Rinka sajátos humora

EDIT-TIDE

Állandó Tag
Állandó Tag
Hello Rinka, le a kalappal!
Szerinten nem sajatos, hanem EREDETI a humorod.
Elvezettel olvastam, varjuk a folytatast.:D
 

FiFike

Állandó Tag
Állandó Tag
Rinka nagyon jol szorakoztam , kosziiiii !! A kutyasetaltato olvasasa kozben , ereztem az illatfelhot korulottem . ;-) Mar mondtam neked , hogy imadom a stilusodat es a humorerzekedet . :)
Meregkeverobol tollforgato......ez am a karrier !
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm mindenkinek a bíztatást. Íme egy új, hátha tetszik

Főzök(?)
Amit mindig is szerettem a házimunkában, az a főzés. Jó gyakorlóiskolám volt: Apám egyedül élt válásuk után; az ő konyhájában azután tehettem, amit akartam. Ha kellett, meg is ette. Néha kiválóan szórakozott, mikor az étel nevét találgatta. Szerfelett találékony voltam a konyhában, néhány újításomat a mai napig emlegetjük.
Bevezetésre ugyan nem került, beértük az íz egyszeri csodálatával. Jó néhány év kellett, míg mások is elismerték, hogy tényleg étel az, ami az asztalra kerül.
A galuska melegen tartásának fortélyát megismerte az egész rokonság, magam meséltem el: a galuskát a főzővizében kell hagyni, úgy jó meleg marad. Igaz, elázik, de legalább meleg. Nem igazán követték a példámat. Ez halva született újításaim egyike. Másik a majoránna használata: borítsuk az egész tasak tartalmát a töltött hús töltelékébe; garantáltan ehetetlen lesz még a tölteléket körbefogó hús is.
Az első tepertős pogácsám sütésekor Apám hatszor ment el a boltba, mert mindig kifelejtettem valami fontos hozzávalót. Végül egy szakácskönyvvel érkezett: talán olvasnám el, mi kell még hozzá, mert többször az istennek sem megy el a boltba.
Már többször is gyakoroltam a bukta készítését, gondoltam, most már egy diós-mákos kalácsba is belevághatok. Nem is a készítésével volt baj, hanem a sütésével. Egy tepsibe tettem az összes rudat, jó szorosan egymás mellé. Mikor szép pirosra sült, kiborítottam a deszkára, és szét akartam venni a rudakat. Mondanom sem kell, a közepe nyers maradt, így vissza kellett ügyeskednem őket egy nagyobb tepsibe. Persze, eközben a csigavonalban elhelyezkedő töltelék alaposan összekeveredett a tésztával. Amikor szeltük, Apám nézte a bizarr csigavonalat, majd érdeklődve kérdezte, mennyi időbe tellett, míg ezt a fura alakzatot bele tudtam tekerni a tésztába.
Másik emlékezetes dolog a zsemlegombóc. Ez egy knédliszerű tészta, vadas mártáshoz fogyasztják a Bakony környékén. Kicsit elsiettem a kifőzését, hamar vettem ki a főzővízből. A közepe nyers maradt. Apám, az örök leleményes, a fövetlen közepéből kis szobrocskát gyurmázott, odaültette egy kistányérra, alatta a neve: Vadas Ványa. Ezt a nevet nem mostam le többet magamról, a mai napig is szólítanak így, ha rosszat teszek.
Megjelentek a boltban az ételízesítők. Apám hozott egy csomag pörkölt ízesítőt, hátha örülök neki. Én még csak örültem, de ő már kevésbé, amikor kedvenc ételébe egyszerre beletettem az egész zacskóval, amit hozott .Ez kb. 10 főzésre elegendő mennyiség volt. Hát ő mondta mindig, a nők félnek a fűszerezéstől!
Hogy sós volt, az messze nem adja vissza azt az érzést, amit megkóstolásakor átéltünk. Mondta is Apám, ha meg akarom ölni, miért nem választom egyszerűbb módját, miért kell előtte még szomjan is halnia.
Gondoltam, várj csak, legközelebb ügyesebb leszek, ha nem sikerül, eltűntetem; nem lesz min viccelődni. Nem is gondoltam, hogy az a legközelebb olyan hamar bekövetkezik. Jött a születésnapja. Azt mondta, ezer éve nem evett már rétest. Hát én most sütök neki. Amíg a tészta pihent nyújtás előtt, elkészítettem a töltelékeket. Végül nekifogtam a tészta nyújtásának. Apám, szemüveggel az orrán látszólag olvasott, valójában azonban a mestert figyelte. Mondanom sem kell, (kár) örömére szolgálhatott a látvány, mert szakadt is rendesen a tészta nyújtás közben. Pár óra múlva óvatosan figyelmeztetett, hogy kicsit éhes. Mondtam, a leves kész, egyen addig abból, hamarosan lesz rétes is. Ezután újból teljes figyelmemet a nyújtás művészete kötötte le. Újabb pár óra múlva, amikor vagy tizedszer gyúrtam újból össze a kinyújtott tésztát, felfigyeltem rá, hogy eltűnt a konyhából. A helyén kis cédula: „Elmentem aludni, ha kész a rétes, keltsél fel. Egyébként reggel hatkor kelek” Mindenki megnyugtatására éjjel fél kettőkor készen lett a rétes, de ezt követően egy ideig nem fogtam bele a készítésébe.
Maradjunk csak az egyszerűbb süteményeknél. Tényleg, legyen burgonyás piskóta baracklekvárral, azt már többször is kipróbáltam. Néha hasznosabb lenne, ha nem követné tett a gondolatot. A mai napig sem jöttem rá, mit rontottam el akkor, de a piskóta talán a szalonnára emlékeztetett leginkább. Eszembe jutott, hogy talán tojást kellene ütni a tetejére, de mi legyen a baracklekvárral a két tésztaréteg között....Ezt az ötletet el kell vetnem, mert azért Apám ennél többet ért a főzéshez. Baracklekváros csirkét már sütöttem, azt is nehezen viselte, de baracklekváros szalonnás tojásrántotta? Rögtön bevillant az eszembe Apám viccelődése, amit kedveltem ugyan, de az utóbbi időben túl sok alkalmat adtam neki élni vele....nem, ezt nem engedhetem meg….ki kell találni valamit. Odaadom a kutyának…
Ez nem jó, mert hátha ő sem eszi meg, és Apám is mindjárt itt van….mit tegyek? Megvan! Gyorsan ásót ragadtam, elástam az udvaron, betemettem, jó alaposan megdöngöltem felette a földet. A tepsit eltűntettem, és egyéb munkába fogtam. Mire hazaért a háziúr, kicsit le is nyugodtam az izgalmak után. Már amikor az ajtón belépett, a szeme villanásából éreztem a bajt.
- Mit sütöttél- hangzott a rettegett kérdés.
Hát itt most hamukálni kell, nincs mese. Persze, Apám eszén túljárni….Ez is halva született ötleteim egyike....
– Én ugyan semmit, honnan veszed, hogy itt sütemény van?- próbáltam menteni a menthetőt –Látsz te itt valahol süteményre emlékeztető dolgot?
Apám arcán felvillant a jól ismert csibészes vigyor, szokott mozdulatával megvakarta a fejét:
- Hát azt tényleg nem látok, semmi hasonlót nem látok. De azért nézz már ki az udvarra, az a büdös kutya mit húzgál ott? Gondoltam én, hogy nem sütemény, mert nem emlékeztet semmi ember által gyártott termékre! Hogy honnan hurcol az a büdös jószág haza mindenféle szemetet, mikor itthon olyan finomakat kap enni!
A mai napig előttem van Apám halálkomoly arca, csak a szemében villóznak a huncut fények. Azt hittem, abba sem tudom hagyni a nevetést. Lám, igaz a mondás: hazug embert a (sánta) kutya is utoléri. Hát nem előásta a titkomat a bitangja!
 

hontalan

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon aranyosan fogalmaztad meg, szinte magamra ismertem az elsö
probálkozásiamra. Nálam is a kutya szokta az elsö palacsintát enni, mert valami uton módon mindig a földre esett.
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Isteni Rinka...hihetetlen jókedvre tudod deríteni az embert!!!!

Végül is ez lenne a szándékom. Elég hamar rájöttem: nem lehetek sem szép, sem okos. De, mivel szeretek a középpont tájékán elhelyezkedni, maradt a hülyeség. Ezzel nem kell kínlódnom, jön magától.
 

bogyomama

Állandó Tag
Állandó Tag
Végül is ez lenne a szándékom. Elég hamar rájöttem: nem lehetek sem szép, sem okos. De, mivel szeretek a középpont tájékán elhelyezkedni, maradt a hülyeség. Ezzel nem kell kínlódnom, jön magától.

Draga RINKA,halas vagyok a sorsnak,hogy ilyen embertipust is krealt a vilagra,azert meg kulonosen halas vagyok,mert RAD talaltam....
Koszonom,a rekeszizmaim fajdalmait....
 

Kinszi

Állandó Tag
Állandó Tag
www.tvn.hu_5958e977618489616f7a14170b9a801e_k.gif
www.tvn.hu_5958e977618489616f7a14170b9a801e_k.gif
www.tvn.hu_5958e977618489616f7a14170b9a801e_k.gif
www.tvn.hu_19bb48eda46a6d91db3c0b9ef030d0af_k.gif
www.tvn.hu_5958e977618489616f7a14170b9a801e_k.gif
www.tvn.hu_5958e977618489616f7a14170b9a801e_k.gif
www.tvn.hu_5958e977618489616f7a14170b9a801e_k.gif

RINKA! Nagyon Jóóóóóóóóóó!!!!:D:p
 

Rinka

Állandó Tag
Állandó Tag
Biztosítás = biztonság.

A telefon szünet nélkül cseng. Megyek már, de épp a kádban vagyok. ..na, végre elhallgatott...most akkor menjek vagy sem? Pár másodperc múlva újra kezdődik a csengetés. Jól van, már itt vagyok! Kinek van ilyen sürgős elintéznivalója hajnali nyolckor? Ingerülten kapom fel a kagylót. Még meg sem szólalok, amikor egy simulékony hang felteszi a kérdést:
- Ugye, önök azok, akiket tegnap néhány tesztkérdéssel felkerestünk....még folytatná, de ingerülten közbevágok:
- Nem, nem mi vagyunk azok!
Mire a hang, cseppet sem zavarba jőve folytatja:
- Mindegy, akkor valamilyen más úton nyertek tőlünk egy ingyenes hét végét....próbálnék ismét közbevágni, de a hang résen van, levegőt sem véve folytatja:
- Szóval, ahogy mondtam, önök szinte ingyen eltölthetnek egy hét végét a kígyósasvári 32 csillagos üdülőnkben. Most mondja meg őszintén, mikor nyaralt utoljára?
Válaszolnék, de a hang nem tart rá igényt. Rendületlenül ömlik rá az információ, zúdul, árad, dagad. Sóhajtva közelebb húzom a széket, ehhez le kell ülnöm, ez hosszú lesz. De végül is a saját költségén beszél....
- Természetesen ide kell utazniuk, potom 7896 kilométer, príma autóút, mint mondtam már, szinte ingyen. Itt az éttermünkben lehet teljes panziót igényelni, 9987 forint naponta és személyenként természetesen. Hotelünk wellness, fitness centrum is egyben, szolgáltatásaink teljes körűek...
Végre sikerül közbevágnom:
- Hát akkor mi van ingyen? Mert ez kicsit drágának tűnik ingyen a magyarországi átlag-keresetet figyelembe véve, ami százezer forint körül van...
- Hát a szállás! Azt már úgyszólván meg is nyerte, csak el kell jönnie egy bemutatónkra, ahol szálláshelyeket és üdülési jogokat értékesítünk. Nyaralt már Csauhauvau szigetén? Na, ez most egy új üdülőparadicsom! Itt vehetne örökös üdülési jogot potom 4 millió euróért, szinte ingyen van. ....
Jött a szöveg végeláthatatlan áradatban. Azt hiszem, kicsit el is bóbiskoltam közben. Amikor végre levegőt vett beszélgetőtársam, gyorsan közbevágtam, hogy fedezethiány miatt inkább nem kérem a nyereményem és elköszöntem.
Főzök egy kávét, megfájdult a fejem. Ni csak, levelünk jött. Kimegyek érte, kávézás közben megiszom. Éppen bontogatni kezdtem a borítékot a kapuban, amikor ismeretlen autó fékezett előttünk. Fiatalember pattant ki belőle:
- Nocsak, van, aki nem fél a csípős széltől, és kint van ebben a zord időben is. Hát asszonyom- ugye szólíthatom asszonyomnak- maga most megfogta az isten lábát. Ajándékot hoztam önnek, azaz annak a húsz helybéli lakosnak, akit kint találok ebben a hidegben. Tizenkilenc ajándékot már kiosztottam, de egy még megmaradt. Micsoda szerencséje van önnek!
- Igen, tudom. Megfogtam az isten lábát- sóhajtottam, de fiatalemberünk gyorsan letorkolt:
- Nem beszél! Hallgat! Csak én beszélek.
- Állj az egész! Előbb azért lenne néhány kérdésem. Mi végre kapnék én ajándékot, kitől, és mibe kerül ez nekem?
- Látja, asszonyom, nem figyelt. Az ajándék azért ajándék, mert ingyen van, nem kerül semmibe. Az ajándékot X cég adja, aki azért adja ingyen pár embernek a termékeit, hogy azok azután népszerűsítsék a cég termékeit és beszéljenek róla másoknak. Egyetlenegy feltétel van: végig kell hallgatnia engem, és öt ajándékot kap. Nos?
Ez elég hihetőnek hangzik. Az órámra néztem. Van fél órám, az talán elég lesz.
- Jöjjön be- intettem a fiatalembernek.
Kaptam egy nagy tálcát, fülekkel és egy kisebb tálcát fülek nélkül, egy késkészletet, hozzá egy fa késtartót. Azután egy zöldségaprító készüléket, végül pedig egy több darabból álló konyhai nyitó-készletet.
- Csak nézze meg asszonyom, ezeket, a tálcákat. Nézze meg ezt az aranyozást. Ez valódi 60 karátos aranyból készült, nem ám holmi vacak14 karátos. Vagy nézze asszonyom ezeket a késeket. Adja ide a kezét, és megmutatom, ezzel nem tudja elvágni a kezét, mert ez csak húzásra vág, de nem nyomásra. Zöldségaprítónk a világ legjobb terméke, ezzel akkor is tud aprítani, ha nincs áram, mert ezt asszonyom tekeri körbe-körbe saját becses kacsójával. Na, mire vár, adja már ide a kezét.
- Itt valaki bolondnak néz? Még jó, hogy nem a nyakamat kell odanyújtanom a kés alá. Próbálja ki csak saját magán, esetleg én az ő kezén- forogtak a gondolataim; csak arra nem jöttem rá, valóban bolondnak néznek. Ment tovább a halandzsa:
Itt van ez a páratlan nyitó-készlet, ez itt a sörnyitó, ez meg a borosüvegekhez. Ezzel lehet a kólás üveget kinyitni, ezzel a pezsgőset, ezzel pedig diót és mandulát törhetünk. Nemesacél tartóban, krómozott kivitelben, állunk rendelkezésére. Látja, mennyi ajándékot kapott, maga kis hitetlen. Mivel ilyen sok az ajándék, ezért ezt az ici-pici utolsó készletet meg kell vennie, hogy a többit ajándékba kaphassa. Csak keveset kérek érte, csak a benzinköltség miatt, hiszen 100 kilométerről hoztam az ajándékot. Ha a nyitó-készletet megveszi tőlem, potom 46 000 forintért, akkor az összes többit ingyen önnek adom.
Végigjárattam a szemem a tárgyakon. Becslésre is meg volt az értékük vagy 20 000 forint. Milyen jó buli megkapni mindezt ajándékba potom 46 ezerért.
Miután ezt közöltem is, fiatalemberünk megsértődött:
- A többiek, mind a 19 ember, örültek az ajándéknak....
- Akkor talán ajándékozza ezt is oda valamelyiknek- feleltem, és kinyitottam előtte az ajtót.
Végre kinyitottam a levelünket. A borítékban egy jól hajlítható alumínium kulcsocska.... Ugyan mit kezdjek ezzel? Egy halom papír is volt mellette, ezeket akkor el kell olvasni. Hamarosan megtudtam, nyertem egy autót. Úgyszólván már meg is nyertem... Az első két fordulón már átmentem, csak meg kell rendelnem ezt a száz oldalas irodalmi műremeket neves írónktól, Sehonnai Bitangtól. Potom tízezer forintért enyém az irodalmi remekmű, ha még ráadásul lekaparom a szürke festéket a csillagokról, azt is megtalálom, melyik autót nyertem meg a képen levők közül. Ugyanis annak rendszáma arany csillagocskában van feltűntetve, szemben a többi fehérrel. Bizalmuk jeléül az indító kulcsot már el is küldték.
Most már valósággal szaggatott a fejem. Ha ma még valaki ajándékot akar nekem adni....
Nekiálltam a főzésnek. Épp felénél tartottam, amikor újból csengett a telefon.
- Halló, én az I. U. Á.B. biztosítótársaság képviselője vagyok. A háziasszonyhoz van szerencsém? Igen? Örülök, akkor, ha megengedi, még ma szeretnék beszélni önnel. Fontos. Az is fontos, hogy az elején ön egyedül legyen otthon, de a végére a férje is érjen haza.
Tanácstalanul bámultam a kagylóra, meg magam elé. Végül gyanakodva megkérdeztem: ajándékot hoz?
- Dehogy! Hova gondol! Beszélnem kell önnel! Később a férjével is, de előbb önt kel beet.....
A végére már nem is figyeltem, ha nem hoz ajándékot, akkor tiszta ügy, nem akarnak átverni.
- Mikorra tud ideérni? A férjem fél óra múlva jön haza.
- Nagyszerű, így éppen jó lesz. Itt állok a kapu előtt, csak engedjen be.
Kicsit megigazítottam a hajam, mert ugye hogy a férjem ne legyen otthon....Izgalmas volt a gondolat, hogy a végére neki is oda kell érnie.
Csalódnom kellett azonban. Emberünk kipakolta a papírjait. Kikérdezett a biztosításainkról. Majd meggyőző beszédbe fogott, hogy az összes biztosítási papírommal nyugodtan töröljem ki a ....Ezek az ócska, elavult biztosítások olcsók ugyan, de szinte semmit nem adnak, ajánl helyettük nekem olyan, de olyan biztosításokat, hogy kettéáll tőlük a fülem. Szívesen feldugtam volna neki az összes biztosításunkat összetekerve, mert azokat is megköttette valaki velünk; ugyanígy győzködve. Potom havi 60 000 forinttal többet fizetek, és még a biztosításomnak is lesz biztosítása. De emberünk nem hagyott hosszan elidőzni egy-egy kérdésnél.
- Van önnek például biztosítása tűzhányó kitörése esetére? Na, ugye hogy nincs!
Elképzeltem, mert vizuális típus vagyok, amit egy tűzhányó nő ki a Balaton közepéből, ömlik a láva Badacsony bazaltoszlopain....Gyorsan kiragadtam magam a képből, mielőtt megégetne a forró hamu.
- Ezt talán majd akkor beszéljük meg, ha esedékes lesz egy vulkánkitörés!
- Megelőzött, asszonyom, éppen a váratlan dolgokra akartam kitérni. Erre is van egy jó biztosításunk. Például, ha önnek váratlanul gyermeke születne...
- Hát az elég váratlan lenne, hiszen 54 éves vagyok!
Emberünk azonban egyáltalán nem rendült meg:
- Hát pont ezért lenne váratlan! De folytatom, szóval egyedül maradna a gyermekkel, mert a férje meghal, vagy elhagyja önt...
A képek ismét megjelentek. Láttam magam 54 évesen fekete fátyolban a férjem koporsója mellett, karomon az újszülött csecsemőm, hónom alatt mankó....
A másik képen férjem, aki legtöbbször így fordul hozzám: „Mit akarsz, fiacskám? Mi, hogy megint születésnapod van?! Ezt nem hiszem el!”, és most egyszer csak átköltözik a szomszédba egy festett szőkéhez... Hát ezekre az eseményekre tényleg nem biztosítottam. Kellett volna?
Elgondolkodtam.
- Tudja, egy valamire még szívesen kötnék biztosítást. Ezek ellen az átverős szövegek, telefonok, ajándékok ellen....
- Ne is folytassa, asszonyom! Ez a legjobb biztosítási formulánk! Potom 100 000 havi díjért megszámítom önnek. Teljes körű szolgáltatást nyújtunk! Lehallgatjuk az ön telefonját. Ha valaki nyereményt ajánl önnek, azonnal elvágjuk a telefon zsinórját. A kapuban pedig egy őrszem fog strázsálni. Ha valaki ajándékot hoz önnek, azonnal visszaküldjük oda, ahonnan jött! A biztosítótársaságok pedig garantáltan elkerülik, ha megtudják, milyen biztosítást kötött velünk! Itt tessék aláírni...na lám, épp jön a férjecske is. Vele csak írassuk alá gyorsan, majd ha már elmentem, eltetszik neki magyarázni!

Heti minikrimink kérdése: Minek a rövidítése az I. U.Á.B? Hogy miért lett krimi ebből a történetből? Azt hittem, világos.....
 
Oldal tetejére