Betűország -Mesélő évszakokból
Ovisoknak évzáróra a Mesélő évszakok c. lemezről.
Ovisoknak évzáróra a Mesélő évszakok c. lemezről.
Pedagógusnap - évnyitó - évzáró - ballagás
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
E. Isenhour: Add tovább!
E. Isenhour:
Add tovább!
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
E. Isenhour:
Add tovább!
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
Búcsúzás
Sziasztok!
Egy régi ballagó verset szeretnék megosztani veletek. Annak idején, mikor én ballagtam az általános iskolából a nagymamámtól tanultam. Még ő is diák volt, amikor tanulta. Sajnos az íróját nem tudom.
Búcsúzás
A szívem, úgy dobog,
Szememben könny ragyog
8 esztendő után
Búcsúzni akarok.
Iskolánkat, ezt a négy falat,
Melyben szép emlék minden talp alatt
Úgy köszöntjük most elbúcsúzáskor,
Mint méh a fákat akácnyíláskor.
Serdülő lelkünk messze száll ma,
De bárhova is vigye el szárnya,
Mit itt kaptunk kis tarisznyánkba
Mélyen megbecsüljük, nem vetjük a sárba.
Elővesszük néha iskolai könyvünk,
S kik olyan sokat fáradoztak értünk,
Ne vesszen hiába jóságos munkájuk,
Mindig szeretettel gondolunk majd rájuk.
Nem feledjük azt, mit itt tanultunk,
Hisz sok intelmet, tanácsot kaptunk.
Visszajövünk még egy találkozásra,
Drága tanáraink, a viszontlátásra!
Sziasztok!
Egy régi ballagó verset szeretnék megosztani veletek. Annak idején, mikor én ballagtam az általános iskolából a nagymamámtól tanultam. Még ő is diák volt, amikor tanulta. Sajnos az íróját nem tudom.
Búcsúzás
A szívem, úgy dobog,
Szememben könny ragyog
8 esztendő után
Búcsúzni akarok.
Iskolánkat, ezt a négy falat,
Melyben szép emlék minden talp alatt
Úgy köszöntjük most elbúcsúzáskor,
Mint méh a fákat akácnyíláskor.
Serdülő lelkünk messze száll ma,
De bárhova is vigye el szárnya,
Mit itt kaptunk kis tarisznyánkba
Mélyen megbecsüljük, nem vetjük a sárba.
Elővesszük néha iskolai könyvünk,
S kik olyan sokat fáradoztak értünk,
Ne vesszen hiába jóságos munkájuk,
Mindig szeretettel gondolunk majd rájuk.
Nem feledjük azt, mit itt tanultunk,
Hisz sok intelmet, tanácsot kaptunk.
Visszajövünk még egy találkozásra,
Drága tanáraink, a viszontlátásra!
Donászy Magda: Óvódába jártam
Donászy Magda
Óvódába jártam
Óvódába jártam
Kedves Óvónéni!
Kedves óvodások!
Mától kezdve én már
iskolába járok.
Kedves óvodások!
Mától kezdve én már
iskolába járok.
<O
A hátamon lóg majd
a nagy iskolatáska,
a könyv és a füzet,
nem is fér el másba.
A hátamon lóg majd
a nagy iskolatáska,
a könyv és a füzet,
nem is fér el másba.
<O
Tolltartót is kapok:
benne tollszár, tollak.
Talán már írni is
megtanulok holnap.
<O
Hogyha tudok írni,
írok egy levelet,
annak, akit itt a
legjobban szeretek.
<O
Óvónéni nevét
írom a levélre,
a tanítóbácsi
megdicsér majd érte.
Tolltartót is kapok:
benne tollszár, tollak.
Talán már írni is
megtanulok holnap.
<O
Hogyha tudok írni,
írok egy levelet,
annak, akit itt a
legjobban szeretek.
<O
Óvónéni nevét
írom a levélre,
a tanítóbácsi
megdicsér majd érte.
Donászy Magda: Iskolában
Donászy Magda
Iskolában
Az első osztályban
lóg a fali tábla.
Mint a fényes korom
fekete a háta.
<O
Évek óta ott áll
a fekete tábla.
Sok gyerek kéz írt már
betűt, számot rája.
<O
Én is megtanulok
írni nemsokára.
Tudom, jó barátom
lesz a falitábla.
Iskolában
Az első osztályban
lóg a fali tábla.
Mint a fényes korom
fekete a háta.
<O
Évek óta ott áll
a fekete tábla.
Sok gyerek kéz írt már
betűt, számot rája.
<O
Én is megtanulok
írni nemsokára.
Tudom, jó barátom
lesz a falitábla.
Donászy Magda: Búcsú az óvodától
Donászy Magda
Búcsú az óvodától
Három éves voltam,
mikor idejöttem.
Most a búcsúzkodás
bizony nem megy könnyen.
<O
Másé lesz a fogas.
Az én kedves jelem.
De az iskolában
vár már az új helyem.
<O
Másé lesz a kedve,
kékvirágos csésze,
a kékrózsás tányér,
más ül a kis székre.
<O
Ma még én öntözöm
itt a sok virágot.
Holnap, iskolában
tanuláshoz látok.
<O
Búcsúzzunk el babák!
Morgós Mackó bácsi!
Holnap betűkre
leszek már kíváncsi!
<O
Fodros köténykémben
nem leszek már napos!
De majd megtanulom,
hogy milyen a hatos!
<O
Repültek az évek,
a hónapok, napok!
Napos-naptárunkon
fordítsunk egy lapot.
<O
De már nincsen több lap
a napos-naptáron.
Búcsúzzunk! Karomat
ölelésre tárom.
<O
Fáj a búcsúzkodás.
A szó sem jön könnyen.
Ugye nem csoda, ha
kicsordul a könnyem…
Búcsú az óvodától
Három éves voltam,
mikor idejöttem.
Most a búcsúzkodás
bizony nem megy könnyen.
<O
Másé lesz a fogas.
Az én kedves jelem.
De az iskolában
vár már az új helyem.
<O
Másé lesz a kedve,
kékvirágos csésze,
a kékrózsás tányér,
más ül a kis székre.
<O
Ma még én öntözöm
itt a sok virágot.
Holnap, iskolában
tanuláshoz látok.
<O
Búcsúzzunk el babák!
Morgós Mackó bácsi!
Holnap betűkre
leszek már kíváncsi!
<O
Fodros köténykémben
nem leszek már napos!
De majd megtanulom,
hogy milyen a hatos!
<O
Repültek az évek,
a hónapok, napok!
Napos-naptárunkon
fordítsunk egy lapot.
<O
De már nincsen több lap
a napos-naptáron.
Búcsúzzunk! Karomat
ölelésre tárom.
<O
Fáj a búcsúzkodás.
A szó sem jön könnyen.
Ugye nem csoda, ha
kicsordul a könnyem…
Szia!
Egy kis nyelvbotlás volt, Éneklő évszakok a CD címe és egy pedagógus napi van még mellette ezt csatoltam. A többi inkább az évszakokról szól.
Kónya Lajos: A tanító
Kónya Lajos
A tanító
A tanító
Jól ismeri az életet.
Hány tágas ablakot nyitott!
Szemei most is fényesek,
Negyvennégy évig tanított.
Csodálatos nagy-nagy dolog.
Évente harminc... s lepereg
negyvennégy év, így -számolok-
ezerháromszázhúsz gyerek!
Gyerekesebb kissé, vígabb
másoknál. Szava nyugtató.
Kereste -mondja- a minap
egy vállalat-igazgató.
Köszönöm, hogy megtanított
rajzolni, körzők és szögek
szavára nyílt meg a titok-
mindent önnek köszönhetek!
Hány tágas ablakot nyitott!
Szemei most is fényesek,
Negyvennégy évig tanított.
Csodálatos nagy-nagy dolog.
Évente harminc... s lepereg
negyvennégy év, így -számolok-
ezerháromszázhúsz gyerek!
Gyerekesebb kissé, vígabb
másoknál. Szava nyugtató.
Kereste -mondja- a minap
egy vállalat-igazgató.
Köszönöm, hogy megtanított
rajzolni, körzők és szögek
szavára nyílt meg a titok-
mindent önnek köszönhetek!
Szabó Lőrinc: Köszöntő
Szabó Lőrinc
Köszöntő
Érzés, tudás tiszta méze
gyűlt a szívbe, gyűlt az észbe;
betűk hordták: ők a mi
lelkünk aranyméhei.
Züm-züm, rétet, virágot,
bejárták a nagyvilágot,
s ma mint hála, mint kiáltás
csordul szívünkből az áldás:
Köszöntő
Érzés, tudás tiszta méze
gyűlt a szívbe, gyűlt az észbe;
betűk hordták: ők a mi
lelkünk aranyméhei.
Züm-züm, rétet, virágot,
bejárták a nagyvilágot,
s ma mint hála, mint kiáltás
csordul szívünkből az áldás:
"Éljen tanító bácsi!"
Búcsú
Búcsú
Most, hogy közeleg a búcsú óra,
Szükség lenne egy-két búcsúszóra.
De, nehézkes beszélni, elszorul a torkom,
Akaratom ellenére elcsuklik a hangom.
Lezárul egy korszak, mely egy újat szül,
Helyében mégis ott marad egy űr.
Az élet megyen tovább, hát mi is megyünk,
De téged Mária sosem feledünk.
Több voltál te nékünk, mint egy kedves tanár,
S tudjuk, hogy az ajtód mindig nyitva áll.
Mint ahogy e képen téged körül veszünk,
Gondolatban eztán mindig veled leszünk.
Felnézünk rád, mint diák tanárára,
De még attól többre: igaz jóbarátra.
Nem csak tanítottál, kötelességből,
De támogattál: szívedből, lelkedből.
Adjon a jó Isten erőt, egészséget,
Minden jót, mit kívánsz,
Ezt kívánjuk néked!
Ha majd egyszer híres költő leszek,
Bár tudom: ez a veszély nem fenyeget,
Első kötetemet tenéked ajánlom,
Mert te vagy a legjobb tanár a világon.
A tanár neve változtatható.
Búcsú
Most, hogy közeleg a búcsú óra,
Szükség lenne egy-két búcsúszóra.
De, nehézkes beszélni, elszorul a torkom,
Akaratom ellenére elcsuklik a hangom.
Lezárul egy korszak, mely egy újat szül,
Helyében mégis ott marad egy űr.
Az élet megyen tovább, hát mi is megyünk,
De téged Mária sosem feledünk.
Több voltál te nékünk, mint egy kedves tanár,
S tudjuk, hogy az ajtód mindig nyitva áll.
Mint ahogy e képen téged körül veszünk,
Gondolatban eztán mindig veled leszünk.
Felnézünk rád, mint diák tanárára,
De még attól többre: igaz jóbarátra.
Nem csak tanítottál, kötelességből,
De támogattál: szívedből, lelkedből.
Adjon a jó Isten erőt, egészséget,
Minden jót, mit kívánsz,
Ezt kívánjuk néked!
Ha majd egyszer híres költő leszek,
Bár tudom: ez a veszély nem fenyeget,
Első kötetemet tenéked ajánlom,
Mert te vagy a legjobb tanár a világon.
A tanár neve változtatható.
-Mit ér az a pörge kalap,ha a legény csak egy falat!-Mit ér az a ráncos szoknya ha a kislány tipe-topa!-Ez a legény jaj ,de szép mint a három lábú szék a szemei ragyognak mint a füles bagolynak!-Ez a kislány,de sárga talán a hideg rázza.-Ember kéne ide szálas,nem ilyen vézna,nyálas.-Patak partján pipitér a te szavad kicsit ér.
Szilágyi Domonkos: Június
Szilágyi Domokos
Június
Érik a meggy már,
sej-haj, nyár van,
csönd szomorkodik az
iskolában,
némán bámul
mindenik ablak,
udvaron, a fű között
csigabiga baktat,
meg-megáll, le-leül,
élvezi a meleget -
messze-messze vannak,
nyaralnak a gyerekek.
Június
Érik a meggy már,
sej-haj, nyár van,
csönd szomorkodik az
iskolában,
némán bámul
mindenik ablak,
udvaron, a fű között
csigabiga baktat,
meg-megáll, le-leül,
élvezi a meleget -
messze-messze vannak,
nyaralnak a gyerekek.
[FONT=georgia,serif]Pásztorné Antal Magdolna[/FONT]
<table class="sites-layout-hbox" cellspacing="0"> <tbody> <tr> <td class="sites-layout-tile sites-tile-name-content-1">
Óvó néni köszönöm
Csak bizakodva szemléled életem,
Te soha sem kiabálsz én velem !
Hozzám lépsz rám nézel kedvesen,
Elmondod mi helyes, mi helytelen.
S ha játékközben bármi rosszat tettem,
Tudom, Te soha nem árulsz el engem....
Ezt szeretném most megköszönni néked
És azt, hogy úgy szeretsz, mint én téged!
Csak bizakodva szemléled életem,
Te soha sem kiabálsz én velem !
Hozzám lépsz rám nézel kedvesen,
Elmondod mi helyes, mi helytelen.
S ha játékközben bármi rosszat tettem,
Tudom, Te soha nem árulsz el engem....
Ezt szeretném most megköszönni néked
És azt, hogy úgy szeretsz, mint én téged!
</td></tr></tbody></table>
Osváth Erzsébet: Tanítóinknak
Osváth Erzsébet
Tanítóinknak
Tanító nénik!
Tanító bácsik!
Egy kisdiák
áll előttetek.
Kisdiák a sok százból,
ezerből-
Jóságotokat
hadd köszönje meg!
Hadd köszönjem
azt az igaz kincset,
amelyet ti
adtatok nekünk.
S amely bűvös
erejével annyi
új titokra
nyitotta szemünk.
Neonfénynél is
szebben világít
a tudás, mit
kaptunk tőletek.
Szeretetünk
sugárzik felétek.
Ragyogja be
Szép ünnepetek!
Tanítóinknak
Tanító nénik!
Tanító bácsik!
Egy kisdiák
áll előttetek.
Kisdiák a sok százból,
ezerből-
Jóságotokat
hadd köszönje meg!
Hadd köszönjem
azt az igaz kincset,
amelyet ti
adtatok nekünk.
S amely bűvös
erejével annyi
új titokra
nyitotta szemünk.
Neonfénynél is
szebben világít
a tudás, mit
kaptunk tőletek.
Szeretetünk
sugárzik felétek.
Ragyogja be
Szép ünnepetek!
Donászy Magda: Pedagógusnapra
Donászy Magda
Pedagógusnapra
Pedagógusnapra
Ma, amikor az egész ország
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindnyájuk kis szive.
Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.
