T
TH6777
Vendég
Monosí, síbob - a mozgáskorlátozottak téli sportja
Magyarországon a mozgássérültek téli sportjáról gyakorlatilag alig vagy egyáltalán nem lehet hallani, pedig a hó szerelmesei számára is vannak sportolási, sőt versenyzési lehetőségek. Ezek egyike a mono-sí vagy más néven sí-bob.
Ezzel a szerkezettel teljes mértékben utánozható, átélhető a sízés minden élménye korlátok és kompromisszumok nélkül. Fő célunk, hogy Magyarországon minél több sérült embernek megadasson a lehetőség egy ilyen szerkezet kipróbálására.
A mono-sí speciális ülőalkalmatosságot egy rugós-hidraulikus áttéten keresztül rögzítettek normál kötéssel ellátott síhez találékony szakemberek, amivel megteremtették a lábukat használni nem tudó sérültek síelési lehetőségét. Ez a szerkezet helyettesíti és egyesíti a síbakancsot, a lábszárat a térdet és a combot. Ezáltal a sízés technikája megegyezik a hagyományos sízéssel. A mono-sível a lábukat bármilyen oknál fogva használni nem tudó emberek számára teremt téli sportolási és versenyzési lehetőséget. A mono-sí használható húzó- és ülőszékes lifthez egyaránt. Így gyakorlatilag bárhol, bármilyen pálya megközelíthető és használható a mozgáskorlátozott sízők számára.
<CENTER>
Magyarországon e sportág úttörője Navratyil Sándor aki autóbalesetét követően ausztriai rehabilitációja alkalmával ismerkedett meg többek között a mono- sízéssel is. Ö már négy éve űzi amatőrként a mono-sízést. Szeretnénk minél szélesebb körben megismertetni és oktatni a sízés e műfaját, az így kialakult bázisból pedig az arra alkalmas sportolókból versenyzőket nevelni.
Kerekesszékes teniszezőként, amit szintén ő sajátított el először hazánkban, eredményei révén ott lehetett az Atlantai Paralympiai Játékokon. A monosízést tekintve sem szeretné alábbadni, célja minél előbb versenyeken indulni és a következő téli Paralympián első magyar résztvevőként kvalifikálnia magát. Ebben segítséget nyújt neki a HOLTPONT SE, ahol igazolt versenyzőként jogosult hazai és nemzetközi versenyeken való indulásra. Az egyesületben edzőjével, Fábián Attilával megkezdték a felkészülést a hazai és nemzetközi szereplésre, a tréningezést az ausztriai St.Lambrecht-ben tartják a mostoha hazai viszonyok miatt. Itt nem elsősorban a hóviszonyok a döntőek hiszen hazánkban évente átlagosan mintegy 100 sízhető nap van, hanem a síliftek és a pályák állapota. Ausztriában a sípályák mindennapi előkészítettsége és minősége, a húzóliftek nyomvonalának karbantartottsága mind-mind hozzátartozik a sikeres felkészüléshez. A siker záloga a felkészülés minősége és időtartama. A minőséget elkötelezett és magas fokon képzett edzők biztosítják.Az edzők és segítők hatékony támogatásával teljesen veszélytelen e sport.
A sikerek eléréséhez szükség lenne éves szinten legalább 90-100 nap havas edzésnapra, naponta közel 6 órás intenzív edzéssel a versenyző felkészültségi szintjének megfelelően. Megfelelő anyagi háttérrel lehetőség nyílna nemzetközi edzőtáborokban való részvételre, így a szakmai előrelépés meghatározó lehet a versenyeken való indulásokon. Ráadásul ez még mindig csak egy része a felkészüléshez szükséges eszközök tárházának. A versenyzők, az edzők és kísérők (szakmai! tehát nem örömsíző családtagokról van szó!) edzőtáboroztatása, a felszerelések beszerzése és karbantartása igen nagy anyagi terhet jelent a résztvevők és az egyesület számára egyaránt. Megfelelő felszerelések nélkül mindezek a lehetőségek csak részben segítik a felkészülést. Emellett szükség van szakmai szempontból olyan eszközökre, melyek a mindennapos edzések alkalmával használ a versenyző és edzője. A speciális eszközök igen jelentős összegbe kerülnek a felkészülés folyamán. Mindehhez azonban támogatókra van szükség, hiszen a megfelelő minőségű felszerelés és a felkészülés sokba kerül, amit nem tudunk önerőből finanszírozni.
A hazai sportszervezetek, úgy mint a Magyar Sí Szövetség, Mozgáskorlátozottak Sport Szövetsége, a Paralympiai Bizottság elfogadják és elismerik a sportág létjogusultságát, de erkölcsi és szakmai segítségén túl nem tudnak részt vállalni a felkészülésben.
