak, figyeljenek csak, ha ez a dolguk.

De ma? Ha ez a biztonság záloga, miért tiltakoznék?

Meg kell nézni, hogy ahol ez nem megengedett, ott teherautóval gázolnak le embereket és az asylum-nak, menedéknek tartott templomban papot ölnek meg, vagy fejszével flangálnak fel-alá és kiskorúakat lődöznek le a nyílt utcán.

Hogy nincs kellően definiálva minden? Bizonyára. De legalább TESZ VALAMIT a Hatalom, nem üres merkelizmust szór a népnek, nem rizsál időhúzóan, hanem cselekszik. Nem jól teszi? Lehet, sőt, biztos. De nincs kitaposott út, Ő TAPOSSA KI ... és nem Németország, vagy Franciaország. (A USA ebből a szempontból szóba sem jön, ott egészen mások a normák.)
 
ember te igen el vagy tajolodva es varazsolva
a billego hokedlirol tenyleg csak az latszik amit az agymosasos mediatok beletolt a fejekbe
Valahol levan írva a parancssor ami rendszeresen futott adott gépen, gépeken is. Tiedén nem, nem mersz írni az igazságokról, ennyi :(

Amióta a google át tette a székhelyét semmit sem lehet megtalálni benne, véletlen lenne, neked igen....
 
Ha megtud figyelni, akkor bármit is eltud helyezni, hisz ki tudná meggátolni ebben a tevékenységében. Diktaturában mindig lesznek érvek a miértekre....
 
Meg kell nézni, hogy ahol ez nem megengedett, ott teherautóval gázolnak le embereket és az asylum-nak, menedéknek tartott templomban papot ölnek meg, vagy fejszével flangálnak fel-alá és kiskorúakat lődöznek le a nyílt utcán.
Mondj egy helyet, ahol viszont megengedett, és teljes biztonságban vannak mindenféle terrortól!
 
Mi ebben az egészben az újdonság? Ez gyakorlatilag eddig is így volt, és nem csak Magyarországon, legfeljebb most ment utána a gyakorlatnak a törvény. Csak néhány példa:

Ezentúl tilos lesz emelni egy online kommunikációs szolgáltatás biztonsági szintjét, ha a titkosszolgálatok ennek nem örülnek?
A Cisco Systems másfél évtizede sem exportálhatott 56 bit feletti titkosítással rendeklező terméket bizonyos országokba. Egyébként a titkosszolgálatok olyan helyen férnek hozzá az adatokhoz, levelezéshez, telefonhívásokhoz, ahol semmilyen titkosítás nincs rajtuk. Pl. GSM-et nem rádión, hanem a központban hallgatnak le, emailt nem a kábelen, hanem a szerveren kapnak el.

A titkosszolgálatok jóváhagyása kell majd bizonyos szoftverfejlesztésekhez?
Nem, csak továbbra is meg kell felelni valahogyan a megfigyelhetőség követelményének

Netán csak úgy lehet fejleszteni, ha a magyar titkosszolgálatok részére nyitva marad egy hátsó kapu?
Igen, de hangsúlyozom, hogy ez az internet létezése óta így van. A Cisco(aki egykoron monopol volt hálózati eszközökben) gyárt kifejezetten olyan eszközöket és kártyákat, melyek kizárólag ezt a célt szolgálják vagy ezt valósítják meg általános eszközökben, de gyakorlatilag az általa létrehozott szabványos megoldások ott vannak a többi gyártónál is.

Ha egy szolgáltató most magyar szerveren tárolja a felhasználók adatait, azt esetleg nem telepítheti ezentúl külföldre?
Igen, csak bizonyos megfigyelhetőséget továbbra is garantálnia kell. Magyarul saját dolgát nehezíti

Jogi kötelezettség a drágább és rosszabb technológiai megoldást választani, ha azt a titkosszolgálatok jobban szeretik?
Nem. Jogi kötelezettség a megfigyelés biztosíthatósága, ami lehet, hogy drágább vagy az olcsóbb technológia mellett drágább. De ennek költségét megint csak a szolgáltatások kezdete óta a szolgáltatók fedezik.

Online kommunikációs cégeknek tilos lesz olyan ügyvezetőt kinevezni, aki nem felel meg a nemzetbiztonsági átvilágításon? Vagy ezentúl a mérnöki pozíciók egy részénél is követelmény lehet valamilyen típusú nemzetbiztonsági átvilágítás?
A nemzetbiztonsági szervezetekkel mindig is csak olyanok működhettek együtt, akik átmentek az átvilágításon. Azaz a mérnöki pozíciók egy részénél már régen követelmény, máskülönben sem a mérnök, sem a cég nem tud megfelelni a követelményeknek. Az ügyvezetőnek nem feltétlenül kell, akkor viszont elvileg tűrnie kell, hogy az alkalmazott nem adhat neki felvilágosítást a folyamatokkal kapcsolatban sem.

De hangsúlyozom, itt olyanról beszélünk, ami 10-15 éve is így volt...
 
Július 17-től a magyar titkosszolgálatok gyakorlatilag bármilyen digitális kommunikációt megfigyelhetnek. Széles az együttműködésre kötelezettek köre; függetlenül attól, hogy magyarországi vagy külföldi-e a szolgáltató. A legtöbb ingyenes és fizetős, webes vagy mobilalapú, hang- vagy videóalapú kommunikáció, email, chat és közösségi média érintett.

A törvényi indokolás szerint a cél az, hogy a magyar titkosszolgálatok a megváltozott kommunikációs szokások korában is mindent láthassanak – természetesen a vélt vagy valós magyarországi terrorveszély ürügyén. Az új rendelkezések azonban nemzetközi összehasonlításban is erősen jogkorlátozók, számos visszaélésre adnak lehetőséget azoknak a magyar titkosszolgálatoknak, amelyeknek éppen az érintett megfigyelési gyakorlatát nemrég az Emberi Jogok Európai Bírósága is jogsértőnek találta. Ráadásul az új megfigyelési szabályok gyakorlati haszna és alkalmazhatósága erősen kérdéses.


A brüsszeli terrortámadások után még arról szóltak a hírek, hogy a kormány a felhasználók számára is büntethetővé kívánja tenni a titkosított kommunikációt. Ezt az ötletet kormányzati körökben is hamar elvetették, hiszen gyakorlatilag minden digitális kommunikáció titkosított. Végül a terrorellenes törvénycsomag részeként a parlament az elektronikus kereskedelemről szóló törvényt egészítette ki a digitális kommunikáció kiterjedt megfigyelését lehetővé tevő új rendelkezésekkel. Ezek tartalmát lényegében az ellenzék sem kifogásolta. A kommunikációt biztosító szolgáltatók együttműködési kötelezettségének további szabályait pedig a július 13-án közzétett 185/2016. (VII. 13.) kormányrendelet írja elő.

Kötelező a felhasználót megfigyelni, ha a titkosszolgálatok kérik
Eddig a magyar titkosszolgálatok elsősorban a telekommunikációs cégek, internetszolgáltatók segítségével figyelhették meg a felhasználókat. Az analóg kommunikáció megfigyelése egyelőre fontosabb információforrásnak tűnik a hazai bűnüldözésben és titkosszolgálati munkában. Az új szabályozás azonban az ún. „alkalmazásszolgáltatókat” is együttműködésre kötelezi. Alkalmazásszolgáltatónak minősül gyakorlatilag bárki, aki digitális kommunikációs szolgáltatást nyújt. A webes emailszolgáltatótól, a kommunikációra alkalmas mobilappokon keresztül a multiplayer funkcióval bíró játékszoftverek működtetőjéig.

Az ilyen szolgáltatók mostantól kötelesek egy évig megőrizni a felhasználóikhoz kapcsolódó metaadatokat (pl. felhasználói azonosító, használati adatok, regisztráció ideje, IP-címek) és azokat megkeresés esetén kiadni a titkosszolgálatoknak. A törvény igen tágan határozza meg a metaadatok körét. Kérdéses például, hogy a felhasználó jelszava is megőrzendő és átadandó adatnak minősül-e.

Vélhetően a gyakorlatban lesz olyan megkeresés, ahol a titkosszolgálat úgy értelmezi majd a törvényt, hogy a jelszót is kérheti.
A metaadatok megőrzése és kiadása alól a szolgáltatókat az sem mentesíti, ha jelenleg ezeket ők maguk sem ismerik. A szabályozás egyik célja, hogy ilyen esetben változtassák meg a szolgáltatásaik felépítését, és a jövőben tárolják a metaadatokat. Többé nem nyújtható olyan szolgáltatás, ahol a metaadatokat a szolgáltató sem ismeri meg. Például amelyik szolgáltató eddig nem naplózta az IP-címeket, mostantól az is köteles ilyen adatbázist építeni.

Viszont a szolgáltató továbbra is eldönthetik, hogy magát a kommunikációt végponti titkosítással nyújtják-e, tehát úgy, hogy a titkosítás a felhasználó eszközén történik, és így a szolgáltatók sem férhetnek hozzá annak tartalmához. A Snowden-botrány utáni felhasználói igényeket figyelembe véve több népszerű webes és mobilos üzenetküldő szolgáltatás már most is így működik, és az ilyen kommunikáció tartalmához az új szabályozás sem enged hozzáférést. Az online kommunikáció nagy része azonban ma még nem végponti titkosítással kódolt – ilyenkor viszont a törvény a szolgáltatókat az érintett felhasználó teljes kommunikációjának felfedésére kötelezi. A törvény külön is nevesíti a szöveges, numerikus, képi, hang- és videóformátumú kommunikációt.

12393265_f754f258f683a27e6155e4c2b6f20e5c_wm.jpg

Fotó: Frederick M. Brown
Bár a szolgáltatók elvileg csak a jogszabályoknak megfelelő megkeresés esetén kötelesek együttműködni, a gyakorlatban csak az eljárási szabályok egy részének betartását vizsgálhatják. Az új szabályozás ugyanis előírja, hogy a titkosszolgálat kizárólag annyi tájékoztatást nyújthat a szolgáltatónak, amennyi az információszolgáltatás teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges. Így a titkos információszolgáltatásra felkért szolgáltatók – eltérően a bűnügyi és más hatósági megkeresések esetén megszokottól – nem is képesek ellenőrizni, hogy az információkérés arányos-e, és különösen, hogy törvényes-e. A szolgáltatók által megismerhető adatok minimalizálása miatt az sem derül ki, hogy a kért adatot a titkosszolgálatok milyen ügyben, egyáltalán egy konkrét ügyhöz köthetően kérik-e.

A szolgáltatónak jellemzően fogalma sem lesz arról, hogy az adatokat egy erőszakos terrorista csoport megfigyeléséhez vagy éppen civil jogvédők segítőinek, újságírók forrásainak leleplezése érdekében igényelik.
Még problémásabb, hogy a megfigyelt kommunikációt, a kiadott metaadatokat és az együttműködéssel kapcsolatos egyéb adatokat a szolgáltató saját maga sem jogosult gyűjteni és archiválni. Tehát a szolgáltatóktól úgy követel meg az új szabályozás adatszolgáltatást, hogy ők maguk utólag nem is ellenőrizhetnék, hogy például melyik felhasználóról, mikor és mit közöltek, melyik hatósággal.

Nem csak a magyar hatóságok kíváncsiak
A magyar szabályozás számos ponton hasonló a július 20-án hatályba lépett új orosz online lehallgatási törvénnyel. Hollandiában és a mindennapos terrorfenyegetettségben élő Franciaországban is hasonló kezdeményezések osztották meg a közvéleményt. De az online megfigyelés és a titkosítás kérdéseiben az USA-ban a legkiterjedtebb a közéleti, jogász szakmai vita.

A magyar törvény előtt az FBI bíróságon próbált kikényszeríteni olyan precedenst, amely által a mobiltelefonok gyártói kötelesek lehettek volna segítséget nyújtani a készülékek feltöréséhez. Szintén az USA-ban keltett felháborodást a techközösségben, hogy a 2016 áprilisában közzétett Burr-Feinstein törvényjavaslat gyakorlatilag a titkosszolgálati megfigyelést lehetővé tevő úgynevezett „hátsó kapuk” beépítésére kötelezné az amerikai techcégeket, online kommunikációs szolgáltatókat. Ez azt jelentené, hogy bár a kommunikáció lehet titkosított, a szolgáltatók szoftverével küldött adatokat a titkosszolgálatok bírói felhatalmazással mégis megismerhetnék.

Vezető techcégek közösen álltak ki a törvényjavaslattal szemben. Szakértők egyébként széles körben egyetértenek, hogy ha egy titkosítást bármilyen szándékkal gyengítenek, azt a kiberbűnözők és más államok titkosszolgálatai szintén kihasználhatják, nemcsak a „kedvezményezett” titkosszolgálatok.

A magyar titkosszolgálatok keze a világon mindenhova elérne
Az új szabályozás egyik különlegessége, hogy „országhatárokat nem ismerő” elérést kíván biztosítani a magyar titkosszolgálatoknak. Nemzetközi jogi szempontból ugyanis erősen aggályos, hogy a törvényi hatály szerint a magyar titkosszolgálatokkal való együttműködésre kötelezhető mindenki, akinek a szolgáltatása a magyarországi felhasználóknak elérhető. Ez a digitális korban azt jelenti, hogy a magyar titkosszolgálatok kérése esetén a világ összes online kommunikációs szolgáltatója köteles megfigyelni felhasználóit és akár a teljes kommunikációjuk tartalmát átadni a magyar szerveknek. Függetlenül attól is, hogy az adott felhasználónak bármi köze van-e Magyarországhoz.

Ez a „túlterjeszkedő” hatály viszont azért is bizonyulhat értelmetlennek, mert számos országban törvényt sérthetnének az ott letelepedett szolgáltatók, ha eleget tennének a magyar titkosszolgálati megkereséseknek. Több országban egyenesen bűncselekményt követ el, aki országa illetékes szerveit megkerülve adatkérést teljesít egy idegen állam titkosszolgálatának. Erősen kérdésesnek tűnik, hogy az ún. „blokkoló törvények” létét egyáltalán figyelembe vette-e a magyar jogalkotó. Pedig a nemzetközi jognak az államok hatóságai közti együttműködésről szóló szabályai a legtöbb esetben nem kerülhetők meg erőből. Gyakorlatban egyáltalán nem tűnik működőképesnek, hogy a magyar titkosszolgálatok egy kötelezően kinevezendő magyarországi képviselőn, nem pedig az adott állam hatóságain keresztül, kívánnak megkereséseket küldeni külföldi szolgáltatóknak. Vajon terhelhet-e jogi felelősség Magyarországon egy külföldi vállalatot azért, ha például nem hajlandó a magyar titkosszolgálatok kérésére adott esetben megsérteni saját országa törvényeit is? A kért adatok ugyanis sok esetben Magyarország területén kívüli szerveren találhatók.

Nyilvánvalóan abszurd volna globális szolgáltatóknak globális adatvisszatartást bevezetni a magyar titkosszolgálatok kedvéért.
Ha pedig például egy német vagy francia szolgáltató ezentúl a magyar vagy orosz titkosszolgálatok kérésére megfigyeli felhasználóit, akkor milyen alapon ne tenné meg ugyanezt a jövőben a bármelyik másik titkosszolgálat kérésére? Az új magyar szabályozás más országok általi követésével nagyon hamar előállhatna egy olyan helyzet, hogy a világ bármelyik online kommunikációs szolgáltatója köteles a saját országában tárolt adatokat kiadni a világ bármelyik titkosszolgálatának. A külföldi szolgáltatók együttműködési hajlandóságát az sem növeli majd, hogy nemzetközi téren éppen ezzel ellentétes joggyakorlat látszik kialakulni. A legtöbb meghatározó online kommunikációs szolgáltató központja az USA-ban található, ahol éppen július 14-én foglalt állást egy szövetségi fellebbviteli bíróság a túlterjeszkedő joghatóság ellen.

A Microsoft v. USA ügyben a bíróság úgy döntött, hogy a Microsoft bírói végzéssel sem kötelezhető olyan ügyféladatok kiadására, amelyek az USA területén kívüli szervereken, a konkrét ügyben Írországban találhatók. A döntés a technológiai ipar és a magánszférájuk tiszteletben tartását igénylő felhasználóknak megnyugtató, ésszerű iránymutatást jelent. Azért is jelentős a döntés, mert a szolgáltatók évente közzétett átláthatósági jelentései alapján nemzetközi összehasonlításban talán az amerikai hatóságok érdeklődnek legaktívabban a népszerű online kommunikációs szolgáltatások felhasználói adatai iránt. Az új magyar szabályozás az átláthatósági jelentéseket is tiltja, ugyanis a titkosszolgálati megkeresésekről akár statisztikai adatokat is tilos közzétenni.

A túlterjeszkedő hatály vélhetően azért került be a magyar törvénybe, mert az online kommunikáció ma már globális, a legnépszerűbb szolgáltatók sok esetben külföldiek. Viszont egy magyar törvény külföldön történő alkalmazása jogi és diplomáciai szempontokból is bonyolult terület, ami nem véletlenül vet fel egyre inkább több, mint kevesebb problémát. Ilyen kérdést szinte lehetetlen huszárvágásszerű törvénymódosításokkal szabályozni, a gyors és egyszerű megoldások több kárral, mint haszonnal járnak, és jellemzően nem is érik el a kívánt célt.

Kérdéses, hogy a szolgáltatók együttműködése jogilag kikényszeríthető-e
Ráadásul nem csak nemzetközi jogi akadályok miatt tűnik megvalósíthatatlannak a külföldi szolgáltatók felhasználóinak megfigyelése. Erősen kérdéses ugyanis, hogy az új szabályozás ad-e a magyar titkosszolgálatoknak jogi eszközt is a szolgáltatók együttműködésre kényszerítésére, különösen a külföldiek esetében. Ehhez az új törvény egyetlen olyan lehetőséget biztosít, ami eddig nem volt elérhető számukra. A felhasználói adatokat át nem adó szolgáltatókat a titkosszolgálatok bepanaszolhatják a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (NMHH). Az NMHH ezt követően tízmillió forintig terjedő összegű bírságot szabhat ki, ismételt jogsértés esetén többször is. A bírságoló határozatot a szolgáltatók bíróságon támadhatják meg.

12393331_fdab36da6f8521c89b29de20b75d4de0_wm.jpg

Fotó: Bődey János
További nehézséget jelenthet, hogy az együttműködés részletes szabályairól még az elvileg éppen ezt szabályozni hivatott kormányrendelet is csak felületesen és kérdéses jogi kötőerővel rendelkezik. A rendelet szerint a szolgáltatók kötelesek együttműködési megállapodást kötni a Nemzetbiztonsági Szakszolgálattal és más titkosszolgálatokkal, a felhasználói kommunikáció megfigyelésének részleteit ilyen titkos megállapodások tartalmaznák. Semmilyen szankcióval nem jár viszont, ha a szolgáltató nem hajlandó megkötni ezt a megállapodást a titkosszolgálatokkal. Aláírt megállapodás hiányában viszont valószínűleg eleve nem is követhet el a szolgáltató NMHH-bírsággal járó mulasztást. Az NMHH a szolgáltató felelősségét a törvény szerint egy titkosszolgálati jelentés alapján állapíthatja meg.

Így várhatóan, ha a szolgáltató hajlandó megállapodást kötni a titkosszolgálattal, utána már nem lesz lehetősége válogatni a megkeresések közt, gyakorlatilag minden kérést köteles teljesíteni.
A könnyebb kapcsolattartás érdekében a szabályozás előírja a külföldi szolgáltatóknak egy magyarországi képviselő kinevezését is. A képviselőnek természetesen nemzetbiztonsági átvilágításon kellene megfelelnie. E kötelezettség elmulasztása azonban szintén nem szankcionálható.

Szintén erősen kérdésessé teszi az új szabályozás kikényszeríthetőségét, hogy az NMHH által kiszabott bírság a gyakorlatban igen kis eséllyel végrehajtható külföldi szolgáltatókkal szemben. Úgy tűnik tehát, hogy bár az új magyar szabályozás a világ összes online kommunikációs szolgáltatására vonatkozik, szankcionálni csak a Magyarországon működő szolgáltatókat lehet. Ha lehet egyáltalán bárkit szankcionálni az új szabályozás alapján.

A szolgáltatók Strasbourg szerint is jogsértő megfigyeléshez volnának kötelesek asszisztálni
A bírói jóváhagyás nélküli titkos adatszerzés eleve könnyebbé teszi a készletező adatgyűjtést. Az új szabályozás pedig éppen az ún. „külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés” lehetőségét terjeszti ki a digitális kommunikációra. Amelynek esetén a titkos információgyűjtést nem bíróság, hanem csak az Igazságügyi Minisztérium engedélyezi. Utóbbi eljárást 2013-ban kisebb részben az Alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek találta. Idén június 7-én pedig a Szabó és Vissy v. Magyarország ügyben a magyar kormány fellebbezésének elutasításával véglegessé vált a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntése, amely jogsértőnek találta a magyar titkosszolgálatok által végzett külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést.

Az EJEB jogkorlátozónak találta a bírói kontroll hiányát és megállapította, hogy a magyar titkosszolgálatok felhatalmazása túl széleskörű és alkalmas nagyobb számú állampolgár nem célhoz kötött megfigyelésére. A biztosítékok, jogorvoslati lehetőség és szükségességi teszt hiányát is jogsértőnek találta, és rámutatott, hogy a magyar titkosszolgálatok visszaélésére adhat lehetőséget, hogy nem egyértelműek a megfigyelés meghosszabbításának feltételei sem. Mindezek alapján az EJEB megállapította, hogy a magyarországi titkos információgyűjtés szabályozása sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét.

A megfigyelés lehetőségét a digitális kommunikációra is kiterjesztő új magyar szabályozás nemhogy javítana a Strasbourg által jogsértőnek talált hiányosságokon, hanem több szempontból még súlyosítja is azokat.
További bizonytalanság, hogy a strasbourgi ítélet nyomán Magyarországnak törvényt kell módosítania, de az új szabályozás nyomán kiadott titkosszolgálati megkeresések jogilag addig is érvényességek. Másrészt viszont az együttműködési megállapodás megkötésére felkért szolgáltatóknak a Szabó és Vissy v. Magyarország ítélettel „papírjuk van róla”, hogy jogsértő megfigyelésben való együttműködésről kíván velük szerződést kötni a magyar titkosszolgálat. Nem tudjuk, hogy a titkosszolgálatok tényleg visszaéltek-e az EJEB által visszaélésre alkalmasnak talált széles jogköreikkel és vélhetően soha nem fogjuk megtudni, hogy az ügyet elindító jogvédőket valóban megfigyelték-e a titkosszolgálatok. De a strasbourgi ítélet biztosan növeli a szolgáltatók és a magyar titkosszolgálatok közötti jövőbeli együttműködést övező bizonytalanságot.

Magyarország tiltja a szolgáltatásfejlesztést?
A bírói engedélyezés hiánya tehát probléma, de van az új szabályozásnak még ennél is jogkorlátozóbb eleme. Már a törvényalkotási folyamatban is aggódó hangokat lehetett hallani az IT szektorból amiatt, hogy a metaadatok kötelező tárolása a gyakorlatban egyes szolgáltatókat a termékeik, szolgáltatásaik technikai megváltoztatására is kötelezhet. Hiszen az embereknek egyre fontosabb személyes adataik védelme. Ha pedig a felhasználók szívesebben vesznek olyan mobiltelefont, használnak olyan online kommunikációt, amelyhez még a gyártó, szolgáltató sem férhet hozzá, akkor a techcégek törekszenek az ilyen igény kielégítésére. Adott esetben úgy, hogy még a metaadatokhoz sem férnek hozzá.

A kormányrendelet pedig nemzetközi összehasonlításban is igen erőteljes korlátozást tartalmaz, amely igazolni látszik a korábbi iparági aggodalmakat. Kifejezett tilalom lett ugyanis, hogy a szolgáltató „nem végezhet olyan rendszer-, illetve szolgáltatásfejlesztést, valamint nem hajthat végre olyan szervezeti átalakítást, amely a titkos információgyűjtést kizárja vagy más módon ellehetetleníti”. Indokolás és joggyakorlat hiányában ez a rendelkezés jóval több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol:


  • Ezentúl tilos lesz emelni egy online kommunikációs szolgáltatás biztonsági szintjét, ha a titkosszolgálatok ennek nem örülnek?
    A titkosszolgálatok jóváhagyása kell majd bizonyos szoftverfejlesztésekhez?
    Netán csak úgy lehet fejleszteni, ha a magyar titkosszolgálatok részére nyitva marad egy hátsó kapu? Milyen hátsó kapu kell ahhoz, hogy a titkos információgyűjtés ne lehetetlenüljön el?
    Ha egy szolgáltató most magyar szerveren tárolja a felhasználók adatait, azt esetleg nem telepítheti ezentúl külföldre?
    Jogi kötelezettség a drágább és rosszabb technológiai megoldást választani, ha azt a titkosszolgálatok jobban szeretik?
    Egy jelenleg a magyar leányvállalat által ellátott vállalati funkciót ezentúl tilos lesz a vállalatcsoporton belül máshova telepíteni? Hogyan viszonyul ez az EU-n belüli letelepedés szabadságához? A kiszervezéshez is titkosszolgálati hozzájárulásra lesz szükség?
    Online kommunikációs cégeknek tilos lesz olyan ügyvezetőt kinevezni, aki nem felel meg a nemzetbiztonsági átvilágításon? Vagy ezentúl a mérnöki pozíciók egy részénél is követelmény lehet valamilyen típusú nemzetbiztonsági átvilágítás?
A fenti kérdések aggasztóak, különösen mert egy hatályos magyar jogszabály kapcsán felmerülő kérdések. Ha a bizonyos szolgáltatásfejlesztést tiltó jogszabály a jogrendszerünk része marad, egyáltalán nem irreális, hogy a titkosszolgálatok következő javaslata az legyen, hogy a techcégek csak olyan eszközöket forgalmazzanak, amelyeknek a webkamerájába, mikrofonjába a szolgálatok belenézhetnek, belehallgathatnak. Egy ennyire jogkorlátozó szabályozás természetes ellenérzéseket kelt egy olyan országban, ahol a kommunista diktatúra ügynöki világában mindennapos volt a kiterjedt megfigyelés.

Index
Csatolás megtekintése 1477478
*
Unalmas a tévé, unalmas a rádióműsor. Mit is katyvaszolnak: " Jönnek a migránsok, jönnek a migránsok, de mi nem engedjük, de mi ellent állunk..."
No szóval ez megy reggel-délben-este-iccaka. Ha valaki folyamatosan hallózza, eléggé uncsi. Kell egy kis szórakozás is, sejtem, ezért hallóznak bele a különféle hálózatokba. Nem vagyok írigy, hallgassanak, hallgassanak.
Mert, mint tudjuk, hallgatni arany. Csak az a gondom, hogy nem nekünk. :(


G.B.
 
Elvis él!,de Orwell is, legközelebb ha jövök fórumozni előtte becsomagolok:eek:
a netet eddig is megszámlálhatatlan helyen monitorozzák persze a hálózatok
egybekapcsolása jogrend összehangolása folyik..

Még ezelőtt történt ..
németországban: háttérben folytak nagyban a tárgyalások a törökkel közben egy liberális humorista
lehet a fordítás nem pontos "kecskekergető juhásznak" nevezte Erdogánt versében, olyan sértődés lett
meg kell őt büntetni! túrtak a batyuban Angéláék és valami 170éve nem használt törvény is előjött "felségsértésről":rohog: esett szó, ügy végére nem emlékszem

A müvész csak azt akarta bemutatni mit nem szabad mondani, mert az sértö lenne. A guny versben nem egyszerü kecskepásztorrol van szo hanem egy magányosrol.
-
A "felségsértés" paragrafus idelyét multa, ugyhogy ellesz törölve össztöl. Sajnos még létezik az "istengyalázás" nevü paragrafus, csak tudnám honnan tudja meg a biroság, hogy az isten megsértödött? :(
-
 
Engem ez már akkor sem zavart, amikor a BM III/III figyelt meg. Ha figyelni akarnak, figyeljenek csak, ha ez a dolguk.

De ma? Ha ez a biztonság záloga, miért tiltakoznék?

Meg kell nézni, hogy ahol ez nem megengedett, ott teherautóval gázolnak le embereket és az asylum-nak, menedéknek tartott templomban papot ölnek meg, vagy fejszével flangálnak fel-alá és kiskorúakat lődöznek le a nyílt utcán.

Hogy nincs kellően definiálva minden? Bizonyára. De legalább TESZ VALAMIT a Hatalom, nem üres merkelizmust szór a népnek, nem rizsál időhúzóan, hanem cselekszik. Nem jól teszi? Lehet, sőt, biztos. De nincs kitaposott út, Ő TAPOSSA KI ... és nem Németország, vagy Franciaország. (A USA ebből a szempontból szóba sem jön, ott egészen mások a normák.)

Epp most halottam, a Televizioba, hogy nehéz megállapitani milyen okbol kifolyolag késelt egy gyerek Londonban mert évente több mind 8000 késelés van Londonban.
-
A tettes nem ismerte az álldozatot ezért megkell várni, hogy az IS-mit mond. :)
 
A müvész csak azt akarta bemutatni mit nem szabad mondani, mert az sértö lenne. A guny versben nem egyszerü kecskepásztorrol van szo hanem egy magányosrol.
-
A "felségsértés" paragrafus idelyét multa, ugyhogy ellesz törölve össztöl. Sajnos még létezik az "istengyalázás" nevü paragrafus, csak tudnám honnan tudja meg a biroság, hogy az isten megsértödött? :(
-
igen! én remélem , és képletesen értem itt persze hogy a "nagy irányítók" majd a politikai oldalak verésén kívül majd valami mással
is elő tudnak jönni , ami a közösség érdekeit szolgálja! (bár oda a szórakozás)
tudom idealistának tarthatsz:dr_24:
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,879
Tagok
615,338
Legújabb tagunk
Jo Maya
Oldal tetejére