Nyugdíjkérelem....
Egy ember megöregszik, és a szervei kérik a nyugdíjaztatásukat. Az agy vezeti a tanácskozást, a szervek egyenként előadják kérelmüket. Elsőnek a vese szól, s a következőket mondja:
- Sajnos megöregedtem, életem során rengeteget kiválasztottam, sokat dolgoztam, kérem a nyugdíjazásomat.
A sarokból egy vékony hang kiabál közbe:
- Én is kérem, én is kérem!
Mire az agy körbe néz, már csend van újra. A következő felszólaló a tüdő:
- Sajnos megöregedtem, életem során nagyon sok levegőt átdolgoztam, hogy tiszta legyen, de nem bírom tovább, kérem a nyugdíjaztatásom.
A vékony hang ismét közbekiabál:
- Én is kérem, én is kérem! - majd ismét csend.
A következő felszólaló a szív, aki elmondja, hogy ő már nagyon, de nagyon megöregedett, élete során rengeteget dobogott, szállította a vért, hogy a szervek rendesen működjenek, de már nem bírja az állandó strapát, ezért a nyugdíjaztatását kéri. A vékonyka hang ismét közbekiabál:
- Én is kérem, én is kérem!
Az agy most már teljesen elborul és dühösen kiabálni kezd:
- Azonnal álljon fel az, aki állandóan belekiabál az értekezletbe!
Erre megint megszólal a vékonyka hang:
B@zzeg, gondolod kérném a nyugdíjaztatásom, ha fel tudnék állni?