Pedagógusnap - évnyitó - évzáró - ballagás

abittera

Állandó Tag
Állandó Tag
Aranyosi-Kisiskolások köszöntője,-Balogh: Szervusz, Nyár!Kedves Vakáció barátom!Biebe

Bieber Mária: Tanévnyitóra
Aranyosi Sz. Attila: Kisiskolások köszöntője
Balogh József: Szervusz, Nyár!

Balogh József: Kedves Vakáció barátom!
Bősze Éva: Micsoda boldogság!

Aranyosi Sz. Attila: Kisiskolások köszöntője

Ittaz idő, kicsi gyermek,
iskolánkban szépen köszöntelek.
Ittaz idő, kicsi gyermek,
vedd magadhoz tollad, könyved!
Ne félj és ne ijedj meg,
a tanítók nem esznek meg!
Este nézd meg a mesédet,
holnapra készítsd elő könyveidet!
Reggelente korán kelj,
az iskolában tanulni kell!
Tanulj szépen, játékosan,
fejlődj, gyarapodj okosan!
Kis játékodat elhozhatod,
de ígérd meg, az órán nem mutogatod!
Tanulj szépen, kitartással,
bírj az írással-olvasással!
Az idő múlását észre se veszed,
már tudod számolni a tízeseket!

Balogh József: Szervusz, Nyár!

Szervusz, Nyár! Nem én akarok elköszönni tőled,
Te hagysz el újra engem.
Az ördögbe is, megint olyan rövid voltál!
Tudom, tudom, minden évszak – társadnak ez a
Sorsa, jöttök és mentek. Mire igazán megszoknánk,
Megszeretnénk benneteket, már indulnotok kell tovább.
Szervusz Nyár! Kérlek, hallgass meg engem,
Még mielőtt végleg elsietnél, s átadnád a helyedet Őszapónak.
Te különösen kedves vagy számomra, mert téged
Megszokni sem kell, annyira várlak.
Várlak, hisz tiéd a Nagy Vakáció! Számomra az igazi szabadság te vagy,
S te vagy a legnagyobb öröm is!
Szervusz, Nyár! Köszönök neked mindent.
Mindent, amit csak tőled kaphatok.
Köszönöm, hogy idén is küldtél nekem napsugarakat,
Hisz a Nap a te legjobb cimborád.
Köszönöm, hogy barátoddal kellemes – hűvössé
Varázsoltad a vizeket, hogy jókat fürödhessek, úszhassak én is.
Szervusz Nyár! A te láthatatlan, óriás – kezed idén
Már korán kitárta a strandok kapuit.
Júniusban te zavartad el ismét a tanévet!
Kopogás nélkül beköszöntél, s neki máris mennie kellett.
Szervusz, Nyár! Köszönöm, hogy megérlelted kedvenc gyümölcseimet,
Így befejezted Tavaszöcséd elkezdett munkáját.
Finom ízt, mézédességet te adtál baracknak, körtének, almának, dinnyének…
Amit befejezned nem sikerült, nyugodtan bízd rá Ősz – bátyádra,
Neki már könnyű dolga lesz.
Szervusz, Nyár! Erődből jutott a kalászoknak is.
Megérlelted a gabonát, hogy mindennapi kenyerünk jövőre is legyen.
Szervusz, Nyár! Olyan jó voltál hozzám, hogy talán azt sem bánom,
Hogy te hoztad el az új tanévet is.
Lehet, hogy igazad van, nem csupán játékból áll a világ,
De ne mondd, jól tudom: anyuék éppen elégszer mondják.
Szervusz, Nyár! Pihend ki magad, lesz rá kilenc hónapod.
Ti évszakok olyan szépen megosztjátok egymás között az időt, hogy mire
Újra jöttök, ismét újjá születve köszönthettek minket.
Szervusz, viszontlátásra, a viszontlátásra, Nyár!

[FONT=&quot]
[/FONT]
Balogh József: Kedves Vakáció barátom!


Komolyan mondom, szégyellhetnéd magad.
Június közepén mellém szegődtél, barátokká fogadtuk egymást,
S lám: két és fél hónap után megtagadsz.
Tudom, jövőre ismét eljössz, megígérted a búcsúzáskor.
Nagyon jó volt veled!
Pedig anyuék mennyire izgultak, amikor megérkeztél…
Mi lesz a gyerekkel?
Akasszunk a nyakába kulcsot? Küldjük táborról táborra,
Vagy fogadják felváltva a nagymamák?
Szóval szörnyű családi vitákat okoztál, kedves Vakáció!
Én magamban mégis nagyon örültem, mert tudtam,
Te minden gyereknek a legjobb barátja vagy…
Tanév végére bizony alaposan elfáradtunk.
S nem csak mi, de a tanáraink is.
Ők – nekem elmondta az osztályfőnököm – éppúgy várták, mint a diáksereg.
Kedves Vakáció! Tudatom veled – mindenre te sem figyelhetsz oda - ,
Az összes gond megoldódott.
A nagyik szívesen fogadták az ő aranyos csillagukat,
A szemük fényét, vagyis engem.
Képzeld, Vakáció, megtanultam úszni, úgy, hogy egyszer sem fulladtam meg.
Uralkodásod ideje alatt kiváló famászó lettem,
Bár anyuék maradi nézetei szerint:
A nagymamáék idegeire többször másztam fel…
Kedves Vakáció! Egyre bölcsülő eszemmel nagyon jól tudom,
A te időd sajnos lejárt. A naptárt pergető idő nem ismer könyörületet,
S akkora hatalmad még neked sincs, hogy legalább októberig maradhass…
Köszönöm, hogy közel 80 napig jó barátok lehettünk, s ez a lényeg!
Te most majd békésen telelj át, s az új tavaszt várd annyira, mint mi!
Drága Vakáció! A suli, az suli, író kezekre vár a kréta, a könyvek
Olvasókat remélnek, a padok elárvulnának,
S a füzetek sem akarnak üresen maradni…
Isten veled, Vakáció! Vigyázz magadra, mert tíz hónap múlva
Megint nagy szükségünk lesz rád!
Aztán majd időben küldd ám el hozzánk a kistestvéreidet:
A téli és a tavaszi szünetet! Ők is jó fejek,
De legjobb fej te maradsz mégis, Kedves Öreg Nyári Vakációt!

Bieber Mária: Tanévnyitóra


Hírül adta a tévé, bemondta a rádió,
hogy immáron véget ért a boldog vakáció.
Útra kelnek a gólyák, elröpülnek a fecskék,
csak a diák marad itt, megtanulni sok leckét:
megharcolni vitézül számtalan számháborút,
és nem riadni vissza, hogyha titkot rejt az út,
bejárni a csűfcsavar *szavak labirintusát,
ország-világ látja majd, mit tud ez az ifjúság.
Én például azt tudom, hogy a hulló falevél zörgős,
tarka szőnyegét hóval lepi be a tél.
S jön a szeles december fogvacogtató faggyal,
de jön a Mikulás is, és nyomában az Angyal.
Azt is tudom továbbá, hogy nincs okunk panaszra,
hiszen vidám nyár köszönt a virágdús tavaszra.
Lesz még játék, vigalom, tréfa és zenebona,
hiszen nem tart örökké semmiféle iskola.
Nosza, lépjünk be azért most ezen a küszöbön,
hogy kiléphessünk rajta, ha a víg nyár beköszön!


Bősze Éva: Micsoda boldogság!


Micsoda boldogság! - Iskolás vagyok!
Titkokat tárok föl, akár a nagyok!
Iskolás lettem úgy, mint a nővérem,
füzeteit, könyvét többé nem irigyelem.
Együtt fogunk járni reggel kézenfogva,
az óvoda kapura csak titkon nézek, - lopva!
Új rejtelmek várnak, - a számok, a betűk,
törhetjük eleget makacs kis fejünk.
Fakard, mesekönyv, sok kis autó,
fölkerül a polcra, már csak odavaló!
Ám megígérem nektek, -
minden este elmesélem szépen,
mi történt napközben.
Mikor nevettünk, mikor szomorkodtunk,
melyik órában kikre is gondoltunk.
Elárulom; szívünk egyik fele,
még sokáig óvó néninkkel lesz tele.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Hárs Ernő Vége a vakációnak

Hárs Ernő


Vége a vakációnak



Kopog már a barna dió,
véget ért a vakáció.
Vidám ruhák, fénylő szemek,
gyülekező gyereksereg.
Mint a fecskék messze délre,
készülnek az új tanévre.
Villanydrótjuk iskolapad,
kedvük alatt majd leszakad.
Fiú, leány cseveg, csipog,
csupa emlék, csupa titok.
Patak vize, erdő zöldje
zsong szavukkal körbe-körbe.
Hozzá annyi napfény vakít,
elég lesz az új tavaszig,
hogy se szél, se fagyos utak
ne lopják el mosolyukat,
s mindegyikük bátran szálljon
át a betű-óceánon.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Évnyitó – forgatókönyv Kovács Márta összeállitása

Évnyitó – forgatókönyv

Kovács Márta összeállitása





Szereplők: - műsorvezető /az összekötő szöveget mondó pedagógus/

- 8-10 éves gyerekek

Eszközök:
- Színpadi háttérként nagy méretben az iskola bejárati ajtajának rajza.
- Díszletként: fa, közelében pad
- idős ember öltözéke
- iskolatáskák
- állatfigurák / majom, róka, rák, kenguru, zebra/
- zenét lejátszó eszköz /hangosító berendezés/
- mikrofon


Irodalom:
- Az iskola /Gárdonyi Géza nyomán
- Állatok iskolája /Gyárfás Endre
- Már iskolás vagyok / Janikovszky Éva nyomán
- Vége a vakációnak /Hárs Ernő
- Szeptemberi csengetés /Szinetár György



Zene:
- Szalay Kriszta / Büdös kölkök – zenekazetta: Kígyósuli
- Grieg / Peer Gynt - Morning
- Vivaldi / Négy évszak - Ősz
- Vörösmarty Mihály – Erkel Ferenc: Himnusz

(A VERSEK ÉS A JANIKOVSZKY-IDÉZET MEGTALÁLHATÓK AZ INTERNETEN.)




Színpad / díszlet /
- Háttérként iskola kapuja (bejárata) nagyméretű rajzként.
- Előtérben fa, őszi lombkoronával; közelében egy pad.

Idő: 20 perc






Zene (a gyülekezés alatt): Vivaldi / Négy évszak- Ősz

(A gyerekek által ismert személy /pedagógus= ped./ közvetlen hangon – mintha a gondolatait osztaná meg – mondja az „összekötő szöveget”.)

1. ped. : ( Köszönt mindenkit az új tanév megkezdése alkalmából…., majd )
- Amikor gyerek voltam, nagyapám sokszor mesélt nekem, milyen volt az élet, amikor ő volt gyerek. Szerettem ezeket a történeteket hallgatni… Milyen is volt régen az élet…

(fa, alatta pad, padon ülő „ öregember”- aki elmeséli a történetet)

2. mesélő / GÁRDONYI GÉZA: AZ ISKOLA /

Apám szeptemberben az iskolába adott. Mi a falu végén laktunk, az iskola meg a falu közepén volt, körülbelül egy kilométernyi távolságra.
Nekem eleinte gyötrelem volt oda eljárnom, mert a falubeli gyerekek nem ismertek, mindig csúfoltak. Otthon nem tudtak erről semmit, mert szótlan természetű voltam, nem panaszkodtam.
De az iskola tetszett nekem.
Félig földbe süppedt ház, földes szoba; ablakai kicsinyek, fala alacsony. Mindössze három-három hosszú pad volt benne: az északi oldalon a leányok ültek, a délin a fiúk. Középen az ablaktól az ajtóig jó nagy tér, amelyen a tanító úr sétálgatott.
... az iskolának nem volt fája, ősi szokás szerint télen a tanulók maguk fűtöttek. Minden gyerek vitt a hóna alatt egy darab fát, s átadta a vigyázónak. Az meg ledobta a kályha mellé. Ilyen módon annyi fa gyűlt össze, hogy a tanítóné konyhájára is elég volt.
Tollszedésre a tanító kötelezte az iskolát. Ő még lúdtollal írt, s a gyermekek nagy része is. Hát tavaszonként szedték és hordták a gyermekek a lúdtollat. A tanító megmetszette nekik ügyesen. Írásóra alatt aztán oly sercegés volt az iskolában, mintha pecsenyét sütnének.
A tintát se vettük a boltban. A tanító megtanított bennünket, hogy lehet a bodzából tintát főzni. A tintafőzés persze nem történt észrevétlenül. Ha Pista vagy Miska tintás volt homloktól könyékig; biztos, hogy otthon tintát főzött.
Ha visszagondolok erre az iskolára, a falu szegénységének a képét látom benne. Voltak olyan gyermekek, akik télen is mezítláb jártak. A lábuk vörös volt, és futva jöttek havas időben, de azért ami jég volt útközben, végigcsúsztak rajta.
Könyvet se tudott mind szerezni. Ábécéskönyv, Biblia – ez volt a könyvünk. A többit írták.
Az iskola fegyelmezett volt, s elég tiszta. Nem volt ott semmi lárma. Még az utcán is rendben kellett hazamennünk.
( az „öreg” kisétál)

3. ped. :
-A nagyapám és apám is mesélt arról, milyen volt az, amikor ők iskolába jártak. Így aztán én is alig vártam, hogy iskolás legyek. Óvodás éveimben készültem is rá! Persze akkoriban szívesebben játszottam „állatosdit” a társaimmal.


(rövidnadrágos, játszóruhás kisgyerekek jönnek, kedvenc játékfiguráikkal, bábjaikkal játszadozva, beszélgetést imitálva.

ZENE: Kígyósuli /Szalay Kriszta: Büdös kölkök –zenekazetta /
Akire rákerül a sor, előre lép a közönség felé, s bábjával adja elő a versét.
Gyerek- majommal
-rókával, rákkal
-kenguruval
-zebrával

4. gyerekek / GYÁRFÁS ENDRE: ÁLLATOK ISKOLÁJA / részlet:

Elmondja:
- a majomról szóló részt,
- a rókáról és a rákról szóló részt,
- a kengururól szóló részt,
- zebráról szóló részt.
( A gyerekek játszadozva kisétálnak.. közben ZENE: Kígyósuli )

5. ped.:
-S mikor tényleg iskolás lettem, és büszkélkedtem is vele, de a szívem mélyén már nem voltam olyan biztos abban, hogy szeretek iskolába járni… Mit gondol erről egy kisiskolás?



(Egy fiú jön iskolatáskával, leül a padra - s mintha írna valamit, sokszor a közönségre nézve olvashatja föl.)

6. mesélő / JANIKOVSZKY ÉVA nyomán, részlet: MÁR ISKOLÁS VAGYOK c. művéből.
„Érdekes, de amióta iskolába járok, a felnőtteket egyetlen dolog érdekli. Mindenki megkérdezi tőlem:
-Aztán szeretsz-e iskolába járni?
Én először azt válaszoltam, hogy nem tudom. Akinek ezt válaszoltam, az összecsapta a kezét és egészen odavolt. Hogy miért nem szeretek iskolába járni? Talán nem szeretem a tanító nénit?
Pedig nem azt mondtam, hogy nem szeretek iskolába járni, csak azt, hogy nem tudom. Mert ez az igazság.
Van, amikor szeretek iskolába járni, és van, amikor nem.
Amikor a tanító néni olyat kérdez, amire senki sem tud felelni, csak én, akkor szeretek iskolába járni.
Ha én hajítom a legmesszebbre a kislabdát, és a Magda néni azt mondja, ejha!, akkor szeretek oskolába járni.
És akkor is szeretek iskolába járni, mikor a tanító néni felemeli a füzetemet és megmutatja a többieknek, hogy nézzétek, így kell ezt ügyesen megcsinálni!
Szóval, sokszor szeretek iskolába járni, de van, amikor nem szeretek.
Amikor olyan sokáig kell egy helyben ülni, hogy a lábam már nem bírja és elkezd magától dobogni a pad alatt, és rám szólnak, hogy ejnye Dani, akkor nem szeretek iskolába járni.
Amikor sehogyse akar vége lenni az órának, és muszáj egy picit harapnom az uzsonnámból, és a mögöttem ülő árulkodós rákezdi, hogy tanító néni kérem a Dani megint eszik, akkor nem szeretek iskolába járni. És ha a többiek nevetnek ezen, akkor pedig annyira nem szeretek, hogy majdnem sírok.
Meg olyankor se szeretek iskolába járni, mikor véletlenül nem arra figyelek amire kell, hanem arra, ami jobban érdekel, és a Piri néni rám szól, hogy ejnye, már megint nem figyelsz.
Mert ha én véletlenül nem figyelek, az azért még nem „már megint”. Hát ezért nem tudok én mit válaszolni arra, hogy szeretek-e iskolába járni.”

( a fiú föláll, kimegy)

7. ped.:
- Minden évben eljön a szeptember. Vége a nyárnak, kezdődik az iskola. Akár kisdiák, akár nagyobbacska. Van, aki örömmel jön, van, aki szomorkodva. Mondjátok el, mi is ennek az oka…

(Gyerekek jönnek be táskákkal, leteszik a pad köré. Egy verset akár többen is /megosztva/ mondhatnak.)

Zene: (halkan, a versek aláfestéseként is) Grieg: Peer Gynt- Morning

8. versmondók HÁRS ERNŐ : VÉGE A VAKÁCIÓNAK

9. versmondók SZINETÁR GYÖRGY: SZEPTEMBERI CSENGETÉS


10. ped.:
- És megkezdődik a tanév.

/ A pedagógus néhány kedves mondattal , jókívánságokkal köszöntse a gyerekeket, az új tanulókat – az iskola jellegének, hagyományainak megfelelően… Esetleg átadva a szót az igazgatónak , hogy „hivatalosan „ is nyissa meg a tanévet. /

11. HIMNUSZ

Bibliográfia:


- Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok. – [Bp.]: MNOT : Kossuth, 1983
- Gyárfás Endre: Erdőtanítvány : válogatott versek. – Pécs: Halász, [2000]
- Hárs Ernő:Túl az Óperencián. – Bp.: Eötvös J. Kvk., 2000
- A kívánságfa [vál. és szerk. Kelemen Sándor]. – Bp.: Móra, 1979
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Szamuil Marsak: Kisdiákok új világa - Kálnay Adél: Köszöntő-Molnos Lajos: Becsengetés

Szamuil Marsak: Kisdiákok új világa

Szemedben még az álom,
s a nyár emléke is,
haj, kisdiák barátom,
utad most merre visz?
A pad s a tábla vár rád,
a kréta, csöngetés,
nem kísér a bátyád,
míg iskolába érsz.
Figyeld, hogy zsong az osztály,
harmincöt víg diák,
amint belépsz, a padnál
mind "jó napot" kiált.
A táska mélyén könyvek,
s a sok színes füzet:
naponta úgy köszöntsed,
mint ismerősödet.
Az ábécé betűi
mind üdvözölnek majd,
ha sorra sort betűzi
a kisdiákcsapat.
Úgy fűzi, mint a gyöngyöt,
betűt betű után.
Kik lesztek majd ti? Költők,
haj, kisdiák komám?



Kálnay Adél: Köszöntő

A nyár, a nyár , az elrepült,
a villanydrótra fecske ült,
készül már lassan messzire,
talán a világ végire.
Szállnak a napok, mint a szél,
kerengve hull már pár levél,
nekem is mindjárt menni kell,
nem cserélnék most senkivel!
Táskámban könyvek, füzetek,
vár rám egy pad és sok gyerek,
számok, betűk és dallamok...
Szervusz! Iskola! Itt vagyok!





Molnos Lajos: Becsengetés


Ezerszínű, kedves nyár:
elszállt tarka lepke –
Csitri-csivi fecskék
sem ülnek az ereszre…
Hosszú, nagyvakáció:
már csak emlék, álom –
Szép volt, jó volt, s hogy eltelt,
kicsit még sajnálom.
De szólít az iskola,
s padok, térkép, tábla
ha tehetnék, futnának
elénk az utcára.
Mint egy nyüzsgő hangyaboly,
olyan lett az osztály,
s csupa kérdésekből állunk:
„… hát te hol nyaraltál?
tenger? …tábor? …fenyvesek?...”
Emlékek cikáznak:
egy-egy fényes darabja
az elsuhant nyárnak.
Nézzük egymást kacagva:
„ – Pityu, hogy megnőttél!...
- Kati, Palkó, te talán
kávéban fürödtél?!...”
Szép volt a vakáció,
mint egy színes álom,
de hogy eltelt, oly nagyon
most már nem is bánom
.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyárfás Endre: Iskolások vagyunk

Gyárfás Endre: Iskolások vagyunk

ÉBRESZTŐ

Csörren a, csörren a csengős óra,
hétalvócska ébredj már!
Látod, a cirmos az első szóra
pattan az ágyból, táncot jár.
Csörren a, csörren a csengős óra,
iskolás vagy, kelj már föl!
Jól esik egy kicsi könnyű torna,
fogkefe, fogkrém, fürdő vár!

ÍROGATÓ

Kisbetűk és nagybetűk
álljatok a sorba!
Ne ugráljon senki, mint
ugri-bugri bolha!
Mondat élén hadnagyok:
a nagybetűk állnak.
Ők vezetik a kicsiny
betűkatonákat.

ZSIBONGÓ

Ha a kedved borongó,
felvidít a zsibongó.
Nem madárház, nem kaptár
nem garázs és nem hangár:
van itt mégis zümmögés,
zúgás, búgás, berregés.
Hányféle hang! Vihogó,
nyivákoló, nyihogó,
dudorászó, dörmögő,
brummogó és bömbölő.
Ha a kedved borongó,
nem maradhatsz búsongó:
várva vár a zsibongó.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
IDE NÉZEK… Közlekedési évzáró játék

Egy nagyon aranyos óvodai közlekedési évzáró játékot találtam.

Készitette: Napköziotthonos Óvoda -Doboz-


IDE NÉZEK…
Közlekedési évzáró játék


Díszlet:
Háttérben, a bal oldalon domboldal, házakkal, középen tó, a jobb szélen városi kép.
A verseket és a táncot a színpad elején mondják a gyerekek.
Eszközök: Kék és piros színű autó, vonat, helikopter, hajó, (Az eszközök kartonból készülnek, a gyerekek az ablakon kinézve mondják el a verseiket), kerékpárok, bőrönd.

A szövegkönyv Nógrádi Gábor: Mit jelent? című könyvének felhasználásával készült.

1. Városi zaj hangjára jobbról, balról egy-egy autó bejön a színre és két gyalogos besétál

Gyalogosok:
Ide nézek, oda nézek,
lámpa, tábla olyan sok!
Merre menjek, hova lépjek?
Azt se tudom, hol vagyok?


Mit jelent a piros kerek?
És a csíkos, hogyha kék?
Most az úton átmehetek,
vagy várjak egy kicsikét?


Hogyha volna egy nagy autóm,
és a lábamnál egy fék,
akkor minden tábla előtt
a fékemre rálépnék.


Kint egy rendőr álldogálna,
én meg ülnék odabent;
kihajolnék, megkérdezném:
ez a tábla mit jelent?


De még nincsen kocsim egy se,
ezért fogd meg a kezem,
Ameddig az összes táblát,
lámpát meg nem ismerem!


Piros autó sofőrje:
Forog a kerék, mégse ráz.
Sebesség ötven, nyolcvan, száz!
Repül a motor … semmi gáz!


Kék autó:
Piros autó nagyon szalad.
Piros autó, mint a pipacs.
Piros autó ipi – apacs!
Megláttam a rendszámodat.


Piros autó:
Alszik bácsi? Csókolom!
Kocsiban ül, nem lovon.
Ha kedve van poroszkálni,
arra ott a külső sáv, ni!

Kék:
Tíz, húsz, harminc, negyven, ötven!
A táblákat ne vedd könnyen!
Ne mondd mindig: gyorsan, gyorsan!
Mert kiszállhatsz egy bokorban.


Két autó utasai:
Előzni itt sose szabad!
Ez a tábla parancsol.
Szembe is jöhet egy kocsi,
s abból lesz a karambol


Piros autó:
Jobbra, balra kígyó tekereg,
fékezzünk, mert kanyar közeleg,
éppen kettő, hirtelen éles!
Száguldani jó, de veszélyes


Kék autó:
Az út csupa
hepe – hupa
ne száguldozz
te kis buta!
Azt hiszed, hogy
hazajutsz?
Bukkanóban
arra buksz!


Piros autó utasa:
Elfáradt az autó,
És az is, ki benne ül.
Ha közel egy parkoló,
tudom mindenki örül.
Az autó lepihen,
A vezető sétálgat,
Megeszem a szendvicsem,
megiszom a kólámat.


Kék autó utasa:
Szegény motor akadozik,
Dö – dö – döccen, fulladozik!
”Szomjas vagyok, kiszáradok,
meghalok, ha nem ihatok!
Jaj de hosszú ez az út,
hol van egy MOL benzinkút.”
Van baba, játék,
s persze csoki!
Felpakolunk,
mire kész a kocsi!


Három kerékpáros (Ők kerékpárral érkeznek):
Ide figyelj,
kerékpáros!
Akár falu,
akár város,
Állítson meg
ez a tábla,
Indulj tovább
más irányba!


Lehet, hogy tudsz biciklizni,
és repülsz a két keréken,
ne menj ki az útra mégsem.
Kocsi, motor, fordul, száguld!
Egyik út sem elég széles
hogy ne legyen túl veszélyes.
Ahol ezt a táblát látod,
odatekered a pedálod,
ott futnak a kerékpárok.


Folyó partján meredeken,
óvatosan kerekezem.
Mert ha egyszer nem vigyázok,
eső nélkül is megázok


Biciklin


Kis biciklim
levegős,
nem hajtja
sem gáz, sem gőz.
Tető sincsen
felette,
kell is hozzá
szerencse
Két felhő közt,
kicsit félek,
ne essen,
míg, hazaérek

Tánc.
Zene: Charlie és Cserháti: Száguldás
rajz a csatolásban

A szereplők leülnek a hátsó díszlet elé.
[FONT=&quot]
[/FONT] 1 gyerek bejön:
Sín, sín, tábla,
aki látja,
mindenkinek
kiabálja:
”Fékezd le a kocsidat!
Vigyázz, ha jön a vonat!”


Vonat hangja efekt, megérkezik a színre a vonat.

Mozdonyvezető:
Ziki – zaka – zakatol,
Ez a vonat valahol.
Én vagyok a vasutas,
Te meg legyél az utas.


Utasok:
Gazdag Erzsébet: Megy a vonat

Megy a vonat, zakatol, zakatol
Várnak reád valahol, valahol.
Fut a kerék, dübörög, dübörög:
lesz még máma, örömöd, örömöd
Futó felhő elmarad, elmarad:
Elhagytuk a madarat, madarat.
Meg sem állunk hazáig, hazáig:
kicsi falunk tornyáig, tornyáig.


Volt egyszer egy nagy eset:
Buta Béla sietett.
A sorompót megkerülte,
s meg történt a baleset!
Sorompónál meg kell állni,
a vonatot meg kell várni.
Hacsak nem tudsz, mint a
madár,
a vonat felett átszállni.


Várja a vonatot egy gyerek, csomagokkal:
Jaj, de nehéz
ez a csomag,
ha várom a
vonatomat.
Veszem ölbe,
teszem földre.
Mért nem a megörzőbe?
Akárhova megy a
vonat,
elviszem a kutyusomat.
Cicámat és papagájom
sem hagyhatom otthon
nyáron.
Utazásunk nagy titka:
kosár kell vagy kalitka!


Mozdonyvezető:
Si – hu – hu – hu,
Megy a vonat,
Viszi már az utasokat.
Süt a nap és fut a vonat,
megiszod az italodat.
Akár kólát, akár vizet,
ne dobd ki az üvegedet!


Utasok:
A kíváncsi kisvonat

Kit – kat, zötyög,
zakatol,
mindig megáll valahol.
Ezer pipacs integet:
-Hadd, utazzunk teveled!
Tovább zötyög,
zakatol,
újra megáll valahol.
Száz szemével
sokat lát:
Fűben ugráló békát,
fenyő csúcsán cinegét,
fülesbaglyot,
kék lepkét,
barna mókust,
tölgy alatt,
szürke nyulat, mint szalad.
Tovább zötyög,
zakatol.
Megint megáll valahol,
Előtte a Balaton.
Mint hattyúk
a tavon át,
úsznak fehér vitorlák.
és a parton mennyi sátor!
Tarka vidám sátortábor.
Kit – Kat
szól a kisvonat:
Elértem a célomat.
Tovább én már nem megyek!
Végállomás gyerekek


Tánc:
Zene: Neoton: Hátizsák-dal
rajz a csatolásban



A szereplők hátra leülnek a díszlet elé

[FONT=&quot]
[/FONT]
Hajókürt hangjára beúszik a hajó a színre.

Kapitány:
Megy a hajó szaporán
Lemaradt a kapitány.
Kiabál, trombitál,
De a hajó meg nem áll.


Utasok:
Jön a hajó. A kéménye
szikrát szór a vízre, égre:
hosszú szalag kék ezüstje:
messze kígyózik a füstje.
Jön a hajó, itt van, megáll,
a futástól liheg, zihál.
Sípszó hangzik, jól kitartva,
tódul a nép ki a partra.
Ha nagy leszek hajós, leszek,
napellenzős sapkát veszek,
sípolok és szalutálok,
mint az öreg kapitányok.

Kapitány:
Hogyha egyszer hajós volnék,
ezer tengert áthajóznék.
Láthatnád, ha visszatérek,
mennyi mindent hozok néked.


Helikopter hangja effekt, a színre bejön a helikopteren két gyerek

Pilóták:
Közel van a repülőtér,
a helikopter is ideér.
Ha arra visz az utam,
felettem 1, 2, 3,
4, 5, 6, 7 elsuhan.

Repültem,
repültem helikopteren
nagy
kerek ablakából,
egyszer csak
lenéztem:
törpe várost láttam,
törpe házat, várat,
a csillogó folyók
vígan csordogáltak.
Akár a fűszálak
picik voltak a fák,
a gyerekek pedig,
mint parányi hangyák.
Mikor a helikopter
velem földre szállott,
óriásinak láttam
az egész világot.

Városi közlekedés hangja, bejön egy autó két gyerekkel, két gyalogos besétál, egy munkás oldalt ás sisakban.

Gyalogosok kezükben buszbérlettel, csomagokkal:
Megyek busszal, villamossal,
metróval és trolibusszal.
Nagyi vár, mozi vár,
vagy a hegyen vár a vár.
Utazom, mert élvezem,
van fényképes bérletem.

Autóból kikiabálnak:
Ez a bácsi mit ás?
Talán az út hibás?
Dühös, aki erre jár.
Tessék abbahagyni már

Munkás:
„Kérem szépen, menjen körbe,
vagy beesik a gödörbe!”


Nyomatékos türelemmel
araszolgat az úthenger:
alig mozog, diheg – dohog,
nyög alatta kavics, homok,
sima az út, mint az asztal,
nem hiányzik, csak az aszfalt!
Autó mögött forró katlan:
abból ömlik szakadatlan.
S rá sütnek még aznap este
csillagok az új úttestre.


[FONT=&quot]
[/FONT] Tánc
Zene: TNT: Trabant
rajz a csatolásban


A tánc végén mindenki feláll, és körben járnak a színpadon, levonulnak a Száguldás zenére.


1-36.gif
 

Csatolások

  • Ide nézek-Napköziotthonos Óvoda.doc
    258 KB · Olvasás: 665

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
Bihari Klára: Válás az óvodától

Bihari Klára: Válás az óvodától



Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.
Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét.
A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!
Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon.




 

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
B. Radó Lili: Búcsú az óvodától

B. Radó Lili: Búcsú az óvodától


Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!
Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.
S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
s okoztunk is néha bajt,
kérjük mégis: szeretettel
gondoljon ránk vissza majd!
 

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
Füleki János: Óvodások búcsúzása

Füleki János: Óvodások búcsúzása



Erdők-mezők dalos madárkája
repülj a mi kedves óvodánkra.
Kicsik voltunk mikor idejöttünk,,
három évet tarisznyánkba tettünk.
A három év sok-sok vidám napja
kísér minket el az iskolába.
Szálljon érte boldogság és béke
óvónénik szerető szívére.
 

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
Elek István: Mint a kertész

Elek István: Mint a kertész

Mint a kertész virágait
gondozza és neveli,
úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei.
A virág az illatával
mondja azt, hogy: „Köszönöm!”
én meg a sok jót a szívem melegével köszönöm


 

ildikó1972

Állandó Tag
Állandó Tag
Mentovics Éva: Köszönöm

Mentovics Éva: Köszönöm

Ő tanított betűt írni,
megfogta a kezemet.
Így biztatott:nehogy feladd!
Ügyes vagy,ez megy neked.

Mosolyával simogatott,
dicsért kedves szóval.
Ha valami rosszat tettünk, elég volt egy sóhaj.

ha az utcán átsétáltunk,
kézen fogva vezetett.
ha valamit megkérdeztünk, máris jött a felelet.

Mesét mondott, dalolt nékünk,
kedves, csengő hangon.
Víg dalait azóta is,
ma is szinte hallom.

E kis virág elmond mindent,
amit én csak érzek.
Az elröpült, dolgos évet,
így köszönöm én meg.
 

ildikó1972

Állandó Tag
Állandó Tag
Szőke Jenő: Pedagógus napra

Szőke Jenő: Pedagógus napra

Távolból elnézzük a kékellő erdőt,
Enyhe szélfuvallat hajt egy bárányfelhőt.
Napot nem takarja aranyló sugara
Szórja szerte fényét: PEDAGÓGUS NAPRA.

Mezei virágok pompáznak a fényben,
Vibrál a délibáb néma rezdülésben.
Hajladozó fűzfa ad nyugtató árnyat,
Sok kis iskolásnak, kik most erre járnak.

Vadvirágot szednek, csokorba kötik azt,
Dallal köszöntik ők, a késői tavaszt.
Majd viruló arccal, remegő kezekkel,
tanároknak adják, hálás szeretettel.
 

ildikó1972

Állandó Tag
Állandó Tag
Mentovics Éva:pedagódusnapra

Mentovics Éva: PEDAGÓGUSNAPRA

A-tól ZS-ig megismertünk
minden betűt mára.
Számokat is tudunk írni
füzetbe, táblára.

Képeskönyvből már egyedül
olvassuk a verset.
Azt is tudjuk, ez nem minden
ez még csak a kezdet.

Vágyunk mindig új tudásra,
jönnek a miértek.
Tanítasz és szeretsz minket,
tudjuk, hogy megérted.

Fáradoztál sokat értünk,
volt öröm, és bánat.
Hálás szívvel nyújtjuk Neked
most e virágszálat.

Elsuttogja e kis virág
hajladozva Néked,
Köszönjük a sok új tudást,
ezt a vidám évet.
 

napraforgo3

Állandó Tag
Állandó Tag
Csanádi Imre: Búcsú az óvodától -Búcsú a dadusnénitől

Versek óvodai ballagásra

Ismeretlen szerző:Óvó néni várt énreám,
Csanádi Imre: Búcsú az óvodától
Kovács Barbara: Búcsú a dadusnénitől
Óvodai búcsúztatók
Donászi Magda: Óvodától iskoláig
Tóth Juli: Óvodai búcsúzó


Óvó néni várt énreám, mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz, bizony nem megy oly könnyen!
Mikor sírtam ki volt velem? Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra, mintha édesanyám volna?
Nem várt érte köszönetet, egész szívét adta nekem!
Elfeledni nem is tudom, hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor, míg a táskát cipelem!
Tudom vége a játéknak, már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok, két karja majd visszavár!

Csanádi Imre: Búcsú az óvodától

Hej óvoda, óvó nénik, -
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!

Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.

A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.

Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.

Óvónénit köszöntjük
Óvónénit köszöntjük,
sok esztendőt érjen.
mint nagyapó , nagyanyó
oly sokáig éljen.

Szépen szólni , köszönni
megtanít bennünket
minden jóval megtömi
gömbölyű fejünket.

Fáradtságért , munkáért
mit adjunk cserébe ?
maradjunk jó gyermekek
szíve örömére.


Kovács Barbara
Búcsú a dadusnénitől

Dadus néni , dadus néni
de kár , hogy már el kell menni!
etetgettél , öltöztettél ,
babusgattál, nevelgettél.

A cipőnket megkötötted
az orrunkat törölgetted ,
a ruhánkat hajtogattad ,
fésülgetted a hajunkat.

Tanítottál söprögetni ,
teríteni , ágyat vetni.
kezet mosni , arcot mosni
öltözőben rendet rakni.

Hogyha sírtunk , vigasztaltál
rosszak voltunk , jól megszidtál
tanítottál szépen kérni ,
amit kaptunk , megköszönni.

Mi most megköszönjük néked ,
háromévi kedvességed,
türelmedet , szereteted,
sose feledjük nevedet!

Óvodai búcsúztatók

"Óvó nénit köszönti ma
Minden versünk,
Elbúcsúzunk,mert az ősszel
Iskolába indulunk.

Búcsúzunk az óvodától
Köszöntővel,énekkel,
De amit itt megtanultunk
Nem feledjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
Okoztunk is néha bajt,
Kérjük, mégis szeretettel
Gondoljon ránk vissza majd."
"Édes óvónéni
El kell mostan válnunk
Egy-két nap és már
Iskolába járunk.

Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet
Nem feledjük el a sok
Óvodás emléket.

Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradtságos
Áldozatot hoztak.

Édes óvónéni
Fél szívünk itt marad
Mert az ki jóságot vet
Szeretetet arat."

"Azt a sok jót, amit kaptunk
megháláni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek,de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban."


Donászi Magda: Óvodától iskoláig

Egyszer régen édesanyám,
megfogtan a kezemet.
Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam :
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakát,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.


Tóth Juli: Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!
 

ildikó1972

Állandó Tag
Állandó Tag
Mentovics Éva: Köszöntő

Mentovics Éva: Köszöntő

Amikor az első napon
iskolába léptem,
öltözködni, cipőt fűzni
Ő segített nékem.

Ő tanított betűt írni,
s elolvasni őket.
Elültettünk néhány magot,
s lestük, amint nőnek.

Így nőttünk fel mi is szépen,
mint kicsinyke hajtás,
s így lett a sok idegenből
jó barát, és pajtás.

Napról- napra táplált minket
mosollyal, tudással.
Megtanított arra is, hogy
törődjünk egymással.

Lerakta az alapokat,
erős, várunk legyen.
Építgessük, egyre följebb,
s a tudásra vágyjunk!

Hisz az élet viharában
az a vár áll legtovább,
amelyiknek jó stabilra
építették alapját.

Megtanultunk, amit tudtunk,
az sohasem vész el.
És a tudás legyen fontos,
Ne érd be kevéssel!

Bölcs szavai elkísérnek,
bármerre is járunk,
Szeretettel köszöntünk most-
tanítónk, tanárunk.
 

Sajla

Állandó Tag
Állandó Tag
Csukás István: Tanévzáró

Csukás István
Tanévzáró
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.
Elő sárkány, elő labda
szállj az égnél magasabbra.
Gyere, állj be a csapatba,
estig ne is hagyjuk abba.
Vár a víz és vár a partja,
vár a nyári rét, a tarka,
szívünk dobog, bőrünk barna,
ki erre fut, ki meg arra.
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.
 

ildikó1972

Állandó Tag
Állandó Tag
Bősze Éva : Tanítóinknak ( részlet )

Bősze Éva : Tanítóinknak ( részlet )

Segíts,kis virágunk,segíts elmondani,
tanítóink hangját milyen jó hallani!
Ha kell,cirógat, ha szükséges, dorgál,
akár édesanyánk- a bajban is ott áll!
Segíts,kis virágunk, segíts elmondani,
hogy szívünk ma őket nem győzi áldani.
 

Sajla

Állandó Tag
Állandó Tag
Ismeretlen szerző: - Hová, hová, kis királyné lánya?

- Hová, hová, kis királyné lánya?

- Hová, hová, kis királyné lánya?
- Szőrt szedegetni, szitát kötögetni.
- Minek az a szita?
- Lisztet szűrögetni.
- Minek az a liszt?
- Friss kenyeret sütni.
- Minek az a kenyér?
- Gyerekeknek adni.
- Minek az a gyerek?
- Iskolába járni.
- Minek az az iskola?
- Hogy ne legyen ostoba.
 
Oldal tetejére