Vancouver.
Korán reggel indultunk a komppal Vancouverbe, és így szerencsém volt látni a napfelkeltét és a sok szigetet amit oda utazásunkkor a sötétség miatt nem láttam. Lenyűgöző ahogy váltakoznak a szigetek, egyik zöldebb mint a másik. Reggel még minden olyan nagyon csendes, ahogyan ott ülünk a kompon, ébredezik mindenki, érezni a friss kávé illatát, és elénk tárul az Óceán, fényesen ragyognak a napsugarai rajta, a szigeteket még az éjjeli árnyékok takarják, egyszerűen ebben a pillanatban hihetetlen hálás voltam, hogy én is láthattam ezt a csodás világot. Nagyon tetszik Vancouver Island, többet kaptam mint amit gondoltam majd láthatok, szeretem a természetet és itt megtaláltam azt amit kerestem. Nagyon ajánlani tudom csak mindenkinek, hogyha szeretné megnézni a világnak ezt a részét, induljon el bátran, nagyszerű élményekben, szépségben lesz része. A kedvencem a komp volt, azt hiszem ha hosszú is az út de megéri mindig újra komppal menni a szigetre, soha nem lehet betelni a szépséggel ami végig kíséri az utunkat. Igaz, hogy sokat esik, és hideg szél fúj, borult az ég mindig, de kárpótolnak a zöld búja növényzetek, a különösebbnél különösebb fák, a sok színes virág, az Óceán tiszta illata és mély kék színe. Szeretnék itt élni, minden vágyam ez, az emberek annyira összhangban élnek a természettel, óvják és megbecsülik, szerettem ezt a világot nagyon. Közben amíg elmélkedtem a nagy szerencsémen, megérkeztünk Vancouverbe. Nem is kell mondanom, hogy olyan eső volt látni nem lehetett és ez nem túlzás. Így a tervünk felborult aznapra. A szállodát nem lehetett csak három órakor elfoglalni addig pedig kellett valamit csinálni. Elmentünk a Granville islandra, és itt tényleg minden van. Kézműves kis boltok, zöldséges piacok, pékségek, játékboltok, sakét lehet kóstolni, nagyon finom kávét lehet kapni. Egésznap elehet nézelődni, minden pazar, elegáns, és igaz áruk is van, de láthatunk egyedi dolgokat amit sehol máshol sem. Azt hiszem nem kell sokat írnom Vancouveről mert van egy ilyen oldal itt. De engem lenyűgözött a hatalmas város, és a belvárosa, a házak, felhő karcolok. Annyi a látni való itt, hogy felsorolni sem lehet, de bármerre is járunk az biztos , hogy zöld, tiszta, de lehet látni, hogy bizony ez egy óriási város, és ahogy meg van a szépsége úgy a csúnyasága is. Elkerülhetetlen, hogy egy ilyen városban ne legyen szegényebb rész, ez hozzá tartozik, még is jó ezeket elkerülni vagy is nekem mert nagyon rosszul éreztem magam és nem a szegénység látványa az amit jobb ha nem látok, mert sajnos sokat láttam már és éltem is benne, hanem olyan amit eddig tényleg csak a filmekben láttam. A Kinai negyedbe már évek óta készültem ha ide eljutok, oda elmegyek. Legendákat olvastam róla, elképzeltem olyan meseszerű kínai varázslat fog várni. Annyira türelmetlenül vártam már a napot, hogy szinte rohantam volna oda. Visszont előtte mi a régi utcán sétáltunk és úgy indultunk a Kínai negyed felé, nem tudom az volt a jó út vonal vagy sem, de belementünk a drogos, hajléktalan részbe. Hihetetlen büdös van, és ez nem úriság az egész részt átöleli ez az átható bűz, és minden hátsó utcán ott álltak, és drogoztak, tényleg elhagyott az egész rész, a házak kopottak, öregek, az utcák is koszosak, szemét mindenhol. Furcsa, hogy szinte alig két utcával arrébb még minden szép , és hirtelen elvágták és emberek így élnek. De egybe olvad a Kínai negyeddel, és ha azt hittem, hogy ez a rossz akkor tévedtem. Az ami a Kínai részen van, na az nem nekünk való. Pedig állítólag ők már sokkal tisztábbak mint Kínában. Itt aztán a kosz, a halott halak az akváriumban, szárított ürge pálcikán, denevér, patkány, medúza, és még kitudja mi mindent lehet náluk megvásárolni. A hentes üzletek állnak a sárban, a higiénia itt nulla, és az ott dolgozok ruhája is elég kedvet szegő ahhoz, hogy akár merjünk is egyáltalán újra Kínai ételt enni, főleg azon a környéken. Nem bántom őket sem az egészet, mert ez is egy kultúra elfogadom, ez az ő világuk, ahogy a drogosoknak is joguk van úgy élni , ahogy ők szeretnének. Csak azért meséltem el, mert annyira nem tudtam ezt fogom látni, hogy ez bennem nyomott hagyott egy életre. Nem úri kisasszony vagyok, de ez a fajta világ igen messze áll tőlem, és sajnálom őket, örülök, és ilyenkor igazán hálás vagyok a sorsnak nem így kell és nem itt kell élnem. De Vancouverhez hozzá tartozik, és így kerek a város.
Vancouver az a város ahol az ember igazán érezheti és élheti az életet, csendes, nyüzsgő, lüktető, élhető, ámulatba ejtő , igazi metropolis. Ámulatba ejtő a hatalmas épületei. Imádni fogja mindenki aki csak el látogat oda. Még is nekem Victoria lett a szívem közepe.
Mellékelem a linket Vancouverről is, igaz vissza adni nem tudja azt amit ott sétálva láthatunk, de talán bemutatja kicsit közelebbről is ezt a szép várost.
http://picasaweb.google.ca/katalinkeddie/VancouverCanadahunra?authkey=Gv1sRgCLng3eyiorXbwAE#
