Rendeld meg az Univerzumtól!

Katalin74 írta:

Sziasztok!Csak nemrég kezdett foglalkoztatni az ilyesmi,eléggé kicsúszott a lábam alól a a talaj,és gondoltam megpróbálom korlátozott lehetőségeim ellenére rendbe tenni az életemet és a lelkemet.Meghallgattam és elolvastam már néhány könyvet az ebben a fórumban ajánlottak közül ezelőtt is,de az igazi hitet az itt hozzászólók félelmetes erejű hite adta meg nekem.Hát,nem vagyok egy forumozós , írogatós fajta,de/még ha kicsit butának tűnik is/ ezt mindenképpen meg akartam köszönni.Talán mégis igaz,hogy a hit hegyeket mozgat megTovábbi szép napot mindenkinek!

Kattints a kibontásához...

Szia!

Könyv, rendelés ide vagy oda, te saját magad oldod meg a még általadnak vélt "problémát", melyet azért kaptál, mert meg kell tanuljál valamit belőle. Kívánok neked erőt, kitartást és hogy minél hamarabb rendeződjenek a dolgok az életedben!

Bernikiss

Oli, egy éve még te is bőszen rendeltél, így a kérdésed meg is tudod válaszolni.

Valóban van, amit sehogyan sem sikerül megkapni, de úgy gondolom, ennek oka inkább a kitartás hiánya, vagy amit régebben írtam, nem megfelelő technika alkalmazása, mint az "előre megírt".
Ami a feladatod az életben, az mindentől független, még a rendeléstől is, mert így is-úgy is bekövetkezik. De a köztes időt nem kötelező nyomorúságosan tölteni.
A feladatot a legjobb tudásod szerint kell megoldanod, nem sodortatni magad az élettel (ez az "úgyis azt kapod" kezdetű, nagyon sokszor ismételt szólás, amivel nem értek egyet, mert ez a sodortatás, és nem a tudatos irányítás).

Lehet a megoldást is kívánni. Vagy, hogy a kedvenc témát említsem, az ego kiiktatása ... de az, ami nem mindegy, hogy hogyan csinálod!

Figyelgesd csak magad, egy nap vagy egy hét alatt hány véletlenül előtt kívánságod van? (negatív is).
Jaj, csak kapjak még kenyeret a boltban! - de jó lenne ha... vagy a fene esne bele
és hasonlók (az óhajtó mondatok a nyelvtanunk szerint), üresen ellövöldözött kívánságok.
Aztán nem kapsz kenyeret. Jó ez akkor? Erre nem lehet azt mondani, hogy úgy írták meg.
De mennyire örülsz, ha mégis kaptál. Itt van, a kettő között az egésznek a titka.

Ha képes vagy az összefüggéseket látni, akkor nem fogod azt mondani, hogy mindig azt kapod az élettől,amit..., mert az élet te magad vagy, nem egy rajtad kívülálló valami. Az életet te irányítod. Tudatosan, vagy tudattalanul.
A tudattalan életet élő szeret inkább mindent a körülményekre fogni, az életre, a sorsra, mint belátni azt, hogy nem tett meg mindent valami érdekében.
És így tovább...

nmarie írta:

Ha képes vagy az összefüggéseket látni, akkor nem fogod azt mondani, hogy mindig azt kapod az élettől,amit..., mert az élet te magad vagy, nem egy rajtad kívülálló valami. Az életet te irányítod. Tudatosan, vagy tudattalanul.
A tudattalan életet élő szeret inkább mindent a körülményekre fogni, az életre, a sorsra, mint belátni azt, hogy nem tett meg mindent valami érdekében.
És így tovább...

Kattints a kibontásához...

Pontosan igy van!!

Én is elnézéssel kezdem a hozzászólásom, és azzal, hogy remélem, nem sértem meg Bärbel Mohr híveit, de a félreértés oka sokszor abból ered meglátásom szerint, hogy a „rendeld meg” „sorozat”-ból nem igazán derül ki a rendszer, a hogyanok és a miértek. Tényleg nem akarok megbántani senkit, mert érdeklődés felkeltésére nagyon is jó, magam is általa kezdtem el érdeklődni a téma iránt. De nagyon-nagyon csak a felszínét írja le a dolgoknak.

A lényeg, és ami egyben válasz a kérdésre, hogy nem valami különleges módszerről van itt szó, hanem valamiről, amit tudattalanul minden pillanatban használunk, és a földi létezés alapja. Nem rendelés, inkább teremtés. Minden pillanatban újra és újra teremted a testedet, a környezetedet … a gondolataid által. Ha javítasz a gondolataid minőségén, akkor arra reagál a környezeted is, mivel éppen az létezésed alapja. Nyilván mindenki fejletségi szintjének megfelelően akar arany nyakláncot, vagy világbékét teremteni, vagy épp mindkettőt. (direkt kisarkítottam a példákat)

oliyboty írta:

Mindenki azt kapja MINDIG az élettől, melyre szüksége van, hogy tanuljon, tapasztaljon, fejlődjön általa,

Kattints a kibontásához...

Ez így van, és tökéletesen rímel a rendszerrel, ugyanis a gondolataid (gondolataid által keltett rezgéseid) által határozódik meg, hogy mire van szükséged, hol tartasz a fejlődésben, mely élettapasztalatok szükségesek még a tovább lépéshez. Hiszen fejlettebb lélek magasabb szinten rezeg, (éppen gondolkodása által) és élete történései is ennek megfelelően alakulnak.

Én még az „úgyis azt kapod” –al is egyetértek, csak így: Úgyis azt kapod, amint rezegsz, vagyis amint gondolkodsz.

Nagyon érdekes és roppant sokrétű téma ez. Igazából jobb lenne utána olvasni és vizsgálódni a témába komolyabban, mélyre hatóbb könyvekkel amenyiben valaki válaszokat keres, mert pár szavas hozzászólásba nem igazán lehet belesűríteni a lényeget…

V.Fiona írta:

Én is elnézéssel kezdem a hozzászólásom, és azzal, hogy remélem, nem sértem meg Bärbel Mohr híveit, de a félreértés oka sokszor abból ered meglátásom szerint, hogy a „rendeld meg” „sorozat”-ból nem igazán derül ki a rendszer, a hogyanok és a miértek. Tényleg nem akarok megbántani senkit, mert érdeklődés felkeltésére nagyon is jó, magam is általa kezdtem el érdeklődni a téma iránt. De nagyon-nagyon csak a felszínét írja le a dolgoknak.

Kattints a kibontásához...

Én éppen ezért javasoltam a saját módszerek kidolgozását.

A lényeg, és ami egyben válasz a kérdésre, hogy nem valami különleges módszerről van itt szó, hanem valamiről, amit tudattalanul minden pillanatban használunk, és a földi létezés alapja. Nem rendelés, inkább teremtés. Minden pillanatban újra és újra teremted a testedet, a környezetedet … a gondolataid által. Ha javítasz a gondolataid minőségén, akkor arra reagál a környezeted is, mivel éppen az létezésed alapja. Nyilván mindenki fejletségi szintjének megfelelően akar arany nyakláncot, vagy világbékét teremteni, vagy épp mindkettőt. (direkt kisarkítottam a példákat)

Kattints a kibontásához...

Ha megnézed, azt írtad, tudattalanul használják sokan. A rendelésnél éppen a tudatosság az, ami rendeléssé minősíti. Hogy mit teremtesz minden pillanatban, az általában kontroll nélkül zajlik, tudattalanul.
Egy "fejlett"nem hordhat arany nyakláncot? Vagy egy "fejletlen" nem áhítozhat világbékére? Dehogynem!

Ez így van, és tökéletesen rímel a rendszerrel, ugyanis a gondolataid (gondolataid által keltett rezgéseid) által határozódik meg, hogy mire van szükséged, hol tartasz a fejlődésben, mely élettapasztalatok szükségesek még a tovább lépéshez. Hiszen fejlettebb lélek magasabb szinten rezeg, (éppen gondolkodása által) és élete történései is ennek megfelelően alakulnak.

Én még az „úgyis azt kapod” –al is egyetértek, csak így: Úgyis azt kapod, amint rezegsz, vagyis amint gondolkodsz.

Kattints a kibontásához...

Azért a pozitív gondolkodás nem ugyanaz

Mondok egy aktuális példát.

Összeszólalkoztunk a gyerekemmel, amire úgy reagált, hogy nem szólt hozzám két napig.
Ez alatt a két nap alatt sokat gondolkodtam, és egy ismerőssel is beszélgettem róla, aki azt mondta, hogy az ilyesfélét csak konfrontációval lehet megoldani.
Nem akartam ezt a megoldást, békét viszont igen, és ezt gondoltam magamban:
azt akarom, hogy konfrontáció nélkül, magától oldódjon meg a probléma!
Ez tegnap dél körül volt, este, amikor hazajött a gyerekem, úgy beszélgetett velem, mintha mi sem történt volna!

A pozitív gondolkodás hatását inkább általánosságban tudnám értelmezni, míg a rendelés mindig konkrét dologra irányul!
De ha már a rezgést megint belekevertük, arról azt tudom mondani, hogy annak a teljesüléshez csak időbeni jelentősége van, és az, hogy mennyi melót kell belefektetni.

Pár esetet felírtam, beteszem ide is, nálam hogyan történtek a jól és rosszul feladott rendelések. Lesznek benne "véletlenszerűek" is


2008-12-11.

Egy munkatársnőm most jött be ... kicsit dohogva, hogy ide lehetetlenség kijutni, fél órát kell buszra várni ...
Tény, a város szélén dolgozunk, és valóban ritkán jönnek erre járatok.
Szóval dohogott.

Én is kicsit később jöttem, mert a gyerekem ügyét kellett rendeznem a suliban, és reménykedtem, hogy jön busz, mert nem akartam átfagyni és 37 percet várni. Persze mire a megállóba értem, már elment a busz, így csak egy kis szerencsével érhettem volna ki a munkahelyre.

Hat percet kellett várnom egy olyan buszra, amellyel elmentem a vasútig, onnan egy kis gyaloglás egy másik megállóba, ahol - ha szerencsém van, akkor jön valamilyen busz, amelyik felvesz és elhoz.
Úgy 50 méterre lehettem a megállótól, körbenézek, sehol nem jön busz a láthatáron belül.
Fabrikáltam gyorsan egy kis mondókát, elmondtam háromszor:
"Mire a megállóba érek, jön egy busz, amelyik megáll, és elvisz a munkahelyemre!"
Elmondtam háromszor, de hátra már nem néztem.
Beértem a megállóba. Jött egy busz. Kóbor járat, nem menetrendszerinti, csak éppen jött ki az is. Megállt. Elhozott. Fűtött, kényelmes különjárati buszon jöttem.
(oké, itt van egy kis ráolvasás is )

2008-12-26.

Emlékszem, eddig minden évben szakadt a hó, amikor hoztuk a fenyőt. Ha előtte nem is esett, és utána sem, de akkor, azokban a percekben mindig havazott. Nem kicsit.
Most nem én hoztam a fenyőt. Nem is esett. Egész nap szinte tavaszias volt az idő.
Így aztán, 24-én este kinézve az ablakon nagyot sóhajtottam: legalább a hó esne!
Nem telt el tíz perc, és szép nagy pelyhekben esni kezdett.
(ezt a tömeges kívánság erősítette, gondolom)

2009-01-11.

Telihold volt, így hát kívántam, hogy álmomban ...
Jöttek is a betűk, az infok, de én hülye elfelejtettem hozzátenni, hogy emlékezzek!
Nooooormáááális?

2009-02-19 20.

Szolgáltató ügyfélszolgálata ... nem őriztünk együtt disznót, mégis úgy beszélnek.
Biztos vagyok benne, hogy az idegtől vörös volt a fejem, amikor távoztam, de jobbnak láttam ma annyiban hagyni.
Normális hangnemben beszéltem velük, de nekik ez nem sikerült.
Alszom rá egyet, és amikor visszamegyek, vagy mákjuk lesz, vagy nem.

2009-02-20.

… aztán felhívtak a szolgáltatótól, hogy hallották, tegnap nem "sikerült" elintéznem a dolgot - és akkor most amik náluk vannak, adatok, azokkal megcsinálnák - hogy az úgy jó-e nekem?
Érdekes, tegnap pont ezt szerettem volna elérni, akkor miért nem tudták megtenni?
Úgy látszik, hölgyikének mákja van, mégiscsak.
De azért nem semmi, igaz, hogy még a helyembe is jöttek?



A többit otthonról...

Ha megnézed, azt írtad, tudattalanul használják sokan. A rendelésnél éppen a tudatosság az, ami rendeléssé minősíti. Hogy mit teremtesz minden pillanatban, az általában kontroll nélkül zajlik, tudattalanul.

Nekem tulajdonképpen annyi "bajom" van a "rendelés" szóval, hogy társult hozzá egyfajta "legyintésre méltó" reakció, szerintem tévesen. Ezért igyekeznék magam részéről ezt hanyagolni, mert többről van szó, mint ami által megismerték az emberek, és ami jelentéstartalmat számukra hordoz. Egyéb tekintetben nem látok olyan különbséget, amit egy általános beszélgetés szintjén ki kéne emelni. Végül is egy addigi tudatlan teremtést (mint pl. egy betegség a testi teremtés példájánál maradva) is lehet tudatosítani, és egészségessé "teremteni". Hogy minek hívjuk ezután, és minek eddig? Nem mindegy? Egy a lényeg, a végbemenet lelki, gondolkodásbeli, és a válaszként arra érkező testi változás.


Nincs bajom az arany nyaklánc teremtésével sem. Épp azért írtam, hogy esetleg mindkettőt.


Én alapból egyetértek az álltad itt leírtakkal. A fogalmak használata elég sajátos és esetleges lehet. (nálam mindenképp :``: ) A lényeg a módszer, és az tényleg elég eltérő lehet. Épp ezért érdemes jobban utána nézni, és kitapasztalni a sajátot.

A legelső, amire emlékszem, hatodikos koromban történt. Debrecenben voltunk osztálykiránduláson, és annyira megtetszett a város, hogy azt mondtam: szeretnék itt lakni!
Szerinted hol laktam két év elteltével?
Életem legszebb 10 évét töltöttem ott.

Párszor rendeltem igaz tudatosan (a 2 kezemen megtudnám számolni), mert kipróbáltam pár dolgot ezzel kapcsolatosan (a rendeléseim mindig tökéletesen pontosak voltak, konkretizálva), de ennyi. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy mivel múlik az idő, én is tapasztalok sok dolgot, melyek megértéshez vezetnek és másfajta megközelítésből nézem a dolgokat.

Sok olyan dolog van tényleg, amit nem sikerül megkapni, de ez nem a kitartás hiányának köszönhető, hanem pusztán annak, hogy erre vagy arra nincsen szükséged, így nem fogod megkapni... Én az elmúlt 1,5 évben rengeteg mindenben fejlődtem és bármennyire is hihetetlen, de NEM szoktam rendelni egyáltalán semmit sem. Ellenőrzés alatt tartom a gondolataimat, egy kósza kívánság, óhajtás sem fogalmazódik meg még gondolati szinten sem bennem! Én ezzel az egész rendeléses dologgal úgy vagyok, hogy tök mindegy mit és hogyan teszek, mindig megkapom a lehetőséget a sorstól, hogy tanuljak és fejlődjek és azt kapom, amire ténylegesen szükségem van.

Továbbá akik még tudatosan is rendelnek, azoknak sem sikerül ezt vagy azt megkapniuk... vajon miért nem? El kellene kicsit gondolkodni rajta szerintem.

Annyi féle könyv íródott már eme témával kapcsolatosan, rengeteg féle tanács, segítség, így csináld, úgy csináld, így tudsz reklamálni, úgy tudsz, meg ezer féle kifogás, ha nem sikerül a rendelés, akkor biztos rosszul csináltál valamit... Ezek a könyvek véleményem szerint nem szólnak másról csak arról, hogy pénzbevételi lehetőség a könyv írójának és a kiadónak és ennyi. Sorry mindenkitől, aki nem ért velem egyet, nem is kell. Csak az életünk megszépítése végett, az általunk vélt problémákra nem az a megoldás, hogy rendelek ezt és azt és majd bízom benne, pozitívan állok hozzá, reménykedem, elképzelem, átélem, amint teljesül és Voáláááá teljesült is.

nmarie írta:

Oli, egy éve még te is bőszen rendeltél, így a kérdésed meg is tudod válaszolni.

Valóban van, amit sehogyan sem sikerül megkapni, de úgy gondolom, ennek oka inkább a kitartás hiánya, vagy amit régebben írtam, nem megfelelő technika alkalmazása, mint az "előre megírt".
Ami a feladatod az életben, az mindentől független, még a rendeléstől is, mert így is-úgy is bekövetkezik. De a köztes időt nem kötelező nyomorúságosan tölteni.
A feladatot a legjobb tudásod szerint kell megoldanod, nem sodortatni magad az élettel (ez az "úgyis azt kapod" kezdetű, nagyon sokszor ismételt szólás, amivel nem értek egyet, mert ez a sodortatás, és nem a tudatos irányítás).

Lehet a megoldást is kívánni. Vagy, hogy a kedvenc témát említsem, az ego kiiktatása ... de az, ami nem mindegy, hogy hogyan csinálod!

Figyelgesd csak magad, egy nap vagy egy hét alatt hány véletlenül előtt kívánságod van? (negatív is).
Jaj, csak kapjak még kenyeret a boltban! - de jó lenne ha... vagy a fene esne bele
és hasonlók (az óhajtó mondatok a nyelvtanunk szerint), üresen ellövöldözött kívánságok.
Aztán nem kapsz kenyeret. Jó ez akkor? Erre nem lehet azt mondani, hogy úgy írták meg.
De mennyire örülsz, ha mégis kaptál. Itt van, a kettő között az egésznek a titka.

Ha képes vagy az összefüggéseket látni, akkor nem fogod azt mondani, hogy mindig azt kapod az élettől,amit..., mert az élet te magad vagy, nem egy rajtad kívülálló valami. Az életet te irányítod. Tudatosan, vagy tudattalanul.
A tudattalan életet élő szeret inkább mindent a körülményekre fogni, az életre, a sorsra, mint belátni azt, hogy nem tett meg mindent valami érdekében.
És így tovább...

Kattints a kibontásához...

oliyboty írta:

Mindenki azt kapja MINDIG az élettől, melyre szüksége van, hogy tanuljon, tapasztaljon, fejlődjön általa,

Kattints a kibontásához...

V.Fiona írta:

Ez így van, és tökéletesen rímel a rendszerrel, ugyanis a gondolataid (gondolataid által keltett rezgéseid) által határozódik meg, hogy mire van szükséged, hol tartasz a fejlődésben, mely élettapasztalatok szükségesek még a tovább lépéshez.

Kattints a kibontásához...

Ugyan honnan is tudhatná bárki (főleg a gondolatai által), hogy mire van szüksége...
Mindent, TE vonzol magadhoz...
De a TE, a mondatban nem az egód...

oliyboty írta:

Továbbá akik még tudatosan is rendelnek, azoknak sem sikerül ezt vagy azt megkapniuk... vajon miért nem? El kellene kicsit gondolkodni rajta szerintem.

Annyi féle könyv íródott már eme témával kapcsolatosan, rengeteg féle tanács, segítség, így csináld, úgy csináld, így tudsz reklamálni, úgy tudsz, meg ezer féle kifogás, ha nem sikerül a rendelés, akkor biztos rosszul csináltál valamit... Ezek a könyvek véleményem szerint nem szólnak másról csak arról, hogy pénzbevételi lehetőség a könyv írójának és a kiadónak és ennyi. Sorry mindenkitől, aki nem ért velem egyet, nem is kell. Csak az életünk megszépítése végett, az általunk vélt problémákra nem az a megoldás, hogy rendelek ezt és azt és majd bízom benne, pozitívan állok hozzá, reménykedem, elképzelem, átélem, amint teljesül és Voáláááá teljesült is.

Kattints a kibontásához...

Pontosan! Pontosan azért, mert rosszul csinálták. És még a tudatos rendelők is képesek elcseszni. Vannak rá példáim.

Érdekes dolog történt. Sajnos konkrétumokat nem írhatok.
Lett volna egy dolog amit szerettem volna, hogy a jövőben valamikor megtörténjen az én kezdeményezésemre, hatásomra, akaratomra, ami nekem nagyon fontos, de nem nekem kellene megtennem. Többször gondoltam is rá. Nemrégiben, rajtam kívül álló hatások miatt bekövetkezett, megtörtént. Másik úton, de a végeredmény ugyanaz.
(A dolog szépséghibája, hogy született egy újabb probléma, amit nem tudok igazán befolyásolni, ami csak lazán kapcsolódik az előzőhöz. Bár lehet, hogy spirituális síkon jobban.)

Egy ideig mindenkit lehet hülyíteni, van, akit a végtelenségig is lehet hülyíteni, de mindenkit a végtelenségig nem lehet hülyíteni.

Szóval a kérdéseim:
Mennyit kell várnom kívánságom teljesüléséig?
Mi a helyes: beszélni vagy hallgatni róla?

naivbalek írta:

Érdekes dolog történt. Sajnos konkrétumokat nem írhatok.
Lett volna egy dolog amit szerettem volna, hogy a jövőben valamikor megtörténjen az én kezdeményezésemre, hatásomra, akaratomra, ami nekem nagyon fontos, de nem nekem kellene megtennem. Többször gondoltam is rá. Nemrégiben, rajtam kívül álló hatások miatt bekövetkezett, megtörtént. Másik úton, de a végeredmény ugyanaz.
(A dolog szépséghibája, hogy született egy újabb probléma, amit nem tudok igazán befolyásolni, ami csak lazán kapcsolódik az előzőhöz. Bár lehet, hogy spirituális síkon jobban.)

Kattints a kibontásához...

Most olyan élethelyzetben vagyok, mint amit Te vázoltál a föntiekben. Jó lenne, ha az az ember, aki a döntést hozza a sorsomról számomra kedvezően döntene, és aláírná az elékerülő Megállapodást. Mi a teendőm?

turulfioka írta:

Most olyan élethelyzetben vagyok, mint amit Te vázoltál a föntiekben. Jó lenne, ha az az ember, aki a döntést hozza a sorsomról számomra kedvezően döntene, és aláírná az elékerülő Megállapodást. Mi a teendőm?

Kattints a kibontásához...

A sorsodat (a holnapot) Te magad hozod létre magadnak (Ma!)
Erre itt egy idézet,ha érted miről beszélek

"Ma van a holnapja annak a tegnapnak,amit úgy vártál."

turulfioka írta:

Egy ideig mindenkit lehet hülyíteni, van, akit a végtelenségig is lehet hülyíteni, de mindenkit a végtelenségig nem lehet hülyíteni.

Szóval a kérdéseim:
Mennyit kell várnom kívánságom teljesüléséig?
Mi a helyes: beszélni vagy hallgatni róla?

Kattints a kibontásához...

Ez a kérdés engem is foglalkoztatott és még mindig foglalkoztat. Talán nincs is rá válasz...de a 881. hozzászólásban kaptam rá választ.

turulfioka írta:

Most olyan élethelyzetben vagyok, mint amit Te vázoltál a föntiekben. Jó lenne, ha az az ember, aki a döntést hozza a sorsomról számomra kedvezően döntene, és aláírná az elékerülő Megállapodást. Mi a teendőm?

Kattints a kibontásához...

Csak hasonló. Konkrétabban: az én történetemben egy bizonyos tárgyról, gépről volt szó amit szerettem volna a jövőben eltávolíttatni személyes okokból(még kimondatlan terv volt csak), de a hatóság közben megtette más okból.
Nem tudom neked mit kellene tenned. Én néha bizonyos erős érzelemmel gondoltam rá többször is. Nem harag vagy negatív érzéssel, inkább úgy hogy a legjobb megoldás lenne a jövőbeli biztosabb békesség érdekében.
Tudom így zavaros, de tényleg nem írhatok konkrétabban.

turulfioka írta:

Egy ideig mindenkit lehet hülyíteni, van, akit a végtelenségig is lehet hülyíteni, de mindenkit a végtelenségig nem lehet hülyíteni.

Szóval a kérdéseim:
Mennyit kell várnom kívánságom teljesüléséig?
Mi a helyes: beszélni vagy hallgatni róla?

Kattints a kibontásához...

Javasolnám a hallgatást, ugyanis ha kikotyogod és valakinek rontja az érdekeit a dolog, akkor bizony jó nagyot kívánhat ő is neked.
A "jókívánságok" pedig eléggé telítettek ahhoz, hogy célba érjenek.

Hogy mennyit kell várnod...ha minden nap foglalkoztat a dolog, akkor előfordulhat, hogy elég sokat, ugyanis azzal, hogy jártatod rajta a gondolataid, itt tartod a kívánságot, magadnál.
De önmagában ez sem ilyen egyszerű, millió változata lehet, minden attól függ...hogyan történt a rendelés, és utána mi-hogyan történt.

Dejó sok hasonszőrű emberrel találkozni itt! Mondjuk nem "véletlen"...
A Vonzás törvényéről én is sokat olvastam, nomeg anno elvégeztem az Agykontroll-t is. Sőt - bár sokáig a címe miatt nem olvastam el, mert gondoltam nagyon "vallásos", de a Beszélgetések Istennek is ugyanarról szól, mint a Vonzás tv. és a többiek, csak más megközelítésben. A lényege mindegyiknek, hogy 1.) fogalmazd meg pozitívan ("nem" szó nélkül), 2.) képzeld el (vízualizáld) és éld bele magad, 3.) tudd, hogy már a tied a legjobb időben, 4.) engedd el (felejtsd) el a kérést!
Nos, nekem ez utóbbi nem szokott teljesen sikerülni - mindig újra és újra "rendelek". Erre van ötletetek, hogy jobban bízzak a teljesülésben?
A fura az, hogy amúgy meg nagyon könnyen bevonzok helyzeteket, "rágondolok és pont hív" eseteket, "pont" megüresedő parkolóhelyet, stb.

Sziasztok. Làtom elèg règòta nem irt senki se ezen a forumon. Nagyjàbòl vègig olvastam az egèsz forumot. En màr kiolvastam a Vonzàs tvèàt ès a màsodik kotetet is Rhonda Bryetòl. Szerintem is èrdekes ès sokszor tapasztaltam màr magam is, hogy bevàlik. EGy kedves ismeros eszembe jut, ès rovid idon belul osszefutok vele. Akàr a facebookon is chetelès erejèig, de osszejott.
Valami megragadott. Harmadik ève keresek munkàt, de nem talàlok semmit se. Gondoljàtok, azèrt mert nagyon gorocsosen akarom? Ennyire befolyàsolnà a dolgot a gorcsolès? Ezen igy mèg nem gondolkodtam el. De làtok benne realitàst. Vannak napjaim, amikor màst se csinàlok, mint minden husz percben vègig lapozom a hirdeto oldalakat, hogy van-e valami uj munka.
A màsik kèrdèsem az lenne, hogy igazàbòl zavarban vagyok azzal kapcsolatban, hogy pontosan irjam le mit vàrok. NEm igazàn vagyok tisztàban vele, milyen lenne a tokèletes munka szàmomra. Azt szeretnèm ha jol èreznèm magam, szeressem ès tudjam a leheto legjobban ellàtni. Ezek elèggè szèles intervallumu tulajdonsàgok. Ezt kicsit rèszleteznem kellene?
Ezek utàn csak remèlni tudom, hogy valaki majd erre jàr. Kellemes napot.