"Orbán Viktor már nem tolerálható tovább magyar kormányfőként"

„Orbán Viktor már nem tolerálható tovább magyar kormányfőként” – szögezi le az a Washingtonban megjelent írás, amelynek szerzője Radványi Miklós, akinek a nevéhez fűződik az Orbán és nyolc társa ellen a Magnitsky törvény keretében született beadvány. Annak sorsáról ebben a cikkében is olvashatunk.

Szerinte egyébként Donald Trumpot a most távozó illetékes helyettes államtitkár és a budapesti amerikai nagykövet félrevezették, nekik is köszönhetően nem jutott az elnök megfelelő információkhoz arról, mi folyik Magyarországon. Hosszú cikkében végigveszi az Orbán-rezsim ártalmas politikáját, rosszindulatú daganathoz hasonlítva azt. Megpróbál választ találni a kérdésre, hogy miért tűri ezt Magyarország, míg végül eljut odáig, hogy nemzeti skizofrénia alakult ki a magyarokban.

A cikk azonban nem csak ennyi: tanácsokat, javaslatokat is megfogalmaz a cél érdekében. Az pedig nem más, mint hogy Orbán tűnjön el a politikai porondról despota és rasszista illiberális demokráciájával egyetemben.


45963.jpg


„Az Egyesült Államoknak tovább kell lépnie „az Orbán-kormány támadása alatt lévő univerzális szabadságjogok és demokratikus normák megvédésén”, és mindent meg kell tennie a kormány megváltoztatásáért, akár már a 2022-es magyarországi választások előtt is, de legkésőbb akkor. Első lépésként a külügy- és a pénzügyminiszternek alkalmaznia kell a globális Magnitsky törvényt Orbán Viktor, a családtagjai és legközelebbálló társaival szemben” – szögezi le „A magyar skizofrénia kezelése” című írás, amely most jelent meg a magát az emberi jogokért küzdő, a korrupció elleni harcot folytatóként aposztrofáló, jobbközép értékeket követő Frontiers of Freedom, washingtoni székhelyű szervezet honlapján. Kilenc magyar állampolgárt, közte Orbánt érinti az a beadvány, amelyet tavaly márciusban a Frontiers of Freedom nyújtott be a két miniszternek – emlékeztet a cikk (Megj: a beadványról és az érintett törvényről részletesebben olvashatnak keretes írásunkban.)

A magyar származású, évtizedek óta az USA-ban élő, jogász végzettségű, magát racionális republikánusnak tartó politikai tanácsadó Radványi Miklós által jegyzett írás leszögezi, hogy Donald Trump elnöknek meg kell fontolnia szankciók bevezetését Orbán Viktorral és nyolc másik magyar állampolgárral (Lázár János, Rogán Antal, Polt Péter, Matolcsy György, Orbán Győző, Lévai Anikó, Mészáros Lőrinc, Tiborcz István) szemben. És végül be kell fagyasztani ezeknek a magánszemélyeknek a bankszámláit bárhol is bukkannak a nyomukra a világon, s ugyanezt tenni részben vagy egészben az ő tulajdonukban lévő bankszámlákkal is. Az ott lévő pénzeket a magyar emberektől lopták el, s vissza kell nekik szolgáltatni – szögezi le az írás.

Nem tolerálható tovább, hogy Orbán Viktor és klikkje átlépte a határvonalat. Orbán nem hajlandó jó partnerként viselkedni, teret enged az orosz és a kínai beavatkozásnak, ez pedig már veszélyezteti a NATO és az EU egységét és hatékonyságát. Éppen itt az ideje annak, hogy Orbán és cinkosai teret adjanak a politikusok új generációjának, amelynek tagjai nem korrumpálhatók, elkötelezettek egy demokratikus Magyarország kiépítése mellett, s lojális partnerei a NATO-nak és az Európai Uniónak – áll a cikk végkövetkeztetésében.

Hosszú elemzés végén jut el idáig a szerző, aki a többi között leszögezi: már jóval korábban szükség lett volna a Sargentini-jelentés megszavazására és a három amerikai szenátor január 25-i határozatának az elfogadására, amely felszólítja Trump elnököt „az Orbán-kormány által megtámadott univerzális szabadságjogok és a demokratikus normák megvédésére”.

Sajnos az egymást követő amerikai vezetés kevés figyelmet szentelt a mindkét szervezetben egyre burjánzó rosszindulatú tumorra. A most távozó, az európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkár A. Wess Mitchell totális kudarc volt, sikertelenül próbálta meg lecsendesíteni Orbánt, s hasonlóképpen az új budapesti amerikai nagykövet, a magyar ügyekben teljesen tapasztalatlan és ismeret nélküli ügyetlen amatőr, David Cornstein is úgy döntött, hogy hazudni fog a magyar helyzetről, s nem létezőként cáfolja a kormány legfelsőbb köreit érintő korrupcióról szóló szóbeszédet, s azt állítva, hogy Magyarország igazi demokrácia. Így azután Donald Trump és az adminisztrációja nem kapott pontos információkat Orbánról és a magyarországi helyzetről.

De hát hogyan válhatott a szovjet blokk legvidámabb barakkjából az EU legelnyomóbb és legkorruptabb országa?” – teszi el a kérdést a szerző, aki úgy látja, hogy a válasz részben a viharos magyar történelemben, részben a megkövesedett magyar politikai kultúrában, részben pedig a magyar emberek pszichéjében keresendő. Magyarország mindig is a külföldi hódítók és a nemzetet felszabadítani akarók sikertelen kísérletei között vergődött, s a magyarok a külföldi urak és a szabadságvágyuk között őrlődtek, így pedig soha nem alakulhatott ki egy pozitív politikai kultúra. Ez vezetett el a nemzeti skizofréniáig. A magyarok az évszázadok során elveszítették a kollektív és egyéni felelősségérzetüket saját sorsuk iránt és ennek nyomán megszűntek tisztelni a politikusokat és egymást.

A rendszerváltás után már az első Orbán-kormány megmutatta az autokratikus és a szégyenérzet nélküli végtelen korrupciós hajlamait. Orbán azután ellenzékben könyörtelen destruktív politikai erővé alakította a pártját. 2010-ben ismét hatalomra kerülve pedig a mindent átható és romboló korrupció mellett Orbán politikája és moralitása egy megosztott és intoleráns társadalommá változtatta a magyart, s sikeresen szított gyűlöletet, különösen a rabló zsidók ellen. Valójában Orbán „illiberális demokráciája” despota és rasszista. A despotizmus a gazdaságban is érvényesül: a piacgazdaság és a kormányzati kontroll közül ez utóbbit választotta. Az elszámoltatás teljes hiánya a korrupció elburjánzását eredményezte. Több kötetnyit kitöltene Orbán főben járó politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és morális vétségeinek a rögzítése, röviden: a demokrácia , a jogállamiság és a piacgazdaság megszűnt létezni, s ami talán még ennél is figyelmeztetőbb: Orbán ma már az Európai Unió és a NATO egységének a megsemmisítését célozza, hogy elfedje rezsimjének bűnözői jellegét.

Magyarország, a rosszindulatú daganat már áttéteket képzett Az EU Közép- és Kelet-Európa tagországaiban, Olaszországban, Ausztriában és Spanyolországban. Semlegességről álmodozva Orbán egyre közelebb kerül Oroszországhoz és Kínához, s láthatóan készen áll még több kárt okozni a NATO és az EU egységének. A szomszédos országokban – közte Ukrajnában – élő magyar kisebbséget politikai túszként kihasználva újabb dózis rasszizmussal fertőzi meg a többnemzetiségű szövetségeseket. A kétoldalú védelmi együttműködési megállapodás (Defense Cooperation in Armaments, DCA) aláírásának az elutasítása egyenesen megdöbbentő. Mindezen okok miatt Orbán Viktort már nem tolerálható magyar kormányfőként.

A beadvány és a törvény
A Frontiers of Freedom nevű, washingtoni székhelyű szervezet nyújtotta be tavaly márciusban a beadványt, amelyben Orbán Viktor és további nyolc, Orbán családtagja, politikus és szűk körének tagja ellen kér szankciókat a feltételezett – és több oldalra rúgó forrás-felsorolással nyomatékosított – korrupciós tevékenység és az emberi jogok megsértésére irányuló cselekmények miatt. Teszi ezt a 2016 decemberében megszületett Global Magnitsky Törvény keretében.

A Global Magnitsky Act hatálya az emberi jogok megsértése mellett kiterjed a súlyos korrupciós ügybe keveredő kormányzati tisztségviselőkre és társaikra, valamint a pénzmosásra is, ha jogellenes a forrás, vagy eltitkolják a jövedelmeket az illetékes adóhatóságok elől. Az úgynevezett Magnitsky listára felkerülőktől megtagadják a belépést az USA területére, bármely, az Egyesült Államokban lévő tulajdonukat elkobozzák, s tilos bármely amerikai érdekeltségű pénzintézetnek kapcsolatot tartania velük. A listára magánszemélyek éppen úgy felkerülhetnek, mint szervezetek. Ajánlásokat civil szervezetektől is befogadnak, ezekről a pénzügy- és a külügyminisztérium dönt, nem ritkán kompletten benyújtott „vádanyagok” alapján.

Szerző: N. Vadász Zsuzsa
 
Elsőre azt mondanám, hogy mivel a magyarsággal azonosulnak, még kevésbé gondolják azt, hogy az ő ügyük lenne a háború, mondjuk a szerb-bosnyák vagy ukrán-orosz konfliktus.
Akkor ezen elgondolás mentén, ha ne adj ég kitörne egy román-magyar viszály, én hivatkozhatnék mondjuk a piréz őseimre és megtagadhatnám a katonai szolgálatot?
(Tudom, előtte Piréziába kellene menekülnöm.)
Ezeknek a fiataloknak már a szülei, sőt nagyszülei sem magyar állampolgárnak születtek, akkor mitől is azonosulnának jobban a magyarságukkal, mint az állampolgárságukkal?
 
Akkor ezen elgondolás mentén, ha ne adj ég kitörne egy román-magyar viszály, én hivatkozhatnék mondjuk a piréz őseimre és megtagadhatnám a katonai szolgálatot?
(Tudom, előtte Piréziába kellene menekülnöm.)
Ezeknek a fiataloknak már a szülei, sőt nagyszülei sem magyar állampolgárnak születtek, akkor mitől is azonosulnának jobban a magyarságukkal, mint az állampolgárságukkal?
Amikor a JATÉ-ra jártam, a délszláv háború idején, számos vajdasági magyar szökött át a katonai szolgálat elől, és iratkozott be az egyetemre. Szerintem az ő lelkiismereti ügyük volt, hogy mit miért vállalnak. (A dezertálásnak is vannak következményei.) Ráadásul könnyen előfordult az, hogy magyar magyar ellenében harcolt, mondjuk a horváth-szerb villongások idején. Arról nem is beszélve, hogy ha sikerült volna Magyarországot is behúzni a konfliktusba - ahogy erre voltak próbálkozások, nem hiszem, hogy egy, a szerb hadseregben szolgáló magyarra megbízható katonaként tekintettek volna. Szóval hivatkozhatsz piréz őseidre! :) Mert Te döntesz, hogy piréz nemeztiséged vagy nem piréz állampolgárságod az, ami fontosabb akár érdekből, akár elkötelezettségből - és ennek vállalod is a következményeit.
 
Akkor ezen elgondolás mentén, ha ne adj ég kitörne egy román-magyar viszály, én hivatkozhatnék mondjuk a piréz őseimre és megtagadhatnám a katonai szolgálatot?
(Tudom, előtte Piréziába kellene menekülnöm.)
Ezeknek a fiataloknak már a szülei, sőt nagyszülei sem magyar állampolgárnak születtek, akkor mitől is azonosulnának jobban a magyarságukkal, mint az állampolgárságukkal?
Teljesen jogos a kérdés. Hé Flamingó, kezdem megkedvelni a postjaidat, szerintem pályát tévesztettél amikor annak idején katonának mentél mert messze értelmesebb pályára is bőven alkalmas lettél volna...

Na tehát, én azt mondom, e téma egész feszegetése és a te kérdésed is arra mutat rá, mekkora hülyeség ez hogy „nemzet”. Az egyetlen ami igazán számít hogy EMBEREK vagyunk. Mind. (Ööö... már aki... mert akadnak akik e tényt ügyesen titkolják...)
Szóval hasonló esetben (román-magyar háború vagy bármi hasonló) én (feltéve hogy a háborúban álló országok egyikében élnék) nem tekinteném magamat se románnak se magyarnak, hanem szimplán csak EURÓPAINAK. (mondjuk ennek is csak jobb híján, amíg az egész Föld minden népe nem egyesül). Mint Európai valaki pedig fenntartanám a jogot hogy eldöntsem a saját józan eszem alapján, az adott konfliktusban kinek van épp igaza: a magyarnak vagy románnak (ez csak egy példa, úgy értsd tehát hogy a harcoló felek közül melyik oldalnak). És amelyikről úgy vélem, nagyobb az igazsága, annak segítenék. Vagy épp egyiknek se, ha úgy vélem egyiknek sincs kellőképp igaza. Őszintén megaszondva a Zigasságot, ez utóbbinak van a legnagyobb esélye, amiatt ahogy a magyar politikusok „kinéznek”, meg nemcsak ők de a környező országok politikusai is... Elvileg azonban nem kizárt hogy úgy véljem, mégis megérdemli valamely harcoló fél a segítséget. Ismétlem ennek nincs nagy esélye, de nem kizárt. Ami a LÉNYEG, hogy ezt ÉN MAGAM fogom eldönteni, a saját lelkiismeretem alapján, és a döntésem semmi esetre se azon fog múlni, a politikusok mit mondanak nekem, mit parancsolnak, hogy a törvény betűi szerint melyik fél iránt van „honvédelmi kötelezettségem”, azon meg pláne nem, hivatalosan mi a „nemzetiségem” és/vagy állampolgárságom!

Mármint, születésem alapján való állampolgárságom. Nyilván ha időközben valamiért hivatalosan hazát cserélek, annak oka mégiscsak az kell legyen, hogy valamennyire azért vonzónak tartom új hazámat, törvényeit, stb, s ezesetben nem sok esélye lenne annak hogy háború esetén ne az új hazámat segíteném. Hiszen ez nyilvánvaló! Még szép dolog se volna ha nem úgy tennék, mert EBBEN AZ ESETBEN teljes joggal tartanának engem hazaárulónak, hiszen azt mondanák, a francnak kéredzkedtél be hozzánk, országunkba, népünkbe, ha most nem segítesz amikor bajban vagyunk!
Teljesen jogos lenne, igen. Az azonban egészen más eset ha nem önként vállalta valaki az állampolgárságot valahol, s igenis ennek tekintem a „beleszületést” is.
Bár még önkéntes „haza-csere” esetén is előfordulhatnak olyan szituációk ELMÉLETILEG amikor konfliktus támad e kötelezettség és a lelkiismeret közt. Mint regényíró, szívesen fantaziálok efféléken, jó téma ilyen dolgokról írni... De, ezek már olyasmik amiknek valós bekövetkeztére mikroszkopikusan kicsi az esély.
 
Amikor a JATÉ-ra jártam, a délszláv háború idején, számos vajdasági magyar szökött át a katonai szolgálat elől, és iratkozott be az egyetemre. Szerintem az ő lelkiismereti ügyük volt, hogy mit miért vállalnak. (A dezertálásnak is vannak következményei.) Ráadásul könnyen előfordult az, hogy magyar magyar ellenében harcolt, mondjuk a horváth-szerb villongások idején. Arról nem is beszélve, hogy ha sikerült volna Magyarországot is behúzni a konfliktusba - ahogy erre voltak próbálkozások, nem hiszem, hogy egy, a szerb hadseregben szolgáló magyarra megbízható katonaként tekintettek volna. Szóval hivatkozhatsz piréz őseidre! :) Mert Te döntesz, hogy piréz nemeztiséged vagy nem piréz állampolgárságod az, ami fontosabb akár érdekből, akár elkötelezettségből - és ennek vállalod is a következményeit.

Ez amit írtál nem teljes mértékben azonos azzal amit gondolok, de nagyon-nagyon közel áll hozzá. Emiatt merészeltem tetszikelni is.
 
Amikor a JATÉ-ra jártam, a délszláv háború idején, számos vajdasági magyar szökött át a katonai szolgálat elől, és iratkozott be az egyetemre. Szerintem az ő lelkiismereti ügyük volt, hogy mit miért vállalnak. (A dezertálásnak is vannak következményei.) Ráadásul könnyen előfordult az, hogy magyar magyar ellenében harcolt, mondjuk a horváth-szerb villongások idején. Arról nem is beszélve, hogy ha sikerült volna Magyarországot is behúzni a konfliktusba - ahogy erre voltak próbálkozások, nem hiszem, hogy egy, a szerb hadseregben szolgáló magyarra megbízható katonaként tekintettek volna. Szóval hivatkozhatsz piréz őseidre! :) Mert Te döntesz, hogy piréz nemeztiséged vagy nem piréz állampolgárságod az, ami fontosabb akár érdekből, akár elkötelezettségből - és ennek vállalod is a következményeit.
Biztos, hogy én döntöm/hetem el?
Az állampolgárságot legalábbis biztosan nem.
Ettől kezdve pedig az adott egyén érdekei függvénye, hogy milyen a nacionáléja.
Nem lekicsinyelve a morális dilemmájukat a vajdasági fiataloknak (miként a kárpátaljaiakét sem), de a hazafiság ezek szerint gyorsan háttérbe szorul, ha áldozatot kell hozni érte.
 
Teljesen jogos a kérdés. Hé Flamingó, kezdem megkedvelni a postjaidat,
Ez talán csak nem olyan nagy baj. :)
szerintem pályát tévesztettél amikor annak idején katonának mentél mert messze értelmesebb pályára is bőven alkalmas lettél volna...
Végül is a repülőmérnöki diplomám tényleg lehetőséget adott volna, de a hazafias érzések (meg még inkább a kötelezően letöltendő sorkatonai szolgálat maradéka amire minden áron be akartak rántani) erős nyomás alá helyeztek megélhetési téren. De ez - több mint 30 év távlatából - ma már lényegtelen...
Na tehát, én azt mondom, e téma egész feszegetése és a te kérdésed is arra mutat rá, mekkora hülyeség ez hogy „nemzet”.
Nem olyan hülyeség az, csak, ha a fogalom olyan emberek szájából hangzik el, akik eltorzítják/átformálják a saját érdekeiknek megfelelően a jelentését...
Az egyetlen ami igazán számít hogy EMBEREK vagyunk. Mind. (Ööö... már aki... mert akadnak akik e tényt ügyesen titkolják...)
Ismered a mondást:
A Földön az intelligencia mennyisége állandó, de a népesség rohamosan növekszik.
Szóval hasonló esetben (román-magyar háború vagy bármi hasonló) én (feltéve hogy a háborúban álló országok egyikében élnék) nem tekinteném magamat se románnak se magyarnak, hanem szimplán csak EURÓPAINAK. (mondjuk ennek is csak jobb híján, amíg az egész Föld minden népe nem egyesül). Mint Európai valaki pedig fenntartanám a jogot hogy eldöntsem a saját józan eszem alapján, az adott konfliktusban kinek van épp igaza: a magyarnak vagy románnak (ez csak egy példa, úgy értsd tehát hogy a harcoló felek közül melyik oldalnak). És amelyikről úgy vélem, nagyobb az igazsága, annak segítenék. Vagy épp egyiknek se, ha úgy vélem egyiknek sincs kellőképp igaza. Őszintén megaszondva a Zigasságot, ez utóbbinak van a legnagyobb esélye, amiatt ahogy a magyar politikusok „kinéznek”, meg nemcsak ők de a környező országok politikusai is... Elvileg azonban nem kizárt hogy úgy véljem, mégis megérdemli valamely harcoló fél a segítséget. Ismétlem ennek nincs nagy esélye, de nem kizárt. Ami a LÉNYEG, hogy ezt ÉN MAGAM fogom eldönteni, a saját lelkiismeretem alapján, és a döntésem semmi esetre se azon fog múlni, a politikusok mit mondanak nekem, mit parancsolnak, hogy a törvény betűi szerint melyik fél iránt van „honvédelmi kötelezettségem”, azon meg pláne nem, hivatalosan mi a „nemzetiségem” és/vagy állampolgárságom!
Igen. Ez az egyén erkölcsi megközelítése. De van ennek jogi/ törvényi aspektusa is. (Itt a CH-n is van egy téma, hogy gondolkodnak a tartalékosok behívhatósági korhatárának emelésén.)
És ez itt a gond. Mitől van joga az államnak elvárásokat támasztani az állampolgáraival szemben és milyen mértékben? (Mármint ezen a téren, mert az adózástól az oktatáson át az egészségügyig mindenütt eltérnek az adott területre jellemző dolgok.)
Mármint, születésem alapján való állampolgárságom. Nyilván ha időközben valamiért hivatalosan hazát cserélek, annak oka mégiscsak az kell legyen, hogy valamennyire azért vonzónak tartom új hazámat, törvényeit, stb, s ezesetben nem sok esélye lenne annak hogy háború esetén ne az új hazámat segíteném. Hiszen ez nyilvánvaló! Még szép dolog se volna ha nem úgy tennék, mert EBBEN AZ ESETBEN teljes joggal tartanának engem hazaárulónak, hiszen azt mondanák, a francnak kéredzkedtél be hozzánk, országunkba, népünkbe, ha most nem segítesz amikor bajban vagyunk!
Ezt feszegettem az 1 millió új állampolgárunk kapcsán.
Vajh vállalják-e a kötelezettségeket is?
Teljesen jogos lenne, igen. Az azonban egészen más eset ha nem önként vállalta valaki az állampolgárságot valahol, s igenis ennek tekintem a „beleszületést” is.
Bár még önkéntes „haza-csere” esetén is előfordulhatnak olyan szituációk ELMÉLETILEG amikor konfliktus támad e kötelezettség és a lelkiismeret közt. Mint regényíró, szívesen fantaziálok efféléken, jó téma ilyen dolgokról írni... De, ezek már olyasmik amiknek valós bekövetkeztére mikroszkopikusan kicsi az esély.
Ne csak fantáziálgass, alkoss is!
 
Ne csak fantáziálgass, alkoss is!

Mennyit alkossak hogy meg légy vele(m) elégedve? Több mint 50 azaz TÖBB MINT FÉLSZÁZ regényem van már készen. Óhajtasz olvasni tőlem valamit? Küldhetek neked linket, vagy elküldhetem csatolmányban, ahogy óhajtod...

Jelenleg is kb 20 könyvön dolgozom egyszerre, a készültség különböző fokozataiban vannak. Bár mostanában hanyagolom őket az igaz, mert sok időmet vette el a legújabb programnyelvem kifejlesztése. Szerencsére, nagyjából épp a tavalyi év végére az is elkészült, működik, szép és jó meg minden, megírtam hozzá már a dokumentációt is (elvégre ahogy mondani szokták a programozás olyan mint a WC-használat: nem mondhatod hogy befejezted amíg a papírmunkával is el nem készülsz...), most azonban szeretném publikálni is, de ANGOLUL. Ehhez azonban el kell készítsem a dokumentáció angol változatát... Ez nem lesz egy "easy task", tekintve hogy több mint 71 ezer szó. Akad azért ami már készen van belőle, de ez akkor is jelentős kihívás a számomra. Egy darabig tehát még eltart amíg visszatérhetek az íráshoz. De annyi baj legyen, hiszen van már elég elkészült regényem eddig is... Akadnak amik már angolul is megjelentek, szóval akár azon a nyelven is olvashatsz tőlem ha óhajtod, mert minden csak rajtad múlik, "everything is on You"...
 
Mennyit alkossak hogy meg légy vele(m) elégedve? Több mint 50 azaz TÖBB MINT FÉLSZÁZ regényem van már készen. Óhajtasz olvasni tőlem valamit? Küldhetek neked linket, vagy elküldhetem csatolmányban, ahogy óhajtod.../
Köszönöm, de inkább tedd közkinccsé itt a CH-n, pl a
Kortárs irodalom...
témában, de akár önálló témaként is.
Jelenleg is kb 20 könyvön dolgozom egyszerre, a készültség különböző fokozataiban vannak. Bár mostanában hanyagolom őket az igaz, mert sok időmet vette el a legújabb programnyelvem kifejlesztése. Szerencsére, nagyjából épp a tavalyi év végére az is elkészült, működik, szép és jó meg minden, megírtam hozzá már a dokumentációt is (elvégre ahogy mondani szokták a programozás olyan mint a WC-használat: nem mondhatod hogy befejezted amíg a papírmunkával is el nem készülsz...), most azonban szeretném publikálni is, de ANGOLUL. Ehhez azonban el kell készítsem a dokumentáció angol változatát... Ez nem lesz egy "easy task", tekintve hogy több mint 71 ezer szó. Akad azért ami már készen van belőle, de ez akkor is jelentős kihívás a számomra. Egy darabig tehát még eltart amíg visszatérhetek az íráshoz. De annyi baj legyen, hiszen van már elég elkészült regényem eddig is... Akadnak amik már angolul is megjelentek, szóval akár azon a nyelven is olvashatsz tőlem ha óhajtod, mert minden csak rajtad múlik, "everything is on You"...
Van idegen nyelvű szekciónk is. :)
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,801
Tagok
615,337
Legújabb tagunk
dublikaty_leKt
Oldal tetejére