advocatus_diaboli
A millio egy nehezseg ellenere szep az elet, meg ugy is hogy nincs kolbaszbol a kerites sehol az eg vilagon. Az biztos en nem talaltam meg egy elten at se.
A merleg serpenyojebe beteszed a szep oromteli dolgokat a masikba a szomorusagot a banatot , kudarcot altalaban kiegyenliti egymast ill. a pozitiv dolgok erosebbek es alt. az embereknek ezt kell erositeni, hogy szepnek lassa ereze az eletet.
Az en oromeimet felsorolni se lehet mert sok van, pl meg nem purcantam ki, az unokam meggyogyult, tobbszor kerultem padlora valas stb de a padlo nem azert van hogy beleapaszkodjunk hanem hogy felalljunk. A nagy utazas mellett ott volt a nagy felelosseg is hogy kirangatom a csaladot otthonrol, hogy nehogy elkallodjon egy gyerek vagy valami rossz tortenjen stb. Az a kijovetel se volt rozsakkal kirakva az ut, meg ha vegul is sikernek konyvelheto el, mert nem tortent semmi olyan dolog amitol egy eleten at izgultam.
Voltak nagyon szomoru pilanataim, volt hogy nagyon el voltam keseredve, de se a paihoz nem nyultam sem semmilyen kabitoszerhez, es allitom nem vagyok ezzel egyedul.
Szerintem messze nem mindenki olyan izé, olyan hogy is mondjam... (akarat)erős, önálló, fantáziadús, kitartó, magabiztos, vagy nem is tudom hogy nevezzem, mint te vagy én! (Lehet nem ezek a legmegfelelőbb jelzők, de ne kössetek bele, értitek talán mit akarok kifejezni). Sőt, aki ilyen is, emellé kellett talán egy kis szerencse neked is meg nekem is! Mi van akkor a többiekkel, hm?
Nézd, én nem vagyok benne biztos, hogy most itt lennék ahol, sőt egyáltalán élnék még, ha amíg Magyarországon voltam, ott szabad lett volna a kábszerek bármely változata, és könnyű lett volna hozzájutni! Igaz hogy önmagában sosem óhajtottam ezt kipróbálni, de voltak bőven olyan pillanataim, amikor a 3 műszak miatt, amit depresszió is súlyosbított, aludni se tudtam, teljesen tropa voltam, s hogy mégis elaludjak, legalábbis a mákgubóteát kipróbáltam! Egy ideig oké is volt, eltekintve az iszonyatos ízétől, később már nem hatott... (hozzászoktam ilyen értelemben...)
Ki tudja mi lett volna, ha akad olcsó, könnyen elérhető ópium is. Vagy heroin. Vagy akár mérihónalja...
Természetesen, TUDTAM, hol keressem ezeket ha IGAZÁN akartam volna. Valamelyik pesti szórakozóhelyen, vagy ilyesmi... de az messze volt, kockázatos, drága az út is, a szer is, az afféle helyeket sosem szerettem, nem az én világom... De ha KÖNNYEN tudtam volna hozzájutni... Fene se tudja, élek-e akkor most még!
Most semmi bajom, ITT, az USA-ban eszem ágában sincs effélén agyalni, (persze nem is 3 műszakban dolgozom...), de emlékszem a múltra, és emiatt tudom, akadnak MINDENKINEK gyenge pillanataiu, kimerültség, betegség (a depresszió is betegség végeredményben), és elég egyetlen rövidke periódus, ha akkor könnyen jut valaki efféle álságos kémiai segítséghez, utána szinte lehetetlen kimászni belőle! Nem, Melitta, én KATEGORIKUSAN ELLENZEM MINDEN KÁBÍTÓSZER LEGALIZÁLÁSÁT!
A marihuanáét is. Oké, orvosi célra, ellenőrzés mellett, lehessen használni azt is, bármit. Végeredményben beleegyeznk a legalizálásába akkor, ha ki lenne kötve hogy füstölni nem szabad, hogy így másokat ne zavarjunk vele, de ebbe is csak kompromisszumként egyeznék bele, igazából a kedvem ellenére, mert az egész legalizálási irányt alapból mégiscsak ELLENZEM!
