Rejtő Jenő, akit P. Howardnak hívtak...

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Rejtő-kultusz a Gutenberg-galaxison innen és túl

Kránicz Bence -


Rejtő Jenő élete, művei és kultusza köré rendeztek kiállítást az újbudai Budapesti Művelődési Központban. A Holokauszt Emlékévhez kapcsolódó tárlat apropóján utánajártunk, hogy mire kíváncsiak ma az olvasók Rejtőből, miért szólítja meg nehezebben a nőket, és miért nem született még a legjobb regényeihez méltó filmadaptáció? Egyáltalán, érdekli-e még Rejtő a fiatalokat, és milyen kockázatai vannak, ha beemelik a könyveit az irodalomoktatásba?



Rejtő Jenő 37 éves volt, amikor munkaszolgálatosként halálra fagyott valahol Ukrajnában. A saját korában is igen népszerű írónak igazán a Kádár-rendszerben támadt kultusza, amikor hirtelen százezres példányszámokban kezdték kiadni az ’50-es években még tiltott irodalomnak számító könyveit. Ekkor jelentek meg a Fülesben a Korcsmáros Pál által rajzolt képregény-feldolgozások, amelyek tovább gerjesztették a Rejtő-lázat. Az elsősorban kalandregény-paródiái révén kedvelt szerző szép lassan a hivatalos irodalomtörténet kánonjába is bekerült: a Petőfi Irodalmi Múzeum a rendszerváltás óta ápolja és kutatja a hagyatékot, a legutóbbi összefoglaló irodalomtörténeti szakmunkában pedig A ponyva klasszikusa címmel külön fejezet foglalkozik Rejtővel.



rejto-jeno-1500-jpg.exact560x373.jpg

Rejtő Jenő




Miközben egyes családokban, társaságokban még ma is röpködnek a szállóigévé nemesült regényidézetei, más művészeti ágak is rendre megtalálják maguknak az írót. Pálfi György a szintén régóta tervezett Toldi előtt A szőke ciklont akarta megfilmesíteni a címszerepben Scarlett Johanssonnal, képregényben pedig nemcsak a klasszikus Korcsmáros-féle adaptációk felújított változatai jelennek meg folyamatosan, hanem új feldolgozások is készülnek. Eközben Rejtő időről időre felbukkan a középiskolai magyarórákon is, ahol fennáll a veszélye, hogy a diákok ugyanúgy távolságtartással kezelik a műveit, mint a legtöbb kötelező olvasmányt. Egyediségének titkairól, az adaptáció nehézségeiről és a mostani gimnazisták Rejtő-élményeiről beszélgettünk az életművel bensőséges viszonyt ápoló szakemberekkel.



Én egy virág vagyok



„Az új dalok fülembe csengenekMár nem hallom a régi éneket
Az új dalokban száz vágy muzsikál
Az új dalok termője a halál”






Ismerős? Nem csoda, ha nem. Aki Ady Endrére tippelt, nem jár messze az igazságtól, az ifjú Reich Jenő költeménye nyilvánvalóan az Új vizeken járok vagy a Góg és Magóg fia vagyok én... szerzőjének hatása alatt íródott. Rejtőt az irodalom minden területe érdekelte, a megélhetés és a sikerélmények miatt kötött ki a parodisztikus ponyvaregényeknél és a kabarénál. Ettől függetlenül önmagát komoly írónak tartotta, erről tanúskodnak sokszorosan javított, átírt kéziratai, amelyek közül néhány a Budapesti Művelődési Központ és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közös kiállításán is látható. Az október 30-ig látogatható Menni vagy maradni címet viselő kiállítás egyik szervezője, Thuróczy Gergely szerint már csak az alaposan szerkesztett kéziratlapok miatt sem adhatunk hitelt annak a városi legendának, mely szerint Rejtő szalvétára firkantott szövegekkel fizetett volna a kávéházakban.



Fotó: MTI Zrt. Fotószerkesztőség / Kallos Bea
dgyak20090317005-1500-jpg.exact729x486.jpg

2009-ben a Zsidó Múzeumban rendeztek kiállítást Rejtő Jenő legendás életéről




Thuróczy a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalmi muzeológusaként behatóan ismeri az író életművét, és a kiállításon is kísérletet tett arra, hogy Rejtő több arcát is megmutassa. Teljességre azonban nemcsak helyhiány miatt nem törekedhetett. A hagyatékot tartalmazó bőröndöt ugyanis Rejtő családja őrizte a vészkorszak után – Reichék Jenő kivételével túlélték a holokausztot –, az ’56 októberében zajló harcok alatt viszont az óvóhelyen eltüzelték a kéziratlapok egy részét. Thuróczy szerint elképzelhető, hogy öt regény is odaveszett.


A hagyaték még évtizedekig kallódott, mielőtt bekerült volna a PIM-be, az előkerült szövegekből adták ki azóta Rejtő hitelesnek tekinthető emlékiratait fiatalkorának berlini, bécsi és párizsi élményeiről, ez lett a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam című kötet, amely meglepte a rajongókat a pénztelenséget, kilátástalanságot, nyomort lefestő, korántsem vidám hangulatú visszaemlékezéseivel. Az olvasók túlnyomó többsége számára a komor, kiábrándult Rejtő legfeljebb a Csontbrigád alapján lehet ismerős, de az sem tartozik a legnépszerűbb regényei közé. Ahogy a Kádár-rendszerben, úgy ma is kizárólag az egyszerre keménykötésű és csupa szív, félelmetes és nevetséges férfihősöket felvonultató, kalandos-humoros történetekre vagyunk kíváncsiak.



Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan



A hajszolt életmódnak, a szerencsejáték-függőség okozta folyamatos anyagi problémáknak és nem mellékesen a ’30-as évek antiszemita politikájának hatására Rejtőn az idegbetegség jelei mutatkoztak, egy időre szanatóriumba is vonult. Mindez azonban csak áttételesen mutatkozik meg a regényeiben, ahol a zaklatott életvitel fordulatos kalandtörténetté változik, az egzisztenciális bizonytalanságot a bohém lumpenromantika szépíti meg, a folyamatos fenyegetettségnek pedig egy jól irányzott pofon vet véget. Rejtő ugyanazokat a sablonokat használta, mint a kor másik ötven ponyvaszerzője, külön-külön semmi sincs a műveiben, ami a kollégák munkáiból hiányzott volna. Mégis ő az egyetlen, akire a mai olvasóközönség emlékszik abból az időszakból, ennek pedig Thuróczy szerint Rejtő sajátos nyelvi zsenialitása az oka. „Ha az ember csupán kalandregényként olvassa, és nincs mögötte a nyelvi zamat, akkor csak érdekesnek tűnhet, de az érdekességen nem emelkedik túl” – vélekedik a szakember, aki szerint emiatt nem számíthatunk arra, hogy Rejtő fordításokban sikeres legyen.



Fotó: MTI Zrt. Fotószerkesztőség / Kallos Bea
dgyak20090317001-1500-jpg.exact729x1032.jpg

A megkerült cirkáló eredeti címlapja




Ez a nyelvezet ugyanakkor ma sem hat elavultnak, a Piszkos Fred, a kapitány vagy A láthatatlan légió mellé az újabb kiadások is legfeljebb egy-egy kifejezés erejéig mellékelnek lábjegyzeteket. Az izgalmas sztorik és a máig olvasmányosnak ható stílus miatt Rejtő valóban mindenkihez szól, életműve „azon kevés magyar kultúrjelenség egyike, ami igazán demokratikus” – ahogy Thuróczy fogalmaz. Szerinte a könnyű nyelvi hozzáférhetőség mellett az egyik kalandból a másikba keveredő hősök hozzáállása teheti újabb és újabb generációk számára vonzóvá ezeket a regényeket. A szereplők humora és nagyvonalúsága, jókedve és kitartása azt jelzi, hogy a legrosszabb körülmények között is meg lehet őrizni az emberségünket, és így lehet túlélni a megpróbáltatásokat.

„Pest lelkét írta humorba, azt a mindmáig létező lelkületet, amire azt mondjuk, hogy ilyen Pest. Ezt a pesti, tágabban közép-európai, sok nyomorral, szenvedéssel, igazságtalansággal terhes létet. Arról tanúskodik, hogy ezt mégis túl lehet élni, és ennek a túlélési eszköztárnak a legfontosabb eleme a humor, az önirónia” – összegez Thuróczy. „Ha az ember nemcsak búvalbélelten nézi a világot, hanem megpróbálja megkeresni azt, ami ebből a szenvedésből hasznosítható, és ezt a saját lelkén átszűri, akkor születik meg az a rejtői csoda, aminek nincs párja a magyar irodalomban.”



A nagy Levin hálás tanítványai



Mikor a ’60-as évek elején újra elővették a műveit, hirtelen megszaporodtak a Rejtő-adaptációk is. Moziban ekkor elsősorban a kabaréjeleneteit, városi közegben játszódó humoros műveit dolgozták fel (Meztelen diplomata, Férjhez menni tilos!), a fontosabb regényeinek viszont máig sem született méltó filmváltozata. Bujtor István csaknem húsz éve elkészítette a maga A három testőr Afrikában-variációját, amely megmutatta, hogy a Rejtő műveiben kétségtelenül jelenlévő szegényesség mennyire rosszul mutat a vásznon. Pálfi György Szőke ciklonja továbbra is várat magára, tévében viszont időről időre előveszik Rejtőt: idén Madarász Isti forgatta le A Fekete Múmia átka címen A detektív, a cowboy és a légió önéletrajzi kisregényének adaptációját.




budapest-film-jpg.exact729x486.jpg

A Bujtor István-féle A három testőr Afrikábant 1996-ban mutattták be




Az a művész, aki a legsikeresebben nyúlt Rejtő könyveihez, nem filmes, hanem képregényrajzoló volt. Korcsmáros Pál az író szinte minden népszerű regényéből készített adaptációt, a forgatókönyvek szerzőjével, Cs. Horváth Tiborral közösen a Kádár-kori magyar képregények emblematikus darabjait létrehozva. Ezek a művek az eredeti regények ismertségét is növelték, Korcsmároséknak kulcsszerep jutott a Rejtő-kultusz ápolásában. Ma is folyamatosan jelennek meg a klasszikussá vált adaptációk felújított változatai, amelyek az ezredforduló után is egyértelműen a legsikeresebb hazai képregények közé sorolhatók.

„A Rejtő-regényekben a mellékszereplő kisemberek az igazán zseniálisak. A szövegben a külsejük leírásával és a megszólalásaikkal jellemzi őket az író, Korcsmárosnak ezt sikerült valahogy különösen jól lefordítania képi eszközökkel, testtartásokkal, arckifejezésekkel, groteszk mozdulatokkal, a ruházatuk redőivel” – magyarázza a máig tartó siker titkát Bayer Antal, a Magyar Képregény-szövetség ügyvivője.






Bayer a Képes Kiadó szerkesztőjeként is dolgozott, ők adják ki színesben a Rejtő/Korcsmáros-albumokat – a kiadót nem mellesleg Korcsmáros Pál fia alapította. Bayer szerint annak idején szinte minden rajzoló, köztük Zórád Ernő vagy Gugi Sándor is feldolgoztak egy vagy két Rejtő-regényt, ma mégis csak Korcsmáros munkáira emlékeznek az emberek. A képregényszerzőket mindazonáltal a mai napig sem hagyja nyugodni Rejtő: idén jelent meg Az ellopott futár Kiss Ferenc és Garisa Zsolt feldolgozásában, A láthatatlan légiós címmel pedig az író életét tervezi képregényes formába önteni a Boruzs Gergely – Pozsgay Gyula alkotópáros.



Forrás: Korcsmáros Pál
korcsmaros-alathatatlanlegio-jpg.exact729x486.jpg

Részlet a Korcsmáros Pál-féle A láthatatlan légióból

Kavarja, vagy nem kavarja



Adaptációk tehát folyamatosan készülnek, a könyvtárakban pedig még mindig rongyosra olvassák a Rejtő-könyveket, ahogy erről Farkas Ferenc, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár régióigazgatója, a Menni vagy maradni kiállítás egyik kezdeményezője beszámolt. Könyvtárba viszont inkább az idősebbek járnak – mi a helyzet a mostani középiskolásokkal, ők hogyan viszonyulnak Rejtőhöz?






A kétszintű rendszer bevezetésével jött létre Az irodalom határterületei nevű kategória az érettségi feladatsorokban: itt kaphatnak helyet a populáris műfajok képviselői, köztük Rejtő. A nyolcadik osztályos tankönyvben is szerepel egy rövid Rejtő-részlet, Arthur Conan Doyle és Agatha Christie mellett. Teljes Rejtő-regényekkel inkább irodalomfakultációkon találkozhatnak a diákok, főleg itt veszi elő a szerzőt Tamás Ferenc, az I. kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanára, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke is.

Tamás szerint egy részlet nem elegendő ahhoz, hogy érdemben foglalkozni lehessen Rejtővel, jobb, ha valamelyik regényt elolvassák a tanulók, mert az író hatásosságához hozzátartozik, hogy rengetegszer megcsavarja a történeteit. Viszont amikor legutóbb Rejtőt tanította, nem sikerült mindenkivel megkedveltetnie. „Azt mondta rá az egyik lány, hogy ez férfihumor, ami nem is hatott rá elemi erővel. Egész addig én mindig azt gondoltam, hogy ez egy tuti dolog, egy igazi pad alatti olvasmány. Mindig kétséges, hogy mi lesz a pad alatti olvasmányokból, ha felhozzuk őket a pad tetejére, mert akkor nagy ügyességet kívánnak. De ettől teljesen elbizonytalanodtam.”

Tamás szerint az az észjárás, ami a Rejtő-könyvek elbeszélőit jellemzi, valóban jellegzetesen férfias, az életnek ezt a fajta tálalását és humorát nőként nehezebb értékelni. Ugyanakkor a humort, az iróniát tanítani a legnehezebb feladatok közé tartozik.


Forrás: Google Street View
google-jpg.exact729x335.jpg

A VII. kerületben a Rejtő szülőháza előtti utca viseli az író nevét




Ami Rejtő kitartó népszerűségét és megújuló olvasóbázisát illeti, Tamás Ferenc szerint ez is viszonylagos: aki fiatalon megszerette az írót, szereti azt gondolni, hogy más is így van vele. Ő viszont úgy látja, egyre kevésbé van jelen a családok részéről az enyhe nyomás, hogy a gyereknek bizonyos műveket illik elolvasnia, és ezt az egyébként nagyon szórakoztató Rejtő-regények is megsínylik. „Épp ezért is vagyok bizonytalan a magam dolgában, mert nekem ez annyira természetes, az anyanyelvemhez, az anyakultúrámhoz tartozik, tehát tudom, hogy hamis a perspektívám” – magyarázza Tamás, hogy miért vonakodik gyakrabban előhozakodni Rejtővel az osztályaiban. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy egyre nehezebb olyan írót találni a magyar irodalmi kánonból, akit magától értetődően értenének és szeretnének a diákok.


Tamás szerint nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az adott osztály karaktere, belső dinamikája. Ha összeverődik néhány tanuló, akik körében sikk olvasni, akkor könnyebb dolga van a tanárnak, de ez merőben szerencse kérdése – a magyarórákon Rejtő sem indul jobb helyzetből, mint Ady Endre vagy József Attila.


Vagyis hiába Rejtő az egyik legkönnyebben olvasható írónk a két világháború közötti évek irodalmából, ugyanúgy ráfér a reklám, mint bármelyik kortársára, akár a legnagyobbak közül. A friss filmes, képregényes vagy színpadi adaptációk, az emlékét ápoló kiállítások mellett a személyes ajánlásokra ma talán sokkal inkább szükség van ahhoz, hogy Rejtő Jenő továbbra is a magyar irodalom nagy túlélői közé tartozzon.
 

Igipapa

Állandó Tag
Állandó Tag
Rejtő Jenő
magyar író
1905. március 29. — 1943. január 1.
Nyugodtan írhattad volna Rejtő Jenő a huszadik század egyik legnagyobb magyar írója akinek páratlan humora, pazar gondolatvezetése,tökéletes jellemábrázolása az elkövetkezendő évszázadok olvasói figyelmét is képes lesz lekötni, amíg lesz magyar szó és lesz magyar kiadó és lesz magyar olvasó. :)
 

klajo

Állandó Tag
Állandó Tag
Nyugodtan írhattad volna Rejtő Jenő a huszadik század egyik legnagyobb magyar írója akinek páratlan humora, pazar gondolatvezetése,tökéletes jellemábrázolása az elkövetkezendő évszázadok olvasói figyelmét is képes lesz lekötni, amíg lesz magyar szó és lesz magyar kiadó és lesz magyar olvasó. :)
Fiatal koromban a hivatalos álláspont Rejtő könyveiről a "ponyva" volt. Egymástól szereztük a gyűrött szétolvasott könyveket.
 

Noci87

Állandó Tag
Állandó Tag
“Most néha-néha álmodozni szoktam / nevetséges ez nagyon, de szép.”

Rejtő Jenő pár óra alatt megírt egy színpadi jelenetet, de napokig, hetekig ült egy-egy verse felett.


upload_2016-1-20_18-22-13.jpeg


Rejtő Jenő: Furcsa esték

Most néha-néha álmodozni szoktam
nevetséges ez nagyon, de szép.
Az ember alkonyatkor meghatottan
álmodik csendben egy-két bús mesét.

Hogy - teszem - lassan elmúlik az ősz
vagy mondjuk nyárral álmodik szegény
vagy meglát Téged amint csendben jössz
és mondjuk sír is éjnek idején.

Vagy hogyha éppen utópiát vágyom
megcsókolom lágyan a kezed
vagy néha-néha megcsókollak szájon
bolond, bús kis álmocskák ezek.

És ránk borul az éjjel édesen
és látom, hogy nekünk mindent lehet
az ilyenek nem álmok, kis szívem,
ez már egy bódult, lázas őrület.​
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
111 éve született Rejtő Jenő: Mutatjuk a legjobb idézeteket tőle


Rejtő Jenő könyveit kötelezővé kéne tenni. Elképesztő életút, még elképesztőbb könyvek, amik hol elgondolkodtatnak, hol masszív röhögőgörcsöt okoznak. Az író születésnapjára felejthetetlen idézetekkel csinálunk kedvet egy újabb Rejtő könyv olvasásához.

“Delhiben kilopta a háromezer éves Buddha rubin szemét, és egy sorompó piros üvegjelzőjével helyettesítette. Nagy botrány lett, mert amikor a Buddha belsejében fellobogott az örömtűz, az Isten szeme azt hunyorogta a hívők felé, hogy: Stop!… Stop!… Stop!”

“Az élet olyan ,mint egy nyári ruha mellénye: Rövid és céltalan.”

“- Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm…
– Kérem… A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
– Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem…
– Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.”

“A tábori pap hátrahőkölt, amikor meglátta a halálraítéltet néhány perccel a kivégzés előtt a katonai ügyészség fogházának egyik cellájában.
Ilyent még nem látott a világ!
Ott ül a halálraítélt talpig frakkban! Kissé részeg is, ezenfelül egy fehér virágot hord a gomblyukában, és vastag havanna szivart füstöl, miközben bóbiskoló szemmel fütyörészik.
Ez egy furcsa halálraítélt!”

“A vörösbor fáj, de azt mondja: „Jó lenne élni!” Ha többet iszol, így szól: „Élni kell!” Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: „Élni fogsz!” És ez akkor is szép, ha nem igaz.”

– Mi lesz vele? – kérdezte aggódva Berlac. – Meghal?
– Sajnos reménytelen az állapota… Életben marad a szerencsétlen.”


“Egyik kezével evett, a másikkal a lorgnont tartotta, és a korsónak támasztott könyvet olvasta, ami figyelemre méltó teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy Fülig Jimmynek kitűnő szeme volt, viszont a lorgnon üvege erősen nagyított.”

“Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba. Mer az egész világ olyan mint egy nagy tolongás: hol elől van az ember, hol hátul.”

“A halottal véletlenül találkozott a hálószobájában, abból az alkalomból, hogy felfigyelt e néhai úr hortyogására, és amint benézett az ágy alá, ott látta a megboldogultat békében nyugodni, harsány álomba merülten.”

“A művelt emberiségnek üzenem: Mindenütt jó, de legjobb a Horchman-pneu és tömlő, ugyanott elsőrangú golyóscsapágy!”

“Az ideám mindenesetre elsőrendű! Világhírű leszek. Az egyetlen mód arra, hogy valaki munka nélkül jólétben élhessen, és ne kritizálják.”

“Nem az első eset, hogy a tudomány hosszú és fárasztó vargabetűvel egy távoli évszázadban találta meg azt a kis igazságot, amit a nagyképűség és a kapzsiság meghamisított iránytűje nélkül a szomszédos évtizedből könnyen kivehetett volna, mintha csak a szekrényében tartaná.”

“A szerelem sötét verem. Különösen, ha letakarják és ráülnek.”

“Maga jobban tenné, ha elmenne csomagot hordani, nagy, erős ember, hogy sülne ki a szeme, csak lopja a napot, meg ki tudja, mi mindent.”

“A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág.”

– Feltűnő ismertetőjele nincsen?
– Nagyon erős alkoholillatot lehelt rám.
– Sajnos, ez errefelé egyáltalában nem feltűnő.”


“-Tudod te, mi az a reklám? Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok.
– Értem. Ez a reklám.
– Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak.”

“- Hogy állunk az alibijével?
– A micsodámmal?
– Az alibijével! Van alibije?
A terménykereskedő rémülten hebegett.
– A feleségem csomagolt… Úgyhogy nem tudom, hozott-e… ilyesmit…”


“- Mit tehet ilyen helyzetben egy költő?
– De minek kellett úgy szájon vágni, hogy fejest repüljön az oázis másik végébe?
Troppauer elfogódottan morzsolgatta az ujjait.
– Istenem… Költő vagyok. Mit csináljak?”

“A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.”

“- Kissé fejbe ütött – felelte végre csendesen. – Most hova akar menni?
A nő felvonta a vállát:
– Nem tudom.
– Engedje meg, hogy elkísérjem, én is oda készülök.”

“Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.”

“- És ha… fizetést ajánlanék, hogy dolgozzon?
– Engem nem lehet megvesztegetni.”

Rejtő Jenő 1905. március 29-én született, Reich Jenőként zsidó családba, majd nevét Rejtőre magyarította. Fiatalon Berlinbe utazott, de dolgozott Franciaországban, végigcsavarogta fél Európát, még Észak-Afrikában is járt, sokszor nélkülözött. Dolgozott hajómunkásként, heringhalászként, mosogatóként, de Marseille-ben jelentkezett a Francia Idegenlégióba is, ahol a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte.

Rejtő Karinthy Frigyes hívására hosszabb időt töltött itthon, és írt, csak írt, nemcsak regényeket, de kabaré – és operettjeleneteket is. Három legnépszerűbb könyve 1940-ben jelent meg: A tizennégy karátos autó, A Piszkos Fred a kapitány és A három testőr Afrikában.

Idegrendszere meggyengült, betegen feküdt a nagykátai kórházban, amikor az Egyedül Vagyunk című nyilas lap cikkében nehezményezte, hogy a zsidó származású író nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Erre Rejtőt a kórházból hurcolták el, és vitték ki Oroszországba, ahol 37 éves korában munkaszolgálatosként szervezete nem tudott megbirkózni a hideggel, a nehéz munkával és az éhezéssel. 1943. január 1-jén halt meg.

“A halál pillanata olyan, mint a dugó: ügyes ember mindig csak kihúzza valahogy” – írja, de neki akkor nem sikerült.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Rejtő Jenőt a válás tette termékennyé és zsidósága négerré
Grozdits Hahó
thuroczy-gergely-rejto-jeno-szepmives.jpg


Thuróczy Gergely: A megtalált tragédia / Rejtő Jenő emlékére

Kiállítások, kisebb nagyobb vissza- és megemlékezések, jobb-rosszabb minőségű sorozatok és életműkiadások után tényleg itt volt az ideje, hogy valaki méltó formában állítson emléket a 111 éve született Rejtő Jenőnek. Thuróczy Gergely kötete, A megtalált tragédia ténylegesen hiánypótló munka. S ez esetünkben szerencsére nem azt jelenti, hogy hozzátett a hiányhoz, hanem, hogy elvett belőle!

Azt hiszem, nem nagyon van ma Magyarországon olyan olvasni képes ember, aki élete valamelyik szakaszában nem szaladt volna bele Rejtő regényeibe, s – legalább titokban – ne élvezte volna őket. Évtizedekig tartott a felemás helyzet, hogy miközben a legemelkedettebb lelkek is élvezettel falták a légiós regényeket, azonközben, ha meg kellett szólalni, akkor valamiféle furcsa, leereszkedő megbocsátással nyilatkoztak a P. Howardtól kapott olvasmányélményekről. Közben persze vannak olyan regényrészletek, amelyeket sokan tudnak kocsmaasztal mellett szó szerint idézni (mint az egy-két generációval előrébb járók Homéroszt görögül.) A Hivatalos Irodalmi Élet felkentjei sokáig vacilláltak, hiszen a Rejtő-jelenséget – a generációkon átívelő sikert – nem lehetett tagadni, valahogy mégis olyan zsenánt dolog lelkesedni. Aztán lassan-lassan változott a közhangulat és Rejtő Jenő életműve elfogatottá, és ezzel kutathatóvá – sőt: kutatandóvá – vált. (Az régóta várt, és elodázhatatlan fordulat – talán! – akkortájt következett be, amikor 2001-ben Rejtőből utcanév lett a VII. kerületben.)

Thuróczy Gergely alapos, jól szerkesztett és információkban gazdag kötete ennek a folyamatnak az egyik vitathatatlan csúcspontja, hiszen a kötet összeállítója – szemben a jól ismert mondással – sokat markolt, és sokat is fogott. Nem csak a kötet felét kitevő alkotói pályaképpel örvendeztette meg az olvasókat – bár erre is nagy szükség volt, hiszen Rejtőről inkább legendákat tudtunk ezideig –, de ráadásul a kötetben kapunk egy csipetnyit – az akkor még születési nevén, Reich Jenőként alkotó – Rejtő fiatalkori verseiből:

Kidobom lelkemnek tüzét
Mely életemben égetett
Mint rakéta süvölt majd szerteszét
S meggyujt földet életet…
Ezt az egész világot
Véle felégetem!
S míg lángot kínt látok
Majd örül a szívem…

– olvashatjuk az Extázis című versben (1923. július 22., Hévíz), s tovább tallózva a versek között megállapíthatjuk, hogy a József Attilával egyívású Rejtő – kevesebb, mint két héttel volt idősebb – jól tette, hogy átnyergel a prózára meg a színdarabokra…. és a fordításra. Ő fordította magyarra Erich Kästner regényét Az eltűnt miniatűrt. (Thuróczy arra is rávilágít, hogy mit tanulhatott Rejtő Kästnertől.) S a kötetből arra is fény derül, mit tett – vagy mit nem tett – hozzá Rejtő pályájának alakulásához Karinthy Frigyes. Az eddig többnyire ismeretlen életrajzi momentumokból egy tragikus figura arcképe bontakozik ki megrendítő élességgel, olyan látszólag apró-cseprő dolgokról is értesülhetünk, hogy mekkora anyagi terheket rótt rá a felbontott házasság, s az is kiderül, hogy miért kellett négernek állnia…[Néger az, aki mások neve alatt írja műveit – de ezt nyilván tudja a kedves olvasó.]

A kötetben található újságcikkek és a nagyközönség számára ismeretlen novellák tovább növelik a kötet élvezeti értékét, ahogy Perczel Olivér – levéltári nyomozás nehézségeit bemutató tanulmánya is – hozzáad az Olvasóban élő képhez.

Nem gondolom, hogy túl sokat kell korteskedni a kötet mellett, az, aki már megszerette Rejtőt, magától is rátalálhat, s az, aki még nem Rejtő-rajongó, akár ezzel a kötettel is kezdheti.

 
Utoljára módosítva:

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Rejtő Jenő élete olyan kalandos volt, mint az utánozhatatlan ponyvaregényeinek szereplőié

77 éve, 1943. január 1-jén fagyott meg az ukrajnai Jevdokovóban a munkaszolgálatra hurcolt Rejtő Jenő, akit írói álnevén, P. Howardként is ismer és szeret a magyar olvasóközönség. „Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot” - írta róla Hegedűs Géza.

53862.jpg

Korábban

Reich Jenő néven Budapesten született 1905. március 29-én, apja nyomdai tisztviselő volt. A Kertész utcai polgári iskolából kicsapták, mert szájon vágta zsidózó tanárát. Elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, de statisztálásnál többre nem vitte, mert egyszer leejtette a híres színészt, Törzs Jenőt. Színi tanulmányait Berlinben, Max Reinhardtnál folytatta, közben lovakat csutakolt az ügetőn. Ezután vándorútra kelt, volt Hamburgban dokkmunkás és illatszerárus, Svédországban heringhalász, Genovában építőmunkás, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos, dolgozott vándorcirkuszban és járt Afrikában is, az azonban vitatott, hogy az idegenlégióban szolgált-e.

1930-ban csak kölcsönkért pénzből tudott hazatérni Olaszországból, itthon nyelveket tanított és írni kezdett. Salamon Béla ajánlotta be a Teréz körúti Színpadhoz, ahol háziszerző lett: Aki mer, az nyer című zenés darabját 150-szer adták elő Honthy Hanna és Törzs Jenő főszereplésével, Úrilány szobát keres című színművéből pedig film is készült.

Felkapott szerző lett, a szakadatlan munka azonban felőrölte az idegeit, 1939-ben két hónapot szanatóriumban töltött. Időközben kitört a II. világháború, és zsidó származása miatt folyamatosan támadták. Az Egyedül vagyunk című nyilas lap 1942-ben lényegében feljelentette, és a nagykátai katonakórházból betegen vitték el egy büntetőszázadba. Az ukrajnai Jevdokovóban fagyott meg munkaszolgálatosként 1943. január 1-jén, állítólag halála előtt is bajtársait szórakoztatta emlékezetből idézett regényrészleteivel. Mindössze 38 éves volt.

Mintegy 120 jelenete maradt fenn, ezek javát Tévedésből jelentik címmel adták ki 1988-ban. Bár darabjait játszották, regényei sikeresek voltak, volt olyan hónap, amikor 2000 pengőt keresett, bohém életmódja és kártyaszenvedélye miatt mégsem volt soha pénze. Mindenhonnan előlegeket vett fel, hogy vállalásait teljesítse, nemcsak kávéval és cigarettával küzdött az elalvás ellen, az azonban a városi legendák világába tartozik, hogy amikor megszorult, a kávéházi pincért kéziratlapokkal fizette ki, amelyeket azután a kiadónál lehetett "beváltani".

Szoros barátság fűzte Karinthy Frigyeshez, aki a rá jellemző, ötletes módon tette egyik napról a másikra ismertté nevét. Karinthy a Pesti Napló hasábjain Rejtő rejtélyes eltűnéséről számolt be, majd nyílt levelet intézett hozzá, kérve, ne legyen öngyilkos. „Jenő, gyere haza, minden meg van bocsátva!” - fejezte be írását. Rejtő, aki mit sem tudott erről, a lapszám elolvasása után már ismert emberként tért haza Bécsből, ahová még ismeretlenként távozott.

Zsenialitása regényeiben mutatkozik meg, hiszen megújította a ponyvát. Egy „tízfilléres” regénnyel akár két nap alatt végzett, majd a Nova kiadó pengősregényeit írta. Egy szerződésben kéthetente egy 120 oldalas regény megírását vállalta, és ezt teljesítette is, noha aprólékosan, a szövegen sokat javítva dolgozott. A Nova elvileg külföldi irodalmat adott ki, innen ered a P. Howard írói álnév.

Rejtő regényei átmenetek a kalandregény és annak paródiája között, a légiós és matrózregényeket művészetté nemesítette. Hősei csetlő-botló kisemberek, akiknek végül igazságot szolgáltat a sors, a történetek fordulatosak, a jellemek alig árnyaltak. Rejtő egyéni humorát a pesti vagánynyelv és aszfalthumor leleményei, szójátékok, meglepő szerkezetek jellemzik. Különösen indításai zseniálisak (Uram, a késemért jöttem; Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat), bizarr fordulatai (Fülig Jimmy és Török Szultán leveleiben) mintát teremtettek. Kiszólásai, csattanói ma is közszájon forognak, regényein nemzedékek nőttek fel. Legnépszerűbb könyvei: A csontbrigád, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A láthatatlan légió, A 14 karátos autó, Az előretolt helyőrség, Vesztegzár a Grand Hotelben és a Piszkos Fred, a kapitány.

Ő az egyetlen ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is értékel - igaz csak utólag, saját korában alig említették, bár az olvasók egymás kezéből kapkodták köteteit. Így volt ez a II. világháború után is, a hivatalos kultúrpolitika sokáig nem vett róla tudomást, könyvei csak 1960 után jelenhettek meg, akkor viszont Jókaival vetekedett népszerűsége, ami a mai napig sem csökkent.

Regényei angol, bolgár, cseh, észt, finn, francia, német, olasz, örmény, román és szlovák nyelven is megjelentek. Műveiből több film készült: A fehér foltból Zsurzs Éva rendezte a Férjhez menni tilost, a Vesztegzárból Palásthy György a Meztelen diplomatát, Somló Tamás 1970-ben forgatta A halhatatlan légiós - akit csak Péhovardnak hívtak című filmet, 1996-ban készült el A három testőr Afrikában Bujtor István rendezésében. „Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot” - írta róla Hegedűs Géza.

1994-ben Erzsébetváros (Budapest, VII. kerület) önkormányzata emléktáblát állított szülőháza falán, 2001 óta pedig internetes népi kezdeményezésre a Szövetség utcának ez a szakasza, illetve a Hevesi Sándor tér egy része Rejtő Jenő nevét viseli.
 
10 évesen kezdtem Rejtő könyveket olvasni, elsőként a Piszkos Fred, a kapitányt. "Uram, a késemért jöttem"
Folyamatosan újra olvasom a könyveit, mindig találok benne újdonságot.
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
10 évesen kezdtem Rejtő könyveket olvasni, elsőként a Piszkos Fred, a kapitányt. "Uram, a késemért jöttem"
Folyamatosan újra olvasom a könyveit, mindig találok benne újdonságot.
Elég sok újdonság jelent meg az utóbbi években az író ki Nem adott vagy eltünt és megtalált műveiből.
1685093583703.png 1685093605424.png 1685093621889.png 1685093638313.png 1685093655655.png 1685093688979.png 1685093716743.png
 

Gbr67

Állandó Tag
Állandó Tag
Alapvetően viszont Rejtőnél is érvényes az, hogy az igazán jó műveit eddig is ismertük - az, hogy most kiadnak minden félredobott/félbehagyott/elfelejtett művét, semmiben nem módosítja a Rejtő-képünket. Csupán a rajongók "etetése", hogy vegyék meg ezt is, meg azt is, meg még amazt is...
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Alapvetően viszont Rejtőnél is érvényes az, hogy az igazán jó műveit eddig is ismertük - az, hogy most kiadnak minden félredobott/félbehagyott/elfelejtett művét, semmiben nem módosítja a Rejtő-képünket. Csupán a rajongók "etetése", hogy vegyék meg ezt is, meg azt is, meg még amazt is...
Szeretem az ilyen desszerteket.
Nyugodtan lehet etetni.......
 
Oldal tetejére