A gay pride nekem sem rokonszenves. Mondhatnám, hogy sok résztvevőtől hányingert kapok. De belegondolok, hogy ezek az emberek min mehettek keresztül, amíg eljutottak oda, hogy felvállalják a homoszexualitásukat. Mert mindenki tudja, hogy a szülők, rokonok, barátok mit várnak el egy kisfiútól. A kisfiú szeretné ezeket az elvárásokat teljesíteni, de képtelen rá. Ugyanakkor hallja és látja, hogy aki meleg, arról általában hogyan nyilatkoznak. Nem könnyű út, mire oda jut, hogy magának bevallja. A következő menet, hogy a szülőknek, rokonoknak elmondja. Mennyi sérülés éri ezek közben? Hány biztosnak hitt kapcsolatot veszít el közben? Erről a számomra is ellenszenves polgárpukkasztásról azt hiszem, ezeknek a sérelmeknek a visszahatása. Picit könnyebb így elviselnem.
Én együttérzek velük. Empátia alapon, el tudom képzelni min mennek keresztül.
De.
EZ nem segít elfogadtatni magukat.
Hiszen az lenne a lényeg, hogy nem rosszabbak ők nálunk, ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.
De amikor a tollas mókushoz hasonlót lát anyuka, kézenfogva az óvodából hazafelé cihelt gyerekét, hogy tudja elmagyarázni neki, hogy ez a bácsi jó bácsi, hiába lógatja a himbilimbijét az arcodba (magasságkülömbség miatt) deám ha ez a (hasonló) bácsi netán a játszótéren himbilimbál, akkor piszokgyorsan fussál elfelé?
A melegfelvonulás nem a melegeké, legalábbis nem azoké, akik pontosan olyanok, mint mi, csak épp este egy másik szőrös mellkassal, vagy egy másik melltartóval simulnak össze.
Sajnos ez inkább polgárpukkasztás, és magamutogatás.
Edit:
Valahogy komolyabban tudnám venni őket, ha póló-farmer menne kézenfogva póló-farmerrel, és szoknya szoknyával.