Az elet sava - borsa, a miertje es mikentje:
a kimondott szo mennyisege es minosege!
Uj bevandorlok voltunk, es mint ilyenek az elso fel evben allami tamogataskent ingyenes nyelvtanfolyamra jarhattunk! Ami ugyan sokat segitett igy 45 eves korban egy teljesen es egeszen vadidegen nyelv elsajatitasaban, ha ez egyaltalan elkepzelheto egy olyan nyelven amit visszafele irnak es olvasnak.
Es raadasul nem azokat a betutipusokat hasznaljak mindehez,amihez a mar emlitett 45 ev alatt hozzaszokhattunk!
Szoval aki nem hiszi el nekem hogy ez nem megy, az probalja ki, jarjon utana,.....es majd rajon!
Hat igy kezdodott az uj elet az uj foldreszen!
Es ahogy az ido szekere docogott szepen lassan elore, ra kellett ebrednunk, hogy nem olyan hosszu ido ez a fel ev, amig segitseget kapunk az elethez, es hamarosan a sajat labunkra kell allnunk!
Szerencsere hamardontos tipus vagyok, es igy mire az ingyenes iskolai ido letelt, mar el is dontottuk, hogy lekoltozunk a kosivatag kozepebe, nemcsak azert, mert ott allando csend es beke van, ami ebben az orszagban
bizony eleg fontos, hanem azert is, mert talaltunk egy olyan tengert amibol csak egy van az egesz vilagon.
Es miutan tovabbra is szobakiadasbol szerettuk volna az eletunket tovabbra is eltolteni, szoval
fontos a lakohely egyedisege, ez egy eleg jo otletnek tunt.
A dolognak ez a resze rendben is volt. Lekoltozkodtunk, es berbevettunk egy kis hazat, ahol vendegul lattuk
az idelatogato turistakat.
A fiam kozben bevonult katonanak.
Ettol kezdve egy kicsit izgulosabban teltek a napok,tobbet figyeltuk a szamunkra majdnem teljesen erthetetlen
nyelven mondott hireket, es vegul is megbeszeltuk a gyerekkel, hogy ha megis tortenik valami olyan amirol nekunk is feltetlenul tudnunk kell majs szol es elmondja.
Es egyszercsak megjott a meghivo a katonai eskutetelre.
Ugy alakult hogy egyedul kellett odamennem! De hova is?
Vettem a terkepet es megprobaltam megkeresni a helyet, ahova delutani idoben es pontosan idore oda kell majd ernem, de legalabb masfel ora autout, meg akkor is ha ismernem az utat, es konnyeden olvasnam az
utjelzo tablakat!
Dehat mindez nem volt igy!
Hat ugy keszultem az utra, mint egy elso eloadasos szineszno!
Egy belso gyomor remegessel indultam, remelve hogy minden rendben lesz!!!
De amikor eppencsakhogy elhagytam a varost, es lattam, hogy egy kissebb utkeresztezodesnel utanam kanyarodik a rendorsegi dzsipp, miutan senki mas nem volt az uton - a nap pontosan kozepen allt a fejunk felett
-mar nem is csodalkoztam, amikor megelozott es intett hogy alljak felre!
Tudtam azonnal a MURPHY fele torvenyekbol ; ha valami baj utolerhet, az utol is er (mint peldaul egy rendor ).
Lehuzodtam az ut szelere, es mire a fiatal egyenruhas odalepett, mer ki is ugrottam a kocsibol, megprobaltam
baratsagosan mosolyogni, kozben erosen fegyelmezni magam, hogy ne remegjen annyira a kezem hogy az irataim kipotyogjanak belole! Szo nelkul adtam a papirjaimat a kezebe, es arra gondoltam, talan ra sem jon
hogy nem tudok beszelni!
Szoval nem ugy ertem, tudok!Persze! Hiszen mast sem tudok csak beszelni - beszelni!
Csak nem mindig azon a nyelven amin eppen kene! Csondben alltam hat es vartam.
MOndott valamit, es lazan a hatso lampamra mutatott. Azonnal tudtam, hogy az egyik hatso feklampa kontakthibas, hogy hol eg hol nem, onalloan dont, nem mindig az en akaratomnak megfeleloen.
DEhat kell nekem miindenrol tudnom? Nincs mar igy is eppen eleg bajom?
Igy hat beugrottam a kocsiba - aminek jart a motorja - es lenyomtam az indexet- hogy csinaljak mar valamit,
mintha erre kert volna, aztan hatramentem, oda a kocsi moge ahol o allt es gyozedelmesen mosolyogva mondtam: Latod? Mukodik?
Ezt sikerult (ezt a ket szot) ugy eloadnom, egesz biztosan nyelvtanilag annyira kitekerten, hogy azonnal ra kellett jojjon, - meg hat latta is mert nyilvan egeszen masra reagaltam mint amire gondolt- nem beszelek annyira azon a nyelven amin hozzamszolt, hogy megertsem mit akar, es igy a beszelgetesunk egy eleg nehez feladat lesz!
De ugylatszik volt ideje,-nem ugy mint nekem- nem riasztotta el a feladat es turelmesen - meg akkor-
azt mondta allitsam le a motort, zarjam be a kocsit, es menjek uljek be a rendorsegi dzsipbe, majd a tobbit ott megbeszeljuk. Az osszes papirommal mar el is indult elore.
Mit tehettem?, szofagadoan allitottam le a motort, csaptam az ajtot, es ereztem: itt lenne az ideje, hogy gyorsan minimum egy imat elrebegjek, de miutan erre nem tanitottak, nem is tudtam, hat ez igy most kimaradt.
A rendorsegi auto az utszelen allt, fent a betonon, amugy is magasepitesu volt, en mellette alltam lent a homokos utszegelyen, es a torpe alkatomat figyelembe veve, ahogy odaertem a kocsi melle, lattam nem lenne egyszeru feladat ide bemasznom, talan nem is kene, ugyhogy udvariasan es illedelmesen kopogta a rendorsegi dzsip ajtajan, mint aki igazabol nem akar zavarni. Nyitottam a kilincset, es udvariasan beszoltam az amugy sem csukott ajton: Szbad belepnem? (mindezt persze heberul, es igy szoszerint, mert ezeket a szavakat ismertem a privat eletbol)
Kozben mar lattam is hogy a rendor az irataimat nezegeti - szerencsere azok rendben vannak -villant at az agyamon- meglepodve nezett ram: nemcsak azert mert szinte csak egy mellkepet latott belolem, hanem hallotta hogy azon a nyelven probalok beszelni, amit o is hasznalni szokott, de a kiejtesem es a talyszolasom annyira elkapraztatta, hogy szo nelkul mutatott maga mellett az ulesre.
Mire en meg mindig kintrol, mert bevallom ferfiasan -nem nem ugy nem lesz jo -akkor noiesen, egy kis reszecskem sem kivant beulni - tovabbra is heberul, mar amennyire en tudok valahogy igy:
-nem koszonom nem, igazan nagyon kedves vagy(mert mar itt is csak tegezodes van)de nem akarok zavarni!(zavarni??? hiszen nem a cukraszdaba invital beszelgetni, hanem egyszeru kozuti ellenorzest szeretne rajtam vegrehajtani!)
Es en mar tudtam hogy most aztan mi kovetkezik, es sajnaltam Ot, amiert o meg nem tudta.
Mert innentrol kezdve megfordult a kocka, es en beszeltem:egyfolytaban es heberul, fokozatosan es egyre jobban vigyazva arra nehogy veletlenul szohoz jusson! valahogy igy:
Ne haragudj nem beszelsz veletlenul magyarul? - intett a fejevel hogy nem! mikozben nagyra nyilt szemmel es turelmesen figyelte mit is mondok, mert igazabol nem volt semmi rosszindulat benne es meg akarta erteni amit makogtam.
-jaj de sajnalom hogy nem beszelsz magyarul, mert tudod en meg nem beszelek heberul, magyar vagyok! es szivesen bejonnek egy kicsit beszelgetni, de nincs idom! Tudod a fiam katonai eskutetelere megyek,(es maris mutattam a vallap helyet a vallamon)ami most lesz mindjart egy ora mulva, es meg nagyon messze, messze kell mennem.....nem is tudom hova... hova is? egy pillanatig csond, mikozben en halat adtam mindenkinek akire ez tartozik, hogy eszembe jutott a varos neve ahova el kellett jutnom, es mar fujtam is.Szoval oda oda le, es mutattam a kezemmel abba az iranyba ahova erzesem szerint, es ahogy a terkeprol emlekeztem - el kell meg mennem.
Lattam rajta hogy segiteni szeretne es megkerdezte: nincs terkeped? es mar mozdult is hogy elovegyen valami papirt es ceruzat, hogy utbaigazitson.
Koszonom, van terkepem van.-mondtam a kocsi nyitott ajtajanal allva es turelmetlenul toporogva, csak idom nincs! - mutattam a jobban erhetoseg kedveert a csuklomon azt a helyet ahol az orat szoktak hordani, de enrajtam meg az sem volt. Csak idom nincs? - villant at az agyamon- hat oram sincs!
- Kerlek engedj hadd menjek el! - szakadt ki belolem a sohaj!
Kis csond: a papirjaimat nezegette es megkerdezte:kie a kocsi?
- a baratome.
- nem a ferjede?
-nem a baratome, nincs ferjem!
-dehat azt mondtad hogy a fiadhoz mesz? es nincs ferjed?
lattam a szaja szegleteben egy hamis kis mosolyt, mintha azt mondta volna:na most megfogtalak.
Na ! Meg ez is! szegeny gyerek gondoltam, ennyire nem tudna? Mindegy itt vagyok en es elmondom neki:de csak ennyit tudtam mondani:nem ferj kell a gyerekhez! Erted? Kerdeztem hogy biztos legyek a golgomban.
-Biztos? kerdezett vissza es hatarozottan mosolygott.
-Ezt egesz pontosan tudom, es szivesen elmagyarazom legkozelebb-mondtam kicsit megkonnyebbulve, csak tudod most nincs idom, kerlek hadd menjek!
A rendor mosolygott, de meg mindig nem engedett es azt mondta:latod ide bele van irva a jogositvanyodba hogy "Tanulo Vezeto" tablat kell kitenni az ablakba!
Es termeszetesen nincs ott ! Fejeztem be magamban a gondolatot.
De azonnal keszen voltam a valasszal
ersze! van tablam! van! csak amikor lemostam a kocsit, levettem, es meg nem tettem vissza.
Mindketten az automra neztunk, ami egyaltalan nem ugy nezett ki mint amit lemostak.De meg mielott ideje lett volna megszolalni, es mert lattam az arcan a meglepodest,mar mondtam is: nem nem most nem! Meg az elmult evben!
Amikor lemostam nem tettem vissza.De itt van itt van a kocsiban!( egy fraszt!
hogy lenne itt amikor nincs is, de ha megis keri legfeljebb nem talalom!)
A hangomat hallottam, ami olyan meggyozo volt, hogy meg en magam is elhittem volna! Es mar tettem is a kinyitott tenyeremmel az elso szelvedo fele
azt a mozdulatot ahogy a tablat - ha kell - most azonnal felteszem.
Annyi ideje volt, hogy megrokonyodott arccal szo nelkul akarta mutatni nem nem nem oda!
De en elobb vettem levegot es mar mondtam is: nem nem nem ide elore (hat persze hogy is gondolhatta ) hatra oda hatra! Mutattam!
Latod van mindenem, terkepem es tanulo vezeto tablam, tudod csak idom nincs kerlek hadd menjek el!
Nehezen szedtem ossze a heber szavakat, de mindenfelekeppen ereztetni akartam, minden rendben , csak hadd manjek!
Ott toporogtam a tuzo napon a 40 fokos melegben, mint egy gyerek, akinek most mar tenyleg nagyon surgos, es akkora is voltam, mert korulbelul a honom aljaig ert a kocsi kuszobje, es a rendor fent ult, magasan, tolem sokkal feljebb,
es en felrehajtottam a fejem, es annyira keron birtam ranezni,hogy mikozben visszanyujtotta a papirjaimat, csak annyit kerdezett: akkor most tudod merre kell menni?- szinte hallottam ahogy a "nagy ko" leszakadt rolam.
Azonnal es szolgalatkeszen mutattam az elere forditott tenyeremmel:igen. Itt most jobbra, aztan a korforgalomnal balra, es aztan csak tovabb egyenesen , egyenesen.
Az igazolvanyokat ereztem a kezemben,es mar csak azt hallottam:
-jo utat, vezess ovatosan!
-Koszonom! es mar csuktam is a" nagykaput".
Ahogy hatramentem az automig, megprobaltam viszonylag hamar megtalalni a kulcslyukat, raneztem az oramra,-ami a nyakamban logott- es lattam az egesz csak ot percig tartott. Nincs semmi veszve ezt meg be lehet hozni.
Beultem, es nagyon orultem hogy automata kocsit vettunk, mert a sebessegeket remego kezzel es labbal most nehez lett volna megtalalni.
A keklampas dzsipp indexelt, megfordult.
Nekem is jart mar a motor.
Egy kis duda, egy baratsagos intes, es mosolyogva ment mindenki a dolgara.!
fuggony!
a kimondott szo mennyisege es minosege!
Uj bevandorlok voltunk, es mint ilyenek az elso fel evben allami tamogataskent ingyenes nyelvtanfolyamra jarhattunk! Ami ugyan sokat segitett igy 45 eves korban egy teljesen es egeszen vadidegen nyelv elsajatitasaban, ha ez egyaltalan elkepzelheto egy olyan nyelven amit visszafele irnak es olvasnak.
Es raadasul nem azokat a betutipusokat hasznaljak mindehez,amihez a mar emlitett 45 ev alatt hozzaszokhattunk!
Szoval aki nem hiszi el nekem hogy ez nem megy, az probalja ki, jarjon utana,.....es majd rajon!
Hat igy kezdodott az uj elet az uj foldreszen!
Es ahogy az ido szekere docogott szepen lassan elore, ra kellett ebrednunk, hogy nem olyan hosszu ido ez a fel ev, amig segitseget kapunk az elethez, es hamarosan a sajat labunkra kell allnunk!
Szerencsere hamardontos tipus vagyok, es igy mire az ingyenes iskolai ido letelt, mar el is dontottuk, hogy lekoltozunk a kosivatag kozepebe, nemcsak azert, mert ott allando csend es beke van, ami ebben az orszagban
bizony eleg fontos, hanem azert is, mert talaltunk egy olyan tengert amibol csak egy van az egesz vilagon.
Es miutan tovabbra is szobakiadasbol szerettuk volna az eletunket tovabbra is eltolteni, szoval
fontos a lakohely egyedisege, ez egy eleg jo otletnek tunt.
A dolognak ez a resze rendben is volt. Lekoltozkodtunk, es berbevettunk egy kis hazat, ahol vendegul lattuk
az idelatogato turistakat.
A fiam kozben bevonult katonanak.
Ettol kezdve egy kicsit izgulosabban teltek a napok,tobbet figyeltuk a szamunkra majdnem teljesen erthetetlen
nyelven mondott hireket, es vegul is megbeszeltuk a gyerekkel, hogy ha megis tortenik valami olyan amirol nekunk is feltetlenul tudnunk kell majs szol es elmondja.
Es egyszercsak megjott a meghivo a katonai eskutetelre.
Ugy alakult hogy egyedul kellett odamennem! De hova is?
Vettem a terkepet es megprobaltam megkeresni a helyet, ahova delutani idoben es pontosan idore oda kell majd ernem, de legalabb masfel ora autout, meg akkor is ha ismernem az utat, es konnyeden olvasnam az
utjelzo tablakat!
Dehat mindez nem volt igy!
Hat ugy keszultem az utra, mint egy elso eloadasos szineszno!
Egy belso gyomor remegessel indultam, remelve hogy minden rendben lesz!!!
De amikor eppencsakhogy elhagytam a varost, es lattam, hogy egy kissebb utkeresztezodesnel utanam kanyarodik a rendorsegi dzsipp, miutan senki mas nem volt az uton - a nap pontosan kozepen allt a fejunk felett
-mar nem is csodalkoztam, amikor megelozott es intett hogy alljak felre!
Tudtam azonnal a MURPHY fele torvenyekbol ; ha valami baj utolerhet, az utol is er (mint peldaul egy rendor ).
Lehuzodtam az ut szelere, es mire a fiatal egyenruhas odalepett, mer ki is ugrottam a kocsibol, megprobaltam
baratsagosan mosolyogni, kozben erosen fegyelmezni magam, hogy ne remegjen annyira a kezem hogy az irataim kipotyogjanak belole! Szo nelkul adtam a papirjaimat a kezebe, es arra gondoltam, talan ra sem jon
hogy nem tudok beszelni!
Szoval nem ugy ertem, tudok!Persze! Hiszen mast sem tudok csak beszelni - beszelni!
Csak nem mindig azon a nyelven amin eppen kene! Csondben alltam hat es vartam.
MOndott valamit, es lazan a hatso lampamra mutatott. Azonnal tudtam, hogy az egyik hatso feklampa kontakthibas, hogy hol eg hol nem, onalloan dont, nem mindig az en akaratomnak megfeleloen.
DEhat kell nekem miindenrol tudnom? Nincs mar igy is eppen eleg bajom?
Igy hat beugrottam a kocsiba - aminek jart a motorja - es lenyomtam az indexet- hogy csinaljak mar valamit,
mintha erre kert volna, aztan hatramentem, oda a kocsi moge ahol o allt es gyozedelmesen mosolyogva mondtam: Latod? Mukodik?
Ezt sikerult (ezt a ket szot) ugy eloadnom, egesz biztosan nyelvtanilag annyira kitekerten, hogy azonnal ra kellett jojjon, - meg hat latta is mert nyilvan egeszen masra reagaltam mint amire gondolt- nem beszelek annyira azon a nyelven amin hozzamszolt, hogy megertsem mit akar, es igy a beszelgetesunk egy eleg nehez feladat lesz!
De ugylatszik volt ideje,-nem ugy mint nekem- nem riasztotta el a feladat es turelmesen - meg akkor-
azt mondta allitsam le a motort, zarjam be a kocsit, es menjek uljek be a rendorsegi dzsipbe, majd a tobbit ott megbeszeljuk. Az osszes papirommal mar el is indult elore.
Mit tehettem?, szofagadoan allitottam le a motort, csaptam az ajtot, es ereztem: itt lenne az ideje, hogy gyorsan minimum egy imat elrebegjek, de miutan erre nem tanitottak, nem is tudtam, hat ez igy most kimaradt.
A rendorsegi auto az utszelen allt, fent a betonon, amugy is magasepitesu volt, en mellette alltam lent a homokos utszegelyen, es a torpe alkatomat figyelembe veve, ahogy odaertem a kocsi melle, lattam nem lenne egyszeru feladat ide bemasznom, talan nem is kene, ugyhogy udvariasan es illedelmesen kopogta a rendorsegi dzsip ajtajan, mint aki igazabol nem akar zavarni. Nyitottam a kilincset, es udvariasan beszoltam az amugy sem csukott ajton: Szbad belepnem? (mindezt persze heberul, es igy szoszerint, mert ezeket a szavakat ismertem a privat eletbol)
Kozben mar lattam is hogy a rendor az irataimat nezegeti - szerencsere azok rendben vannak -villant at az agyamon- meglepodve nezett ram: nemcsak azert mert szinte csak egy mellkepet latott belolem, hanem hallotta hogy azon a nyelven probalok beszelni, amit o is hasznalni szokott, de a kiejtesem es a talyszolasom annyira elkapraztatta, hogy szo nelkul mutatott maga mellett az ulesre.
Mire en meg mindig kintrol, mert bevallom ferfiasan -nem nem ugy nem lesz jo -akkor noiesen, egy kis reszecskem sem kivant beulni - tovabbra is heberul, mar amennyire en tudok valahogy igy:
-nem koszonom nem, igazan nagyon kedves vagy(mert mar itt is csak tegezodes van)de nem akarok zavarni!(zavarni??? hiszen nem a cukraszdaba invital beszelgetni, hanem egyszeru kozuti ellenorzest szeretne rajtam vegrehajtani!)
Es en mar tudtam hogy most aztan mi kovetkezik, es sajnaltam Ot, amiert o meg nem tudta.
Mert innentrol kezdve megfordult a kocka, es en beszeltem:egyfolytaban es heberul, fokozatosan es egyre jobban vigyazva arra nehogy veletlenul szohoz jusson! valahogy igy:
Ne haragudj nem beszelsz veletlenul magyarul? - intett a fejevel hogy nem! mikozben nagyra nyilt szemmel es turelmesen figyelte mit is mondok, mert igazabol nem volt semmi rosszindulat benne es meg akarta erteni amit makogtam.
-jaj de sajnalom hogy nem beszelsz magyarul, mert tudod en meg nem beszelek heberul, magyar vagyok! es szivesen bejonnek egy kicsit beszelgetni, de nincs idom! Tudod a fiam katonai eskutetelere megyek,(es maris mutattam a vallap helyet a vallamon)ami most lesz mindjart egy ora mulva, es meg nagyon messze, messze kell mennem.....nem is tudom hova... hova is? egy pillanatig csond, mikozben en halat adtam mindenkinek akire ez tartozik, hogy eszembe jutott a varos neve ahova el kellett jutnom, es mar fujtam is.Szoval oda oda le, es mutattam a kezemmel abba az iranyba ahova erzesem szerint, es ahogy a terkeprol emlekeztem - el kell meg mennem.
Lattam rajta hogy segiteni szeretne es megkerdezte: nincs terkeped? es mar mozdult is hogy elovegyen valami papirt es ceruzat, hogy utbaigazitson.
Koszonom, van terkepem van.-mondtam a kocsi nyitott ajtajanal allva es turelmetlenul toporogva, csak idom nincs! - mutattam a jobban erhetoseg kedveert a csuklomon azt a helyet ahol az orat szoktak hordani, de enrajtam meg az sem volt. Csak idom nincs? - villant at az agyamon- hat oram sincs!
- Kerlek engedj hadd menjek el! - szakadt ki belolem a sohaj!
Kis csond: a papirjaimat nezegette es megkerdezte:kie a kocsi?
- a baratome.
- nem a ferjede?
-nem a baratome, nincs ferjem!
-dehat azt mondtad hogy a fiadhoz mesz? es nincs ferjed?
lattam a szaja szegleteben egy hamis kis mosolyt, mintha azt mondta volna:na most megfogtalak.
Na ! Meg ez is! szegeny gyerek gondoltam, ennyire nem tudna? Mindegy itt vagyok en es elmondom neki:de csak ennyit tudtam mondani:nem ferj kell a gyerekhez! Erted? Kerdeztem hogy biztos legyek a golgomban.
-Biztos? kerdezett vissza es hatarozottan mosolygott.
-Ezt egesz pontosan tudom, es szivesen elmagyarazom legkozelebb-mondtam kicsit megkonnyebbulve, csak tudod most nincs idom, kerlek hadd menjek!
A rendor mosolygott, de meg mindig nem engedett es azt mondta:latod ide bele van irva a jogositvanyodba hogy "Tanulo Vezeto" tablat kell kitenni az ablakba!
Es termeszetesen nincs ott ! Fejeztem be magamban a gondolatot.
De azonnal keszen voltam a valasszal
ersze! van tablam! van! csak amikor lemostam a kocsit, levettem, es meg nem tettem vissza.Mindketten az automra neztunk, ami egyaltalan nem ugy nezett ki mint amit lemostak.De meg mielott ideje lett volna megszolalni, es mert lattam az arcan a meglepodest,mar mondtam is: nem nem most nem! Meg az elmult evben!
Amikor lemostam nem tettem vissza.De itt van itt van a kocsiban!( egy fraszt!
hogy lenne itt amikor nincs is, de ha megis keri legfeljebb nem talalom!)
A hangomat hallottam, ami olyan meggyozo volt, hogy meg en magam is elhittem volna! Es mar tettem is a kinyitott tenyeremmel az elso szelvedo fele
azt a mozdulatot ahogy a tablat - ha kell - most azonnal felteszem.
Annyi ideje volt, hogy megrokonyodott arccal szo nelkul akarta mutatni nem nem nem oda!
De en elobb vettem levegot es mar mondtam is: nem nem nem ide elore (hat persze hogy is gondolhatta ) hatra oda hatra! Mutattam!
Latod van mindenem, terkepem es tanulo vezeto tablam, tudod csak idom nincs kerlek hadd menjek el!
Nehezen szedtem ossze a heber szavakat, de mindenfelekeppen ereztetni akartam, minden rendben , csak hadd manjek!
Ott toporogtam a tuzo napon a 40 fokos melegben, mint egy gyerek, akinek most mar tenyleg nagyon surgos, es akkora is voltam, mert korulbelul a honom aljaig ert a kocsi kuszobje, es a rendor fent ult, magasan, tolem sokkal feljebb,
es en felrehajtottam a fejem, es annyira keron birtam ranezni,hogy mikozben visszanyujtotta a papirjaimat, csak annyit kerdezett: akkor most tudod merre kell menni?- szinte hallottam ahogy a "nagy ko" leszakadt rolam.
Azonnal es szolgalatkeszen mutattam az elere forditott tenyeremmel:igen. Itt most jobbra, aztan a korforgalomnal balra, es aztan csak tovabb egyenesen , egyenesen.
Az igazolvanyokat ereztem a kezemben,es mar csak azt hallottam:
-jo utat, vezess ovatosan!
-Koszonom! es mar csuktam is a" nagykaput".
Ahogy hatramentem az automig, megprobaltam viszonylag hamar megtalalni a kulcslyukat, raneztem az oramra,-ami a nyakamban logott- es lattam az egesz csak ot percig tartott. Nincs semmi veszve ezt meg be lehet hozni.
Beultem, es nagyon orultem hogy automata kocsit vettunk, mert a sebessegeket remego kezzel es labbal most nehez lett volna megtalalni.
A keklampas dzsipp indexelt, megfordult.
Nekem is jart mar a motor.
Egy kis duda, egy baratsagos intes, es mosolyogva ment mindenki a dolgara.!
fuggony!
