A nyugati külpolitika okozza a menekültválságot – állította Michael Ignatieff a lapunknak Budapesten adott interjúban: Afganisztánban, Irakban, Líbiában csődöt mondott a nyugati beavatkozás, miközben az intervenció elmaradt a szükséges pillanatban Szíriában.
A kanadai professzor, az ottani Liberális Párt volt elnöke szerint repüléstilalmi és biztonságos zónákat kellett volna még 2012-ben kialakítani Szíriában. A nyugati kormányok képtelenek voltak finanszírozni a menekültellátást Törökországban, Libanonban és Jordániában. Nem véletlen – utalt rá –, hogy amikor az ENSZ Világélelmezési Programja (UNWFP) csökkentette a menekültek ellátását, újabb hullám indult Európa felé.
A válság másik okát Ignatieff az európai határvédelmi politikában látja. Az EU-nak ugyanis nincsenek védhető határai a Földközi-tengeren. Közrejátszott az állapotok kialakulásában Angela Merkel döntése, hogy felfüggeszti Dublint, s befogad mindenkit, aki megérkezik Németországba. Ez óriás nyomás volt Magyarországra, és más frontállamokra. Magyarország kerítésépítéssel válaszolt, Görögország mindenkit átenged. Az európai államok hagyták a menekülteket a Balkánon átvonulni. – A balkáni hosszú menetelés ezeknek az embereknek a népszavazása volt, amelyben elítélték a Nyugat közel-keleti politikáját – summázta véleményét.
Míg a magyarországi közbeszédben migránsokat, jobb életre vágyó gazdasági bevándorlókat emlegetnek, Ignatieff szerint a szíriaiak a pusztítás, a halál elől menekülnek, aljasság őket a könnyebb életet kereső migránsoknak nevezni. Sok afgán, iraki, észak-afrikai hasonló okokból kelt vándorútra. Az afganisztáni harcok, az eritreai kényszersorozás, a nőkkel való bánásmód lehetetlenné teszi e régiókban az életet. Torz állítás, hogy élősködni akarnak Európa szociális rendszerén. Vannak persze koszovói, dél-balkáni gazdasági migránsok, akik menekültkérelmeket adnak be Németországban, őket a németek visszaküldik. Lehetséges tehát a különbségtétel.
Michael Ignatieff szerint a német kancellár alapvető dilemmája, hogy hány menekültet fogadjanak be. Sem a menekültügyi konvenciók, sem a német alaptörvény nem tartalmaz útmutatást. Nincs plafon, de a befogadást illetően a demokratikus konszenzusnak viszont vannak határai. Ezeket keresi most Merkel – állítja Ignatieff. Az egyik lehetősége, hogy időleges moratóriumot jelentenek be, miszerint egyelőre képtelenek több menekültet befogadni. Azt is kimondhatná, hogy csak a Szíriával határos országokból fogadnak be menekülteket. Ignatieff szerint a moratórium bejelentésével Merkel megőrizhetné az integrációs politikájához szükséges konszenzust és a nemzetközi rokonszenvet is.
– Orbán egészen másképpen lépett, amikor azt mondta: egyedül választópolgáraival szemben visel felelősséget – tért ki a magyar magatartásra. Nincs kötelezettsége másokkal szemben – idézte a miniszterelnököt. A nemzetközi jog viszont egészen egyértelmű. Jogos megvédeni a határokat, jogos prioritásként kezelni a saját polgárok érdekeit, de nem írhatja felül Magyarország korábbi nemzetközi felelősségvállalásait. A magyaroknak mindenki másnál jobban kell tudniuk: ők is szorulhatnak nemzetközi védelemre. A külföldet – állítja Ignatieff – nem az háborítja fel, hogy a magyarok lezárták a határaikat. Ezt mindenki megteszi. Hanem az, hogy elfelejtik, nem is olyan rég ők is nemzetközi menekültvédelemre szorultak.
Ignatieff emlékeztetett: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) felkérte az Egyesült Államokat, hogy fogadjon be a közel-keleti táborokból 65 ezer sürgős rászorulót, sérülteket, árvákat. – Ezt nem fogják megtenni a választási évben – vélekedik a Harvard tanára, aki szerint az USA növelhetné az adományait a határországoknak. Ahogy más országok, Japán, Kanada vagy az Öböl-államok is megtehetnék ezt. Kuvait jelentősen hozzájárult a menekülttámogatási alaphoz, mások viszont szánalmas összegeket adtak. A szaúdiak sokkal többet tehetnének, miközben az oroszok nem segítenek – állítja az orosz felmenőkkel bíró expolitikus. – Moszkva globális szereplőként, világhatalomként szereti feltüntetni magát, de az vicc, amit a UNHCR-nak ad! – fakadt ki, hozzátéve, hogy ez a megállapítás Kínára is igaz.
Szíriában a legfontosabb 2016-ban a tűzszünet elérése – állítja Michael Ignatieff. A baj az szerinte, hogy a harcok nem szűnnek, míg a résztvevők azt hiszik, hogy győzhetnek. Lehetségesnek tart egy „kifáradási tűzszünetet”. Európa azonban ezután is célpontja marad a népvándorlásnak. A kontinenstől délre sok állam van, ahol veszélyes az élet, nincs biztonság, a migráció dél felől folytatódik. Európának ezért szüksége van közös határpolitikára, védelemre.
– Orbán képes volt azt mondani a magyaroknak, hogy ő megoldotta a menekültproblémát. Nem igaz! Aki részesül az EU előnyeiből és támogatásaiból, annak hozzá kell járulnia a megoldásokhoz is – hangoztatta. Félmillió magyar dolgozik az EU-ban, hazautalásaik jelentősek a magyar gazdaság számára. Nem lehet csak élvezni a klubtagságot. A kölcsönösséget joggal kérik majd számon Orbánon, aki most megtagad minden hozzájárulást az EU közös menekültpolitikájához. Előbb-utóbb emiatt elszigetelődik az unióban. Ezt egy kis ország nem engedheti meg magának – szögezte le a kanadai professzor.
Névjegy
Michael Ignatieff
Kanadai történész és író, felmenői között két cári miniszter s több fontos kanadai politikus van. 1947-ben született Torontóban. Három évtizeden át tanult és tanított brit és amerikai egyetemeken. A Liberális Párt színeiben 2006–2011 között parlamenti képviselő, 2009–2011 között pártelnök. Több regény, életrajz és film alkotója. Felesége magyar születésű, nagy figyelemmel kíséri a magyarországi eseményeket.
Miklós Gábor
A kanadai professzor, az ottani Liberális Párt volt elnöke szerint repüléstilalmi és biztonságos zónákat kellett volna még 2012-ben kialakítani Szíriában. A nyugati kormányok képtelenek voltak finanszírozni a menekültellátást Törökországban, Libanonban és Jordániában. Nem véletlen – utalt rá –, hogy amikor az ENSZ Világélelmezési Programja (UNWFP) csökkentette a menekültek ellátását, újabb hullám indult Európa felé.
A válság másik okát Ignatieff az európai határvédelmi politikában látja. Az EU-nak ugyanis nincsenek védhető határai a Földközi-tengeren. Közrejátszott az állapotok kialakulásában Angela Merkel döntése, hogy felfüggeszti Dublint, s befogad mindenkit, aki megérkezik Németországba. Ez óriás nyomás volt Magyarországra, és más frontállamokra. Magyarország kerítésépítéssel válaszolt, Görögország mindenkit átenged. Az európai államok hagyták a menekülteket a Balkánon átvonulni. – A balkáni hosszú menetelés ezeknek az embereknek a népszavazása volt, amelyben elítélték a Nyugat közel-keleti politikáját – summázta véleményét.
Míg a magyarországi közbeszédben migránsokat, jobb életre vágyó gazdasági bevándorlókat emlegetnek, Ignatieff szerint a szíriaiak a pusztítás, a halál elől menekülnek, aljasság őket a könnyebb életet kereső migránsoknak nevezni. Sok afgán, iraki, észak-afrikai hasonló okokból kelt vándorútra. Az afganisztáni harcok, az eritreai kényszersorozás, a nőkkel való bánásmód lehetetlenné teszi e régiókban az életet. Torz állítás, hogy élősködni akarnak Európa szociális rendszerén. Vannak persze koszovói, dél-balkáni gazdasági migránsok, akik menekültkérelmeket adnak be Németországban, őket a németek visszaküldik. Lehetséges tehát a különbségtétel.
Michael Ignatieff szerint a német kancellár alapvető dilemmája, hogy hány menekültet fogadjanak be. Sem a menekültügyi konvenciók, sem a német alaptörvény nem tartalmaz útmutatást. Nincs plafon, de a befogadást illetően a demokratikus konszenzusnak viszont vannak határai. Ezeket keresi most Merkel – állítja Ignatieff. Az egyik lehetősége, hogy időleges moratóriumot jelentenek be, miszerint egyelőre képtelenek több menekültet befogadni. Azt is kimondhatná, hogy csak a Szíriával határos országokból fogadnak be menekülteket. Ignatieff szerint a moratórium bejelentésével Merkel megőrizhetné az integrációs politikájához szükséges konszenzust és a nemzetközi rokonszenvet is.
– Orbán egészen másképpen lépett, amikor azt mondta: egyedül választópolgáraival szemben visel felelősséget – tért ki a magyar magatartásra. Nincs kötelezettsége másokkal szemben – idézte a miniszterelnököt. A nemzetközi jog viszont egészen egyértelmű. Jogos megvédeni a határokat, jogos prioritásként kezelni a saját polgárok érdekeit, de nem írhatja felül Magyarország korábbi nemzetközi felelősségvállalásait. A magyaroknak mindenki másnál jobban kell tudniuk: ők is szorulhatnak nemzetközi védelemre. A külföldet – állítja Ignatieff – nem az háborítja fel, hogy a magyarok lezárták a határaikat. Ezt mindenki megteszi. Hanem az, hogy elfelejtik, nem is olyan rég ők is nemzetközi menekültvédelemre szorultak.
Ignatieff emlékeztetett: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) felkérte az Egyesült Államokat, hogy fogadjon be a közel-keleti táborokból 65 ezer sürgős rászorulót, sérülteket, árvákat. – Ezt nem fogják megtenni a választási évben – vélekedik a Harvard tanára, aki szerint az USA növelhetné az adományait a határországoknak. Ahogy más országok, Japán, Kanada vagy az Öböl-államok is megtehetnék ezt. Kuvait jelentősen hozzájárult a menekülttámogatási alaphoz, mások viszont szánalmas összegeket adtak. A szaúdiak sokkal többet tehetnének, miközben az oroszok nem segítenek – állítja az orosz felmenőkkel bíró expolitikus. – Moszkva globális szereplőként, világhatalomként szereti feltüntetni magát, de az vicc, amit a UNHCR-nak ad! – fakadt ki, hozzátéve, hogy ez a megállapítás Kínára is igaz.
Szíriában a legfontosabb 2016-ban a tűzszünet elérése – állítja Michael Ignatieff. A baj az szerinte, hogy a harcok nem szűnnek, míg a résztvevők azt hiszik, hogy győzhetnek. Lehetségesnek tart egy „kifáradási tűzszünetet”. Európa azonban ezután is célpontja marad a népvándorlásnak. A kontinenstől délre sok állam van, ahol veszélyes az élet, nincs biztonság, a migráció dél felől folytatódik. Európának ezért szüksége van közös határpolitikára, védelemre.
– Orbán képes volt azt mondani a magyaroknak, hogy ő megoldotta a menekültproblémát. Nem igaz! Aki részesül az EU előnyeiből és támogatásaiból, annak hozzá kell járulnia a megoldásokhoz is – hangoztatta. Félmillió magyar dolgozik az EU-ban, hazautalásaik jelentősek a magyar gazdaság számára. Nem lehet csak élvezni a klubtagságot. A kölcsönösséget joggal kérik majd számon Orbánon, aki most megtagad minden hozzájárulást az EU közös menekültpolitikájához. Előbb-utóbb emiatt elszigetelődik az unióban. Ezt egy kis ország nem engedheti meg magának – szögezte le a kanadai professzor.
Névjegy
Michael Ignatieff
Kanadai történész és író, felmenői között két cári miniszter s több fontos kanadai politikus van. 1947-ben született Torontóban. Három évtizeden át tanult és tanított brit és amerikai egyetemeken. A Liberális Párt színeiben 2006–2011 között parlamenti képviselő, 2009–2011 között pártelnök. Több regény, életrajz és film alkotója. Felesége magyar születésű, nagy figyelemmel kíséri a magyarországi eseményeket.
Miklós Gábor
