Nagyúr saját versei

nagyúr · 2011 Október 15

Szimbolicki írta:
Szia Nagyúr!

Szép vers született tolladból ...elvittél engem is abba a korba .
Köszönöm!
Fogadd jókívánságaimat a következő versek születéséhez is .

Szimbolicki

Örömömre szolgált ezt megtenni. Köszönöm a látogatást és a jókívánságokat.
Szép estét!
Nagyúr

nagyúr · 2011 Október 16

Végre péntek!

Sokan vagyunk úgy vele, hogy ha hétfőn csörög az óra,
Már tudjuk, nem számíthatunk ezen a napon semmi jóra.
Felgyülemlett a munka, feszültségtől "terhes" a levegő,
Hát nem lenne jobb otthon a nyugalom és egy heverő?

Kedden valamelyest csökkennek a kezdeti terhek,
És picit könnyedebbé válnak az emberi lelkek.
Szerdán elérjük a rideg hétköznapok közepét,
S jobban el tudjuk tűrni a ránk szabott munka tömegét.

Csütörtökön felcsillan a remény: talán túléljük a hetet!
Ettől a tudattól legtöbbünk egyre jobb kedvű lehet.
Másnap reggel felkiálthatunk: Végre péntek!
Cudar világ mindjárt más szemmel nézlek.

Végre! Végre! Jön a hétvége, a kikapcsolódás, a mámor!
Szívünket boldogság járja át, s könnyebben eltalál "Ámor".
Mindenki igyekszik tenni amire ideje van, s kedve támad,
Ám a vasárnap este feszült, mert a lelkünk a másnapi, hétfő ellen lázad.

elke · 2011 Október 16

nagyúr írta:
Szomorú remény

A kisfiú még csak három éves, mégis nagyon beteg.
Kórházi ágyán fekve azt kérdezi: "Ő haza mikor mehet"?
"Nemsokára kicsim". Válaszol az anyja. Arcán halvány mosoly.
Amint elfordul tőle könnybe lábadt szemmel, a nézése már komoly.

Tudja jól, hogy a gyermeke menthetetlen az orvosok szerint,
Abban reménykedik, a dokik is tévedtek máskor, talán ez most előfordul megint.
Visszanéz a csöppnyi testre: "Jön mindjárt apa,
Csak elment a kedvenc játékaidért haza".

A kicsi mosolyog, holott nagyon fáj minden tagja.
Hozzászokott, hogy a napi infúzió adagját ez időtájt kapja.
"Most el kell mennem, de nemsokára apával együtt jövünk hozzád vissza".
Miután két óra múlva visszatértek, a "szoba" üres volt, az ágy pedig "újrahúzott", tiszta.

Angyallá vált gyermek. Fájt ez az írásod benne sokkal több volt mint amit leírtál ....

nagyúr · 2011 Október 16

elke írta:
Angyallá vált gyermek. Fájt ez az írásod benne sokkal több volt mint amit leírtál ....

Szia!
A valóság fájdalmas. Ezt sosem szabad elfelejteni. A szenvedés még szörnyűbb, ha egy kisgyermekről van szó. Nem szabad elsiklani az ilyen és ehhez hasonló történések fölött. Ez az írás erre hívja fel a figyelmet.
Üdv!
Nagyúr

kispillangó · 2011 Október 16

nagyúr írta:
Szomorú remény

A kisfiú még csak három éves, mégis nagyon beteg.
Kórházi ágyán fekve azt kérdezi: "Ő haza mikor mehet"?
"Nemsokára kicsim". Válaszol az anyja. Arcán halvány mosoly.
Amint elfordul tőle könnybe lábadt szemmel, a nézése már komoly.

Tudja jól, hogy a gyermeke menthetetlen az orvosok szerint,
Abban reménykedik, a dokik is tévedtek máskor, talán ez most előfordul megint.
Visszanéz a csöppnyi testre: "Jön mindjárt apa,
Csak elment a kedvenc játékaidért haza".

A kicsi mosolyog, holott nagyon fáj minden tagja.
Hozzászokott, hogy a napi infúzió adagját ez időtájt kapja.
"Most el kell mennem, de nemsokára apával együtt jövünk hozzád vissza".
Miután két óra múlva visszatértek, a "szoba" üres volt, az ágy pedig "újrahúzott", tiszta.

Engem mindig letaglóznak azok a történetek, amelyeknek kis hősei túl korán búcsúznak az élettől! És mostanában egyre több ilyennel találkozom...

nagyúr · 2011 Október 17

kispillangó írta:
Engem mindig letaglóznak azok a történetek, amelyeknek kis hősei túl korán búcsúznak az élettől! És mostanában egyre több ilyennel találkozom...

Ez azért van, mert egyre több ilyen betegség és haláleset történik. Néhány évvel ezelőtt nagyanyám mindkét szomszédjának meghalt egy-egy unokája rákban. Az egyik gyerek 3, a másik 4 éves volt. Ezek igazi tragédiák.

nagyúr · 2011 Október 17

A remény örökké él

Üstökös száll az égen, s végtelen útját járja,
Az ember csak ritkán és akkor is éjszaka látja.
Ezüstös csóvát húz maga mögött a végtelen űrben,
Ki tudja hol volt a kezdete, s lesz e vége a galaktikus zűrben.

Mi emberek mások vagyunk. Tudjuk, hogy vannak határaink.
Ahogyan azt is, ha baj van, segíthetnek rajtunk barátaink.
Küzdenünk kell amíg élünk, még akkor is, ha sokszor félünk.
Nincs mit tenni, hiszen csak ebben a világban lehet élnünk.

Érzelmek sokasága tarkítja az életünk útját,
S néha megtaláljuk az igaz szeretet és tisztaság "kútját".
A fájdalmak mellett olykor boldog pillanatok kavarognak bennünk,
Ahhoz, hogy több legyen örömünk még sokat kell tennünk.

Az üstökös jön, s tova száll, talán üzenetet hoz nekünk.
A vágyakozás, s a remény, örökké itt él velünk.
Ha szeretünk, s szeretnek minket, minden percünk boldogabb,
Főképpen akkor, ha magad is igyekszel szebbé tenni a sorsodat.

nagyúr · 2011 Október 18

Készülés a télre

Csörtetés hallik a bozótból, szinte reng a talaj,
A tél lassan közeledik, ugyanúgy, mint tavaly.
Medve Menyus igyekszik minél több zsírt "felszedni" magára,
Nem is gondol manapság másra, csak a jól "megtömött" hasára.

Kedveli a gyümölcsöket, bogyókat, szereti a húst és a mézet,
Nem egyszer kifosztotta már a területén lakó valamennyi méhet.
Miközben a kökénybokornál eszeget, ismerős illatot hoz felé a szél.
Nem bír ellenállni a kísértésnek, s azonnal útra kél.

Pár kilométerrel arrább egy éhes, farkas falka eszik.
Jól sikerült a vadászat, a zsákmányból a részüket mind kiveszik.
A legjobb falatokat Farkas Ferdinánd, a vezér kapja,
Az osztozkodás többi részét, az egymásra morgó csapattagokra hagyja.

Ekkor bukkan elő a fák közül Menyus. Idevonzotta a szarvashús szaga.
Gyorsan felméri az erőviszonyokat. A farkasok öten vannak, ő pedig csak maga.
Erejében bízva nekilódul, s támad. Ferdinándék kelletlenül menekülnek előle félre,
A medve vígan falatozik és jóllakottan, nagy önbizalommal készül tovább a télre.

majuli · 2011 Október 18

Nagyon, nagyon megható a Szomorú remény! Szőrnyü dolog, ha gyerekről van szó!

nagyúr · 2011 Október 18

majuli írta:
Nagyon, nagyon megható a Szomorú remény! Szőrnyü dolog, ha gyerekről van szó!

Igen, így van. A betegség mindig fájdalmas és szomorú, az elmúlás pedig még inkább. Valóban az a legtragikusabb, amikor gyermekről van szó. Köszönöm a látogatást.
Üdv!
Nagyúr

sorcier · 2011 Október 18

nagyúr írta:
Ez aztán igazán szép és szívélyes üdvözlés. Nagyon köszönöm. Szebbé tetted a délutánomat. Mindjárt neki is fogok a mai szerzeményem felvitelének. Szép napot neked!

Szia,igaza van Feketerigonak,en is utanad jottem,hianyoltam a verseidet.

nagyúr · 2011 Október 19

sorcier írta:
Szia,igaza van Feketerigonak,en is utanad jottem,hianyoltam a verseidet.

A mai reggelem is szépen indul. Ezért érdemes küzdeni, mert ilyen olvasóim és barátaim vannak. Nagyon köszönöm és szép napot Neked!
Üdv!
Nagyúr

nagyúr · 2011 Október 19

Rideg idők

A csodás őszi napoknak vége. Közeleg a hideg.
Hiába ragyog még szépen a Nap, minden olyan rideg.
Az állatok igyekeznek minél több élelmet gyűjteni a télre,
Lehetőségeik egyre korlátozottabbak , ilyenkor már alig raknak valamit "félre".

Az emberek nem függnek ennyire a váltakozó évszakoktól.
Mindössze pár hónapig elköszönhetnek, az úgynevezett szép napoktól.
Náluk kizárólag pénzkérdés az, hogy milyen a "szállásuk" és mennyi az élelmük.
A gazdag réteg dúskál a javakban, a többieknek a kilátástalanság a félelmük.

Érzelmi téren is jelentős különbségek vannak közöttük,
Erőteljesen megmutatkozik, hogy mekkora anyagi "háttér" áll mögöttük.
Minél nagyobb a vagyon, annál kisebb a jóság, a részvét, a szánalom,
Az igazi emberi értéket képviselők számára marad a létbizonytalanság és a fájdalom.

Az életben egyre kevesebb az öröm, viszont nő a terhek súlya,
Ez minden tisztességes, becsületes ember igazán nagy búja.
A sokak által lenézett állatvilág, sok tekintetben példaképpé válhat.
A jellemtelen, "lelketlen" egyének nézzenek "magukba", s tegyék fel a kérdést! Ezen a világon ki is az igazi, "állat"?

nagyúr · 2011 Október 20

Jeges világ

Fehérség mindenütt. A Nap alacsonyan jár a táj fölött.
Ameddig ellátni, semmi nem mozdul a hókupacok között.
Ám egyszer csak egy termetes "hóbucka" mintha vándorolni kezdene.
Mi ez? Talán a közelgő tavasz csalafinta kezdete?

Áh, dehogy. Egy nőstény jegesmedve nyújtóztatja zsibbadt tagjait.
Hónapok óta mély álomban töltötte az üregében napjait.
Eközben azonban világra hozta két pici bocsát álmában,
Kik eddig csak az evéssel törődtek az anyjuk "várában".

Gyarapodtak is szépen, mostanra megsokszorozódott a súlyuk.
Körülbelül két évig viszont, még gondoskodni kell róluk.
Az anyamedvének minél előbb ennie kellene, hogy legyen elég teje,
A kicsikkel nyomában baktat, mikor felbukkan egy fóka feje.

A jég ilyenkor olvad, a lékeknél fókák jönnek elő csúszkálva.
Jó esetben, egy ragadozó mindennap fóka húsban dúskálna.
Vadászni mégsem könnyű, hiszen a "zsákmányjelölt" is éber,
Míg a jégtáblán szoptatja utódját, körbe-körbe kémlel.

A medve vár. A jégtükör alatt belugák csapatát látja.
Hatalmas erővel lesújt. Reccsenés hallik, majd karmait egyikükbe vájja.
Kirángatja az áldozatot. Napokig lesz mit enni.
Termelődik a tej, s a bocsaiért mindent megfog tenni.

nagyúr · 2011 Október 21

Gyógyszer, vagy élelem?

Nem sok olyan ember lehet, aki még nem volt beteg soha,
Akit a fájdalom, a gyötrelem, a kín messzire elkerült tova.
A többiek jól tudják mit is jelent orvoshoz járni,gyógyszereket szedni,
Ám ahhoz, hogy a készítményeket alkalmazhassák előbb meg kellene tudni venni.

Ez pedig az egyre romló gazdasági helyzetben nem könnyű dolog,
Sajnos azonban köztudott, hogy az "emberi" világban minden a pénz körül forog.
Mind többen választásra kényszerülnek. Gyógyszer, vagy élelem?
Ha nem eszek meghalok, ha nem gyógyulok, szintén "kockára van téve" az életem.

Mindezen problémák nem érdeklik a hatalmas gyógyszergyártó cégeket, csak a haszon.
Amennyit már kerestek a mások szenvedésén, az számokban alig kifejezhető, irdatlan nagy vagyon.
Nekik nem érdekük az, hogy mindenki meggyógyuljon és egészséges legyen.
Ellenkezőleg! A céljuk (képletesen): már a csecsemő is, még születése előtt gyógyszert "vegyen".

elke · 2011 Október 21

Épp tegnap egy orvossal erről beszélgettem, 10 vagy 20? évvel ezelőtt Robin Cook regénye a biztosításról és a gyógyszergyártók vagyonosodásos gyilkolászása lehetetlennek tünt a számomra. Manapság csak reménykedem, mert ilyen a beálítottságom.

Gyógyszer vagy élelem bizony nem ismeretlen kérdéskör számomra sem.Itt eszembe jutattad Péter barátom és gyorsan elsuttogok még egy köszönetet neki egy 10 évvel ezelőtti segítségért talán az életemért? Furcsa ő sincs már itt, de remélem azért meghall....

nagyúr · 2011 Október 21

elke írta:
Épp tegnap egy orvossal erről beszélgettem, 10 vagy 20? évvel ezelőtt Robin Cook regénye a biztosításról és a gyógyszergyártók vagyonosodásos gyilkolászása lehetetlennek tünt a számomra. Manapság csak reménykedem, mert ilyen a beálítottságom.

Gyógyszer vagy élelem bizony nem ismeretlen kérdéskör számomra sem.Itt eszembe jutattad Péter barátom és gyorsan elsuttogok még egy köszönetet neki egy 10 évvel ezelőtti segítségért talán az életemért? Furcsa ő sincs már itt, de remélem azért meghall....

Az emberi kapzsiság bármire képes. Ebbe beletartozik a gyilkolás is. Meggyőződésem, hogy nemcsak hogy nem érdeke a gyógyszergyártóknak, hogy mindenki egészséges legyen, hanem gondoskodnak arról is különféle vegyületek útján, hogy egyre több legyen a beteg. Biztosra veszem, hogy például a rák elleni szer is megvan, de ezt nem fogják beismerni, hiszen akkor hatalmas bevételtől esnének el, mivel rengetegen meggyógyulnának. Köszönöm a hozzászólásodat.

nagyúr · 2011 Október 22

Egy falka élete

A nagy fa árnyékában oroszlánok fekszenek pihegve,
Gyűjtik az erőt, hogy estére ki legyenek pihenve.
Nappal túl nagy a meleg, lusták bármit is csinálni,
Hogy jöjjön a hűvös éj, azt kell csak kivárni.

Ez a csapat két hím vezérlete alatt áll, már két éve.
Testvérek. Jól együttműködnek, a rivalizálást félretéve.
Számtalanszor védték meg a területüket a vetélytársak ellen,
Céljuk, hogy a falka minden tagja biztonságra leljen.

A nyolc nőstény is rokon. Anyák, lányaik,nagynénik.
A kölykök naponta, valamennyiüket játékra kérik.
Az öt, egy éves fiatal egyre többet tanul. Nő bennük az erő,
Négy aprócska foltos kis kövérség, csak egy hete jött elő.

Sok az éhes száj. A nőstények gyakorta mennek vadászni,
A lustálkodó falkavezéreknek csak az étkezést kell kivárni.
Hisz övék az elsőbbség. Erejük megtartásához sokat esznek.
A többiekkel zsákmányt szerezni, csak nagytestű állatok esetében mennek.

Mint most. A sötétség leple alatt bekerítettek egy kafferbivaly bikát.
Tudják, hogy veszélyes és nem követhetnek el hibát.
Majd kétórás harcban sikerült legyűrni. Csámcsogás és morgás hallik,
Az élet tele hassal mindig boldogabban zajlik.

nagyúr · 2011 Október 23

Virul a vidék

A szikrázó napfényben enyhe szellő lebben tova,
Gyönyörű ez a táj! Szebbet nem láttam még soha.
Virágok illata tölti meg a "teret", méhek zümmögése hallik,
A csörgedező patakban halak ívnak, az élet mindenfelé zajlik.

Színpompás lepkék libbennek a rét zöldje fölött,
Alól nyuszik lapulnak, s szöcskék ugrálnak a fű között.
kis őzikék szökellnek a domboldalon,a fák rejtekét keresve,
Az ember elől rejtőzködnek, a biztonságot sosem feledve.

A magasban szirti sas repül, a királyi madár,
Éles szemmel fürkészi a tájat, remélve, hogy zsákmányt talál.
Virul a vidék, visszatért az élet apraja és nagyja,
Közülük sokan zsákmányként végzik, egy részük pedig a ragadozó szerepét kapja.

Mit lehet tenni? Az élet ilyen, s örökké mozog,
Mind addig, amíg a Föld nevű bolygónk forog.
A természet szépsége pótolhatatlan mindenki számára,
Aki csak teheti, ne legyen e csodás világnak kárára!

nagyúr · 2011 Október 24

Üzenet

Minden dolog, vagy esemény üzenetet hordoz magában,
Bár sokszor az ember nem veszi észre számtalan bajában.
Netán rosszul értelmezi azt, ami neki szól, s nem reagál rája,
Holott ez gyakorta az üzenetközvetítő és nem az Ő hibája.
Üzenet mindig volt, s lesz is amíg a világ kerek,
Megérteni pedig tanulja meg minden felnőtt, s gyerek!

Nagyúr saját versei

Állandó Tag

Állandó Tag

elke

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kormanyos

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

elke

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák