<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=468 border=0><TBODY><TR><TD colSpan=4>Ki lesz a legnagyobb?
</TD></TR><TR><TD bgColor=#ceede3 colSpan=4>
</TD></TR><TR><TD colSpan=4>
Hogy meddig sport a sport, és honnantól valami más, egyre inkább eldönthető. Éles ugyanis a határvonal, amelyet átlépve nem az eredményesség, a tudás, a tehetség diktál, hanem a sokkal magasabb rendűnek vélt – ezért mindinkább uralkodó – szempontok.
Pénz, nézettség. A pontok, méterek, másodpercek ezredrangúvá váltak. Jó példája volt ennek a hétvégi Forma-1-es futamon is, ezért történhet meg, hogy a jelenségről nem az arra rendelt hasábokon értekezünk. Ami M. Schumacherrel történt, annak ugyanis semmi köze ahhoz, hogy ki a leggyorsabb.
Három ember az íróasztalnál monitorokat bámulva, számoszlopokat böngészve megállapította, hogy a német versenyző – aki az időmérő edzés utolsó méterein elvesztette uralmát autója felett, megállt, s így akadályt képezett a mögötte haladók előtt – csalt, mert szándékosan tett úgy, ahogy. Ha illetők vezettek már gépjárművet, tapasztalhatták: ha a járgány nekilódul, jobb, ha afféle önjáróként útjára engedik, és drukkolnak, hogy legyen előttünk egy kis szabad terület, hátha nem törik össze.
Monte Carlóban hasonló történt. Ám hiába füstölt a kerék, mindez nem hatotta meg a versenybírákat, Schumi mehetett az utolsó helyre, borítékolva a viadal végkimenetelét. Amúgy e napon Fisichella is feltartotta egyik riválisát, amiért elvették három legjobb időeredményét, így a tizedik kockából rajtolhatott, ami azért mégsem ugyanaz...
Ez lenne a sport? Ha igen, a riválisok a fair play jegyében egyöntetűen tiltakoztak volna a drákói szigor ellen. Az egyöntetűség azonban ezúttal más formában jelentkezett. Talán még tort is ültek.
</TD></TR></TBODY></TABLE>