Radnoti Miklos

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
[h=1]"Összeszorított combokat feszeget átizzadt szerelemmel" - Radnóti Miklóst perbe fogják az Újmódi pásztorok énekéért[/h]



„Tajtékos égen ring a hold, csodálkozom, hogy élek. / Szorgos halál kutatja ezt a kort, s akikre lel, mind olyan fehérek” – írta Radnóti Miklós, aki a Horthy-rendszerben nem taníthatott, ellenben a munkaszolgálaton odaveszett, s tömegsírban végezte. A magyar történelem legjobb szövegíróinak egyike, aki iszonyú súlyával máig ránehezedik a hazai költészetre, még ha a NER értéktőzsdéjén legfeljebb egy Helyi Témába csomagolt kiló marhaszegyet kapnánk is érte.


Csunderlik Péter-Pető Péter

„Gyökér karján féreg alszik, gyökér lábán féreg ül, a világ megférgesül.” Ezt nem a kócos Robert Smith írta, hanem egy nála is jobb szövegíró, a magyar irodalom legjobban fésült írója, Radnóti Miklós, aki okkal lehetett emo Lager Heidenauban, Zagubicza fölött a hegyekben, míg „Bulgáriából vastag, vad ágyúszó gurul” és „fölöttünk fú a förtelmes halál”, hogy felvillantsuk a Razglednicák nem éppen L’Oreal-reklámos képeit, amelyeket ma is csorgó nyállal nézne néhány zavart fejű náci.

Radnóti, aki „tisztán élt, mint a széljárta havasok lakói” és „oly keményen is, mint a sok sebtől vérző nagy farkasok”, hogy a Járkálj csak, halálraítéltből citáljunk, s mindig tartó hajánál már csak a versei maradóbbak, noha a harmincas évek végétől állandóan „hánytató idegességben” alkotott, mert nála nem csak póz volt a halálraítéltség: minden leírt szava mögött fedezet van. Éppen ezért odáig jutott el költészetében, mint azelőtt senki. Mélység és technika, mint a legnagyobb mestereknél: ezt harminc éves korára elérte Radnóti. Világháború, két-három zsidótörvény és munkaszolgálatok akcelerálták a költői érést. Hajlunk arra, hogy inkább kihagyta volna.



Gyökér vagyok magam is most

Az 1940-1944 közötti verseit közlő posztumusz gyűjteménye, benne az abdai tömegsírból előkerült versekkel, mint például aGyökérrel, az 1946-os Tajtékos ég a magyar irodalom talán legerősebb kötete („Tajtékos égen ring a hold, csodálkozom, hogy élek. / Szorgos halál kutatja ezt a kort, s akikre lel, mind olyan fehérek.”), ami súlyával azóta nehezedik a magyar költészetre, még ha a NER értéktőzsdéjén legfeljebb egy Helyi Témába csomagolt kiló marhaszegyet kapnánk érte.

Mert utolsó verseinél többet nem lehet mondani, gyakorolhatunk tízezer évig, Radnóti akkor is jobban ír. Persze, vannak, akik szerint lehet ezt még csiszolni, mint Melocco Miklós, aki, mikor megszoborta a maga emlékművét, idézett rá a Nem tudhatomból, de a „csecsszopókat” „csecsemőkre” cserélte, merthogy az finomabb, jobb. Hogy volt ennek a versnek egy költője, az nem számít, miként a magyar forgalmazók is kedvükre írogatják át a filmek címeit. De hát aktuálisan olyan időket élünk, amelyekben Ady vagy József Attila is kapna egy retorikai kokit Budai Gyulától, ha okoskodna, mert mit keresnek a tankönyvekben.

Amúgy a Nem tudhatomat, ami olyan a hazafias lírában, mint Fábri Zoltánnak Az ötödik pecsétje a magyar filmben, már két munkaszolgálaton túl írta a viharkabátos, fekete-fehér fényképein szemét rendre földre szegező Radnóti, aki nem bocskaiban öblögetett a hazafiassággal, nem gargalizált a magyarok istenével, hanem inkább ilyen nemtudhatomokat írt. És hiába volt tanári oklevele, ez az ember nem taníthatott középiskolában, már a munkaszolgálatos idők előtt sem, ugyanis még szegedi egyetemistaként perbe fogták vallásgyalázásért és szeméremsértésért második kötete, az 1931-es Újmódi pásztorok éneke miatt. Ismétlés azok kedvéért, akik kimentek közben pattogatott kukoricáért: Radnótira nem tartott igényt Horthy kormányzó oktatási rendszere.

Küld néki jó ízeket, édes, égi ízeket

A vékony, sovány, keskeny és beesett arcú, de huszonévesen még sokszor háborgó Radnóti már túl volt első verseskötetén, a „naptestű szüzeket, pásztorokat és nyájakat” megidéző 1930-asPogány köszöntőn, ami alatt azért senki ne Jim Morrison farokelővevős bacchanáliáira gondoljon, néhány kisebb folyóirat és kultúrblog kipörgetésén, amikor 1930 őszén megérkezett a Szegedi Egyetemre. A numerus clausus miatt ugyanis nem volt helye Pesten, és ezt nem a poén kedvéért lőtte a Tumblren, hanem ez az igazság.

Ekkor még messze nem volt az a nagy költő. Szerb Antal, akit munkaszolgálatosként szintén lelőttek, még évek múlva is azt írta, hogy a bukolikus stílusgyakorlatokat az avantgárddal keverő fiatal Radnótit még „itt-ott olyan rekedtség fogja el, mint a kamaszt, aki cigarettázik”, hozzátéve, hogy „bizonyára ki fogja nőni”. Kinőtte. Később már azt írta Szerb, sosem látott még ekkora költői fejlődést. (Szerbről pedig azért annyit lábjegyzetben, hogy Pendragon legendája olyasféle öniróniáról tanúskodik, amelyből ha csöpögtetne az országnak egy keveset, akkor esetleg nem azon ciccegnénk, hogy ki a fasz az IMF.)

Szegedi beiratkozáskor Radnóti azzal keltett feltűnést: ahelyett, hogy első kérdése az lett volna, hol lehet belépni a HÖK-be, inkább öntudatosan osztogatni kezdte a komolyabb arcoknak a Pogány köszöntőt, majd nem sokkal később alapító tagja lett a népi reformer Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, ahol a szociális juttatások elkaszinózása helyett előadásokat, népfelvilágosító falujárásokat szerveztek.

Itt ismerkedett össze Ortutay Gyula néprajzossal, későbbi kultuszminiszterrel, Erdei Ferenc szociológussal, későbbi belügyminiszterrel, Hont Ferenccel, a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik elindítójával és Bibó Istvánnal is, aki szintén a szegedi fiatalokhoz tartozott. Elég erős balos társaság, nem az a tempó, amelyben nokiás dobozokkal szambázó Hagyók hazudnak esélyegyenlőséget a dél-pesti kultúrházakban.

Nem csoda, hogy velük együtt Radnótit is figyelni kezdték az esőverte autóban fánkot és Szamos marcipánt csócsáló horthysta titkosrendőrök és nála kevésbé tehetséges egyetemisták jelentették róla: „Gyakran fordul meg destruktív körökben”, „többször megfordult kommunistagyanús egyének társaságában”, „vasárnaponként parasztok közé jár”. Mise helyett, nyilván.

Kapaszkodjunk meg, a jelentésekben a magyar-francia szakos költőt „társadalomra veszélyes elemként” emlegették. Veszélyes, mint a peremalatti baktériumok. Mert a zseni veszélyes. Jó örökre megtanulni, és akkor nem lepődünk meg, ha Esterházykat meg Faludykat húznak deresre az Álmos véréből szívószállal táplálkozó ősmagyar sámánok.

És ekkor jelent meg 1931 márciusában második kötete, az Újmódi pásztorok éneke.

Újmódi? Az mindig gyanús.

Pirul a naptól már az őszi bogyó

A Budapesti Királyi Ügyészség 1931. április 11-én elrendelte azÚjmódi pásztorok éneke összes, mind a 440 példányának elkobzását és házkutatást rendelt Radnóti Glatter Miklósnál. A homlokráncoló gyanú szerint a kötet Táj szeretőkkel; Tápé, öreg este; Tavaszi vers; Keseredő; Elégia egy csavargó halálára; Kis kácsa fürdik, valamint az Arckép és a Pirul a naptól már az őszi bogyó című verseivel, „különösen azoknak vörös irónnal megjelölt részeivel” a költő szemérem elleni vétséget és sajtó útján elkövetett vallási elleni kihágást követett el.

Ilyenekkel, minthogy „jótőgyű szűz angyalokkal viaskodik most az égi kazlak tövén átizzadt szerelemmel”, „a lány sivít karmolva, teste tavaszi forradalmán, mint megbúbozott madár”, meg hogy „fürdik a nagy lány (…) csattogva mossa magát; már tudom, utána száradni kifekszik a napra és engem kíván ő csörgő fogakkal két énekes combja közé!” Biztos felállt az ügyészségnek, azért kellett nekik az összes példány, aztán nyereményként osztogatták a hajógyárin rendezett, rumáztatta karácsonyi bulik tombolasorsolásán.

De igazán az verte ki a kecskeszakállas uraknál, hogy arcképében a költő olyan Krisztushoz hasonlította magát, aki bejön a csajoknak: „Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodta vele éjjelenként!” Hörr! Ezek még nem azok az idők voltak, amikor Madonna néger Krisztussal csókolózhat az MTV-n, és faszt verhetnek a TV2 feleségkeresőjében.

Egy héttel később, április 18-án szegedi detektívek hallgatták ki Széchenyi utcai albérletében az egyetemista, alsógatyás Radnótit és foglalták le a szeméremsértő, vallásgyalázó verseskötet költőnél lévő példányait, ahogy régen határőrök vették el a nejlonba csomagolt ÖKM-eket.

Másnap, április 19-én a legjobban informált médium, a Szegedi Napló Elkobozta a rendőrség egy szegedi „progresszív” költő trágár és erkölcstelen verseskötetét címmel tudósított. Igazán hozzátehették volna még, hogy sátánizmus és tiniszex. A helyi rekordklikkre pályázó írás szerint: „A detektívek körülbelül ötven kötetet találtak a lakásán az elkobzásra ítélt verseskötetekből. A könyveket összecsomagolták, és beszállították a rendőrségre, szerzőjük ellen pedig büntetőeljárás indul. A kötet valami egészen zavaros és értelmetlen – a szerző meghatározása szerint >>progresszív<< verseket tartalmaz. De nem az értelmetlenség és a kacagtató sületlenségek ellen volt kifogása a vizsgálóbírónak, hanem azok miatt az erkölcstelen, trágár és jóízlést sértő alkotások miatt koboztatta el a könyvet, amelyektől hemzseg. A kötetet, mint a címlapról megállapítható, a Fiatal Magyarország névvel rendelkező, ismeretlen célú és működésű irodalmi egyesülés adta ki.”

Progresszív, hát persze, mert Radnóti nagy kedvence Apollinaire volt, nem a korabeli kortárs líra Micimackója, Mécs László (Nem is értjük, e papköltőt miért nem követelik a Nemzeti Alaptantervbe!), az „ismeretlen célú” pedig különösen szórakoztató: ha valamiről azt olvassuk, hogy ismeretlen célú, egyben biztos lehetünk: nyilvánvaló, hogy itt nem a magyar érdekek kiszolgálásáról van szó. Kár, hogy Barbie babát nem kaptak kezükbe a döntéshozók, mert arról is elolvastuk volna az értékelést. (Jobbra A megsebzett galamb és a szökőkút Radnóti fordításában.)


Új könyvem tegnap elkobozták

A „mint a bika” Radnóti a házkutatás másnapján Budapestre utazott, és a vonaton versben írta meg a történteket, tele indulattal, ez utóbb a Férfinapló-ciklusba került be, 1931. április 19. címen:


„Új könyvemet tegnap elkobozták,
Most egyedül ülök, ujjaim
Átfonván bokám körül, piros
Pillét ástam ma babonásan
A küszöb alá és lassan elalszom!

(…)

Majd fölébredek én is! Kedvesem arany
Varkocsán sikongat a napfény,
Lóbálva nő föl árnyam az égig és
Huszonkét szemtelen évem az éjjel
Bevacsorázik három csillagot!"


Bevacsorázik három csillagot! Ez pogány fenyegetés. Ha tudta volna, hogy végül lelövik, mint egy kutyát, miután megásatták vele a saját sírját, már ha nem csak egy szívlapáttal ütik agyon. A Magyar Hírlap azonban, ahova Radnóti öntudatos versét szánta, nem merte közölni, a felelős szerkesztő megtiltotta, mivel „nem hozhatunk újabb bajt Radnótira” és persze „nem csinálhatunk bajt a lapnak sem”. Néhány év múlva már Faludy is a Magyar Hírlapnál melózott, aki napi ügyeletesként mindig a legbalhésabb blogokat lőtte ki címlapra, ő biztos lehozta volna Radnóti versét, aki azonban a szerkesztői intéstől belátta: visszavágásával, amit amúgy sem értettek volna, csak elmélyíti helyzetét. És ha elítélik, kicsapják az egyetemről, mint egy évtizede József Attilát a Tiszta szívvelért, ami azért szintén nem VV Zsófi Rágógumija.

Június 8-án emeltek vádat, de a tárgyalás időpontját nem tűzték ki. A nyári szünetben Radnóti Párizsba utazott, életében először. Itt két nagy hatás érte: az egyik az afrikai kultúrát prezentáló Gyarmatügyi Kiállítás volt, ez ihlette, hogy megírja az önálló kötetként is megjelenő Ének a négerről, aki a városba mentet, és hogy később lefordítson egy kötetnyi afrikai mesét is a náci idők kellős közepén, a másik, hogy csókolózó szerelmespárokat láthatott az utcán. Míg Magyarországon: „Biztatni kell magam, hogy el ne bujdokoljam”, írta később, nagyjából mikor már tohonya Kristóf teknősük is megszökött istenhegyi nyári házuk kertjéből.

Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen

Radnóti azon kevés költő egyike, aki feleségéhez írta legszebb szerelmes verseit, a könnyed Bájolótól a Levél a hitveshezig, és övéké a magyar irodalomtörténet legcukibb képe is. Radnóti és Gyarmati Fanni (ne keverjük a Carpe Diem szétszolizott énekesével) a per idején már évek óta jártak, noha a numerus clausus Szegedre kényszerítette Radnótit, de Fif és Mik, ahogyan egymást becézték, sűrűn levelezett egymással. Mik megírta helyes csirke barátnőjének, mennyire fél, hogy kirúgják az egyetemről, mert „nekem kenyérre köll ez a diploma, én el szeretnék venni egy lányt, mert szeretem, és élni szeretnék, nem kínlódni”. És egy másik levelében: „Alaposan rám húzzák majd a vizes lepedőt…Tanulni nem tudok”. Pedig közelgett az alapvizsga. „Gyűlik a felleg, surran a villám, s már feleselget”, úgy ám.

Az 1931. december 8-i, nyilvánosságot kizáró, zárt tárgyaláson („Aztán kiürítették a termet, hogy én kerültem sorra: óvták a népet ragályos verseimtől”, írta később erről a napról a Férfinaplóban) Radnóti azzal védekezett: „Más írók és költők sokkal merészebb dolgokat követtek el, anélkül, hogy működésük kifogás alá esett volna.” De Kosztolányi kivételével csak nyugati írók verseit, könyveit sorolta fel, nyugaton pedig ekkor már az utcán is csókolózhattak, ugye. Míg a hazai precedenseket inkább Babits istenkáromlási pere és Ady nagyváradi börtönbüntetése jelentette.


A bíróság vallásgyalázó és erotikus tartalom miatt nyolc nap elsötétítésre ítélte a huszonkét éves költőt, mivel „Glatter (Radnóti) Miklós az Arckép c. versében magát Krisztussal hasonlítja össze. Mint az övé, olyan lehetett külső formája és lányok álmodtak vele éjjelenként. A vádlott tehát Krisztusról mint emberről ír. A maga jelentőségét akarja emelni ezzel, hogy magát a keresztény vallás legfőbbjéhez, az emberré lett Krisztushoz hasonlítja.” A mester legalább egyszer átolvashatta volna az ítéletet, mert kérdés, mi feszül az „ember” és az „emberré lett” között, de ugorjunk tovább, mert egy másik versében Radnóti „szeretőjéről ír, akivel való csókolózását a feszület is látja, és mindig megcsudálja őt”, ezzel pedig „meggyalázza a Krisztust jelképező feszületet, amikor az emberré lett üdvözítőt a maga szeretkezéseivel hozza kapcsolatba”. Arról nem is beszélve, hogy az Elégia egy csavargó halálárában „a katolikus vallás tiszteletének tárgyait, a szenteket és angyalokat a nemi szeretkezés, közönséges civakodás körében állítja az olvasó elé”. Ilyeneket olvasva kedvünk támad, hogy a tisztelt ítélőszéket kipeckelt szemekkel ültessük le nyolc napra Benny Hillt nézni, és Tóta W. blogját csupán kegyeleti okokból mellőzzük.

Virág voltam, gyökér lettem, sűrű sötét föld felettem

Radnóti fellebbezett a nyolcnapos elzárás ellen, ekkor már egyre jobban rettegett attól, hogyha másodfokon is elmarasztalják, fegyelmivel zárják ki az egyetemről: a szabályok erre köteleztek. Noha az akkori dékán és Radnóti több professzora, különösen Sík Sándor és Zolnai Béla méltóságon alulinak tartották, hogy eljárjanak a fiatal költő ellen. Ugyanakkor Horger Antal, a magyar felsőoktatás történetének leghaladóbb figurája természetesen a kizárás mellett kardoskodott. Már nagyon kíváncsiak vagyunk, mikor jön el az a kereszténydemokrata oktatáspolitikus, aki végre őszintén fel meri vállalni és benyújtja a parlamentnek a Horger Antal Programot, de legalább néhány posztert addig is kitehetnének a laptopjukra, csak a miheztartás végett.


Radnótit a zsoltárfordító, költő, piarista Sík Sándor, a magyar katolikus egyház legjobb hagyományainak megtestesítője mentette meg, a kegyesrendi paptudós, aki nemcsak Radnóti egyik kedvenc tanára volt, de egyben egyfajta lelki vezetője is lett Szegeden. Sík indította el a katolizálás felé a zsidó Radnótit és később ő is keresztelte meg (1943-ban, mikor már zsidótörvényileg mindegy volt), akinek a harmincas évek végétől számolatlan himnuszfordító munkát szerzett. Sík ötvenedik születésnapjára írt 1939-es Köszöntőjében Radnóti „egy hitvány korban lelkéhez hű tanítványként” üdvözölte mentorát, „ki mindenkit megért és sohasem ítél”.

Radnóti a fellebbezéshez csatolhatta Sík Sándor levelét, amelyben a tekintélyes papköltő megvallja, hogy ugyan az elítélt verseket „meglehetősen ízléstelennek és antipatikusnak találom, vallásgyalázást azonban nézetem szerint nem tartalmaznak”, hozzátéve tanítványának: „Szemináriumi munkásságából megismert komolysága és esztétikai becsvágya alapján bízom benne, hogy a jövőben írói munkássága is a jobb ízlés és elmélyedés felé fog tisztulni. Üdvözli: Sík Sándor”.

Radnóti ügyét a Budapesti Királyi Ítélőtábla zárta le 1932. május 18-án, amely ugyan helybenhagyta a nyolcnapos elzárást, de a büntetésének végrehajtását az öreg jedimester Sík levelének hatására felfüggesztette, mivel „a vádlott tanulmányai befejezése előtt álló egyetemi hallgató, aki képzettségénél fogva olyan életpályán való elhelyezkedésre van utalva, ahol a büntetett előélet súlyosan esik latba.”

Sorsom elvégeztetett, fűrész sír fejem felett
A büntetés felfüggesztése miatt Radnótit nem rúgták ki az egyetemről. 1936 szeptemberében magyar-francia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, azonban a szeméremsértés, vallásgyalázás billoga maradt, ami már a sárga csillag előtt ellehetetlenítette: „Tanári oklevelem megszerzése óta nem kaptam kinevezést, szerény irodalmi keresetből, magántanításból élek szűkösen.” Milyen ez a Horthy-rendszer, ahol egy Radnóti nem taníthatott középiskolában? Hiába írt egyre jobb verseket és jöttek az egyre erősebb kötetek.

Ugyan 1937 őszétől a Magyar Rádió Diákfélóra című műsorában csaknem egy éven át tarthatott magyar irodalmi előadásokat, de szereplései 1938/39-ben megszakadtak. Biztos gyenge volt, meg a diplomáját se az Urálvidéki Szabadegyetemen szerezte. De inkább a zsidótörvények miatt.

„Progresszív, nem. Páncélautó, igen. Munkaszolgálat, igen.” Hogy Anaulu Tuslut parafrazeáljuk, akinek Székhelyi József zseniális szinkronhangja a Kincs, ami nincsben, és a magyar honvédség nagyjából olyan esélyekkel is állt föl a második világháborúban, mint Anulu fakardjával a kalózok ellen. Nálunk munkaszolgálatosokkal pótolták a motorizálást.

1940-1943 között kétszer is hosszabb munkaszolgálatra hurcolták. Mikor végre hosszabb pihenőt kapott, ezt Bajcsy-Zsilinszky Endréék érték el tiltakozásukkal, 1943 nyarán kiadta az Orpheus nyomában című műfordításkötetét. „A legjobbat adni, magyart és európait adni, mindig költészetet adni, úgy vélem, ez nem kis ügy”. Ez Radnóti Miklós hitvallása.

A német megszállás után azt írta naplójába: „Egy puskalövés nélkül! Mi lesz ebből az országból?”

Azt tudjuk, hogy Radnótival mi lett. Egy abdai tömegsírban végezte.

Mire újratemették, már egy törvény se volt érvényben azok közül, amelyek miatt egész életében szívnia kellett.
 

Kocurkovo

Állandó Tag
Állandó Tag
ALUDJ

Mindig gyilkolnak valahol,
lehunyt pilláju völgy
ölén, fürkésző ormokon,
akárhol, s vígaszul
hiába mondod, messzi az!
Sanghaj, vagy Guernica
szívemhez éppen oly közel,
mint rettegő kezed,
vagy arra fen a Jupiter!
Ne nézz az égre most,
ne nézz a földre sem, aludj!
a szikrázó Tejút
porában a halál szalad
s ezüsttel hinti be
az elbukó vad árnyakat.

1937
 

Kocurkovo

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
1944. január 17
 

Kocurkovo

Állandó Tag
Állandó Tag
HISPÁNIA, HISPÁNIA

Két napja így zuhog s hogy ablakom nyítom,
Páris tetői fénylenek
felhő telepszik asztalomra
s arcomra nedves fény pereg.

Házak fölött, de mélyben állok mégis itt,
rámsír az esővert korom,
s szégyenkezem e lomha sártól
s hírektől mocskos alkonyon.

Ó suhogó, feketeszárnyú háború,
szomszédból szálló rémület!
nem vetnek már, nem is aratnak
és nincsen ott többé szüret.

Madárfió se szól, az égből nap se tűz,
anyáknak sincsen már fia,
csupán véres folyóid futnak
tajtékosan, Hispánia!

De jönnek új hadak, ha kell a semmiből,
akár a vad forgószelek
sebzett földekről és a bányák
mélyéről induló sereg.

Népek kiáltják sorsodat, szabadság!
ma délután is érted szállt az ének;
nehéz szavakkal harcod énekelték
az ázottarcu párisi szegények.

1937
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
100 éves Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós özvegye
A költő élete végéig szerette, számos gyönyörű verset ő ihletett. Száz éves Gyarmati Fanni.

Szeptember 8-án ünnepli századik születésnapját Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni tanár, Radnóti Miklós özvegye. A költő és Gyarmati Fanni szerelme 1927-ben, a baráti társaságban Fifinek becézett lány 14 éves korában kezdődött, majd, miután Radnóti Miklós Szegeden ledoktorált, 1935. augusztus 11-én házasodtak össze.
Gyarmati Fanni volt az ihletője a magyar költészetben ritka hitvesi líra gyengéd hangú darabjainak. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa, barátja és kritikusa is volt a költőnek, kapcsolatuk a férfi és nő közötti egyenrangúság elfogadásán alapult.
 

Csatolások

  • gyarmati_fanni_1.jpg
    gyarmati_fanni_1.jpg
    100.9 KB · Olvasás: 20
  • gyarmati_fanni_2.jpg
    gyarmati_fanni_2.jpg
    193.3 KB · Olvasás: 17
  • gyarmati_fanni_4.jpg
    gyarmati_fanni_4.jpg
    190.6 KB · Olvasás: 18
  • gyarmati_fanni_6.jpg
    gyarmati_fanni_6.jpg
    129.3 KB · Olvasás: 16
  • gyarmati_fanni_7.jpg
    gyarmati_fanni_7.jpg
    75.8 KB · Olvasás: 17
  • gyarmati_fanni_8.jpg
    gyarmati_fanni_8.jpg
    77.5 KB · Olvasás: 16

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
<center>[SIZE=+1]RAZGLEDNICÁK[/SIZE]</center>
1​
Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.
1944. augusztus 30. A hegyek közt
2​
Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.
Cservenka, 1944. október 6.
3​
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.
Mohács, 1944. október 24.
4​
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

<tbody>
</tbody>
 

Csatolások

  • Radnoti.jpg
    Radnoti.jpg
    24.8 KB · Olvasás: 13

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
RADNÓTI ÖZVEGYE ÁTVETTE FÉRJE DÍJÁT

A legfiatalabb Radnóti-díjas, Lutter Imre előadóművész, médiaszakember és Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, ugyancsak Radnóti-díjas rendező Budapesten, Radnóti Miklóssal közös Pozsonyi úti lakásában látogatta meg Gyarmati Fannit, Fifi nénit, a költő özvegyét és irodalmi emlékének gondozóját, ahol hosszú beszélgetésük során átadták a költőről elnevezett kitüntetést.



 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Radnóti Miklós: Két karodban


Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

oleles.jpg
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Radnóti Miklós

magyar költő
1909. május 5. — 1944. november 9.

Az őseimet elfelejtettem,
utódom nem lesz, mert nem akarom,
kedvesem meddő ölét ölelem
sápadt holdak alatt és nem tudom
elhinni néki, hogy szeret.

Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre írj, ha minden összetört!

Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is.

Barátaim, ha rövid a papír
az ember akkor apró verset ír;
higgyétek el, a rövid is elég,
meghalok, s úgyis minden töredék.

Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint
ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik
bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap
már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt.

Csak jöttem némán könnyes folyókon
hullató ligeteken és zokogástól rengő
réteken is némán keresztül csak a
sírásom csorgott száz arcomon
mely már halovány mint a
hajnali holt hold mely
szégyen a hajnali hajnali égen.

Együtt kelek a nappal, hajamat fésüli -
marja a hegyek felől a szél:
ébredő utak között, színes vetések és
virágos mákföldek fölött lengetem
hajnali szomorúságom.

És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van,
s mint álombéli Isten
szorítlak száz karomban.

Ó, de te lobbanj föl az ősz, a halál fölé,
s emelj föl engem is Édes,
légy szerelemre okos ma,
csókra okos, álomra is éhes.

Kihűlt már,
fekete
a parázs;
bennem még
lánggal ég
a tüzes
harapás!

Napjaim tetején ülök, onnan
lóg le a lábom, hajamon
hófelhő kalapoz és szavaim
messze, kakastollak közt
portverve menetelnek!

Az ember egyre vénül, verset ír, tanít...
"Csak ülj a földre és beszélj az égre."
S nem ül le. S nem beszél.
Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.

Őrizz és védj, fehérlő fájdalom,
s te hószín öntudat, maradj velem:
tiszta szavam sose kormozza be
a barna füsttel égő félelem!

Szomorúbb vagyok a parti fűznél
és szép szavakkal szeretlek mégis
pedig te szebb vagy a százszorszépnél
és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Amikor ősszel, ha haloványan csillog
a napfény, egyszerű szavakkal hódolok
néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz
szeretheti a bágyadt folyót.
 

kgabi0507

Állandó Tag
Állandó Tag
Radnóti Miklós: Két karodban


Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Csatolás megtekintése 1091549

így talán még szebb...
 
100 éves Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós özvegye
A költő élete végéig szerette, számos gyönyörű verset ő ihletett. Száz éves Gyarmati Fanni.

Szeptember 8-án ünnepli századik születésnapját Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni tanár, Radnóti Miklós özvegye. A költő és Gyarmati Fanni szerelme 1927-ben, a baráti társaságban Fifinek becézett lány 14 éves korában kezdődött, majd, miután Radnóti Miklós Szegeden ledoktorált, 1935. augusztus 11-én házasodtak össze.
Gyarmati Fanni volt az ihletője a magyar költészetben ritka hitvesi líra gyengéd hangú darabjainak. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa, barátja és kritikusa is volt a költőnek, kapcsolatuk a férfi és nő közötti egyenrangúság elfogadásán alapult.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Fanni örök
Írta: Zsigmond és Péterfy
fanni.jpg


Október, délután

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.

De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.

Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,

hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.

(1934)

102 éves korában elhunyt Gyarmati Fanni. Ez a kislánykori képe. A fotó azért rongálódott meg, mert Radnóti Miklós zsebében találták meg az abdai tömegsírban, másfél évvel a költő halála után. Radnóti magánál tartotta még Fanni egy felnőttkori képét, két tőle kapott levelezőlapot és egy levelet is. Az utolsót néhány héttel a férj halála előtt adta fel Fanni, és egy általa írt imádságot tartalmaz:

»Édes Istenem, nem bírom ezt a szorongást. Segítsd meg őt, légy vele, hogy világos, tiszta legyen a feje és mindenre tudjon felelni. Segítsd meg őt, Te tudod mennyit kínlódott szegény, ne engedd, hogy baja történjék. Légy velünk, bár tudom, hogy bűnös vagyok, ő nem, soha, de én oly sokszor vagyok kemény és bántó az emberekhez, bár a legfőbb parancsnak tartom, hogy szeresd felebarátodat. De azt hiszem, azért van ez, mert sokszor és annyiszor ért már bántalom engem is. De ő jóságos. Ő még soha senkinek nem vétett az ő szívében és agyában rend van és nagyon vigyázz Rá, Istenem!«˜
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
70 éve halt meg Radnóti Miklós
Drámai körülmények között született és a sors később sem kényeztette el. Rövid élete alatt azonban beírta magát a magyar irodalom legnagyobbjai közé. Radnótira emlékezünk.


1909. május 5-én Budapesten, a XIII. kerület Kádár utca 8. szám alatti ház egyik földszinti lakásában megszületett Glatter Miklós, a későbbi Radnóti Miklós. Mindkét szülője évszázadok óta Magyarországon élő, asszimilálódott izraelita családból származott. A költő születése édesanyja és ikertestvére életébe került, amit eltitkoltak előle.

1.jpg

Radnóti Piranóban, az érettségi vizsga utáni olaszországi nyaraláson

Édesapja újra megnősült, feleségül vette az erdélyi Molnár Ilonát, aki édesanyaként szerette a gyermek Radnótit. Apja 1921-ben agyvérzésben váratlanul elhunyt, Radnóti csak ekkor tudta meg, hogy születésekor édesanyja meghalt, és Molnár Ilona nem vér szerinti édesanyja, Ági a féltestvére. Mivel Molnár Ilona két gyermeket egyedül nem tudott volna felnevelni, lányával nagyváradi rokonaihoz költözött, nevelt fia pedig Pesten maradt, anyai nagybátyját nevezték ki gyámjául, aki kereskedelmi pályára szánta.

2.jpg

Gyarmati Fanni fényképe az 1930-as évekből. A lánnyal matematika korrepetáláson ismerkedett meg

Sikeres érettségi vizsgája után Csehországban textilipari tanulmányokat folytatott, onnan hazatérve nagybátyja cégénél dolgozott. Beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára, ahol a katolikus tudós-költő Sík Sándor egyik legkedvesebb tanítványa lett. Bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe, falukutató utakon, a munkásotthon kulturális életében vett részt, kapcsolatba került az illegális kommunista párttal is. 1931-es kötetét elkobozták, izgatással, vallásgyalázással vádolták. 1934-ben doktorált, Kaffka Margitról írta disszertációját.

3.jpg

Radnóti saját kezű rajza szegedi albérleti szobájáról 1932. február 4-5.

Zsidó származása miatt nem jutott tanári katedrához, magánórákból, szerény tiszteletdíjakból élt. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott, anyagi helyzetének javulásával, a harmincas évek derekán többször járt Párizsban. Egymást követően több kötete is megjelent, 1936-ban a pályája fordulópontjának tartott Járkálj csak, halálraítélt, majd a Meredek út, az Ikrek hava, gyermekkorának prózai összegzése.

4.jpg

1933 szeptemberének elején Gyarmati Fanni társaságában dalmáciai társasutazáson vett részt

Közben műfordításain is dolgozott, Vas Istvánnal közösen Apollinaire válogatott verseit jelentette meg, majd La Fontaine meséit fordította. 1940-ben még napvilágot látott Válogatott verseinek kötete, de ettől kezdve élete folyamatos rettegés lett. A Tajtékos ég kötetet Radnóti még maga állította össze, de az csak halála után, 1946-ban jelent meg, kiegészítve utolsó verseivel.

5.jpg

1935. augusztus 11-én házasságot kötött Gyarmati Fannival. Az V. kerület Lipót körút 5. szám alatti lakásból átköltözött a ma XIII. kerületi Pozsonyi út 1-be

6.jpg

1937. január 30-án a Vajda Ernő és Reismann Mariann házaspár jelmezbált rendezett a Windsor Pensionban. Radnóti és Gyarmati Fanni Molnár Ferenc Liliom című darabjából Liliomnak, illetve Julikának öltözött be

7.jpg

8.jpg

A Csak csont és bőr és fájdalom. Babits Mihály halálára (1941. augusztus - szeptember) című vers gépiratos variánsai autográf javításokkal

A költőt származása miatt többször behívták munkaszolgálatra, szolgált Szamosveresmarton, Margittán, Királyhágón, Élesden, közben hosszabb-rövidebb időt otthon tölthetett. 1944 májusában a szerbiai Bor melletti lágerbe került, onnan indították utolsó útjára 1944 szeptemberében. Társaival együtt gyalogmenetben hajtották nyugat felé, a már járásképtelen költőt a Győr melletti Abdánál november 9-én a keretlegények agyonlőtték. Utolsó verseit tartalmazó noteszát, a Bori noteszt exhumálásakor kabátjának zsebében találták meg.

9.jpg

„...a házassági évfordulónkon nagyon nagyon Veled leszek...” Radnóti utolsó előtti tábori levelezőlapja feleségének a bori munkatáborból, 1944 július 23-án

10.jpg

Az abdai tömegsírból előkerült fénykép
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
A költészetkedvelők lelkében a november hónap Radnótira emlékezve telik. Többször írtam már róla, de nem tudom elégszer elmondani, mennyire lenyűgöznek a versei, főleg a semmivel össze nem hasonlítható hangulatuk, amit én úgy hívok magamban, a Radnóti varázslat.


Radnóti Miklós 1944. november 9-én, nem sokkal a háború vége előtt vesztette életét az abdai halálmenetben. Szomorú, hogy a varázslatos szavú költőnek szinte mementóként a fasizmus borzalmai közepette írott verseit forgatjuk a legtöbbet. Érdemes alaposabban lapozgatni a Radnóti-kötetet.

1909. május 5.én született Glatter Miklós néven Budapesten. Egy önéletrajzában így ír magáról, gyermekkoráról:

„Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban…”

Anyai dédnagynénjei nevelték tovább, velük élt Budapesten egészen a házasságkötéséig. Szerető szülők nélkül nem lehetett könnyű az ifjúsága, mégis nagyon mély érzésű ember lett belőle, ez tükröződik az egész, sajnos rövid életművében. Mennyi gyönyörűséget írhatott volna még!

Költeményei tele vannak érzelmekkel, szeretettel, kedvességgel, játékossággal. Még akkor is líraian ír, amikor elképzelhetetlen borzalmak közepette sötétben tapogatózva, egy kicsi noteszbe rója a sorokat.


LEVÉL A HITVESHEZ


A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullvaféltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, – remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember

RAZGLEDNICÁK

1Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.
  1. augusztus 30. A hegyek közt
2

Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944. október 6.

A Bori notesz versei egy nagyon szeretetre méltó, finom lelkű ember megnyilvánulásai a körülötte zajló gyötrelmes életről. 1944. november 9-én érte a kegyetlen halál Abdán.

Szomorú, hogy a szelíd szavú költőnek, mementóként a legtöbbet a fasizmus borzalmai közepette írott verseit forgatjuk.Érdemes sokkal többet lapozgatni a Radnóti kötetet és átadni magunkat a Radnóti varázslatnak. A teljesség igénye nélkül szedtem össze néhányat a korábbi versei közül, csak a gyönyörködtetés és a sajátos radnótis hangulat kedvéért.

ESTE A KERTBEN

Égen az újhold oly vékonyka most,
mint apró seb, melyet a fecske ejt,
villanva víz szinén és utána
rögtön elfelejt.Már éjszakára ágyazott a kert,
az álmos sok bogár virágba bútt
s a hetyke tulipán álldigálva
ágyán, elaludt.Könnyen lépek hát s arra gondolok,
hogy asszonyomnak nyakán a konty tán
olyan, mint szusszanó arany pont egy
boldog vers után.
S mondom a verset; törekedik már
s úgy hangosodik szájamon, mint hű
lehellet csók után és mint avar
között az új fű.

S verssel térek a házba, ahonnan
az asszony fut elém és hordja hó
nyakán a kontyot, mely ha kibomlik,
arany lobogó.

1934



OKTÓBER, DÉLUTÁN

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.

1934



ISTENHEGYI KERT

A nyár zümmögve alszik és a fényes ég
magára vonta szürke fátyolát,
kutyám borzol, fölmordul s elrohan,
megugró árnyat lát a bokron át.Öreg virág vetkőzi sorra szirmait,
pucéran áll és félig halottan,
gyönge barackág ropog fölöttem
s terhével lassan a földre roggyan.Ó, ez a kert is aludni s halni készül,
gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé.
Sötétedik. Halálos kört röpül
köröttem egy elkésett, szőke méh.
S fiatal férfi te! rád milyen halál vár?
bogárnyi zajjal száll golyó feléd,
vagy hangos bomba túr a földbe és
megtépett hússal hullsz majd szerteszét?

Álmában lélekzik már a kert, hiába
kérdezem, de kérdem ujra mégis.
Gyümölcsökben a déli nap kering
s hűvösen az esti öntözés is.

1936

OKTÓBERI VÁZLAT

Reggel, fa alatt fagyott verebet
tépett a kutyám és napsütött
nyári tornyok alatt most sárban jár
cifra lábakkal, legény a lány után;ma már dalolva vár testvérei közt
régen halottan a nagy fa, sötét
erdőkön tüzelésre és leveles,
bő élete jajdul a fejsze alatt,mint kispapok őszülő bánata fordúl
imásan, miséken lesett fiatal
apácák hites, hófehér teste
felé, a hűvösödő esti időben;
ökörnyál kötött ki újra már szigorú
bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek
dévajos játékról titkosan az árnyak
és csöndesen elmulat a táj.

  1. október 6.
Az apró kis gyöngyszemek, a Naptár versei közül néhány:

JANUÁR

Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.

  1. február 5.
MÁRCIUS

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.

  1. február 26.
MÁJUS

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

  1. február 25.
JÚLIUS

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.

  1. június 12.
SZEPTEMBER

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.

  1. július 15.
OKTÓBER

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

  1. február 7.
Íme a játszi rímek, ugye milyen kedvesek?

Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

1942.

EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL

Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép
s hajában egy kis álmos szőke folt
csipogva szól, mint egy riadt veréb.A vén villanyzsinór is felrikolt,
sodorja lomha testét már felé
s minden kering, jegyezni sem birom.Most érkezett, egész nap messze járt,
kezében egy nagy mákvirágszirom
s elűzi azzal tőlem a halált.
  1. január 5.
Szeretett feleségéhez Gyarmati Fannihoz számtalan kedves, szép szerelmes verset írt.

Szerelmi ciklus
Vetkőztél tegnap az ablak előtt
a beszűrődő lila fényben
kacagtak az árnyad vonalai
és a megfogyott, könnyes holdsarló
babonás arany kalapként, remegőn
koszorúzta meg a hajadat…

Hallod, a fal mögül a szomszédban
valahol gramofon zenél egy régi
volgaparti, bús melódiát és
az óra nyögi kinn az éjfelet…

Hagyd ott az ablakot, az aranyos
holdas kalapot és dobd a ruhát
a hallgató, fekete székre
és a meztelenséged add nekem.

Reichenberg, 1928. február 7.

Az illatod bolondja voltam,
úgy hajtottam hozzád a fejem,
mint télen illatos, idegen
párás virágokhoz, amelyek
japán vázában remegnek egy
alkonyuló szobának asztalán
és az illatuk a nyárról mesél.
Oly vigyázva, halkan csókoltam
meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon
és sokáig megmaradjon nekem,
de hiába, az illatod elszállt
és én egy régi parfőmnek fájó
emlékét hegedülöm el most
emlékezőn a papiroson.

Reichenberg, 1928. fabruár 21

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.

Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.

karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmn
átesem.

A legszebb szerelmes verse a – Tétova óda – , ha szerelmes versekről esik szó, biztos eszembe jut azonnal.

TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

1943. május 26.

Radnóti Miklós kegyetlen, korai halála az egyik pótolhatatlan vesztesége a magyar költészetnek. Emlékét szeretettel és gyengéd méltósággal őrizte ez év februárjában történt haláláig köztünk élő özvegye, akihez sok szép versét írta, Radnóti Milósné, Gyarmati Fanni.

Hollósy Gerti
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós


Leragasztotta az új lakó Radnóti névtábláját



Huszonnyolc tételt árvereztek el a Radnóti házaspár könyveinek aukcióján. A gyűjtők milliókat fizettek a költő által dedikált, ritka példányokért. A páratlan hagyaték szétdarabolódott.

Mint az várható volt, a hagyaték összes darabja gazdára talált. A legmagasabb áron, hétmillió forintért kelt el az 1932-es Szegedi Kis Kalendárium, a költő feleségének írt ajánlásával. Kikiáltási ára 400 ezer forint volt. Szintén nagy volt az érdeklődés a Meredek út című verseskötet első kiadása iránt, ami a költő soraival 3,4 millió forintért cserélt gazdát. Török Sophie Sirató című kötetét „Radnóti Fifinek” szóló dedikációval 420 ezer forintnál ütötték le.

Fotó: Fejér Bálint
103227.jpg


Legtöbbet, hétmillió forintot ezért a kis kötetért adtak az aukción. A költő ennyit írt feleségének: „Egyetlennek – Mik”

28153.jpg


A többi könyv átlagosan 200 ezer forint feletti áron került gyűjtőkhöz.

A Bors korábban foglalkozott az idén elhunyt Gyarmati Fanni lakásának sorsával. Múzeum biztosan nem lesz benne. A dr. Radnóti Miklós táblát – amit a költő maga rakott ki – leragasztották. A postaládán pedig ott áll a hagyaték gondozójának neve. Ebből sejthető, hogy az irodalomtörténész örökölte a lakást.

Ferencz Győző a Borsnak nem szólalt meg, egy közleményt adott ki, miszerint Radnóti Miklósné maga végrendelkezett úgy, hogy könyvei magángyűjtőkhöz kerüljenek, és lakásából ne legyen múzeum. Annyi bizonyos, hogy a páratlan hagyaték ezzel végleg szétdarabolódott.

28154.jpg


Munkatársainkat is szíven ütötte a látvány, hogy az ajtón leragasztották a dr. Radnóti Miklós névtáblát

Ambrus
 
Oldal tetejére