A tekintet megfigyelése
A szemgolyó öntudatlan mozgásán igen jól nyomon lehet követni a beszélő gondolkodási folyamatát. Ehhez természetesen az szükséges, hogy partnerünk "szabadon" nézzen, járassa a szemét, tehát éppen ne fixálja akár a mi tekintetünket, akár valami mást.
Ha a beszélő jobbra felfelé néz, akkor éppen képileg elképzel valamit, például, hogy milyen lesz majd újonnan berendezett szobája. Lényegében olyasmin gondolkodik, ami valami új dolog: a világ meglévő, ismert részeiből, elemeiből egy eddig, ebben az összeállításban nem látott dolgot próbál elképzelni. Mondjuk elgondol egy tájat, amit eddig még nem látott. De ebbe az irányba tekintünk akkor is, amikor valami olyasmit szeretnénk mondani, amit a többiek várnak tőlünk. "Mit mondjak neki, hogyan is fogalmazzak, hogy megfeleljek az elvárásainak?" Ha a beszélő balra felfelé néz, akkor valami olyasmi jár a fejében, amit már vizuálisan megtapasztalt valahogyan.
Ez minden lehet, amit már egyszer látott, olvasott, megnézett. Olyan, mintha egy videoszalagot vennénk elő és újra megnéznénk az egyszer már rögzített képeket, vagyis látási emlékezetünkre támaszkodunk. Például elmeséljük, amit külföldi utunkon láttunk, vagy azt, hogy néz ki a lakásunk.
Ha jobbra tekint a beszélő, akkor hallási úton "rak össze" valami újat. Például elképzeli, milyen szavakkal fogja köszönteni hazatérő párját vagy hogyan fog beolvasni főnökének. Esetleg gondolatban beszélget, párbeszédet folytat olyasvalakivel, aki éppen nincs jelen.
Ha balra tekint, akkor "jár a magnó a fejében", és visszaidézi azt, amit már egyszer hallott. "Mit is mondott tegnap a lányom? Hogyan is fogalmazott a főnököm? Mit hallottam a rádióban?"
Ha beszélgetőpartnerünk jobbra lefelé néz, akkor valamilyen saját testmozgást képzel el, egy mozgássorba éli bele magát, annak összes testi emlékével és megnyilvánulásával együtt. Például elképzeli, hogy egy trambulinről az uszoda vizébe veti magát, vagy hogy felkapaszkodik egy hegytetőre. Ekkor a mozdulaton túl felidéződik a gyors szívverés, a szaporább légzés, a verítékezés, az izmok feszülése is.
Ha az illető balra lefelé tekint, akkor valamilyen dologgal kapcsolatban érzelmileg érintetté vált. Például valaki házastársával való veszekedésére gondol, miközben újra átéli a dühöt, haragot, az indulat minden elemét és hullámzását. Többek között ezért tapasztalható az a jelenség, hogy ha beszélgetés közben a téma nagyon érzékenyen érint minket és sírni szeretnénk, akkor lefelé tekintünk. Ha azonban ez kínos lenne számunkra, akkor gyorsan – persze nem tudatosan - felfelé (vagyis el az érzelmektől, a gondolkodás irányába) fordítjuk tekintetünket, s ezzel gátat szabunk könnyeink hullásának.
A szemmozgások megfigyelését remekül gyakorolhatjuk a televíziós interjúk riportalanyain vagy filmek nézése közben. Itt is igaz az az alapszabály, hogy mindig a változásokra kell figyelni. Mivel ezek igen rövid idejű mikromozgások és egy-egy szemállás csak másodpercekig vagy annak töredékéig tart, igen kitartó és koncentrált figyelem hozza csak meg a "gondolatolvasás" eredményét.
Feuer Mária
pszichopedagógus