A falunak új jegyz
ője van, s hallja,
él a faluban egy bizonyos Józsi bácsi,
aki mindenkit ismer a világon.
Na, ő ezt nem hiszi, elmegy hozzá:
– Mondja, Józsi bá, maga tényleg
mindenkit ismer a világon?
– Úgy biza! Ha nem hiszi kend, menjünk
el a polgármesterhez.
Oda is érnek, a portás már előre köszön
Józsi bácsinak. A polgármester
is szívélyesen fogadja Józsi bácsit,
látszik, hogy már régen ismerik
egymást. De a jegyzőnek ez még
nem elég bizonyíték.
– Hát akkor menjünk el a miniszterelnökhöz!
Már a Kossuth téren vannak, amikor
látja ám a jegyző, hogy a miniszterelnök
a Parlament egyik ablakából
integet Józsi bácsinak. Bemennek
hozzá, beszélgetnek a régi szép
időkről, együtt töltött gyerekkorukról.
De a jegyző még mindig hitetlenkedik.
– Tudja mit kend?! Látogassuk meg
a pápát! – javasolja Józsi bá.
El is indulnak. A vonaton mindenki
üdvözli Józsi bácsit. Végül odaérnek
egyenesen a pápa rezidenciájához.
Józsi bácsi így szól:
– Nézze, jegyző úr, a pápához azért
bárki nem mehet be. Maradjon itt
kint, engem már ismernek itt.
Pár perc múlva kinyílik az egyik
erkély ajtaja, kijön a pápa Józsi bácsival.
Kedélyesen beszélgetnek,
integetnek a jegyzőnek, aki még
mindig hitetlennek látszik egy
kicsit, aztán beszélgetnek tovább,
mert már régen nem találkoztak.
Néhány perc múlva látják, hogy egy
ember odamegy a jegyzőhöz, mond
neki valamit, s a jegyző elájul. Józsi
bácsi ijedten siet le az utcára.
– Mondja, mi történt?
– Hát... Nem is tudom... Idejött ez a
kedves fiatalember, és megkérdezte,
hogy ki az a fehér ruhás fickó
Józsi bácsi mellett...
