R és W világa

walsz · 2006 Október 17

DEÁK FERENC
1803. október 17 - 1876. január 28

INTÉSEK AZ IFJUSÁGHOZ.<o =""></o>

Deák Ferencz, mint a büntető és javító rendszer kidolgozásával megbizott országos választmány tagja, 1841 november 28‑dikán Pestre érkezett, s az ifjuság az nap este tiszteletére fáklyás‑zenét rendezett. Erdélyi Jánosnak, a költőnek, megszólítására Deák Ferencz következőleg felelt:

<o =""></o>
DEÁK FERENCZ: Köszönet fiatal honfitársim e megtiszteltetésért, köszönet a szeretetért, mert csak úgy nézhetem azt, mint a szeretet kifolyását. Eljött, igenis, az átalakulás időkora, még pedig eljött ezen időkornak legfontosabb szaka, melyben nem csupán lelkesedésre, de még sokkal inkább hideg, komoly megfontolásra, fáradhatatlan munkásságra van szükség, mert hazánk legsulyosabb idejét éli és oly ponton állunk, hol egyetlen hibás lépés a nemzetet visszavethetné és kifejlését veszélyeztethetné. A megfontolás és cselekvés nehezebb, mint az áldozni kész lelkesedés, a mely az ifju kornak kitünő sajátsága, mely lelkesedést némelyek időjártával tán szégyenleni is fognak, ámbár igaz marad, hogy a ki férfi korában ifjusága lelkesedését szégyenleni képes, az a hazát soha sem szereté. Ha nemzetünknek hibája eddigelé az vala, hogy lelkesedésben bővelkedett, de a cselekvés órájában nélkülözte a hideg meg*fontolást, nélkülözte a csüggedhetetlen fáradozást, mely nélkül pedig sikert érni nem lehet, itt az idő e fogyatkozásból kitisztulni. S e komoly megfontolás egyik legszükségesebb szövetségese a türelem egymás személye, egymás vélekedése iránt, mely ismét csak úgy létezhet, ha kerüljük a gyanusítgatást, mint a mely - akár az egyik, akár a másik féltől ered - a legundokabb, a legocsmányabb vétek, melyet valaki a haza ellen elkövethet. Kerülje ezt egy rész ugy mint a másik; legyünk gyanú nélkül egymás iránt, lakjanak szeretet, bizodalom és türelem szivünkben. És ne csüggedjünk soha ama komoly és hideg megfontolásban, azon hosszas és fárasztó munkásságban, melyet a haza érdekei tőlünk igénylenek, s melyek haladási működésünk sikerét egyedül biztosithatják. Éljen a haza, éljen minden jó hazafi, éljetek ti, fiatal barátim, kikben van a haza jövendője és valósítsátok a reményeket, melyeket, ébresztetek.<o =""></o>
 <o =""></o>

walsz · 2006 Október 17

Deák Ferenc

Deák Ferenc szobra Szegeden

UNIÓ ERDÉLYLYEL.

Az «Erdélyi Hiradó» 1845. május havi számában ezeket irta: Óhajtásunk teljesült. Deák Ferencz nemzetünk nagy fia és koszorus költőnk Vörösmarty Mihály Zsibóról - hová egy hona fölött már csak lelki szemeivel virrasztó derék hazánkfia s barátuk látogatására mentek volt - felénk vevén utjokat, f. hó 16‑át városunkban töltötték. Ünnepe volt e nap Kolozsvárnak, melyet minden jó keblű polgára szent kegyelettel ült meg; mert lehet‑e igaz magyar, kinek keble e két férfiu csak nevének is hallatára, mennyivel inkább körében szemléltére, magasztos érzettel föl ne dobogna. Mennyiben itt mulatásuk rövid ideje lehetségessé tevé, külső jelek sem hiányoztak e honfiérzelem nyilvánítására: főbbjeink versenyezve iparkodtak a kedves vendégek itt töltött kevés perczeit kellemesekké tenni; fiatalságunk fáklyás zenével s üdvözlő beszéddel tisztelgett. Szabadjon ez ünnepély részletesb leirását megkisértenünk. Este tíz óra tájt több mint száz fáklya világánál a helybeli hangászkar magyar indulója mellett roppant számu minden osztály- s karbeli nép ment a nagy casino szállásáról kiindulva gr. K. S. ő ngához, ki ismert szíves vendégszereteténél fogva barátságos estebédre hivta meg az ünnepelteket. Itt az urilak előtti vásártéren nagy kör képeztetvén, háromszoros éljenharsogás s megdicsőült Kölcseynk hymnusának a tisztelgő fiatalság általi eldallása után egy ifju barátunk csinos beszéddel tolmácslá a közérzelmet. Üdvözlé ő a nagy Deákot, kivel az ég jó kedvében áldott meg egy nemzetet, kinek honáért lángoló keble tisztaságát soha önzés, pártérdek nem homályítá, s jellemszilárdsága s szellemi felsőségének tisztelve hódol minden véleményfelekezet. Örömét, mindnyájunk osztatlan örömét fejezé ki, hogy Kolozsvár történetszentesítette falai között üdvözölhetjük a nagyobb testvérhonnak e két derék fiát; a testvérhonnak, melynek testéből átkos pártviszály által kiszakasztva, e kis honrész önerején nem birja az izmosabb iker haladó lépteit követni. Betegnek mondá e nemzetet, s Deákot orvosának, ki a gondviseléstől küldve van, hogy gyógyítson. Áldást esde a nagy honfi élete, sikert nemzeti átalakulásunk körüli fáradozására, hogy egykor, kiket most tisztelet s barátság láncza füz hozzá, mint ugyanazon egygyéforrt közanya gyermekeit láthassuk egymást. Üdvözlé a koszorus dalnokot - Vörösmartyt - ki nemzetünknek szintén büszkesége s azon óhajtással végzé beszédét: tartsa meg Isten őt sok időn át nekünk s érje meg, mit apáink meg nem érhettek, hogy midőn a magyar nemzet két hazája egyesülésének nagy napját ülendi meg, ő dicsőithesse lantjával az ünnepet. Harsány éljenzés követte e beszédet, s Deák Ferencz, ki derék utitársával együtt a fáklyáskörbeni megjelenésökkel örvendeztette meg a tisztelgőket, lélek- és szívható s adná isten, mindazok keblében, kik hallották, magasb ihletű szent igék gyanánt örökre megőrzendő szavakkal válaszolt.
<o =""></o>
DEÁK FERENCZ: Köszönetét nyilvánítá az iránta tanusított részvétért. Beszéde alapjául az eldalolt hymnus azon szavait: «Megbünhödte már e nép a multat s jövendőt» s érzelmeink tolmácsának ama kifejezését tévén, mely szerint a testvérhon egy első rendű bajnoka példájára őt beteg nemzetünk orvosának mondá, érzékenyül rajzolá a nem két testvér, hanem egyazon anyahon két részének pártviszály okozta elválását, mely a magyar nemzetre nézve annyival sulyosabb csapás, mert elszigetelve áll; bármerre tekintsünk Európaszerte, nincs nemzet, melyhez közös eredet, nyelv- vagy jellemrokonság csatolná. Kórjelek mutatkoznak - ugy mond - e nemzet életén az igaz; de meggyógyulását nem egy vagy más orvos, hanem maga a nemzet eszközölheti, eszközölheti pedig azáltal, ha a veszélyes kóranyagot, mely minden bajainak főoka, a pártviszályt, kiirtja kebléből. Egy elhunyt barátja szavait hallá itt eldaloltatni. Hogy megbünhödte légyen a nép a multat s jövendőt, szükség, hogy polgárai számüzve körükből minden visszavonást, egyenetlenkedési szellemet s egy közös szent érdekben öszpontosítva erőt és akaratot, egyetértve munkáljanak a czél felé, mely a hon fölvirágzása. Erő, kitartó munkásság és egyetértés legyen tehát jelszavunk, úgy a törvényhozási, mint a socialis téren, s valósulandnak a halhatatlan Kölcsey szavai, s akkor nem leend szüksége orvosra e nemzetnek. Ismétlé köszönetét azon óhajtása kiséretében: vajha egykor - s adná isten minél előbb - midőn ismét körünkbe jövend, mint egy összeforrt haza polgárai úgy találkozhassunk!

Azért Erdélylyel van irva, mert Deák Ferenc is igy irta meg elhangzott beszédét

walsz · 2006 Október 17

Déry Tibor

1894. október 18-án született Budapesten.

Déry Tibor Bécsben

Az írót ekkor már nem fûtötték politikai ambíciók, s elutazása elõtt ezt a Gazdag Ilonának adott német interjúban nyíltan ki is jelentette (Der Tagesspiegel, 1963. március 12.). Egyetlen célja – az eddig az íróasztalfiókba kényszerített mûveinek – de fogalmazhatunk tágabban is: kalandos sorsú életmûvének – a megjelentetése: itthon s nemkülönben a nagyvilágban. (Elítéltetését követõen az ún. ötvenhatos novelláit, mindenekelõtt a Niki címû kisregényét Európa szinte minden nyelvére lefordították.) Voltaképpen az Osztrák Irodalmi Társaság bécsi meghívásának az elfogadása is ezzel a céllal függ össze, megtetézve azokkal a személyes jellegû nosztalgiákkal, amelyek Déryt ehhez a városhoz fûzték.
A meghívás egy írói felolvasóestre szólt az osztrák fõváros kulturális központjába, amely ma is az egykori Pálffy-palotában mûködik. Csábító lenne e találkozás külsõ részleteit felidézni: Déry és felesége március 13-i érkezését a Westbahnhofra, ahol Ernst Fischer, az ismert esztéta, az „osztrák KP központi bizottságának tagja” (mellesleg: az író másodunokahúgának a férje) fogadja; a zsúfolásig megtelt Beethoven termet március 15-én, ahol nemcsak az irodalmi világ, de pártképviselõk, emigránsok, a diplomáciai testület tagjai, hazai és külföldi újságírók s az érdeklõdõk tömegei voltak jelen; a fényszórók vakító pásztáit s a filmfelvevõk halk zümmögését – ami összességében a nagy szenzációnak szólt: egy politikailag meghurcolt, börtönviselt ember állt elõttük – onnan, odaátról, a hírhedt vasfüggöny mögül.
E külsõségek helyett azonban sokkal lényegesebbnek tetszik maga az esemény, Déry szereplése, amely a kapcsolatteremtés s a – „nyugati” és „keleti” elvárások közötti – józan egyensúlyozás mesteri teljesítményeként jellemezhetõ.
Az Osztrák Irodalmi Társaság titkára, Wolfgang Kraus által megnyitott est két részbõl állt: egy rövid szerzõi bevezetõbõl és három irodalmi mû felolvasásából. Mindkettõt érdemes közelebbrõl szemügyre vennünk.
A bevezetõ hiteles szövege ugyan nem maradt ránk, de az estrõl készült beszámolókból (Arbeiterzeitung, Volksstimme, Kurier, Neues Österreich, Die Presse, Salzburger Nachrichten, Süddeutsche Zeitung – hogy csak az ismertebb lapokat említsük) mozaiktechnikával pontosan rekonstruálható: 1. Captatio benevolentiae: Déry németül szólal meg, bocsánatot kérve az esetleges botlásokért, s mellesleg megemlíti, hogy akár bécsi származásúnak is tekinthetõ, édesanyja Bécsben született, gyermekkorában otthon a német szó járta. 2. Megállapítja, hogy a személye iránt megnyilvánuló érdeklõdés sajnos politikai természetû, holott õ nem politikus, hanem író, s azt szeretné, ha mûvei alapján ítélnének felõle. „Aki gondolataimra/gondolkodásomra kíváncsi, az többet tud meg írásaimból, mint a személyes találkozáskor elejtett szavaimból.” Írói céljaként az igazság kinyilvánítását tartja a legfontosabbnak, s ehelyütt újra visszatér az alapkérdésre: az igazság kimondásában különbséget kell tenni a politika és a világnézet között, ezzel ismét szembeállítva a napi politikát a belsõ meggyõzõdéssel és erkölcsi elkötelezettséggel. 3. Az otthoni helyzetre térve: ítéletét (érdemes felfigyelni: nem a perét!) igazságtalannak tartja (ez is épp elég – itthon nem tudná ezt sem következmények nélkül kimondani!). Ám jelenleg, úgymond, szabadon írhat, azzal az egyetlen megszorítással, hogy amit ír, az nem irányulhat a szocializmus ellen. Minthogy azonban szocialistának (vigyázat: nem marxistának s még kevésbé kommunistának) vallja magát – önként vállalja ezt a megszorítást. Hozzátéve: ezt annál is inkább megteheti, mert ma Magyarországon az emberi jogokból szemmel láthatóan több valósul meg, mint a korábbiakban (nyugodtan mondhatja, mert a közvetlen terrorhoz képest valóban oldódtak a közállapotok, s ezzel a kijelentéssel az itthoni cenzorok is elégedettek lehetnek).
Talán nem szükséges részletezni, hogy a bevezetõ hatásos volt – egy önállóan gondolkodó, objektív, a hivatalos politikától magát finoman elhatároló, de meggyõzõdését mégis megvalló s éppen ezért hitelesen ható egyéniség benyomását keltette. Amihez Déry külsõ (feltehetõleg felesége segítségével kialakított) megjelenése is hozzájárult: konzervatív szabású sötét öltöny, jól szabott mellénnyel, ezüstszürke nyakkendõvel – ahogy azt Wolfgang Kraus színes beszámolójából megtudjuk. (Utóbb megszámlálhatatlan utánközlésben bekalandozta az egész német napisajtót, elõször: Hannoversche Allgemeine Zeitung, 1963. március 18.) Hozzátéve mindehhez az idõs (hatvankilenc éves) író harmonikus arcvonásait és a k. und k. idõkre emlékeztetõ elegáns mozdulatait. Nem kifejezetten ez a kép jellemezte eddig a bécsiekben a vasfüggöny mögül jött „népi demokratikusok” képét. Tegyük mindehhez azt is hozzá: Déry magatartását gondolatban sokan egybevetették a nemrégen ugyancsak Nyugaton járt Jevtusenkóéval, aki fenegyerekeskedésével meglehetõsen vegyes benyomást keltett.
Ám ne feledkezzünk meg a felolvasóest második részérõl sem, amelyet egy szellemes, Beszéd a világért, amely olyan, amilyen címû esszé nyitott. Csendes rezignáltsága, amely kissé rájátszott a Voltaire Candide-jában kifejezésre jutó „ez a világ az összes világok legjobbika” persziflázsára, kitûnõen illett a bevezetõ keltette hangulatba. Szürrealisztikus megállapításai – mint például: „Hagyják Önök az embert élete alkonyán békében… s ne vegyék el tõle egyetlen, még megmaradt jogát – jogát a szenvedéshez…” – ízelítõt adhattak Déry bölcs humorából. Amelynek „hitelét” csak növelhette az, hogy a közönség úgy vélte: e magatartást az érdekeltben a hároméves börtön váltotta ki. (A valóságban: ez az esszé három évtizeddel korábban keletkezett, 1932 elején, Berlinben, kézirata annak idején eredménytelenül hányódott a szerkesztõségekben, s csak a bécsi út elõtt jelent meg az 1963-as Fischer Almanachban; magyarul máig ismeretlen.)
A felolvasóest második száma, a Szerelem, nem kíván kommentárt. Börtönbõl szabaduló hõsének minden lélegzete ma is hitelesen hat. Harmincnégy évvel ezelõtt – és a leírt körülmények között, amikor sorsába a hallgatók magát az írót érezték bele – valóban felkavaró élményt kelthetett.
Az est záróakkordja egy részlet volt a börtönben írt G. A. úr X-ben címû regénybõl, amelynek megjelenéséért itthon még harcolni kellett, ám amelynek német, francia, olasz fordításai ekkor már nagyban készültek.

Rubin · 2006 Október 18

Kormos István: Eső…

<o =""></o>

Jókedvükben az angyalok
Fölborítottak egy kannát
S lila mennyből leskelődtek:
Csurog-e nyakukba eső?…<o ="">

</o>

Pillés lábbal ugrándoztak,
Hulló csöppek port verdestek,
Hallgatták a háztetőkre
Füstölgő víz muzsikáját…<o ="">

</o>

De Szent Péter rájuk dörrent:
Megszeppent a sok kis kócos,
A tócsákra sóhajt fújtak –
S szivárványt húztak az égre…

Rubin · 2006 Október 19

Jónás Tamás

Az alkonyi kertben áll egy sárga rózsa

Csihadóban a nyár.
Sárga rózsa.
Alkonyi kertben áll.
Légy vagy darázs
száll le róla.
Az égi kávé ráfolyik,
durva zacca
a föld alatta.
A kert már álmodik.
Csak a rózsa éber.
Mint a szégyen,
lélekben, emberében,
világít, lámpa,
rózsasárga.
Megáll, mégha siet is,
aki látja.

Rubin · 2006 Október 19

Popper Péter:
Belső utak könyve - részlet:

"A levél lehullhat,
az ág letörhet,
csak a gyökerek maradjanak épek."

Gondolati háttér: A mai közhangulat megveti a kompromisszumokat. Legalábbis szavakban. A kompromisszumokban gerinctelenséget lát. Ne higgyük el. Kompromisszumok nélkül nem lehet együtt élni egy másik emberrel. A társam nem az én hasonmásom. Az együttélésben a kompromisszum kölcsönös alkalmazkodást jelent. Lemondást némely saját vágyunkról, igényünkről a másik kedvéért. E nélkül nincs közös élet. A kérdés tehát nem az, hogy hozzunk-e kompromisszumokat, vagy ne, hanem az, hogy a kapcsolat megtartása megérie a kompromisszumokat? Hol a határ? Ott, hogy soha nem szabad olyan kompromisszumokat vállalni, amelyek létezésünk, személyiségünk gyökereit sértik meg. Van néhány olyan érzelmi, erkölcsi, meggyőződésbeli és életvezetési igény, amelynek gyökér szerepe van az életünkben: velük kapaszkodunk a szilárd talajba, rajtuk keresztül újul meg napról napra az életerőnk. Ezeket nem szabad bántani. A többi nem lényeges.

Rubin · 2006 Október 20

Fodor Ákos: Pont

Nem út és nem cél:
érthetelen, gyönyörű
helybenröpülés.

Rubin · 2006 Október 21

Krúdy Gyula

Nyíregyháza,1878. október 21. - Budapest, 1933. május 12.

Elképesztően sokat dolgozott. A századfordulóig közel félezer elbeszélést írt, hét kisregénye jelent meg a lapokban, könyv alakban került az olvasók elé egy novelláskötete és egy regénye.

„<cite>Hírlapírónak szöktem el a szülői háztól, vidéki színésznőbe bolondultam, boldog voltam, művész voltam, ittam, mulattam, szerettem, nem is tudom, hogy mi történt velem...</cite>”

Krúdy Gyula a magyar irodalom legtermékenyebb alkotója; többet írt, mint Jókai vagy Mikszáth, s hatalmas életművének jelentős része máig vidéki újságok oldalain lappang.

Rubin · 2006 Október 22

Szent-Györgyi Albert

Budapest, 1893. szeptember 16. - Woods Hall, Massachusetts, 1986. október 22.
orvos-biológus, biokémikus, az egyetlen magyar Nobel-díjas,(1937) aki ezt az elismerést a Magyarországon kifejtett kutatómunkájáért kapta.

Szobra a Szegedi Pantheonban

Néhány gondoltat Szent-Györgyi Alberttől, akinek nem csupán a tudományos munkásságát, de végtelen humánumát is méltán övezte tisztelet:

"A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. Az ismeretek számára a könyv biztosabb otthont nyújt. Az én fejemben bármilyen könyvszagú ismeretnek a felezési ideje néhány hét. Így hát az ismereteket biztos megőrzésre a könyveknek, könyvtáraknak hagyom, és inkább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre."

"Történetemben van némi irónia: mialatt az életet kutattam, az élő szervezeteket ízeikre szedtem, de eközben kezeim között elsiklott az élet, és végül a molekuláknál meg az atomoknál kötöttem ki, ahol már nyoma sincs az életnek. Most öregkoromban megpróbálom újra összerakni azt, amit korábban rendkívül nagy gonddal szétdaraboltam."

"A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára."

"A tudós az az ember, aki miközben mászkál a világban, ugyanazt látja, mint bárki más; de miközben ugyanazt látja, olyan dolgok jutnak eszébe, mint előtte soha senkinek."

"Látni, amit mindenki lát, és gondolni, amit még senki sem gondolt."

- Ha én még egyszer 75 éves lehetnék!- mondta 90. születésnapján.

walsz · 2006 Október 23

Tamási Lajos

PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN

Megyünk, valami láthatatlan

áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.
<o =""></o>

Nincs már teendő: ez maradt,

csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél,
valami szent lobogás készül.
<o =""></o>

Zászlóink föl, újjongva csapnak,

kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!
<o =""></o>

Ismét mienk a bátor ének,

parancsolatlan tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?
<o =""></o>

Piros a vér a pesti utcán,

munkások, ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?

Kire lövettek összebújva ti,
megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.
<o =""></o>

S a nép nevében, aki fegyvert

vertél szívünkre, merre futsz,
véres volt a kezed már régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?
<o =""></o>

...Piros a vér a pesti utcán.

Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.

Piros a vér a pesti utcán,

munkások — ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.

A háromszín-lobogó mellé

tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,

s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér. <o =""></o>

walsz · 2006 Október 23

Németh László: Emelkedö nemzet,<o =""></o>

részlet.<o =""></o>

Megjelent Irodalmi Újság 1956.november.2<o =""></o>

*<o =""></o>

„Az elmúlt hét azért volt óriási élmény a számomra, mert ez a néhány nap mutatta meg, nemcsak nekem, de az egész világnak, hogy a magyar nép erkölcsileg mekkorát emelkedett. Hiszen nem mondom, voltak jelek rá eddig is. Még a tömlöcszerû elzártságban élõ elfeledett ember is érezte, hogy az ifjúságból más levegõ csap fel, mint kortársai közül. De hogy a nemzetgyötrésben, megaláztatásban így összeforrt, hogy diákok, munkások, katonák minden elõzetes szervezkedés nélkül közös elszántságukban így megszervezõdhettek, a vezér nélküli felkelõknek ez a csodálatos látványa meghaladta nem reményemet, de képzeletemet is…. » « De az utóbbi évtizedek gazdái tudták, hogy miért tiltottákkönyveinket. Ezt a magyar eszmevilágot kevesen ismerik. S most rájuk, a kevesekre vár, hogy a nagyszerû lökést, amelyet a nemzet eltökéltsége adott, ne engedjék félresiklani. Még csak annyit láttam, amennyit a rádió s a vidéki események látni engedtek, már világosan állt elõttem a veszély. Elõször a közvetlen veszély, hogy a nemzet szent felindulásában az indulat sugalmazására hallgatva olyasmit talál elkövetni, amit késõbb nem lehet jóvátenni. S a kissé távolabbi veszély, hogy mialatt az egész fegyvert fogott nép figyelme a szovjet csapatok kivonulása felé fordul, az új pozíciók felé törtetõ emberek, akik régi fényük visszatérését várják, megfelelõ hadállást foglalnak el, s a forradalomból ellenforradalmat, az 1956-os magyar szabadságharcból holmi 1919-es kurzust csinálnak.<o =""></o>
Kinek kell ezt megakadályozni, ha nem nekünk, akik látjuk, mit lehet itt elveszíteni. Az alól, hogy szóljunk, felmentést a halál,vagy még az sem adhat. Az elsõ alkalmi autóval Pestre jöttem,szobámba zárkózva ideültem, mint valami gépfegyver, az írógépemmögé, hogy amíg bírom, csattogtassam. Gépem mellõl arra a fiatallányra gondolok, akinek a Kálvin téri ház tetején valamennyiférfitársát kilõtték, de õ tovább járatta a fegyvert, amíg csakfiatal feje is oldalt nem konyult.<o =""></o>
Nem tudom, pontosan így történt-e. De az én szívemben ez a lány most múzsa. Õ int a háztetõrõl: rajta, öreg hullajelölt; ha én odadobtam szép ifjú életem, miért kell neked, szegény emberi maradvány, a magadéhoz görcsösen ragaszkodnod? Az emelkedõ nemzet órája ütött. Megyek. »

walsz · 2006 Október 23

Az Írószövetség kiáltványa

1956. október 23.<O =""></O>

Történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk. Ebben a forradalmi helyzetben csak akkor tudunk helytállnia, ha az egész dolgozó magyar nép fegyelmezetten egy táborba tömörül.<O =""></O>
<O =""></O>
A párt és az állam vezetõi mindeddig nem adtak életképes programot. Ezért azok felelõsek, akik a szocialista demokrácia kibontakoztatása helyett konokul a Sztálin- és Rákosi-féle terrorrendszer visszaállítására szervezkedtek és szervezkednek. Mi, Magyar írók, a következõ hét pontban fogalmaztuk meg, mit kíván a magyar nemzet.<O =""></O>
1.Önálló nemzeti politikát a szocializmus eszméje alapján: a lenini elvek szerint rendezni kell a viszonyunkat valamennyi országgal, mindenekelõtt a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Felül kell vizsgálni az államközi egyezményeket és a gazdasági szerzõdéseket, a nemzetek egyenjogúsága jegyében.<O =""></O>
2.Véget kell vetni a népek barátságát zavaró nemzetiségi politikának. Azt akarjuk, hogy barátságunk szövetségeseinkkel, a Szovjetunióval, a népi demokratikus országokkal õszinte és igaz legyen. Ez csakis a lenini elvek megvalósításával lehetséges.<O =""></O>
3.Nyíltan fel kell tárni az ország gazdasági helyzetét. A válságból csak akkor tudunk kijutni, ha a munkásság, a parasztság és az értelmiség végre az õt megilletõ szerephez jut az ország politikai, társadalmi és gazdasági életének irányításában.<O =""></O>
4.Az üzemeket a munkások és a szakemberek vezessék. Újjá kell formálni a jelenlegi bér- és normarendszert, a megalázó társadalombiztosítást stb. A szakszervezetek legyenek a Magyar munkásosztály valóságos érdekképviseleti szervezetei.<O =""></O>
5.Új alapokra kell helyezni a parasztpolitikánkat. Mind a termelõszövetkezetekben, mind az egyéni gazdaságokban biztosítani kell a parasztság önrendelkezési jogát. Meg kell verge teremteni a szövetkezés önkéntességének politikai és gazdasági feltételeit. Fokozatosan át kell térni a mostani begyûjtési és adózási rendszerrõl a szabad, szocialista termelést és árucserét biztosító rendszerre.<O =""></O>
6.Mindennek a feltétele az, hogy a párt és az állam vezetésében alapvetõ szerkezeti és személyi változások történjenek. El kell távolítani közéletünkbõl a restaurációra törekvõ Rákosi-klikket. Méltó helyére kell állítani Nagy Imrét, a tiszta és bátor kommunistát, akiben a magyar nép megbízik. Továbbá mindazokat, akik az elmúlt években következetesen harcoltak a szocialista demokráciáért. Ugyanakkor határozottan fel kell lépni minden ellenforradalmi szándék és kísérlet ellen.<O =""></O>
7. A kibontakozás megköveteli, hogy a Hazafias Népfront a magyar társadalom dolgozó rétegeinek politikai képviselete legyen. Választási rendszerünket olyanná kell formálni, hogy az megfeleljen a szocialista demokrácia követelményeinek. Az Országgyûlésbe, a tanácsokba és minden önkormányzati szervbe a nép szabadon, titkosan válassza meg képviselõit.<O =""></O>
Hisszük, hogy szavunkban a nemzet lelkiismerete szólalt meg.<O =""></O>
Budapest, 1956. október 23.<O =""></O>
Magyar Írók Szövetsége

Rubin · 2006 Október 23

1989. október 23.

Magyarországon az 1956-os forradalom évfordulóján kiáltotta ki Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök a Magyar Köztársaságot.
Ezzel véget ért egy korszak, és létrejött a többpártrendszeren alapuló, piacgazdasági elveket valló, parlamenti demokráciára épülő államforma.
Folytatva az 1956-os forradalom törekvéseit, kiteljesítve céljait, megvalósítva álmait: szabad országban szabad polgárok államát létrehozva az addigi "népköztársaság" helyett. Ezért határozott úgy az Országgyűlés 1991-ben, hogy e nap hivatalos nemzeti ünnep.

walsz · 2006 Október 24

Korabeli cikkek

A néppel a szocializmus útján<o =""></o>

 <o =""></o>

Népszava<o =""></o>

1956. október 24., 5:29<o =""></o>

<o =""></o>
A Népszava szerkesztősége ezúttal kinyilvánítja, hogy nem ért egyet Gerő Ernőnek a rádióban október 23-án este elhangzott beszédével és azt provokációra alkalmasnak, a munkásosztály megcsúfolásának minősíti. Ennek a beszédnek legveszélyesebb hatása, hogy az országban tapasztalható politikai feszültség csökkentése, a súlyos kérdések megoldása helyett az elmúlt évek unos-untalan ismert frázisait ismételgeti. Dolgozóink joggal várják el a párt Központi Vezetőségétől, hogy ezekben az órákban felelősségteljesen, a nép óhajainak és vágyainak megfelelően foglaljon állást, amint a pártunk történelmének legszebb szakaszaiban mindig történt.<o =""></o>
Mint a munkásosztály lapja, szolidárisnak nyilvánítjuk magunkat a dolgozó nép becsületes követeléseivel, amelyek a szocialista demokratizmust erősítik, békés, boldog jövőnk útját munkálják. Ezért kijelentjük, nem vagyunk hajlandók fejbólintóan dolgozni olyan vezetés irányításával, amely Gerő Ernő módjára képtelen megoldani hazánk sorsdöntő kérdéseit. A Politikai Bizottság jelen összetételében bebizonyította, hogy képtelen a dolgozók helyes marxista-leninista szellemű vezetésére. Mélységesen elítéljük a karhatalmi szervek magatartását és követeljük a felelősök megbüntetését. Ugyanakkor élesen elhatároljuk magunkat minden meggondolatlan zavarkeltő kísérlettől. A dolgozó nép, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a jövőnket jelentő ifjúság érdekeit, vágyait szem előtt tartva, kívánunk tovább dolgozni azért, hogy e súlyos idők után független, szabad hazánkban kivirágozzék az igazi humanista, az emberek jólétét és szabadságát szolgáló szocialista demokrácia. A munkásosztály egészséges proletárinternacionalizmusa védi és biztosítja törhetetlen barátságunkat a Szovjetunió és minden szocializmust építő ország dolgozó népeivel. Szervezett dolgozóink öntudatos fegyelemmel állnak őrt s biztosítják a termelő munkát és mindenkivel szemben megvédik uralmunkat.
<o =""></o>
A Népszava szerkesztősége

***

 <o =""></o>

A Petőfi Kör határozata<o =""></o>

1956. október 23., 5:10 Szabad Ifjúság<o =""></o>

 <o =""></o>
A Petőfi Kör vezetősége 1956. október 22-én tartott vezetőségi ülésén, figyelembevéve hazánk jelenlegi helyzetét, felhasználva az elmúlt vitákon elhangzott véleményeket és javaslatokat, a következőket határozta:
 <o =""></o>
1. Javasoljuk, hogy a lehető legrövidebb időn belül hívják össze a hazánkban előállt helyzetre való tekintettel pártunk Központi Vezetőségének ülését. Az ülés előkészítésének munkájába vonják be Nagy Imre elvtársat.<o =""></o>
2. Szükségesnek tartjuk, hogy a párt és a kormány tárja fel nyíltan az ország gazdasági helyzetét, vizsgálja felül második ötéves tervünk irányelveit és dolgozzon ki hazai sajátosságainknak megfelelő konkrét építő programot.<o =""></o>
3. A Központi Vezetőség és a kormány biztosítsa minden eszközzel a szocialista demokratizmus kibontakozását Magyarországon a népfront valódi szerepének kialakításával, a munkásosztály jogos politikai követeléseinek teljesítésével, az üzemi önigazgatás és munkás-demokrácia létrehozásával.<o =""></o>
4. A párt és az állami vezetés tekintélyének megteremtése érdekében javasoljuk, hogy Nagy Imre elvtárs és a szocialista demokratizmusért, a lenini eszmékért harcoló más elvtársak méltó helyen vegyenek részt a párt és a kormány vezetésében.<o =""></o>
5. Javasoljuk Rákosi Mátyás kizárását a párt Központi Vezetőségéből s visszahívását az országgyűlésből és az Elnöki Tanácsból. A Központi Vezetőség az ország nyugalmának megteremtése érdekében lépjen fel a meglévő sztálinista és rákosista restaurációs kísérletekkel szemben.<o =""></o>
6. Javasoljuk Farkas Mihály ügyének a szocialista törvényességnek megfelelő nyílt tárgyalását.<o =""></o>
7. Javasoljuk, hogy az elmúlt időszak helytelennek, szektásnak bizonyult határozatait elsősorban az 1955. márciusi határozatot, az 1955. decemberi irodalmi határozatát és az 1956. június 30-i, Petőfi körre vonatkozó határozatot a Központi Vezetőség vizsgálja felül, érvénytelenítse és vonja le belőle a személyi konzekvenciákat.<o =""></o>
8. Tárjuk a széles közvélemény elé az úgynevezett legkényesebb kérdéseket is, külkereskedelmi szerződéseink gazdasági mérlegét, s az ország uránium készletének hasznosítására vonatkozó terveket.<o =""></o>
9. A szovjet-magyar barátság további erősítése érdekében tegyük még bensőségesebbé kapcsolatainkat a szovjet párttal, állammal és néppel, a teljes egyenjogúság lenini elve alapján.<o =""></o>
10. Kérjük a DISZ Központi Vezetőségét, hogy október 23-i ülésén foglaljon állást e határozat pontjait illetően és hozzon határozatot a magyar ifjúsági mozgalom demokratizálása érdekében.<o =""></o>
<o =""></o>
A Petőfi Kör Vezetősége

walsz · 2006 Október 24

Szücs Sándor
(Biharnagybajom, 1903. okt. 23. – Debrecen, 1982. aug. 2.)etnográfus, író, múzeumigazgató.

<o =""></o>
A debreceni tudományegyetemen végezte tanulmányait (1930). A debreceni Egyetemi Földrajzi Intézet gyakornoka (1931-35). A Bihari Népfőiskola megszervezője és igazgatója Bihartordán (1946-49), melynek megszüntetése után a szülői háznál gazdálkodott. A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum igazgatója 1952-től 1963-ig, nyugdíjba vonulásáig. Hátralevő éveit szülőfalujában töltötte. A „három föld” – Sárrét, Kunság, Hajdúság-krónikása, az Alföld régi életformáinak (különösen a pásztorok és a pákászok életének), hiedelmeinek néprajzi megörökítője. Pályakezdésekor gyűjtéseit tudományos igényű feldolgozásokban, tanulmányokban adta közre, majd szemléletet váltva gyűjtött anyagát irodalmi igényű, az egyszerű olvasó számára is élvezetet nyújtó apró történetekké formálta.<o =""></o>
– F. m.<o =""></o>
A régi Sárrét világa (Bp., 1942)<o =""></o>
Pusztai krónika. Rajzok a régi Alföld életéből (Bp., 1946)<o =""></o>
Pusztai szabadok (Bp., 1957)<o =""></o>
Békési históriák (Gyula, 1959)<o =""></o>
Szól a duda, verbuválnak (Bp., 1962)<o =""></o>
Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek (Bp., 1969)<o =""></o>
Régi magyar vízivilág Bp., 1977)<o =""></o>
Tudományos disputa (Békéscsaba, 1980)<o =""></o>
Madárkeresö királyfiak (Mesék 1984)<o =""></o>
Posztumosz<o =""></o>
A régi Alföld (Karcag-Túrkeve 2002)<o =""></o>
Feljegyzések XI-XII.- Tájak, emberek, történetek (Karcag-Túrkeve 2003)<o =""></o>
Pusztai krónika (Karcag-Túrkeve 2006. 2. kiadás)<o =""></o>
– Irod<o =""></o>
Dankó Éva: Sz. S. élete és munkássága (Debrecen, 1984).<o =""></o>
<o =""></o>

walsz · 2006 Október 24

A bajsai csárdák emlékezete<o =""></o>

Régen volt, amikor az alább idézett betyárdal felhangzott valamelyik bajsai csárdában. Feltehetőleg több mint száz esztendeje. Az eltelt idő ellenére a falu idősebb lakóinak emlékezetében még él ez a betyárnóta:<o =""></o>

Én vagyok az, aki nem jó,<o =""></o>
csárdaajtó nyitogató.<o =""></o>
Csárdaajtó nyitogató,<o =""></o>
borosicce hajtogató.<o =""></o>
<o =""></o>

A csárdák viszont eltűntek a föld színéről, jóformán csak a nevüket őrizte meg a népi emlékezet: Angyal Bandi csárda, Buszi csárda, Csengetyűs csárda, Lebuki csárda, Négyesi csárda, Nesze pi... csárda, Zsiga csárda. De eltűntek a csárdák tartozékai is, az úttalan puszták, a sejtelmesen zúgó ember nem járta nádasok, ahol a nád és a káka sűrűjében sok vadmadár fészkelt és költött, vizükben hal és csík ficánkolt. És letűnt a pásztor- és a betyárvilág is. Az ott történt dolgok elfelejtődtek már, a csárdák egykori ismerői, látogatói rég a sírba szálltak, és örök álmukat alusszák a bajsai temető jeltelen hantjai alatt.<o =""></o>

Pedig valaha fontos állomáshelyek voltak ezek a csárdák. útonjárók, vásározó kereskedők, hajcsárok, céltalanul bolyongó vándorok pihenték itt ki a gyaloglás, szekerezés vagy a lovaglás fáradalmait. Szilaj pásztorok és betyárok mulatoztak, szegénylegények rejtőzködtek falaik között. A múlt századi útviszonyok ismeretében valóságos megváltás volt az utas számára, ha feltűnt az országút mellett egy rozzant csárda. Hogy valamelyest képet tudjunk alkotni a múlt századi csárdákról Szűcs Sándorhoz, a sárréti betyárvilág kutatójához és kitűnő ismerőjéhez kell fordulnunk segítségért, aki a Betyárok, pandurok és egyéb régi hírességek c. művében így mutatja be a Kajla csárdát: ,,Hirhedt betyárfészek volt ez a csárda Szalonta határában. Megsuvadt náderesze majd a földig ért, ezért hívták Kajlának. Kettős vert fala közt meg sötét pincéjében jó búvóhelyek voltak. Sok verekedés történt, sok koponyát meglékeltek, sok legényre s nem egy pandúrra vizes lepedőt borítottak itt.<o =""></o>
A bakarasznyi vastagságú tölgyfadeszka asztallapok a földbe ásott fatörzsekre voltak vasalva, ugyanígy a lócák is, nehogy a megvadult legények egymáshoz verjék, amikor patáliát csaptak. A kármentőt se lécből csinálták, hanem izmos cölöpökből, mint a mocsári várak palánkját hajdanában.''<o =""></o>
A bajsai csárdák, ha nem is mindenben voltak azonosak a Kajlával, szemléltetésként jól szolgál ez a rövidke idézet. Az is bizonyos, hogy a Bácsér árterületén kialakult nádrengetegek egy kis Sárrétet képeztek ezen a vidéken és jó búvóhelyül szolgáltak az itt betyárkodóknak. Kaszás János, egykori adatközlőm emlékezete szerint bajsai pásztorok és betyárok is járultak Rádaynak, a betyárvilág felszámolójának színe elé, de hogy ott mi történt velük, arról soha nem nyilatkoztak visszatértük után.<o =""></o>
Az utódok emlékezetében alig dereng valami a csárdákról az ott történtekről. Ezek már inkább az emlékezet foszlányai, és leginkább az egykor juhászattal foglalkozó családok leszármazottai emlékeznek valamire.<o =""></o>
Az Angyal Bandi csárda tulajdonképpen nem is bajsai csárda, csak van bajsai vonatkozása. A népi hiedelem szerint ugyanis titkos föld alatti alagút kötötte össze a Buszi-völgyben lévő török pincékkel, amelyek rendeltetését eddig még senki sem kutatta. No meg azt is tudni vélik, hogy a betyár Angyal Bandi a nevét onnan kapta, hogy olyan szép volt, mint az angyal. Ezt a hiedelmet megerősítette özv. Bajcsi Simonné is egykori gyűjtéseim során, aki akkor a kilencedik évtizedét morzsolgatta.<o =""></o>
A Buszi csárda Bajsától négy-öt kilométerre, a Bajsa-Kula országút mentén állt. A határrész ma is a Buszi nevet viseli, sőt a Buszi ragadványnév is ismert a faluban. Ezen a tájon betyárkodott Buszi János; a csárda nevét is feltehetőleg róla kapta, mert sok időt múlatott falai között, s akit másképpen kis Buszinak is neveztek. Legalábbis így vélekedett valaha Petrás Mihály bajsai földműves, egy juhászos család leszármazottja. Szerinte ,,betyáros'' csárda volt a Buszi, hét falura szóló mulatozások folytak itt, gyakoriak voltak a fosztogatások, és a híres kulai vásárokról hazatérő kereskedőknek itt apadt meg a degeszre tömött bugyellárisa. Alkalmas hely volt ez az ilyesmire, az épület völgyben állt, közel volt hozzá a nádas, és könnyen el lehetett tűnni a kíváncsi szemek elől.<o =""></o>
Virág Rozália bajsai háziasszony szülei meséire hivatkozva úgy tudja, hogy ez a Buszi János nem igazi betyár volt, hanem csak afféle kapcabetyár, aki a szegényeket sem kímélte. Hirtelen kezű ember volt, az emberöléstől sem riadt vissza.<o =""></o>
A harmadik csárda, a Csengetyűs, a falu közelében állt, a mai Kánya-szállás mellett. Nevéről ítélve juhászok találkozóhelye lehetett, ahova szívesen befordultak egy-egy icce borra. Itt találkoztak a betyárokkal is, akiknek lopott juhait szívesen fogadták a falkába az első vásárig. Ha aztán sikerrel járt az üzlet, folyt a bor a Csengetyűsben estétől reggelig. Ittak, mulattak, duhajkodtak, virtuskodtak. Ekkor történt-e vagy máskor, ma már nehéz eldönteni, tény és való, hogy a nagy erejű Szakál nevezetű juhász virtusból felvitte a vele iddogáló juhász szamarát a Csengetyűs padlására a nyakában, és csak egy hízott ürüért volt hajlandó lehozni onnan. Így hallotta ezt a történetet Szakál István gyerekkorában Kálovits János bácsitól, aki valamikor a Bajsa környéki uraságoknál bojtárkodott.<o =""></o>
A következő három csárdának csak a nevét őrizte meg az emlékezet: Lebuki csárda, Négyesi csárda, Nesze pi... csárda. Az első a falu szélén, az ómoravicai és a sziváci út elágazásánál állt, a Bácsér mellett, a második a Négyesnek nevezett határrászen, a harmadik pedig a topolyai úton. Nem sok, amit tudunk róluk, de ez is több a semminél.<o =""></o>
A hetedik ilyen útszéli vendégfogadó a Zsiga csárda volt. Az ómoravicai úton állt, a falutól mintegy négy kilométerre. Nevét valószínűleg bérlőjéről, Zsiga zsidóról kapta. Egykori szomszédasszonyom, Mengyán Mihályné úgy tudta, hogy jeles vendége volt ennek a csárdának a kis Híres névre hallgató betyár. Polgári neve ismeretlen, tettei is elfelejtődtek, csak a nevét tartotta meg a hír.<o =""></o>
Bizony azóta nagyon sok évtized eltelt, az ott történtek zöme és a csárdák is elmerültek az idő tengerében. A nevük is lassan a feledés homályába vész...<o =""></o>
 <o =""></o>
Szücs Sándor<o =""></o>

Rubin · 2006 Október 25

Georges Bizet

1838. október 25. Párizs, - 1875. június 3. Bougival

Újjáteremtette a XVIII. századbeli francia opera tipikus formáját, az -opéra comique-ot, melyben prózai párbeszéd köti össze a rövid, remekül formált zeneszámokat, és átvette a francia romantikus nagyopera legértékesebb elemeit. Ennek megfelelően dallamait keresetlen őszinteség, harmóniavilágát világos áttekinthetőség és szerkesztésmódját mesterkéletlenség, biztos formaérzék jellemzi. Ragyogó hangszerelő, meglepően erőteljes színekkel és kitűnően megválasztott témák sorával érzékelteti operáiban a cselekmény színhelyét. Különösen vonzották az egzotikus környezetben játszódó történetek. Érdekes módon szövegkönyveit is eszerint választotta meg. A Gyöngyhalászok indiai környezete, a Perthi szép lány Skóciája, a Dzsamileh egyiptomi színei, és persze mindenekfelett a Carmen spanyol légköre első percben megragadják a hallgatót.

walsz · 2006 Október 25

Pablo Picasso
1881. október. 25 - 1973.április.8

A művészet nem önmagától fejlődik; az emberek gondolatai változnak, s velük változik kifejezésük módja is

<o =""> </o>

Rubin · 2006 Október 26

Weöres Sándor: Ifijak és vének szépsége

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.

Az öreg arc szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagába-való, fenséges, nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.

S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.

Rubin · 2006 Október 26

GYURKOVICS TIBOR:
FÉNYBŐL-ÁRNYÉKBÓL

Fényből árnyékból álló test vagy
halálos repülő
indokolatlan benned ami ember
indokolatlan ami nő
örökös tűzkarokba fognak
az égig érő kínjaid
de a földön az agyonégett földön
örökké emel valakid
röpülj vagy sírj a könnyeidnek
arcomra hullik harmata
röpülj röpülj én tartalak
mint ha az isten tartana.

R és W világa

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák